Liturgia-Aév.Évközi 30./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Ha hozzám kiált a szegény segítségért, meghallgatom Kiv 22,20-26 A jövevényhez ne légy kegyetlen és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén. Az özvegyet vagy árvát ne nyomorgassátok. Ha sanyargatjátok őket, hozzám kiáltanak. Én meghallgatom kiáltásukat, felizzik haragom, és megöllek titeket karddal, úgyhogy feleségeitek özvegyekké lesznek és a fiaitok árvákká. Ha pénzt adsz kölcsön az én népemből való szegénynek, aki közötted lakik, ne szorongasd, mint az uzsorás, és ne vess ki rá kamatot. Ha zálogba vetted embertársad köpenyét, naplemente előtt add vissza neki. Hiszen az az egyetlen takarója, testének öltözete, és nincs egyebe, amiben alhatna. Ha hozzám kiált, meghallgatom, mert én irgalmas vagyok. Zs 17 A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából és Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott. A föld megindult és megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő haragra gerjedt. Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő parazsat lövellt magából. Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt. Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült. Rejtekhelyévé tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből. Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs. Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó parázs. Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és szétzavarta őket. Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától. Lenyúlt a magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem. Megszabadított hatalmas ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől. Megrohantak engem nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr. Kivezetett a szabad térre engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem. Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, mert megőriztem az Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem. Mert szem előtt tartottam minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam. Mert szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. Megfizetett nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága szerint. A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan, a választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod. Mert a megalázott népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét. Mert te gyújtod meg, Uram, lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet. Mert te ragadsz ki a kísértésből, Istenem által ugrom át a falat. Én Istenem! -- Szeplőtelen az ő útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak. Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül? Ő az Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat. Lábamat gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem. Kezemet harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. Üdvösséged pajzsát adtad nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem. Tág teret nyitottál lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el. Üldözőbe vettem ellenségeimet s elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. Összetörtem őket, nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. Erővel öveztél fel engem a harcra, az ellenem állókat alám vetetted. Megszalasztottad ellenségeimet, és gyűlölőimet széjjelszórtad. Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket, kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk. Szétszórtam őket, mint a szél a port, széttiportam őket, mint az utca sarát. Népem lázadásától megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem ismertem, szolgámmá lett, mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem. Idegen fiak hízelegtek nekem, idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek rejtekükben. Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő Istenemet! Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől, az ellenem támadók fölé juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől. Dicsérlek érte, Uram, a nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek, aki bőségesen segíti királyát, aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké. 1Tessz 1,5c-10 Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben. Ti pedig a mi követőink lettetek, és az Úréi, elfogadtátok az igét sok szorongatás közt, a Szentlélek örömével. Így példaképpé lettetek minden hívő számára Makedóniában és Akhájában. Az Úr igéjének hirdetése ugyanis tőletek haladt tovább, nem csak Makedóniában és Akhájában. Istenbe vetett hitetek eljutott mindenhová, úgyhogy szükségtelen is arról beszélnünk. Hiszen mindenki beszéli rólunk, hogy hogyan érkeztünk hozzátok, és hogyan tértetek meg a bálványoktól Istenhez, hogy az élő, igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit feltámasztott halottaiból, Jézust, aki megment minket a jövendő haragtól. Mt 22,34-40 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba, és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle: ,,Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?'' Ő azt felelte neki: ,,,,Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből'' [MTörv 6,5]. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat'' [Lev 19,18]. Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

A szeretet parancsa

Jószándékú, de nagyon elfoglalt vőlegény mondta a jegyesoktatáson: „Komolyan érdeklődöm a kereszténység iránt, de túl vagyok terhelve. Mondja el nekem lényegét olyan röviden, hogy egy bélyeg hátlapjára elférjen.” Szerencsére Jézus egyetlen szóban összefoglalta. Ez pedig így hangzik: szeretet. Három területre terjed ki. Irányuk három nyíllal rajzolható le: befelé: önszeretet, kifelé: felebaráti szeretet, felfelé: istenszeretet. Az évközi 30. vasárnap miseszövege ezeket részletezi.
I. Önszeretet

A farizeus ravaszságból feltette Jézusnak a kérdést: „Melyik a legfőbb parancs?” Az Úr komolyan vette és válaszolt: „Szeresd önmagadat. Ugyanúgy szeresd embertársadat. Istent pedig teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!”
Az önszeretetet a Mester nem is fejtegeti részletesen. Természetesnek tartja. Mi viszont sokszor az önzéssel azonosítjuk. Ez természetesen nem erény, hanem bűn. De van helyes önszeretet is. Ezt pedig sokszor megszegjük.
Mit kíván tőlünk a helyes önszeretet?
1. Ne rendüljön meg a magunkba vetett hitünk
Gyakran utáljuk magunkat elviselhetetlenségünk vagy kudarcaink miatt. A pszichológia ezt nevezi „Illés-szindrómának”. Illés próféta Ákáb király üldözése elől a pusztába menekült. Súlyos depresszióba zuhant. Utálta magát, megkérdőjelezte hivatását, meg akart halni. Kifakadt az Úr előtt: „Elég volt Uram! Vedd el az életemet. Én sem vagyok különb atyáimnál.” Súlyos kudarcok után sok emberre rátör ez az önutálat. Hogyan tudjuk legyőzni? Úgy, mint Illés: az Úrhoz fordulunk, eszünk, iszunk és kialusszuk magunkat, végül vállaljuk az új feladatot.
2. Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk
Phaedrusnak, a híres római meseírónak van egy remek állattörténete: „A szétpukkadt béka.” A béka észrevette a mezőn az ökröt. Megirigyelte nagyságát és elkeseredett saját kicsinységének láttán. Elhatározta, addig nem nyugszik, míg akkora nem lesz, mint az ökör. Elkezdte felfújni a bőrét. Háromszor fogott neki a feladatnak De utolsó erőfeszítésében szétpukkadt testével elterült.
Vannak emberek, akik nincsenek megelégedve adottságaikkal. Irigyen nézik embertársaikat, legszívesebben cserélnének velük. Megpróbálják tökéletesen kicserélni magukat. Gyakran úgy járnak, mint Phaedrus békája. Jellemük belepusztul a szerepjátszásba.
Mennyei Atyánk remekművet akart formálni belőlünk. Szeretettel megálmodta, gondosan kitervezte képességeinket, jellemünket. Mi meg sokszor bölcsebbek akarunk lenni, mint a jóságos Isten. Korrigálni akarjuk nagyszerű tervét. Saját képességeinket fejlesszük ki, különben félő, hogy szörnyeteggé „tökéletesítjük” magunkat. Azt tenni, amit Isten akar velünk. Ez a helyes önszeretet alapja.
3. Lássuk meg magunkban a jót is
Amikor őszintén megdicsérnek egy jól felépített előadás miatt, elismerik remekül sikerült hangversenyünket, vagy megköszönik segítségünket, ne érezzük sürgős szükségét, hogy elhárítsuk. Sok ember rögeszméje, hogy ha valami jót mondanak róla, azonnal tiltakoznia kell. Ez nem az alázatosság jele, hanem sokszor az alázatoskodás gőgje. Isten emberei elismerték magukban a jót is. Legfeljebb Isten kegyelmének tulajdonították. Szent Pál: „Egymagam többet tettem, mint a tizenkettő együttvéve. Nem ugyan én, hanem Isten kegyelme bennem.” A Boldogságos Szűz: nem hivatkozott alkalmatlanságára, nem azt üzente Gábor angyallal: győzd meg az Úristent, hogy gondosabban tanulmányozza a kérdést, hanem ezt suttogta: „Legyen úgy, ahogyan Isten akarja.”

II. Felebaráti szeretet

János apostol öreg korában az efezusi templomban minden nap ugyanazt prédikálta: „Fiacskáim, szeressétek egymást!” Amikor hívei szóvá tették, hogy mondjon már mást is, kijelentette: „Ha ezt megtettétek, mindent megtettetek.” Mércéül az Úr saját szeretetét állította fel: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.”
Alapkövetelményei:
1. Ráhangolódás az embertársra
Ha egy jól felhangolt zongora nyitott teteje felett hegedűvel tisztán megszólaltatunk egy hangot, a zongorán egy húr rezgésbe kezd és ugyanazt a hangot adja. A fizikában ezt a jelenséget rezonanciának nevezzük. A lelkek világában a szeretet azt kívánja, hogy hangolódjunk rá a másik ember gondjára. Finom érzékkel érezzük meg, mire van igazán szüksége és azt adjuk is meg neki. A pszichológia ezt empátiának mondja.

Családtagjainkat ne akarjuk akaratuk ellenére boldogítani. Gyermekeinknek, unokáinknak megértésre, meghallgatásra van szükségük. Vegyük komolyan mások érzéseit. Tudjuk, mikor kell odanézni, és mikor nem kell.

2. Gyakoroljuk a gyógyító szót, és a gyógyító hallgatást
Egy elismerő, dicsérő szóra néha múlhatatlanul szükség van. A másik ember elfogadása, megbecsülése érződjék ki hangunkból. Ez fel tud emelni, visszaadja az önbizalmat, meggyógyítja a sebzett lelket. Néha a testet is.

Máskor szükség van a gyógyító csendre. Amikor figyelemmel, érdeklődéssel fordulunk a másik felé. Meghallgatjuk közbeszólás nélkül, amit mond. Átéljük az előttünk megnyíló gondját, baját. Sokszor a szeretet azt kívánja, hogy ne tanácsoljunk, kioktassunk, magyarázzunk, egyszerűen csak hagyjuk beszélni. Ez a figyelem, ez a csend néha hatásosabban gyógyít, mint az okos szó.

3. Cselekedetben megnyilvánuló szeretet
Mohás Lívia pszichológus könyvében így fogalmaz: „Küldd vissza a liftet!” Azt akarja ezzel érzékeltetni, hogy ne tartsuk természetesnek, hogy nekünk minden kijár. Másoktól elvárjuk, hogy velünk törődjenek, mi viszont senkivel sem törődünk. A lift álljon mindig rendelkezésünkre, mi viszont sosem küldjük vissza.

Nem elég a szeretetről szép előadást tartani, azt jócselekedetekkel igazolni is kell. Ne kövessük azt az ifjúsági hittanos csoportot, amelyik a szeretetről ankétozott, de az agapé utáni mosogatást a sekrestyés nővérre hagyta.

III. Isten iránti szeretet

A pogány vallások szerint az isteneket tisztelni kell, törvényeiket megtartani, de nem szeretni. A választott nép vezetői már megfogalmazzák a Jáhve iránti szeretetet. Gondoskodásáért hálával tartozik Izrael teljes szívével, teljes lelkével, minden erejével. Jézus Krisztus Istene egyedül méltó a legtisztább szeretetre. Ő öröktől fogva gondol ránk, névről ismer minket, hajunk szálát is megszámlálva tartja, a tékozló fiúkat is visszavárja. A mennyben örök otthont készít gyermekeinek. Ezt az Istent minden érdekli, ami velünk történik, bizalommal fordulhatunk hozzá a nagy lelki elsötétülések idején is. Az első lépést Ő teszi meg irányomban, kezét először Ő nyújtja felém, először Ő mosolyog rám. Várja, hogy én is meginduljak feléje, elfogadjam baráti jobbját és visszamosolyogjak rá.

Az Isten iránti szeretet motívumait Sík Sándor így foglalja össze:

Hiszem az Atyát, ki örök Személy
Az élő Istent, aki bennem él,
S akiben élek, mozgok és vagyok,
Kinek tenyerén megsimulhatok.
Akinek rám is éber gondja van,
És cselekszik bennem és általam.
Aki mozdítja minden mozdulásom,
S én jóban – rosszban boldogan imádom
Intéző, édes mély akaratát.
Hiszek Istenben, hiszem az Atyát.

Amikor VI. Pál az Ensz New York-i székházában az egész világ képviselőihez beszélt, így kezdte szavait: „Uraim! Az én Gazdám 2000 éve indított útnak, hogy az egész világnak hirdessem meg az örömhírt: Isten szeret titeket, ti is szeressétek egymást. Végre most teljesíthetem megbízatásomat.”

Ez az Egyház elsődleges feladata. Az építéshez, szervezéshez, technikához a világ jobban ért. De van valami, amit a világ nem képes megtenni: a hamisítatlan krisztusi szeretetet megélni. Ebben nekünk kell elöl járnunk. Hirdessük mi is az önmagunk, felebarátaink és Isten iránti szeretet fontosságát, és életünk példájával mutassuk be ezek megvalósítását.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták (Mt 22,34-40)

Abban az időben, amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben? Jézus így válaszolt: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.
Mi az alattomos ebben a kérdésben? Hiszen nem politikáról faggatják a Mestert, hanem teológiáról. Igaz, Izraelben ez mindig is egybefonódott. A törvény Isten törvénye volt. Jézus válasza bármely rabbié lehetett volna: nem mondott újat. Talán csak az új, hogy a kettős parancsot túl gyakorlati erkölcsi hasznán és teológiai értelmezésén – mai szóval – hermeneutikai kulcsként használta: a teljes Biblia, az „egész törvény és a próféták”, s ezzel peresze a nép teljes történelme, minden hagyománya a kettős Isten – és emberszereteten alapul. A teológia nem a törvénytudók szakmai berkeire tartozik, hanem az egész nép, az egész közösség ügye. Ma sincs ez másképp.
Jézus válasza korában a teológia – és ezzel a teológusok – monopóliumát ingatta meg. Ma ugyanez a válasz a politikusokét (no meg a társadalomtudósokét, a politológusuk céhének öntudatát) kérdőjelezi meg. S itt folytatódik múlt heti töprengésünk: szükséges két szféra – a császári (közéleti) és az isteni – elválasztása, de ugyanúgy szükséges kölcsönviszonyukat is látni. Istenszeretet nélkül, és erre a XX. század szép számmal nyújtott bizonyítékot az emberszeretet, mai szóval humanizmus, üres jelszó, szlogen marad. Ennek persze a fordítottja is igaz: ne emlegesse senki hiába az Úr nevét, aki nem szereti embertársait!
Kiss Ulrich SJ/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

1. A szeretet játékszabálya
A hittanos és cserkész táborozó diákok jól ismerik az „őrangyalos” játékot, melynek lényege, hogy a táborozás elején mindenki kihúz egy nevet a kalapból, amit végig titokban tartanak. Aki a nevet kihúzta, az lesz az általa kihúzott személy „őrangyala”, és azon kell lennie, hogy észrevétlenül segítse a kiválasztottat. A táborozás végén minden résztvevőnek ki kell találnia, hogy ki lehetett az őrangyala, kitől tapasztalta meg a legtöbb szeretetet és figyelmességet.
A gyermekek és fiatalok így sajátítják el – játékos módon a legfőbb parancsot: a szeretet parancsát. Így öltik magukra a legjellemzőbb keresztényi tulajdonságot: a szeretetet. Mondani sem kell, mennyire népszerű játék ez a táborokban. Bár nem jó kifejezés a játék, mert ez maga az élet: a keresztényi élet.
A keresztényi élet nem egyirányú utca; nem csak abból áll, hogy én szeretetet adok, vagy nem csak abból áll, hogy én szeretetet kapok. A keresztényi élet kétirányú utca, mely abból áll, hogy szeretetet adok, de szeretetet is kapok. Ahogy ezt már Jézus ígérte: „Adjatok, és akkor ti is kaptok.” (Lk 6,38)
A táborozó fiatalok e programon keresztül ráéreznek Istenre, földi táborozásuk „játékmesterére”, aki a szeretet parancsát „játékszabályul” adta elénk.
2. Az Isten- és embertársi szeretet szimbiózisa
Jézus első helyre teszi az istenszeretet parancsát, mivel Isten a teremtő, és mint ilyen, megelőzi a teremtményt. Második helyre pedig az embertársi szeretetet teszi, azonban praktikusan az embertársi szeretet megtapasztalása visz el minket az istenszeretetre.
Pázmány Péter a felebaráti szeretetről írva megjegyzi, hogy kevesen tudják megbecsülni e parancs jelentőségét. Pedig a felebaráti szeretet parancsával Isten minden embert arra kötelez, hogy engem, téged és akárki mást szeressenek, szükségemben segítsenek, veszedelemben oltalmazzanak, fogyatkozott állapotomban gyámolítsanak. A mi teremtő Istenünk nem elégedett meg azzal, hogy Ő szeret minket, de még az embereknek is megparancsolta, hogy szeressen minket. A mi isteni „játékmesterünk” gondoskodott arról, hogy földi vándorutunkat ne magányosan járjuk, hanem legyen szerető felebarátunk is, aki elkísér. Miként Tóbiás is úgy engedte el a messzi idegenbe fiát, hogy előbb gondoskodott egy útitársról, egy kísérőről. (Tób 5.)
Való igaz, hogy nem minden ember szereti felebarátját, nem minden ember teljesíti a felebaráti szeretet parancsát, mert önzők vagy gyűlölködők. De aki már egyszer megtapasztalta, hogy őt „őrangyalként” segíti egy másik ember, abban felébred az istenszeretet is, az megköszöni Istennek a szerető embertársat. Hasonló ez ahhoz, mint amikor egy vallásos fiatal szerelemre gyullad egy másik vallásos fiatal iránt: nem a jó szerencséjét áldja a szerencsés rátalálás miatt, hanem Isten iránt érez nagy-nagy hálát és szeretetet.
Az isten- és felebaráti szeretet között tehát egy igazi szimbiózis áll fenn, a megtapasztalt felebaráti szeretet kiváltja vagy megerősíti az Isten iránti szeretetet. Fordítva is igaz: az istenszeretet ad erőt a felebaráti szeretet gyakorlásához (pl. Szent Margit).
3. „Törekedjetek a szeretetre” (1 Kor 14,1) – mondja Pál apostol. A szeretet tehát nem holmi kellemes langymeleg érzés, hanem tudatos élet. Egész gazdasági és társadalmi rendünk a szeretetlenségre épült. Ezt a civilizációt a pénztőke irányítja, a kapzsiság vezényli. Érvényes Szent Ágoston megállapítása: „Csak a szeretet különbözteti meg az Isten fiait az ördög fiaitól… Akiben van szeretet, az Istentől született. Akiben nincs szeretet, az nem született az Istentől.” Törekedjünk hát erre a fontos megkülönböztető jelre: a szeretetre. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok