|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 27. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 27. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A Seregek Urának szőlője: Izrael háza Iz 5,1-7 Hadd énekeljek kedvesemről, szerelmesem énekét szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek termékeny hegytetőn; körülásta, és a kövektől megtisztította, majd beültette nemes szőlővel; közepén tornyot épített, sajtót is vájt benne; és várta, hogy szőlőfürtöt teremjen, de vadszőlőt termett. Most hát, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Amikor azt vártam, hogy szőlőfürtöt teremjen, miért vadszőlőt termett? Most pedig hadd adjam tudtotokra, mit teszek szőlőmmel! Eltávolítom sövényét, hadd pusztítsák el; lerombolom kerítését, hadd tapossák össze. Pusztává teszem: nem metszik meg többé, és nem kapálják, fölveri a tövis és a tüske; és megparancsolom a felhőknek, hogy esőt ne hullassanak rá. Bizony, a Seregek Urának szőlője Izrael háza, és Júda férfiai az ő gyönyörű ültetvénye; jogot várt, de íme, csak visszaélés van, igazságot, de íme, csupa jajveszékelés! Zs 79 A karvezetőnek. ,,A törvény lilioma'' szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk. Fil 4,6-9 Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene. Mt 21,33-43 Hallgassatok meg egy másik példabeszédet. Volt egy gazda: szőlőt ültetett, kerítést készített köréje, prést ásott benne és tornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elközelgett a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy szedjék be a termését. A bérlők azonban megragadták a szolgáit; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Ekkor ismét küldött más szolgákat, az előzőknél többet, de azok éppúgy tettek velük is. Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ,,A fiamat majd tiszteletben tartják.'' De a bérlők, mihelyt meglátták a fiút, azt mondták egymás között: ,,Itt az örökös, gyertek, öljük meg, és szerezzük meg az örökségét.'' Megragadták őt, kidobták a szőlőn kívülre és megölték. Amikor tehát eljön a szőlő ura, mit fog tenni ezekkel a bérlőkkel?'' Azt felelték neki: ,,A gonoszokat kegyetlenül el fogja pusztítani, a szőlőt pedig más bérlőknek adja, akik megadják neki a termést a maga idejében.'' Jézus ekkor azt mondta nekik: ,,Sohasem olvastátok az Írásokban: ,,A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben''? [Zsolt 118,22-23] Ezért mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, és olyan népnek adják, amely meghozza annak gyümölcseit. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A
képtelenségek példabeszéde
A pedagógiában kétféle szeretetről beszélnek:
a feltétel nélküli és a feltételes szeretetről. A szülő kicsi gyermekét
feltétel nélkül szereti. Akkor is, ha gondot okoz neki, vagy nem érdemli meg.
Szereti egyszerűen azért, mert az övé.
A tanár a nagyobb gyermek elé már
feltételeket szab. Elvárja, hogy utasításait kövesse, hogy eredményt mutasson
fel tanulmányaiban, erkölcseiben egyaránt. Vagyis szereti azért mert jó.
Vajon Isten milyen pedagógus velünk szemben?
Az évközi 27. vasárnap evangéliumából úgy tűnik, hogy Ő elképesztő bizalmat
előlegez. Mindig hisz nekünk. Folytonosan bízik bennünk.
I. A példabeszéd eredeti értelme
1. Rámutat Isten minden emberi
meggondolást felülmúló szeretetére
A példabeszédben meghökkentő módon keverednek
a valóságos és képtelen, a reális és az abszolút irreális mozzanatok. Az
elbeszélés alaphelyzete teljesen valóságos. Galilea termőföldjei Jézus korában
nagybirtokosok kezébe kerültek, akik bérlőkkel műveltették meg. A tulajdonos
és a bérlők között a feszültség gyakran igen nagy volt. A bérlők szándéka a
fiú megölésével is teljesen reális. A palesztinai jog ugyanis úgy
rendelkezett, hogy ha egy földbirtokos örökös nélkül hal meg, földje a
bérlőkre száll. A bérlőknek tehát valóban érdekük, hogy a szőlősgazda egyetlen
fiát megöljék.
Eddig a kép teljesen elfogadható. Mintha csak
egy korabeli újságcikk lenne. Itt azonban elérkezünk a példabeszéd másik,
képtelen feléhez. Mert micsoda gazda, s főként micsoda apa az, aki így bánik
bérlőivel és főként így bánik fiával? Először szolgáit küldi a termésért.
Ezeket bántalmazzák, sőt meg is ölik. Azonban nem fordul a hatósághoz, nem
hívja a rendőrséget. Nem nyúl erőszakhoz, még csak nem is fenyegetőzik.
Másodszor is azt teszi, amivel már egyszer kudarcot vallott: újabb szolgákat
küld. De megint hiába. És akkor megfogalmazza a maga esztelen mondatát: „A
fiamat csak megbecsülik majd”
Jelenits tanár úr, amikor erről az
evangéliumi jelenetről elmélkedett diákjai előtt, egyenesen felkiáltott:
„Vigyázz, hiszen ezek a bérlők gyilkosok! Hogy büntetlenül megölhették a
szolgákat, és megtorlás helyett újra csak szelíd figyelmeztetéssel
találkoztak, az csak növelte támadó kedvüket. Szolgád volt bőven, de fiad csak
egy van! Ha őt veszedelem éri, jóvátehetetlen kár ér!” Valóban. Kedvünk volna
figyelmeztetni ezt a gyanakvásra, rosszhiszeműségre annyira képtelen embert
„Ne tedd!”
Nos, a példabeszéd itt teljesen elrugaszkodik
a valószínűség talajáról. De épp itt válik pontos híradássá Istennek minden
meggondolást meghaladó szeretetéről. Jézus kinyilatkoztatja nekünk: ilyen az
Isten! Erre képes az Isten értünk. Ilyen feltétel nélküli, esztelen
szeretettel szeret! Kiszolgáltatja önmagát, lemond hatalmának gyakorlásáról,
csakhogy megváltó szeretetét igazolja előttünk.
2. Igazolja Isten végtelen irgalmát
Azon is el kell gondolkodnunk, hogy a
példabeszédben a bűnösök legalább elnyerték méltó büntetésüket, de a
valóságban, az üdvtörténetben, ez másként fejeződött be. Mert igaz, hogy az
emberiség kivetette magából a Fiút és nagypénteket rendezett. De a folytatás
Isten részéről nem a megtorlás volt. Hanem a húsvéti amnesztia, a közkegyelem!
Péter apostol Pünkösdkor felszólította az istengyilkosokat: „Az élet szerzőjét
ugyan megöltétek. De Isten föltámasztotta Őt a halálból. És még mindig nem
fogyott el a türelme. Ha bűnbánatot tartotok és megtértek, bűneitek bocsánatot
nyernek. /Ap. Csel. 3, 15-19./
Ez az Isten stílusa! Ez a képtelen
jóhiszeműség! Ez a minden emberi józanságot meghaladó irgalom. Aki már ezen
sem hatódik meg, akit már Isten végtelen megbocsátó készsége sem változtat
meg, annak nincs segítség!
II. A példabeszéd időn átívelő
üzenete
Tévedne, aki azt gondolná, hogy mindez valaha
régen játszódott le, és Jézus csak a farizeusoknak címezte. Azt sem
mondhatjuk, hogy Máté csak a buzgóságukban ellanyhult, gyümölcstelen
őskeresztény gyülekezetet akarta figyelmeztetni. Nem. Ez a történet a jelenben
is zajlik. Mi is szereplői vagyunk, nekünk is szól.
1. Isten irántunk tanúsított bizalma
késztessen megjavulásra
„A Kis lord” című regény főszereplője
leszereli, megváltoztatja a kiállhatatlan nagyapa zsugori, zsarnok, gyűlölködő
természetét. Ha valaki bízik bennem, talán még én is meg tudok változni! De
hát az Isten valóban mindig bízik bennem. Minden gyónás után elhiszi, hogy
tényleg meg akarok javulni. Szólítsa elő az Ő bizalma jobbik énemet!
2. Képviseljük Isten szeretetét
Táton a hitoktató élénk színekkel ecsetelte
Ninive pusztulásának történetét. A gyerekek óra után végigszaladtak a falu
főutcáján és bekiáltoztak a házakba: „Még 40 nap és Tát-Kertváros elpusztul!”
Ne kívánjunk pusztulást a bűnösökre! Ne fenyegessünk Isten büntetésével! A
megbocsátó, irgalmas Istenről tegyünk tanúságot!
