|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 29. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 29. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Én vagyok az Úr, nincs más, én öveztelek föl, noha nem ismertél Iz 45,1.4-6 Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: ,,Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! Zs 95 Énekeljetek az Úrnak új éneket, énekeljetek az Úrnak minden földek! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek napról-napra szabadítását! Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, csodatetteit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó a dicséretre, minden istennél félelmetesebb. Mert a nemzetek istenei mind csak hamis istenek, az Úr azonban egeket alkotott. Színe előtt fenség van és szépség, szentélyében ékesség és hatalom. Ünnepeljétek az Urat, népek családjai, ünnepeljétek az Úr dicsőségét és hatalmát. Adjátok meg az Úr nevének a dicsőséget, hozzatok áldozati ajándékokat és jöjjetek udvaraiba. Boruljatok le szent pompával az Úr előtt, rettegjen előtte az egész föld! Hirdessétek a nemzetek közt: ,,Király az Úr!'' Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék, s igazságosan ítéli a népeket. Örvendjenek az egek, ujjongjon a föld, zúgjon a tenger s ami betölti azt; Vigadjanak a mezők és minden, ami rajtuk van! Ujjongjon akkor az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, eljön hogy megítélje a földet. Igazságban ítéli meg a föld kerekségét, s a népeket hűsége szerint. 1Tessz 1,1-5b Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Mt 22,15-21 Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: ,,Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?'' Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: ,,Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!'' Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: ,,Kié ez a kép és a felirat?'' Azt felelték neki: ,,A császáré.'' Erre azt mondta nekik: ,,Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
MISSZIÓS VASÁRNAP
Az adógaras
A drezdai Zwinger egyik legértékesebb képe
Tiziano Adógaras c. festménye. Légkondicionált üvegszekrényben őrzik. A kép
középpontjában Jézus áll. Fönséges nyugalom az arcán. Körülötte a farizeusok
és herodiánusok. Arcukról árad a ravaszság, a képmutatás és a hízelgés. Aki a
képet egyszer is látta, az evangéliumi jelenetet nem tudja elfelejteni.
Annyira csak úgy történhetett, ahogy a nagy művész azt kifejezte. A kép
azonban mégiscsak egy egyszeri, egyedi esetet ábrázol. Az évközi 29. vasárnap
evangéliuma azonban általános érvényű üzenetet tartalmaz.
Az evangéliumi jelenetből két igazság
vezethető le, amely minden kor számára érvényes: Jézus elismerte a földi
hatalmat, de szembeszállt túlkapásaival. I. Jézus elismerte a földi hatalmat Kr. u. 6-ban a Római Birodalom bekebelezte Júdeát. Mint provinciát, a Birodalomhoz csatolták. Ettől kezdve a római helytartó kormányozta a tartományt és adót szedtek a zsidóktól. Számukra ez gyakorlatilag kizsákmányoló volt, ideológiailag pedig vérig sértő. Az adószedés ugyanis azt jelentette, hogy a föld, amit a nép Jahvétól kapott, a császáré lett. Tudták, hogy nem tehetnek ellene semmit, mert Róma a legvéresebb terrorral megtorolja az adó megtagadását, de elvileg nem egyezhettek bele. Mert az árulás, szinte Isten megtagadása lenne. A vallási és politikai vezetők felteszik Jézusnak a kérdést, mi az ő véleménye az adófizetésről. Ravasz a kérdés, bárhogyan válaszol, bevádolható. Felfedezi rajta a császár képét és feliratát. A zsidó törvények szerint tilos volt ember arcát kőbe, ércbe vésni. A Mester tehát azt mondja: ha komolyan veszitek az Ószövetségi Szentírást, hogyan tarthattok magatoknál egyáltalán pénzt, amin a császár képe van. Ez maga felér egy istenkáromlással. Aztán hozzáfűzi: ha már elfogadtátok, forgatjátok, kereskedtek a császár képét hordozó pénzzel, akkor vissza is adhatjátok neki, amikor adóban behajtja, mert az övé. Ha az állam rendjét, építkezéseit, bizonyos polgári életformáját elfogadtátok, akkor tegyetek csak eleget az adófizetési kötelességnek is. Jézus tehát elismerte a földi hatalom létjogosultságát. Ebből vonta le a keresztény szociológia a következményt: „az állami fensőbbség hatalma jogos. Az alattvalóknak vannak kötelességeik vele szemben. Az állampolgárok lelkiismeretben kötelesek az igazságos törvények betartására.” A keresztény ember példamutató magatartásra van kötelezve evilági ügyeiben is. Közösséget szolgáló lelkülettel, lelkiismeretes munkával kell közreműködnie a haza felvirágoztatásában. Adjátok meg a Cézárnak, ami a Cézáré: adót, katonaságot, munkát. De csak azt adjátok meg, ami a Cézáré!!! Többet nincs joga követelni! II. Jézus szembeszállt az állami mindenhatósággal Az állam törvényei azonban nem mondhatnak ellen Isten rendelkezéseinek. A földi hatalom nem akadályozhatja az alattvalókat lelkük üdvösségének és Isten dicsőségének munkálásában. A polgároknak joguk van megvédeni az igazságot, ha azt a világi hatalom veszélyezteti. Jézus nyíltan hirdette: az ember hitének, erkölcsi életének, lelkiismeretének legfőbb mércéje nem az állam, hanem a kinyilatkoztatás. Ebből fontos megállapítások következnek: 1. A túlkapások ellen tiltakozni kell A hívőnek joga, sőt kötelessége hogy szóvá tegye, ha a hatalom hordozói visszaélnek hatalmukkal. Határozottan, esetleg kockázat árán is meg kell mondania: „olyat kívánsz, amire nincs jogod.” Mórus Tamás ügyelt arra, hogy ne lehessen a felségárulás vádját rábizonyítani. De Isten iránti kötelességét is teljesítette. Amikor a kettő ellentétbe került egymással, vállalta a vértanúságot is. 2. Megtagadni az engedelmességet, ha a földi hatalom olyat követel, ami Isten törvényeivel szemben áll. Ilyenkor ki kell jelenteni: „Non possumus!” = Nem tehetjük Ezt vágta oda Péter apostol a szanhedrinnek: „Nem tehetjük, hogy Krisztusról hallgassunk!” Ezt mondta Ambrus püspök Theodosius császárnak, amikor vérengző tette után a milánói bazilikában akart volna áldozni. Elmondta a pápa VIII. Henriknek: „Házasságodat fel nem bonthatom!” VII. Pius Napóleonnak: „Az Egyház jogaiból nem engedhetünk !” XIII. Leó az egyházüldöző Bismarck kancellárnak: „Nem ismerhetjük el a totális államot akkor sem, ha a papokat mind elfogatod, vagy a rágalom és gúny eszközét alkalmazod az Egyház tönkretételére.” És ezt mondták a modern kor főpapjai: Márton Áron Erdélyben, Wyszyński kardinális Varsóban, Mindszenty prímás Magyarországon. * Ma missziós vasárnapot ülünk. A távoli pogány világban az evangélium örömhírét továbbadó hithirdetőkre gondolunk: papokra, szerzetesnővérekre, világi munkatársakra. Ha a missziók 2000 éves történetét tanulmányozzuk, meglepődve fedezzük fel, milyen sok helyen üldözték az Egyházat és akadályozták a hittérítés ügyét. Az államhatalom, a politika korlátozta, megtiltotta, kegyetlenül büntette a hithirdetőket. Ez ma is így van, a Távol-Keleten és hazánkban is – amely lassan szintén missziós területté válik. Holott a kereszténység mindenütt azt hirdeti: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré!” Az istenellenes hatalmak azonban nem hajlandók Jézus második mondatát elfogadni: „… és Istennek, ami az Istené!” Imánkban kérjük a pogány világ hittérítői számára, öntsön bátorságot szívükbe az evangélium hirdetésére. Nekünk pedig, akik hazánk területén képviseljük Isten ügyét, adjon kitartást és állhatatosságot, hogy minden nehézség közepette merjünk hitünk szerint élni és azt misszionárius lelkülettel képviselni. Merítsünk erőt a Mester szavaiból: „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is magaménak vallom Mennyei Atyám előtt.” Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Akkor hát adjátok meg a császárnak,
ami a császáré (Mt 22, 15-21) Abban az időben a farizeusok félrevonultak és megtanácsolták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba. Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártiakat a következő kérdéssel: Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem? De Jézus felismerte gonoszságukat, és így szólt hozzájuk: Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt! Aztán megkérdezte tőlük: Kinek a képe és a felirata ez? Azok azt felelték: A császáré. Erre ő így szólt hozzájuk: Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené! Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek. A hatalmasok a kényesebb feladatokat szívesen bízzák közvetítőkre. Közvetítők: magyarul média. Ma Jézus meghívnák egy talkshowba. És Friderikusz megkérdezné: Kell-e fizetni az adót, ha igazságtalan? Az adót persze még soha senki nem érezte igazságosnak. A svédek vagy a norvégek azonban zokszó nélkül fizetik. Ötven éve ugyanazt az űrlapot használják. Turbulensebbek korokban és helyszíneken más a helyzet. Így nálunk is, de még Németországban is erről civódtak a kancellárjelöltek. Mit is mondhatna ma Jézus válaszul a z ügyeletes Friderikusz(ok)nak? Kinek a képét és feliratát látjuk pénzeinken? Mi magyarok, rég holt királyainkat láthatjuk, sőt a legnagyobb címleten a Haza Bölcsét. Aligha lehetne olyan frappáns a válasz. Vagy mégis? Nemde, Szent István, vagy Deák Ferenc még tudták a választ, nem csak az adókérdésre, hanem a kérdés mai változatára is: el kell-e, el lehet-e választani az Egyházat az államtól? Erre nyugodtan válaszolhatunk igennel. Jézus is megfogalmazta már az elvet. Csupán nem szabadna megfeledkezni válasza második feléről: Adjátok meg Istennek, ami Istené! Ez nem csak a mindenkori farizeusok magánügye, problémája. A miénk is. Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. A cselszövés
mesterei A hazai és külföldi drámairodalomban bőségesen találkozunk a cselszövés mestereivel. Ilyen például a Bánk bánból Biberach lovag, vagy az Otellóból Jágó. A cselszövés nagymesterei sorába tartozhattak volna azok a farizeusok is, akikről a mai evangéliumban hallottunk. Hátsó szándékukat – ti., hogy Jézus szavaiba belekössenek –, mesteri módon leplezték. A farizeusok ügyesen a háttérben maradva, maguk helyett a Heródes-pártiakat küldték Jézushoz. A farizeusok ravaszságára jellemző, hogy most a Heródes-pártiakat faltörő kosként használták, holott azokkal politikai nézetük miatt (a rómaiakkal való lojalitásuk miatt) nem is érintkeztek. Ezek az emberek, vállalva a rájuk osztott szerepet, nyájas és behízelgő módon vezetik fel a kérdést: Mester, tudjuk, hogy igazat mondasz… nem vagy tekintettel senki személyére…, szabad-e adót fizetni a császárnak? Az ártatlannak tűnő kérdés azonban kikerülhetetlennek látszó csapdát rejt magában. Ha azt mondja, hogy igen, a nép előtt veszti el tekintélyét, mert a zsidók, mint Isten választott népe, jogtalannak tartották az idegeneknek fizetett adót. A hamis Messiások fellépésüket azzal kezdték, hogy megtagadták a rómaiaknak az adót. Ha pedig azt mondja, hogy nem szabad adót fizetni, akkor a rómaiak tartóztatják le lázítás címén. Jézus azonban úgy oldotta meg a kérdést, ahogy nem várták. Kérésére megmutattak neki egy adópénzt, a jelen esetben egy római dénárt, melyen a római császár arcképe volt látható. Aki ezt a pénzt elfogadta és használta, az elfogadta a római hatalmat, hiszen a pénz a római császáré volt. Jézus válaszában tehát benne van, hogy az állampolgár engedelmességgel tartozik a polgári hatóságoknak, de ugyanakkor az Istennek is. „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené.!” (Mt 22,21) Az evangéliumi történet ma is aktuális tanítását a Katolikus Egyház Katekizmusa így fogalmazza meg: „A hatóságok iránti engedelmesség és a közjó érdekében vállalt közös felelősség erkölcsileg megkívánja az adófizetést, a szavazási jog gyakorlását, az ország védelmét.” (2240) Van azonban az evangéliumi történetnek egy másik vonatkozása is, mely ma igencsak gyakori, ez pedig 2. a bizalmatlanság és az őszinteség hiánya. A farizeusok ügyesen leplezték igazi szándékukat, Jézussal szemben nem voltak őszinték. A mai politikai és üzleti életben azt mondják, hogy a szándék leplezése, a versenytárs kijátszása és félrevezetése az érintkezés fegyvertárához tartozik. Lehet, hogy ez így van, és rövid távon eredményesnek is látszik. Az így elért eredmény azonban mindig kétes értékű. A csalódások és becsapások után, a kölcsönös bizalmatlanság következtében ma oda jutottunk, hogy a tárgyaló felek nem egymás szavait figyelik, hanem azt, hogy a másik a szavak mögött mit rejteget, hová akar kilyukadni, tárgyalópartnerét hol akarja becsapni a jó szándék és a megegyezésre való készség hangoztatása közben. Ma oda jutottunk, hogy a konstruktív párbeszéd helyett a süketek párbeszéde folyik, mert egyik fél sem bízik a másik őszinteségében. Ma oda jutottunk, hogy az őszinteség hiánya begyűrűzött a családokba is, mely sokszor okozója lesz a család szétesésének és a válásnak. Föl kellene végre ismerni, hogy az őszinteség hiánya legfeljebb a cselszövés melegágya lesz, de nem a stabil emberi kapcsolatoknak. Ezért legyen a beszédünk egyenes beszéd, a szavak fedjék pontosan a szándékot, s a bizalom megteremtésével állítsuk helyre azt, amire vágyakozunk: nyugodt és békés emberi kapcsolatokat. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |