|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 28. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 28. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Lakomát készít az Úr, letörli a könnyet minden arcról Iz 25,6-10a Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: ,,Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.'' Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében; Zs 22 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. Fil 4,12-14 Tudok szűkölködni és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy társaim lettetek nyomorúságomban. Mt 22,1-14 Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.'' A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?'' Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
Példabeszéd az ünnepi lakomáról
Az életben különböző találkozások vannak. Két
hajó találkozik a tengeren, a matrózok zászlójelzéssel köszöntik egymást. Ez
egyszerű tudomásulvétel. A képernyőn szerepel kedvenc színészem: látás.
Telefonon felhívom ismerősömet: beszéd. Meghívom névnapi vacsorára:
asztalközösség. Az Istennel való találkozásnak is különböző fokai vannak.
Tudomásul veszem létét: hit. Tanulmányozom üzenetét: bibliaolvasás. Beszélek
vele: imádság. A legtökéletesebb az lenne, ha vendégbarátságba kerülhetnék
vele. Vajon lehetséges ez? Jézus szerint: igen. Ő lakomára hív és
asztalközösséget kínál. Ez az évközi 28. vasárnap alapgondolata. I. A PÉLDABESZÉD EREDETI ÉRTELME A példabeszéd két változatban szerepel az evangéliumokban: Lk 14 és Mt 22. A kettőben sok hasonlóság található, de van köztük két alapvető különbség: a büntetés és a menyegzős ruha. 1. A büntetés Lukácsnál csak arról van szó, hogy a gazda haragjában újabb vendégeket hív és bejelenti: a meghívottak nem vehetnek részt a banketten. Ez reális, elképzelhető, érthető büntetés. Nem így Máténál. Nála a büntetés olyan súlyos, hogy a képnek a lehetőségét szétfeszíti. A király bosszuló hadjáratra indul és a visszautasítók városát fölégeti. Nemcsak a házukat, hanem az egész várost! Ez lehetetlenség! Ő sem lakomázhat az üszkös városban. Mi lehet ennek a különbségnek a magyarázata? Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Jézus eredeti példabeszédét Lukács őrzi. Ő pogánykeresztényeknek ír. És egyszerűen közölni akarja az örömhírt, hogy mivel a zsidó nép nem fogadta el a messiási országba való meghívást, Isten a pogány népek előtt is megnyitotta az utat az Egyházba való belépésre. Máté azonban palesztinai zsidókeresztényeknek szóló prédikációt vet papírra. Ez a keresztény közösség tanúja volt Jeruzsálem pusztulásának. A szent város Kr. u. 70-ben elpusztult, kő kövön nem maradt. A keresztények azt mondták: „Lám, beteljesedtek Jézus jövendölései a város pusztulásáról. Lám, így járt az a város, amely Isten meghívását a lakomára nem fogadta el.” 2. A díszruha A másik különbség a lakomai díszruháról szóló történet. Lukács a pogányokból lett keresztényeknek ír és azt üzeni nekik: először a zsidó népnek lett felkínálva a messiási lakoma. Ők azonban visszautasították. Örüljenek hát a pogányok, hogy ők, akik esélytelennek számítottak, most mégiscsak meghívást nyertek. Máté szövegét viszont azok olvasták, akik zsidókból lettek keresztények és kicsit megelégedetten vették tudomásul Jeruzsálem pusztulását és a hitetlen zsidók bűnhődését a háborúban. Finom keresztény káröröm ömlött el a hallgatóságon: „Ó, hát úgy kellett nekik! Miért szegezték keresztre Jézust? És milyen derék emberek vagyunk mi, hogy mi ott ülünk a menyegzős asztalnál. Minket igazolt Isten, mert mi a katasztrófából idejekorán kivonultunk.” Ez izgatja Mátét. Hogy azért ennyire önelégülten ne hagyjuk itt azt az egyházközséget, amely ezt a példabeszédet hallgatja. Valami lelkiismeretet megmozdító figyelmeztetést adjunk nekik is! Azért mondja: „Utak mentéről, sövények mellől, koszból, bűnből vakart ki titeket a király, hogy ott lehessetek a lakomán. De nem potyára jöttetek! Nem hagytatok el semmit, nem volt földetek, öt iga ökrötök. Örüljetek, hogy ide jöhettetek. De azért követelménye veletek szemben is van a királynak. Mégpedig a menyegzős ruha. A keresztségben megajándékoztak, de hozzá kell nőnötök az ajándékhoz. Máté érzi, hogy ha az első példabeszédhez nem fűzné hozzá a menyegzős ruháról szóló másik jézusi példabeszédet, akkor ez nem volna már egészen igaz. Nem egészen azt fejezné ki, amit Jézus eredetileg szándékozott. Isten követelménye a meghívottak felé: a menyegzős ruha megőrzése. Öröm a lakomai együttlét, de nem olcsó öröm. Éppen az az igazi öröm, ami nekem is kerül valamibe. Nem pedig az, ami erőfeszítés nélkül hull az ölembe. II. A PÉLDABESZÉD TANULSÁGA 1. Isten mindenkit meghív a vele való legbensőségesebb találkozásra, az asztalközösségre Ez jelenti az Egyházba való meghívást, az eucharisztikus asztalközösségre, a szentáldozásra való meghívást és a mennyei boldogságra való kiválasztást egyaránt. Az ember ezt a hívást bagatell dolgok miatt vissza is utasíthatja: földvásárlás, munkával való túlterheltség, érzéki örömök miatt. Isten többször is szólít. Végül is elfogy a türelme. Tehát vigyázat! Aki mindvégig megátalkodik, az magára vonja Isten büntetését, az elvettetést. Mégpedig a végleges elvettetést, ami maga a kárhozat. Ennek szimbólumai: a város lerombolása, tűzzel való felégetése, a külső sötétség, a sírás és a fogcsikorgatás. Aki újra meg újra visszautasítja Isten hívását, az elvéti az Úrral való találkozást. Aki nem ismeri fel a kegyelem idejét, az elveszítheti az élet egyetlen célját: Isten színelátását. 2. Az Egyház tagjai ne legyenek önelégültek Isten elképesztő ajándékban részesít, de ugyanakkor elképesztő követelményeket is támaszt. Elvárja lelkünk menyegzős ruhájának megőrzését. Akár emberfeletti nehézségek árán is meg kell őriznünk a bűntől való mentességünket. De a mesében is, a királykisasszony által kiszemelt legénynek is le kell szállnia az alvilágba, meg kell küzdenie a sárkánnyal, három próbát kell kiállnia, míg övé lehet a fél ország és a korona. * Regulájában Szent Benedek a példabeszéd kettős tanulságát ezekkel a szavakkal akarja belevésni szerzeteseinek, és rajtuk keresztül mindannyiunknak lelkébe: „Isten ügyének semmit elébe ne tegyetek!” Ehhez már csak a Zsoltáros figyelmeztetését csatolhatjuk: „Ha ma az Úr szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket” (90. zsoltár) Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2005 Íme, a lakomát elkészítettem (Mt 22, 1-14) Abban az időben Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez: A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak: íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre! De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant. Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Azután így szólt a szolgákhoz: A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák kimentek az utcákra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat s jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel. Mikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád? De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre” Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak! A múlt héten aligha azonosultunk a szőlőmunkásokkal, akik megverték és megölték a szolgákat, és a mai történetben – ahol ez a különös fegyvertény a párhuzam – még abszurdabb a meghívottak egy részének radikalizmusa. Azt talán még megértjük, hogy az egyik-másik kimenti magát, hisz azt mi is elég gyakran megtesszük, bokros teendőinkre hivatkozva, de minek gyilkolni azokat, akik vendégségbe hívnak? Kevésbé abszurd a helyzet, ha arra összpontosítunk, hogy mindnyájan meghívást kaptunk, egy és ugyanazt a meghívást: azok is, akiknek nem akaródzik, azok is, akik nem érnek rá, de azok is, akik érthetetlen durvasággal reagálnak. S ezzel még nincs vége: a jöttmentek, a semmiképp sem szalonképesek meghívása, – a kései is – ugyanerre a lagzira szól! Végül a vendégmix eléggé esetleges: nem túl exkluzív a parti! Isten országának logikája azonban még egy pontban különbözik a mi „exkluzív klub” típusú elméleteinktől, ahogy azt némely vidám vasárnapon hirdetik! A 40 ezer kiválasztott, úgy tűnik, ezek után nem is olyan válogatott népség! Az újabb abszurditás az ünneplő ruha hiányának büntetése. Hogyan? Ha egyszer az útszélen szedtek fel, mennyi esélyem volt fodrászhoz menni? Manikűröshöz? Szabóhoz? Nem abszurd ez az elvárás? A történet azonban kevéssé abszurd, ha emlékezetünkbe véssük, hogy itt nem a köztársasági elnök, hanem a király a meghívó. Innen erednek megértési nehézségeink: Az elnököt mi választjuk magunk közül. A királyt nem választottuk, ő választ ki minket! Ő hív minket vendégségbe, amikor és akit akar. Igaz, mondhatunk – mint láttuk – nemet, de ezzel csakis magunkat rekesztjük ki! A király szuverén, és nem tartozik senkinek elszámolással. De mi neki igen. Sőt, mindig elvárja, hogy ünneplőbe legyünk. Rossz hír ez a mindenkori Pató Páloknak! A jó hír, hogy telt ház lesz! Kiss Ulrich SJ/MK | |||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. A jézusi
meghívásra adott emberi válaszok története A legutóbbi hazai népszámlálás adatai szerint 5,5 millió állampolgár úgy nyilatkozott, hogy a katolikus egyházhoz tartozik. A mai példabeszéd kifejezésével élve ők azok, akik elfogadták a meghívást és el is mentek a menyegzőre. A példabeszéd allegorikus értelmezése szerint ők azok, akik a keresztségben elnyerték a megszentelő kegyelmet, amit a keresztelési fehér ruha is jelképez. 5,5 millió ember, az hazánk lakosságának több mint a fele. Eszerint minden település lakóinak legalább a fele katolikus. Mindenki tudja azonban, hogy a települések lakóinak nemhogy a fele, de legfeljebb tizede jár templomba. Akkor a templomokból hiányzó többmillió katolikus a példabeszéd melyik szereplőjével helyettesíthető be? Talán ahhoz az emberhez hasonlítható, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve, és ezért kidobták a külső sötétségbe? Nyilván nem lehet ilyen összefüggéseket keresni a mai valóság és a példabeszéd között, de annyi megállapítható, hogy a példabeszéd a jézusi meghívásra adott emberi válaszok történetéről szól. A parabola lényegi mondanivalója az, hogy Isten minden embert meghív országába, de nem mindenki fogadja el a meghívást. Akik határozottan visszautasították a meghívást, azok vagy az anyagi javakat – a földet, vagy az üzleti érdekért a kereskedést tartották fontosabbnak. Ma sincs másként! Ma is sokan a gyakorlati érdekeket a lelki érdekek elé sorolják. Arra a kérdésre: miért nem gyakorolják a hitüket? – a kommunizmusban azt válaszolták: „hát tetszik tudni, hogy nem lehet”; a demokráciában pedig azt válaszolják, hogy „nincs rá időm”. Pedig a helyes és igaz válasz az lenne, hogy „nem tartom fontosnak”. Amit ugyanis fontosnak tartok, arra mindig tudok időt szakítani. Természetesen vannak, akik elfogadják a meghívást, és róluk mondja Jézus, hogy bemennek a menyegzőre. A példabeszéd abban is igen pontos, hogy ezek között voltak „gonoszok és jók egyaránt” (Mt 22,10). A hívek tehát nem mind szentek, nem tökéletesek, hanem vannak közöttük rosszak is. Ami azonban nehézséget okozhat a példabeszédben, az 2. a menyegzős ruha nélküli vendég Először igazságtalannak érezhetjük az eljárást, amiért a ruha hiányában kidobják a külső sötétségre. Védelmében azt is felhozhatjuk, hogy nem készült a vendégségbe, így vétlen a hiányosságért. Egyes Szentírás-magyarázók azonban megjegyzik, hogy keleti szokás szerint a vendéglátó király saját ruhatárából látta el ruhával a meghívottakat. Ez a vendég tudatában volt, hogy megbocsáthatatlan hibát követett el, mert hallgatott (22,12), amikor a király kérdőre vonta. Mit akar tanítani Jézus ezzel a kidobott személlyel? Azt tanítja, hogy nem elég a meghívás, sem annak elfogadása, hanem kell a meghívott közreműködése is (a menyegzős ruha felöltése vagy elkészítése). Ennek a kizárt embernek az volt a bűne, hogy nem működött közre a meghívóval: a királlyal, azaz Jézussal. Mit kell érteni közreműködésen? A menyegzős ruha képe önmagáért beszél. Amint a menyegzős ruha az új és az előzőtől eltérő öltözéket jelent, úgy kell egy új lelkületet kialakítani, mely életszentségben felülmúlja korábbi önmagunkat. Erről az új lelkületről szólva Jézus a Hegyi beszédben ezt mondta: „ha igazságtok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába” (Mt 5,20). Egy egészen konkrét példára lefordítva: napjainkban az egyik kereskedelmi tévé sugározza a Big Brother (ejtsd: big bradör) műsort, melynek alacsony és alantas színvonalát(?) még a legerősebb negatív jelzőkkel sem lehet kifejezni. Nyilván sokan nézik, de a nézettségi mutató ez esetben nem hízelgő a nézőkre. Nos, Jézus mondását ma így fogalmazhatnánk meg: ha igazságtok, azaz belső lelkületetek nem múlja felül a Big Brother által megjelenített lelkületet, nem juttok be a mennyek országába! Ugye milyen egyszerű? Csak ki kell kapcsolni a tévét, hogy magasabbrendű lelkületet érhessünk el, ahogy Jézus kéri. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |