L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Advent 3. vasárnap / A év | ||||
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
Maga az Isten jön, és megszabadít minket Iz 35,1-6a.10 Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon! Övé lett a Libanon dicsősége, a Kármel és a Sáron fensége; meglátják ők az Úr dicsőségét, Istenünk fenségét. Erősítsétek meg a lankadt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg! Mondjátok a remegő szívűeknek: ,,Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.'' Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, és örök örvendezés lesz a fejük felett; vidámság és öröm tölti el őket, s elfut tőlük a bánat és a sóhaj. Zs 145 ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre. Jak 5,7-10 Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig! Íme, a földművelő is várja a föld drága terményét, türelmesen várakozik, amíg a korai és a késői esőt megkapja. Legyetek ti is türelmesek, és erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van! Ne panaszkodjatok, testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéljenek benneteket! Íme, a bíró az ajtó előtt áll! A szenvedésben és béketűrésben legyenek példaképeitek, testvérek, azok a próféták, akik az Úr nevében szóltak! Mt 11,2-11 Amikor János a börtönben Krisztus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?'' Jézus ezt válaszolta nekik: ,,Menjetek, vigyétek hírül Jánosnak, amit hallotok és láttok: A vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot [Iz 26,19; 29,18; 35,5-6; 61,1]. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.'' Amikor azok elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: ,,Miért mentetek ki, mit akartatok látni a pusztában? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik finom ruhákat hordanak, a királyok házaiban laknak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: ,,Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti előtted utadat'' [Kiv 23,20; Mal 3,1]. Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. | ||
á LAP |
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
HOMILIA 2010 | |||
|
|||
HOMILIA 2007
Keresztelő János hitkételye
A régi korban írt Szentek életében sok
restaurálást találunk. A szerzők túl tökéletesnek állították be hőseiket. Nem
merték bemutatni hibáikat, szégyellték gyarlóságaikat. Nem azokat a vonásokat
emelték ki bennük, amelyek által hasonlóak a mindennapi szürke emberhez, hanem
a rendkívülit, az emberfelettit. Így történt Keresztelő János alakjával is.
Bemutatták alázatosságát, bátorságát és aszketikus életét, de eltusolták
hitbeli megingását.
Ma már reálisabban látjuk a szenteket. Nem
szégyelljük gyöngeségeiket, megtorpanásukat. Sőt, így közelebb érezzük őket
magunkhoz, hiszen példát adnak arra, hogyan lehet kiemelkedni belőlük.
Keresztelő János kételye Gondoljuk csak el Keresztelő János helyzetét. Heródes az erkölcstelen és kegyetlen király börtönbe veti Jánost. A börtön csendjében megrohanják a kétségek. Első kételye Jézus személyére vonatkozott: vajon ő-e a Messiás: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Különös kérdés. Főleg ha meggondoljuk, hogy János isteni kinyilatkozásból ismerte Jézus messiási mivoltát. (Jn 1,31-34) Akkor miért kételkedett mégis Jézusban? Mi okozta a zavart János lelkében? Elméleti kételye: megrendült a hite Jézus messiási mivoltában. Jézus viselkedése nem egyezett meg azzal a képpel, amelyet ő rajzolt meg a Messiásról. János a maga kérlelhetetlen radikalizmusával így beszélt az eljövendő Megváltóról: „Tűzzel és Szentlélekkel keresztel titeket. Szórólapátjával megtisztítja szérűjét, a pelyvát olthatatlan tűzzel elégeti.” (Mt 3,11) Ezzel szemben Jézus szelíden lépett föl: „A megroppant nádat nem törte össze, a füstölgő mécsbelet nem oltotta ki.” Életében sem követte Jánost. Nem írt elő böjtöt tanítványainak, első útján menyegzőre vitte őket. Azt kellett megállapítania: ebben a Názáretiben semmi rendkívüli nincs. Ez egy normális ember. Nem vette észre Jézusban, hogy lelke mélyén lehet valaki szent, remete akkor is, ha nem teveszőrbe öltözik és nem sáskával táplálkozik. A költő Mécs László Üveglegenda című versében fogalmazza meg ezt az igazságot: az aszkézis nem a külsőségekben mutatkozik meg, hanem a belső gazdagságban. Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott, // emberi örömök alá máglyákat nem rakott, // ruhája rendes volt, s nem csupa folt // - mégis, mégis, mégis remete volt. Másik kételye egzisztenciális volt. Nem értette saját egyéni tragédiáját. Hát Istennek nincs szüksége többé őrá? Számára a prófétai küldetés ennyit jelentett? Áldozatul kell esnie egy házasságtörő nő gyűlöletének? Miért nem szabadítja meg őt az Isten az értelmetlennek látszó szenvedéstől, a börtöntől? Egy ilyen embert hagy elveszni? Ezer évig várhat, amíg újból egy ily lélekre akad! Jézus válasza János elméleti problémáját a Szentírás fényével oldja meg. Az Úr Izajást idézi. Rámutat arra, hogy a Messiást nem csak a hatalom jellemzi, nem csak az isteni igazság megvalósítása. Az ítéletet majd második eljövetelekor hajtja végre. Addig együtt nő a konkoly a búzával, együtt van a hálóban a jó hal a hitvánnyal. Egyéni tragédiáját meg úgy világítja meg, hogy kifejezi: ismeri János hősiességét, figyelemmel kíséri szenvedését. Helytállása nem értelmetlen vergődés, hanem minden kor számára világító példa. Isten őt sokkal nagyobb dologra választotta ki, mint amit János egyáltalán elképzelt. Nem csak saját kortársaihoz küldött üzenetet szavai által, hanem minden kor ártatlan üldözöttje számára a próféta élete példájával is üzent az Isten. Ezért dicséri őt Jézus fenséges szavakkal: „Asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Jánosnál.” Szenvedése tehát nem értelmetlenség, hanem próba az ő számára és példa minden üldözött számára. Mi a teendő a hitkétely felmerülése esetén? Az evangéliumi jelenet tanulságul szolgál számunkra is. Nem szabad megijedni a kételyektől. Ne térjünk napirendre fölöttük. Próbáljuk gondolkodva magunk megoldani. Ha nem tudjuk, forduljunk olyan személyhez, aki választ tud adni rá: szülőkhöz, hívő jó baráthoz, paphoz. Kételyeinket tárjuk fel bátran az Úr előtt, mint János. Vagy vegyük elő a Szentírást. Jézus is Izajás szavaival válaszol Jánosnak. Megpróbáltatásaink közepette pedig gondoljunk rá, hogy az Úr szeme rajtunk, figyelemmel kíséri helytállásunkat. A próba alatt igazolhatjuk előtte hitünk komolyságát. Mindszenty bíboros mindössze három évet töltött Esztergomban, mint érsek. Ez alatt fantasztikus lelkipásztori eredményeket ért el. Mi mindent tudott volna ő tenni, ha szabadon működhetett volna! Mégsem találunk önéletrajzában egyetlen Isten ellen lázadó keserű kifakadást. Nem kérte számon, miért nem szabadította ki fogságából. A Gondviselésbe vetett reményét sem vesztette el soha. Ha sanyarú sorsunk miatt felmerülnek bennünk kételyek, ne szégyelljük. Forduljunk Jézushoz és kérjük, oldja meg kételyünket. Istentől mindig kapunk olyan megerősítést, hogy kijelenthetjük: „Tudom, kinek hittem és biztos vagyok benne!” Ez többet jelent, mintha azt mondanánk: „Tudom, mit hittem”. Mert minket nem a „hitigazságok”, nem a „természetfeletti misztériumok” vígasztalnak meg, hanem a személyes Isten! Vele vívódjunk, előtte hajoljunk meg. Advent harmadik vasárnapját az „öröm vasárnapjának” nevezzük. Örömünket jelképezi a rózsaszínű miseruha, a harmadik koszorúgyertya, a kezdő miseének: „Örvendezzünk jertek…”, a Szentlecke buzdítása: „Testvérek örüljetek az Úrban!” Szítsuk fel lelkünkben ezt a tiszta örömet a hitbeli egzisztenciális kételyek közepette is. Nyugtassanak meg az ének szavai: „Látja, aki árva, aki elhagyott, // Börtönében látja a szegény rabot. // S ha a fáradt ember kínban elmerül, // Azt suttogja néki: Nem vagy egyedül!” (Sz.V.U. 131/4). Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
HOMILIA 2004
1. Historia est
magistra vitae – A történelem az élet tanítómestere Az emberiség történelmében mindig voltak olyan emberek, akiket a maguk korának társadalmi elitje nem kívánatos személynek tartott. A nem kívánatos személyeket aztán az éppen hatalmon lévők vagy bezárták, vagy kizárták. A diktatórikus vezetés bezárta, a demokratikus vezetés kizárta a nem kívánatos személyeket. Manapság mifelénk a kizárás van szokásban, de nem is olyan régen még a bezárásokat gyakorolták. Jézus korában is a bezárást tartották célravezetőnek, ezért Keresztelő Jánost is bezárták a börtönbe. Keresztelő János azért volt nem kívánatos személy, mert megmondta az uralkodónak, Heródes Antipásznak, hogy vérfertőző viszonyát szüntesse meg. Antipász ugyanis együtt élt féltestvérének feleségével, Heródiással. Az uralkodó párnak esze ágában sem volt változtatni bűnös állapotukon, inkább elhallgattatták a kor lelkiismeretének számító Keresztelő Jánost. Napjaink Európájában a kizárások korát éljük. Kizárásnak tekinthetjük az EU-bizottság igazságügyi biztosjelöltje, Rocco Buttiglione körüli hercehurcát. A hívő katolikusként nyilatkozó Buttiglione azt mondta, hogy bűnnek tartja a homoszexuális cselekedeteket, jóllehet jogilag nem kell büntetni azokat. Kijelentésére az EU parlament baloldali pártjai – szocialisták, liberálisok – úgy reagáltak, hogy elérték a biztosjelölt távozását. A kizárás működött. Talán nem véletlen, hogy mindamellett a tavasszal hivatalba lépett szocialista spanyol kormány olyan törvényt fogadtatott el, amely megengedi a homoszexuális pároknak a házasságot és gyermekek örökbefogadását. A mai Európa néhány országában a politikusok figyelembe veszik a homoszexuálisok emberi jogait, de nem veszik figyelembe a gyermekeknek azon jogát, hogy igazi apjuk és igazi anyjuk legyen. És végképp nem veszik figyelembe a keresztény lelkiismeretükre hallgató politikusok, vagy akár a pápa figyelmeztetését. Demokratikusnak látszó módon kizárják őket, nyilvános megvetés és diszkrimináció éri őket. Az erkölcsi tisztaság védelmében megszólaló Keresztelő Jánost be lehetett zárni, Buttiglionét ki lehetett zárni, de az igazságot tartósan nem lehet sem bezárni, sem kizárni. Az emberiség történelme ezt is tanítja. 2. Időnként szükséges a porrongy kirázása Advent 3. vasárnapját öröm vasárnapjának hívjuk, amit a rózsaszín miseruha is jelez. Ez az öröm azonban nem élettani tünet, hanem természetfeletti öröm. Örömünk abból fakad, hogy tudjuk: Isten a legnegatívabb körülményeket is felhasználja Egyháza javára. Az Egyház mai helyzetére is igazak a XIV. században élt angol misztikus, aszkéta remete – Norwich-i Boldog Julianna – szavai. „Az Anyaszentegyházat csapások, gyötrelmek és megpróbáltatások sorozata rengeti meg ebben a világban, mint ahogy az emberek kirázzák a rongyot a szélben.” De az Úr szemében nem rosszak ezek a próbatételek. Isten így akarja megóvni övéit a földi lét pompájának, gőgjének és hiúságának romboló hatásaitól. Igen mély gondolat ez a porrongyról szóló hasonlat. Isten a megpróbáltatással rázza ki egyházának portörlőjéből a nem oda valót. Az Egyház megtisztulásának ez az útja az egyénre is alkalmazandó; Isten mindenkit, akit szeret, meg akar tisztítani, szentté akar tenni, hogy bevihesse az ő örömébe. Tudnunk kell, hogy Istenünk ez irányú tervét nem tudják megakadályozni még a mások által való bezárások sem; egyedül csak az, ha bűnben maradásunkkal önmagunkat zárjuk ki az örök boldogságból. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
á LAP |