III. Lelkiismeretvizsgálat
Tegyünk fel kérdéseket magunknak: Hogyan fogadjuk Isten követeit, akik munkánk eredményét, a jócselekedetek gyümölcseit kérik számon tőlünk? Hogyan fogadjuk a Fiút, aki hozzánk is eljön Isten képtelen szeretetének örömhírével? Vállaljuk-e ennek a szeretetnek a szolgálatát az emberek között, vagy Isten megérdemelt büntetését kívánjuk a bűnös emberiségre? Helyesen gondolkodunk Isten türelméről és ítélő igazságáról? A modern orvostudomány egyik nagy bravúrja a szívátültetés. A beteg szívét kioperálják, és helyette egészséges szívet építenek a szervezetbe. Egyetlen esetben következhet be tragédia: ha a páciens szervezete nem hajlandó befogadni és mint idegen elemet kilöki magából. Akkor nincs segítség! A Mennyei Atya végtelen szeretettel beleoperálta Szent Fia Szívét az emberiség történelmébe. Vigyázzunk, ki ne lökjük Jézus Krisztust, hanem a jócselekedetek gyümölcseinek beszolgáltatásával bizonyuljunk méltóknak az Isten szőlőjében való további munkálkodásra. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Erre más szolgákat küldött, többet,
mint először (Mt 21, 33-43)
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak
és a nép véneinek: Hallgassatok meg egy másik példabeszédet! Volt egy
gazdaember, aki szőlőt telepített, bekerítette sövénnyel, belül pedig
taposógödröt vágott, és őrtornyot épített. Aztán rábízta a szőlőt a
munkásokra, és elutazott. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a
szőlőmunkásokhoz, hogy a termést átvegyék. Ám a szőlőmunkások megragadták a
szolgáit, s az egyiket összeverték, a másikat megölték, a harmadikat pedig
megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is
ugyanúgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mondván: A fiamat csak
megbecsülik! Mikor azonban a szőlőmunkások meglátták a fiút, így szóltak
egymáshoz: Ezt itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!
Meg is ragadták őt, kidobták a szőlőből, és megöltél. Amikor megjön a
szőlőskert ura, ugyan mit tesz majd ezekkel a szőlőmunkásokkal? Ezt
válaszolták: Gonoszul elbánik a gonoszokkal, a szőlőt pedig más munkásokra
bízza, akik idejében átadják neki a termést. Jézus így folytatta: Nem
olvastátok soha az írásokban: A kő, melyet az építők elvetettek, mégis
szegletkővé lett, az úr tette azzá, és szemünkben csodálatos ez! Ezért mondom
nektek: Az Isten országát elveszik tőletek, és olyan népnek adják, amely majd
megtermi annak gyümölcsét. Min csodálkozzunk jobban? A szőlőgazda türelmén, aki újabb és újabb kísérletet tesz, hogy munkásait becsületes munkára bírja, vagy haragján? Nem túlzás azt mondani, hogy „gonoszul” bánik el a javíthatatlan alkalmazottakkal? Nemde, csak igazságos? Min csodálkozzunk jobban? A munkások elvetemültségén, vagy ostobaságán, mondhatnám naivitásán? Ugyan miből gondolták, hogy az örökös meggyilkolása után a birtok rájuk száll? De lehet, hogy a gonoszok valóban ilyen ostobák, hisz saját logikájuk szerint cselekszenek! A valóság az, hogy a „gonoszok” még annál is önteltebbek, mint amit a példabeszéd sugall! Hisz meghirdették a szőlősgazda halálát is! Talán az se véletlen, hogy Nietzsche, a hírnök, aki hírül hozta a gazda – Isten – halálát, Dionüszosz, a boristen híve volt. A történet ugyanis nem ér ott véget, ahol Jézus abbahagyja. Folytatódik. Nemzedékről nemzedékre. Igen, az Isten országát újra és újra el kell osztani, mert sokan – akik pedig meghívottak – nem méltók rá. Most már csak az a kérdés, hogy a gazda szolgái, vagy béresei vagyunk. Az előbbi kockázatos, mert megverhetnek, sőt, életveszélyes foglalkozásnak is bizonyulhat. Az utóbbi azonban még kockázatos, mert a gazda számon tartja cselekedeteinket. A végelszámolás nem marad el. Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. Nem a
birtoklással, hanem az adással építem fel személyiségemet Október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja nem csak gyászos megemlékezésre ad alkalmat, hanem bizonyos emelkedettségre is. Büszkén emlékezünk az aradi vértanúkra, mert ők az életüket adták egy szabad hazáért. Ugyanakkor megvetően gondolunk hóhérukra – Haynaura –, mert ő elvette az életüket. Az élet-adás és az élet-elvétel kettőssége adja meg ennek a napnak a drámaiságát. Ez a gondolat fedezhető fel a gyilkos szőlőművesekről szóló jézusi példabeszédben is. Egyrészt hallunk egy szőlősgazdáról, aki maga hozza létre szőlőjét, még őrtornyot is készít hozzá. Másrészt hallunk kapzsiságukban gyilkosságra vetemedő szőlőmunkásokról, akik még a gazda fiát sem kímélik meg. A gazda életet adott a szőlőknek és ezen keresztül a munkásoknak, de azok nem értékelték az ajándékot, hálátlanságukat gyilkossággal tetézték. A példabeszédben ráismerünk a gazda személyében a teremtő Istenre, aki jóságból ingyenesen – kegyelemből – meghívta az embert szőlőjébe, azaz Isten országába. Az ajándékot nem értékelő emberek azonban megölték fiát, Jézust. Boldogulásuknak nem azt a módját választották, melyet Isten felkínált nekik, hanem a maguk által jónak látott módját: a rablást és gyilkosságot. Az élet-adás és az élet-elvétel kettősségében meglátjuk az emberiség drámáját, az ember tragédiáját. A dráma ma is folytatódik, hiszen az emberiség egy része ma sem tart igényt Isten szőlőjére, Isten országára, hanem beéri a földi boldogulással. Pontosabban beérné, de sosem éri el. Hiába erőszakoskodik és ügyeskedik, hiába gyilkol és rabol, sosem éri el azt a boldogságot, melynél azt mondaná: ennél többre nem vágyom. Ezt sosem éri el, mert az ember az abszolútumra – az Isten országára – lett teremtve. Mindaz, amit elérhet itt a Földön, ez kevesebb, mint az abszolútum, ezért sosem lesz megelégedett. Az Istentől elfordult ember így a 22-es csapdájába kerül. Divatos kifejezéssel élve fel akarja építeni személyiségét, de ezt a minél több birtoklásban véli megvalósíthatónak. Téved! Nem a birtoklással, hanem az adással építem fel ugyanis személyiségemet. 2. Nézzünk néhány példát! Az édesanya éppen azzal nyeri el női mivoltának kiteljesedését – identitását –, hogy életet ad a gyermeknek. A tanár nem attól lesz boldog igazán, hogy nagy tudást halmoz fel magában, hanem azáltal, hogy tudását átadhatja tanítványainak. Ezt mondhatjuk szellemi nemzésnek is. Az orvos nem azért tanul, hogy saját magát meggyógyítsa, hanem, hogy másoknak adja vissza az életet vagy egészséget. A pap nem azért választja hivatását, hogy biztosítsa saját bejutását a mennybe, hanem, hogy másokat vezessen az üdvösségre. A jó politikus nem saját karrierje és megélhetése miatt tevékenykedik, hanem, hogy hazája fusson jó karriert, és hogy polgártársai megélhetésén javítson. Sorolhatnánk még a példákat, de mindegyikből látszik, hogy nem a birtoklással, hanem az adással építhetem fel személyiségemet. 3. Személyiségi övezet avagy aura Ha valaki kételkedne abban, hogy adással építhetem fel személyiségemet, és nem minél több birtoklással, akkor hadd hivatkozzunk Assisi Szent Ferencre, vagy Kalkuttai Teréz anyára. Egyikük gazdag posztókereskedő lehetett volna, akárcsak apja, másikuk taníthatta volna nyugdíjas koráig a jó családból származó indiai leányokat. Lemondtak ezekről, hogy inkább adjanak. Szentté váltak. Manapság szokás a védett övezetek kialakítása (30 km-es sebesség). Szokás az is, hogy ismert személyek ún. aurájáról – kisugárzásáról – beszéljenek. Ha mi keresztények a mai világ birtoklási lázában az adásra koncentrálunk, azzal valamiféle védett övezetet hozunk létre személyiségünkben. Az adás vágya megóv a birtoklás csapdájától. Ezenkívül olyan aurát (kisugárzást) biztosít, mely másoknak is megadhatja az Isten országának boldogító tapasztalását. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |