|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 33. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 33. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Az Urat félő asszony dicséretre méltó: dicsérjétek tetteiért minden helyen Péld 31,10-13.19-20.30-31 Derék asszonyt ki talál? Becse a korallokét messze meghaladja! Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Jóval fizet neki és nem rosszal, élete minden napján. Előszedi a gyapjút és a kendert, és ügyes kézzel végzi a munkát, Kezébe veszi a rokkát, és ujjai megfogják az orsót. Megnyitja tenyerét a szegénynek, és kinyújtja kezét a szűkölködő felé. A kedvesség csal, a szépség mulandó, de az istenfélő asszony dicséretet érdemel! Adjatok neki keze gyümölcséből, és tettei dicsérjék őt a kapuknál! Zs 127 Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen! 1Tessz 5,1-6 Az időről és az óráról azonban, testvérek, szükségtelen írnom nektek. Hiszen magatok is igen jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondják: ,,Békesség és biztonság'', éppen akkor szakad rájuk hirtelen a veszedelem, mint a várandós asszonyra a fájdalom, és nem menekülnek meg. De ti, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg titeket. Mindnyájan a világosság fiai és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. Ne is aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok! Mt 25,14-30 Úgy lesz akkor, mint amikor egy ember arra készült, hogy külföldre menjen. Hívta a szolgáit és átadta nekik vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a képessége szerint; és elment külföldre. Ekkor rögtön elindult az, aki öt talentumot kapott, dolgozott velük, és szerzett másik ötöt. Éppígy az is, aki kettőt kapott, szerzett másik kettőt. Az viszont, aki egyet kapott, elment, a földbe ásva elrejtette ura pénzét. Sok idő múltán megjött ezeknek a szolgáknak az ura és számadást tartott velük. Előállt ekkor az, aki öt talentumot kapott, hozott másik öt talentumot, és így szólt: ,,Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik öt talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga! A kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Ezután jött az is, aki a két talentumot kapta és így szólt: ,,Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik két talentumot nyertem rajta.'' Az ura azt mondta neki: ,,Jól van, derék és hű szolga, a kicsiben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.'' Végül odajött az is, aki egy talentumot kapott, és azt mondta: ,,Uram, tudom rólad, hogy kemény ember vagy, aratsz, ahol nem vetettél, és begyűjtesz onnan is, ahová nem ültettél. Mivel féltem tőled, elmentem és elrejtettem a talentumodat a földbe. Íme, itt van, ami a tied!'' Az ura azt válaszolta neki: ,,Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem. Éppen ezért el kellett volna helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza a magamét. Vegyétek hát el tőle a talentumot és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! Mert mindannak, akinek van, még adnak és bővelkedni fog. Attól pedig, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. A haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a külső sötétségre! Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás!'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A talentumok kamatoztatása
A mise kezdetén felindított bűnbánatban
négyféle bűnért kérjük Isten irgalmát: mellünket verjük azokért a bűnökért,
amelyeket gondolattal, szóval, cselekedettel, vagy mulasztással elkövettünk.
Meglepő a negyedik kategória. Néha nem is gondolunk arra, hogy ha nem teszünk,
nem beszélünk rosszat, de még gondolatban sem szegjük meg a parancsokat, mégis
vétkezhetünk. Méghozzá olyan súlyosan, hogy annak büntetése Jézus szerint a
„külső sötétség, a sírás és fogcsikorgatás.” Ezek bibliai nyelven az örök
kárhozatot jelképezik.
Az évközi 33. vasárnap szentírási olvasmányai
nem fenyegetni akarnak, hanem a kiutat mutatják meg a céltévesztett ember
számára.
Az üdvösség nagy
tétje
Jézus nyilvános működése végén egyre többször
beszélt az utolsó ítéletről, a nagy számadásról, második eljöveteléről.
Példabeszédeiben kizárta a lakomáról a tartalékolajjal nem rendelkező balga
szüzeket és a menyegzős köntös nélkül asztalhoz ülő vendéget. Most pedig a
talentumát kamatoztatás nélkül hagyó szolgának mond fel büntetésből.
Mindezekkel arra akar figyelmeztetni, hogy az élet nagy és szent vállalkozás.
Ha jól kamatoztatjuk Isten ajándékait, az örök üdvösséget nyerhetjük meg
velük, ha elvétjük, a kárhozat kockázatát vesszük magunkra. Óriási tehát a
tét.
A példabeszéd
értelme
A talentum eredetileg súlymérték volt
Izraelben. 34,5 kg-ot nyomott. Egyetlen arany talentumnak az értéke milliós
nagyságrendű volt. Isten tehát pazar bőkezűséggel, gazdagon árasztja ránk
adományait, sugallja a példabeszéd. Milyen ajándékokat?
Adja a természetes adományokat Isten ilyen vagy olyan képességekkel gazdagon elhalmozza teremtményeit. Éles értelmi képesség… gyakorlati érzék… szervezési tehetség… művészi hajlam… nyelvérzék… kézügyesség stb. Főként pályaválasztás előtt álló fiatalok sürgető feladata:
hogy sohasem úsznak ők az árral. De mindig szembe, mindig hősként, őrült erőkkel szembeszállva. Pisztráng-lelkű testvér, előre! A forrás-álmú hegytetőre! Isten adja a természetfeletti, kegyelmi ajándékokat
Romano Guardini, a nagy teológus írja:
„Minden újszülöttnek születése pillanatában fülébe súg egy szót az Isten,
amely csak az övé. Életünk nem más, mint lázas kutatás, hogy feltárjuk e szó
értelmét. Az Örök Bíró is ezt a szót kéri majd számon tőlünk.”
Istenem, melyik volt az a szó, amelyet
születésem pillanatában a fülembe súgtál? Van, aki azért született, hogy
könnyítsen mások szenvedésén. Vannak, akiknek az a hivatásuk, hogy imára
kulcsolt kezek legyenek ebben a pogány világban. Vianney Szent János
megértette: ő arra született, hogy feloldozó kéz legyen. Lisieux-i Szent
Teréz azért, hogy szeretet legyen az Egyház szívében. Mindenki valamiért
született. Az ember csak akkor lehet megelégedett, ha megérti, miért
született. Ez képes értelmet adni életének.
Van a lélektanban egy vizsgálati módszer, amelyet a befejezetlen mondatok tesztjének hívnak. Megkezdett mondatokból áll, melyeket be kell fejezni. A mi megkezdett mondatunk talán így kezdődhetnék: „Azért születtem, hogy legyek… szeretet az Egyház szívében… könny a szenvedők szemében…simogató kéz a kórteremben… népem vigasztalója … az ifjúság nevelője…” Gyakran kell ismételgetnem e mondatot, hogy mélyen belevésődjék lelkembe.
Az egyháztörténelem nehéz
korszakaiban bővebben árasztja a karizmákat is
Szent Pál az 1Kor 12. fejezetében
felsorolja azokat a rendkívüli isteni adományokat, amelyek nem is a magunk
megszentelésére szolgálnak, hanem az Evangélium hatásosabb terjesztésére
és a hívek lelki javára. Az őskereszténység idején a leggyakoribbak
voltak: a bölcsesség adománya, a tudás, a gyógyítás, a prófétálás, az
elragadtatott dicsőítés. Később ezek ritkábbak lettek, de soha nem szűntek
meg. Korunkban mintha újból felélednének.
Feladatunk a példabeszéd alapján
A talentumokról szóló példabeszéd
üzenete: az ajándékokat pazar bőséggel osztogató úr: Jézus Krisztus. A
szolgák, akikre rábízza kincseit, a talentumokat: mi vagyunk. Amikor
visszatér az ítéletkor, elszámoltat. Mindnyájunkat számon kér: hogyan
használtuk fel, hogyan kamatoztattuk a talentumokat? Jutalmunk az örök
élet lesz. Ajkáról halljuk: „Menj be Urad örömébe”.
Jézus nem akar fenyegetni, nem a
megtorlást állítja középpontba. De nem bagatellizálja el a büntetést sem.
Ha lélegzetelállító a jutalom, akkor érthető, hogy kozmikus a büntetés
kilátása is. Ha az Úr örömébe való jutás vár az életüket szorgalmas
tevékenységben töltő munkásokra, akkor nem meglepő, hogy a mihaszna, lusta
vegetálókat viszont a külső sötétség és a sírás várja.
Isten nem tucatmunkát végez, a
talentumokat egyéniségre szabva osztja szét: „kinek-kinek rátermettsége
szerint.” A dallamot mindenki számára egyénileg határozza meg. Elvárja,
hogy mi is eredeti módon reagáljunk rá. Ezért életünk összegezésekor a
költő kérdéseit tegyük föl magunknak:
Lettél-e, mire ő hangolta lenned?Vagy giccsbe fúladt és szirupba benned A szeplőtelen hang, amit a Mester A mindenségben egyetlenül egyszer Számodra, csak számodra komponált? Lehajtott fejű Krisztus a kereszten, Ó teljes Krisztus, teljesíts meg engem! /Sík Sándor: Keresztút XII. Stáció/ Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2005 Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura (Mt 25, 14-30) Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt nyert rajta. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét. Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta. Az úr így válaszolt: Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe! Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál nekem, nézd másik kettőt nyertem rajta! Az úr így válaszolt: Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe! Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: Uram! Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahova nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked! Válaszul az úr ezt mondta neki: Te gonosz és lusta szolga! Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogyha megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék, és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás! Az első tény, ami elgondolkodtat, az hogy az Úr bizony hosszabb időre is magunkra hagyhat, nem fél ránk bízni mindenét. Hány vállalkozó merné ezt megtenni? A második szembeötlő tény, hogy akkor, amikor már azt hitted, hogy soha nem kérik számon tőled, ami végső soron nem a tiéd, akkor jön a számadás. A legmeglepőbb azonban, - és itt nem a mai piaci törvények érvényesek, hogy ez a Gazda nem a legnagyobb hozamot értékeli legnagyobbra! Lám, ugyanazon szavakkal dicséri meg azt, aki öt talentummal tette gazdagabbá, mint azt, aki csak kettővel. A jutalmuk is ugyanaz! De miért nem adta kezdettől fogva a legjobban sáfárkodónak a teljes tőkéjét, mind a 8 talentumot? Számoljunk csak! Nemde, ha az első szolga a teljes tőkét megkettőzte volna, akkor most a gazdának 16 talentuma lenne. Hárman együtt 15 talentumot adtak át neki a számadásnál. A hiányt egyetlen szolga okozta: a harmadik! Innen a gazda haragja, és hiába minden mentegetőzés: csak az eredmény számít! Azt pedig a történet szerint végső soron aszerint ítéli meg a gazda, hogy kinek mennyi a rátermettsége! Más szóval, az első szolga nem biztos, hogy meg tudta volna kettőzni a nyolc talentumot, lehet, hogy csak az első öt fiadzott volna öt továbbit, a többi három már nem. Jó, hogy nem egyetlen ember vállán nyugszik a ránk bízott vagyon hozama! Jó, hogy az Úr mindenkire pont annyit bíz, amennyit hasznosan kamatoztatni tud! S éppen itt a baj a harmadikkal: a félelem bénította meg! A félelem sugallta neki, hogy elássa tehetségét – a magyarban talentum ugye, ennyit jelent? S mitől e félelem? Többnyire az összehasonlításból azokkal, akinek az úr szemmel láthatóan nagyvonalúbban bánt! Innen adódik a harmadik következtetésem: soha ne aggódjunk, hogy másokkal összehasonlítva eleget teszünk-e, hanem tegyünk meg mindent, amire saját erőnkből futja! Kiss Ulrich SJ/MK | |||
|
|||
|
HOMILIA 2002
1. Allegorikus
példabeszéd a számonkérésről Jézusnak a talentumokról szóló példabeszéde egy allegória, mely a számonkérésről szól. Egy gazdag emberről szól, aki az idegenbe való utazása előtt szétosztja vagyonát szolgái között. Amikor visszajön, elszámoltatja szolgáit, kettőt megjutalmaz – mivel kamatoztatták vagyonát –, egyiket pedig megbünteti, mert az nem mert kockáztatni és elásta talentumát, majd kamat nélkül adta vissza. Az allegória (hasonlat) világos: a gazdag ember itt Jézust jelenti, a szolgák pedig a tanítványokat, illetve Jézus akkori hallgatóságát, akik között voltak farizeusok és írástudók is. A gazdag ember távolléte Jézus mennybemenetele és a világ végi második eljövetele közötti időt jelöli, vagyis az egyház idejét. Az allegorikus példabeszéd mondanivalója, hogy a hívő ember tudja, hogy halála után és a végítélet napján számadással tartozik. Vagyis lesz számonkérés. Azonban a példabeszéd felvet egy kérdést, nevezetesen azt, hogy 2. merünk-e Jézusért, hitünkért kockáztatni? A talentumokról szóló példabeszédet Jézus hallgatóságában először is a farizeusok és írástudók vonatkoztathatták magukra. Ők voltak megbízva azzal, hogy a hagyomány és a törvények fényében felelősséggel vezessék a népet, Jézus újszerű tanítása azonban válaszút elé állította őket: vajon elfogadják-e Jézus új gondolatait és ezzel kockáztatják-e addig elért egzisztenciájukat, vagy pedig elzárkóznak Jézus tanításától és „elássák” azt, mert így kockázatmentesebb, így kényelmesebb?! Mint ahogy Jézus újszerű tanítása a tanítványait is válaszút elé állította: követik Jézust, vagy maradnak a halászhálójuk és vámhivataluk mellett? Amíg a tanítványok (Péterék és Lévi, a vámos) kockára tették egzisztenciájukat és elfogadták Jézus tanítását; a farizeusok és írástudók a kényelmesebb megoldást választották, és „elásták” Jézus újszerű tanítását, mint a példabeszédbeli harmadik szolga. Látjuk, Jézus újszerű tanítása válaszút elé állította hallgatóságát: tanítványait éppúgy, mint a farizeusokat. De Jézus tanítása – melyet megkaptunk többnyire gyermekkorunktól fogva – minket is válaszút elé állít. Arról van szó, hogy kifelé, az elhitetlenedett külvilág felé merjük-e képviselni ezt a tanítást? Merünk érte kockázatot vállalni? Vagy pedig elhallgatjuk keresztény mivoltunkat és „elássuk” a jézusi tanítást, hogy más ne is tudjon róla? A mai elvallástalanodott világban egy hívő embernek számtalan alkalma van arra, hogy a jézusi tanítást szóban vagy cselekedetben nem hívő környezet elé tárja. Amikor a fiatalok az együtt járás és eljegyzés idejében önmegtartóztatásban (szüzesség) élnek, amikor a házastársak a család egysége érdekében hűségben élnek, amikor a magzati életet tiszteletben tartják és nem veszik el (abortusz), akkor demonstratív módon tesznek tanúságot a jézusi tanításról. És ha még adott esetben szóban is kifejtik ez irányú álláspontjukat a hitetlen emberek előtt, az ugyancsak tanúságtétel. „Aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10,32) Erre gondoljunk, és ne arra, hogy csak nem fogom kinevettetni magamat mások előtt. Ez a félénk, Istenben nem bízó magatartás a példabeszédbeli harmadik szolgára jellemző, aki elásta kincsét. Amikor mi Jézus tanítását képviseljük, vagy elmondjuk hitetlenek előtt, nem magunkban bízunk, hanem Isten erejében. Az isteni tanításnak ereje van, az képes átalakítani az elvadult világot és elvadult embert. Hitünkért bátran kockáztatunk két okból is: - Jézus mondta: „Bízzatok, mert legyőztem a (bűnös) világot.” (Jn 16,33) - Másrészt – mint a példabeszédben is láttuk – Isten bőségesen visszafizet annak, aki érte kockáztat. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |