|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Advent 1. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Advent 1. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére Iz 2,1-5 Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. Ez történik majd az utolsó napokban: szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek tetején, kiemelkedik a halmok közül; és özönlenek hozzá mind a nemzetek. Odamegy számos nép, és így szólnak: ,,Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének házához! Hadd tanítson minket útjaira, hogy az ő ösvényein járjunk!'' Mert Sionról jön a tanítás, és az Úr igéje Jeruzsálemből. Ítéletet tart majd a nemzetek között, és megfenyít számos népet; ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat szőlőmetsző késekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem tanulnak többé hadviselést. Jákob háza, jöjjetek, járjunk az Úr világosságában! Zs 121 Zarándok-ének. Dávidtól. Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: ,,Az Úr házába megyünk.'' És lábunk már itt áll udvaraidban, Jeruzsálem! Jeruzsálem városnak épült, részei pompásan egybeillenek. Oda járnak fel a törzsek, az Úr törzsei, hogy Izrael törvénye szerint hálát adjanak az Úr nevének. Ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei. Kívánjatok békességet Jeruzsálemnek: ,,Bőségben éljenek, akik szeretnek téged! Békesség legyen falaid között és bőség tornyaidban!'' Testvéreimért és a hozzám közelállókért mondom: ,,Béke legyen veled!'' Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért jót kívánok neked. Róm 13,11-14 Annál is inkább, mivel ismeritek az időt, hogy itt az óra, amikor fel kell kelnünk az álomból. Most ugyanis az üdvösség közelebb van már hozzánk, mint amikor hívők lettünk. Az éjszaka előrehaladt, a nappal pedig elközelgett. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük magunkra a világosság fegyvereit. Mint nappal, járjunk tisztességesen; nem tobzódásban és részegeskedésben, nem bujálkodásban és kicsapongásban, nem civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban. Mt 24,37-44 Mert mint Noé napjai, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mert amint a vízözön előtti napokban csak ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7], és nem is gondoltak rá, amíg el nem jött a vízözön és el nem ragadta mindnyájukat: így lesz az Emberfia eljövetele is. Ha akkor ketten a szántóföldön lesznek, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. S ha két asszony őröl malommal, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely napon jön el Uratok. Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a házigazda, melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren volna és nem engedné betörni a házába. Legyetek tehát készen ti is, mert amelyik órában nem gondoljátok, eljön az Emberfia. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Virrasztó várakozás
A virrasztás más, mint az álmatlanság. Az
álmatlanság merő negatívum. Az a nyugodt pihenés hiánya. A virrasztás ezzel
szemben gazdag belső tartalmat hordoz. Tele van értékkel. Aki virraszt, az
vigyáz valakire. Anya virraszt így gyermeke betegágya mellett. Aki virraszt,
az készenlétben áll, hogy segítsen. Az éjjeliőr virraszt így a telep
nyugalmán. Aki virraszt, az vár valakit. Így várunk a pályaudvaron az éjszakai
vonattal érkező jó barátra. – A keresztény ember számára a virrasztás annyit
jelent, mint várni a Krisztussal való találkozásra. A döntő órában készen kell
lenni. Erre a virrasztó várakozásra buzdít advent első vasárnapjának
szentmiséje.
Advent hagyományos értelmezése Eddig adventnek hármas készület jellegét hangsúlyoztuk: Krisztus történelmi eljövetelére való emlékezés. Ennek lényege: „Az Ige megtestesült Názáretben, kit Mária szűzen szült Betlehemben.” Célja: igazolni Isten végtelen szeretetét: „Úgy szerette Isten a világot,…”. Sorsa: az emberek nem vettek róla tudomást: „Övéi közé jött,…”. Most, amikor az idei karácsonyra készülünk, vigyázzunk, el ne profanizáljuk az ünnepet. Nehogy a külsőségek, az ajándékozási láz elrejtse karácsony igazi ajándékát: Isten Fiának emberré levését. Krisztus második eljövetelére való készenlét. Az Úr figyelmeztetése szerint erre szüntelen virrasztó lelkülettel kell várakoznunk. Nem szabad, hogy meglepetésként szakadjon ránk a végső nagy vizsga. Az őskeresztények készültek a parúziára. Szent egységben, testvéri szeretetben éltek. Támogatták a rászorulókat. Buzgó imával siettették: „Jöjj el, Uram, Jézus!” Ezen a vizsgán pótkérdést már nem kaphatunk. Osztályismétlésre sem lesz lehetőség. Az már az érdemszerzés idejének végleges lezárása lesz. Egyéni életünk végén való találkozás. Ha valaki azt gondolná: „2000 éve várjuk Krisztus világvégi eljövetelét, mégsem következett be. Nem érdemes tovább várni.” Nos, ne nyugtassa ezzel magát senki. Merthogy van Krisztusnak egy harmadik eljövetele is. Minden ember földi élete végén biztosan találkozik Jézussal. Erre érdemes készülni, mert ez holtbiztos, hogy bekövetkezik. Advent a mai olvasmányok tükrében. A mai evangéliumban Jézus három képet állít elénk. Mindhárom arra világít rá, hogyan kell felkészülnünk az Úrral való találkozásra. Napi gondjaink ne vonják el figyelmünket a legszükségesebb dolgokról. Noé isteni parancsra építeni kezdte a bárkát a szárazföldön. Bár se közel se távol víznek nyoma sem látszott. Ő felkészülten várta a vízözönt. Nem így a kortársai! Ha Noé körbejárt, megmosolyogták. Ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek. Mintha örök földi létre akarnának berendezkedni. Jézus nem azért rója meg őket, mert földi dolgokkal törődnek. Ezek nem jelentettek bűnt. Hanem, mert az Istentől küldött jelre nem figyeltek. Túlságosan beleragadt a föld porába lelkük. Nem az a mi bajunk, hogy biztosítani akarjuk a jövőnket, hogy gondoskodni akarunk családunkról. Az a baj, hogy csakis és kizárólag a földi dolgok érdekelnek. Amikor az özönvíz bekövetkezett, már későn kaptak észbe. Elvesztették életüket, elpusztultak, mivel a jelet, a bárka építését nem vették komolyan. Készületlenül találta őket a katasztrófa. A lázas munka se vonja el figyelmünket az égi dolgokról. Jézus képet fest elénk két mezőn dolgozó napszámosról és két malomban búzát őrlő háziasszonyról. Valamennyien dolgoznak, szorgalmasok is. A lelkiismeretes munka nem bűn. Miért bünteti meg hát Isten mindkét párból az egyiket? Nem találunk más magyarázatot, csak azt, hogy az egyik a túlterheltség miatt a lelkiekről elfeledkezik, a másik viszont a munka közben is égre emeli a szemét. Az a baj, ha a munka életcéllá válik, ha az anyagiak biztosítása miatt minden másról megfeledkezünk, ha egyedül a lázas tevékenység tölti be gondolatvilágunkat. Magában a mindennapi kötelességteljesítésben is találkoznunk kellene Jézussal. A csöndben, az észrevétlenségben is rátalálhatnánk Istenre. Amikor nem is gondolunk rá, hogy jön. Erre utal a tolvajról szóló hasonlat. Az Úr nem átallja saját magát egy éjszaka lábujjhegyen osonó tolvajhoz hasonlítani, aki feltűnés nélkül közeledik. Talán jelezni akarja, hogy milyen finom érzékkel kell a legdiszkrétebb formában közeledő Jézusra figyelni. Szent Pál a mai szentleckében még két kiegészítő tanácsot ad mintegy hozzáfűzve a Mester szavaihoz, mintha kiegészíteni akarná adventi jó feltételeinket: Kerüljük a bűnt. Igen, enni, inni, házasodni kell, de „ne lakmározásban, részegeskedésben, ne fajtalanságban és tobzódásban, ne civódásban és versengésben.” Öltsük magunkra Krisztust. Nem, mint faágak a hóbundát, tehát ne életének külső eseményeit utánozzuk, hanem, mint a tavaszi virágba borulás ékesíti a gyümölcsfát. Tehát járjon át Krisztus lelkülete belülről. Oberammergauban minden évtizedben a falu nép eljátssza a passiót. Legnehezebb feladata a Jézus szereplőnek van. Úgy kell Jézus ruháját, szokásait magára ölteni, hogy a megszólalásig hasonlítson az Úrhoz. Nekünk nem Jézus ruháját, gesztusait kell utánoznunk, hanem egyéniségét, jellemét. Sokféle várakozás van. Nem szeretünk autóbuszra várni, ha késik. Nem szeretünk hivatalban, üzletben várni, amikor sok a tennivalónk. De milyen jó várni egy szép ünnepre, esküvőre. Milyen jó várni egy kedves vendégre. Vagy látogatóra a kórházban. Ilyenkor minden percben az órára nézünk, az ajtóra tekintünk, a közeledő lépésekre figyelünk. Ilyenkor az ember nem magára gondol, hanem arra, akit vár. Adventben Jézus eljövetelére várjunk ilyen sóvárgással és készültségben. „Öltöztessük ünneplőbe a szívünket.” (A kis herceg) Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. „Itt az óra, hogy
fölébredjünk álmunkból” (Róm 13.11) – hallottuk Pál apostol figyelmeztetését a
mai szentleckében. Miként a gondos szülő vagy pedagógus inti hasznos
időbeosztásra a gyermeket, úgy figyelmeztet minket az apostol az idő helyes
felhasználására. A görög szöveg az idő két görög kifejezése – a kronosz és a
kairosz – közül az utóbbit használja. Amíg a kronosz az általános időt jelenti
– amit kronométerrel, azaz órával mérünk –, addig a kairosz mindig azt az időt
jelenti, amit Isten nekünk adott. Ez a kegyelmi idő (kairosz) a keresztséggel
kezdődött és az örök élethez vezet – ha jól használjuk fel. Az új egyházi év
elején a liturgia figyelmeztet a saját időnk hasznos felhasználására: itt az
óra, hogy fölébredjünk álmunkból! A figyelmeztetés nem felesleges, mert amint a tanulási időt vagy a munkaidőt is agyon lehet csapni egy alibi-tevékenységgel, de értelmesen is ki lehet tölteni; úgy az Istentől kapott kegyelmi időt is el lehet veszíteni, de üdvösen is fel lehet használni az üdvösség érdekében. Itt az idő, hogy fölébredjünk álmunkból! Mi eddig abban az álomban ringattuk magunkat, hogy a keresztény Európához csatlakozunk. Ekkor egész Európa kapott egy keserű leckét: az Unió új alkotmánya meg sem említi a keresztény gyökereket, a keresztény múltat, melytől oly sokat kapott. Olykor abban az álomban éltünk, hogy ha egy párt lobogóként lengeti a keresztény jelzőt, attól az már keresztény is lesz. Erre sorra kaptuk a keserű leckét a nem keresztényi belső villongásokról. Mi eddig azt hittük, hogy az ateista diktatúra a bűnös abban, hogy az isteni tanítás sarkalatos tételeit a közéletből elsikkasztják. Erre megkaptuk azt a keserű leckét, hogy a mai vallásszabadságban még annyira sem kell a keresztényeknek a templom és főleg a szentségekhez – gyónás, áldozás, bérmálás, házassághoz – járulás, mint asz ún. „átkos” rendszerben. Ébresztő! – így szokott morajlani a csapatával elégedetlenkedő szurkolótábor. Ma a liturgia Pál apostol szavaival fúj ébresztőt: itt az óra, hogy fölébredjünk álmunkból. Majd a felkelést követő öltözködés képét alkalmazva azzal folytatja Szent Pál, hogy 2. „Öltsétek magatokra Jézus Krisztust…, hogy ne a bűnös vágyak szerint cselekedjetek!” (Róm 13,14). Mit jelent az, hogy öltsük magunkra Jézust? Azt, hogy amikor a szentségekhez járulunk – pl. gyónás, szentáldozás –, akkor a jézusi szentségben részesülünk, azaz szentté válunk. A mai kor egyik nagy hibája, hogy elveti a hitnek a misztériumait, és azt hiszi, hogy csupán emberi erőfeszítéssel is megjavulhat. A mai kor elveti az isteni kegyelem szükségességét – nem kell a gyónás, nem kell az Oltáriszentség, nem kell a házasság szentsége – és azt hiszi, hogy puszta emberi erőfeszítéssel meg tudja tartani az isteni törvényeket. Ez eretnekség! Az 5. század elején egy Pelágius nevű brit szerzetes is ilyesmit tanított, eretnekségét az Egyház több ízben is elítélte. Nos az isteni törvényeket csak az isteni kegyelem segítségével lehet megtartani! Öltsétek magatokra Jézus Krisztust – buzdít Pál apostol – azaz járuljatok a szentségekhez, melyek isteni kegyelmet adnak a törvények megtartásához. A mai kor elveti a szentségeket, mert gyenge lábakon áll a hite. Azt hiszi, hogy az ún. „magam módján való hit” elég. Azt hiszi, hogy az ő elanyagiasodott, elkövesedett szívét egy szuperbulis hangulatú „szeressük egymást”-borogatás meggyógyítja; holott ez a szív szívcserére szorul. A barokk kor festményein gyakorta látni olyan jelenetet, hogy Jézus szívet cserél pl. egy szerzetessel. (A Kiscelli Múzeum Mariazell és Magyarország kiállításán is láthattuk a Jézus szívet cserél egy trinitárius szerzetessel c. képet.) A mai embernek, aki hitében meggyengült, szíve elanyagiasodott és elközömbösödött, nem priznicre van szüksége, hanem szívcserére. A szívcserét pedig legjobban a szentségek vételében valósíthatja meg. Adventi programként öltsük magunkra Jézus Krisztust, járuljunk a szentségekhez, hogy ezáltal kegyelmi segítséget kapjunk a törvények megtartására és a bűnös vágyak elutasítására. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |