|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Karácsony ünnepe / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Karácsony ünnepe / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását Iz 52,7-10 Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: ,,Királyként uralkodik Istened!'' Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását. Zs 97 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket. Zsid 1,1-6 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?'' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!'' [MTörv 32,43G] Jn 1,1-18 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2010 | |||
|
|||
|
HOMILIA 2007
Szükség van-e ma karácsonyra? Tolcsvay Mária Evangéliumában két útszéli csavargó, pontosabban két besúgó énekel Jézusról. Amikor elterjedt a hír a Megváltó fellépéséről, felszedték a róla szóló kósza híreket a nép között és elhatározták, hogy jelentik megbízóiknak. A szélhámosok kölcsönösen megállapítják: „Én nem tudom, hogy ki ez és nem tudom, hogy mi ez. De azt tudom, hogy nekünk ez nem kell. Megfeszítik, nem vitás, nem kell ide Messiás! Nem kell, nem kell, nem kell Messiás!” Sokan ma is tiltakoznak: „Karácsony, kis Jézus, üres romantika. Nem kell ez a mai embernek! Magunkat kell megváltanunk. Semmi szükség a Messiásra!” Gondolkodjunk el, mit hozott nekünk a Megváltó? Kell-e ünnepelnünk ma Karácsonyt? Mit hozott nekünk a megváltó? Reményt. Ez ma a legnagyobb hiánycikk. Jellemző ránk a sötéten látás, panaszkodás, reménytelenség. Pedig igaza lehet annak a filozófusnak, aki kijelentette: „Láttam katonákat. Három hétig kibírták élelem nélkül. Láttam sivatagi utazókat. Három napig kibírták víz nélkül. De remény nélkül három percig sem bírja ki az ember.” Jean Paul Sartre, francia író német hadifogságban írta meg Karácsonyi misztériumjátékát. Fogolytársai elő is adták a lágerben. A történet Betlehemben játszódik Jézus születésének idején. Betlehem bírája, Barjona elkeseredésében megesketi a férfiakat, hogy nem nemzenek többé gyermeket. Így tiltakoznak a kegyetlen sors ellen. A második felvonásban Barjona felesége, Sára, tudtára adja férjének, hogy gyermeket vár. A bíró rá akarja venni feleségét, vetesse el. A harmadik felvonásban angyalok hírül adják a pásztoroknak: megszületett a Messiás. Betlehem megindul a barlangistálló felé. Barjona elhatározza, hogy megöli a Gyermeket. Az egyik napkeleti bölcs megmagyarázza neki: ha Isten Egyszülött Fia beleszületett a földi létbe, akkor az életnek kell, hogy legyen értelme. Akkor van remény az ember számára. Barjona lebocsátja karját és leborul a jászol előtt. Sárát is arra buzdítja, szülje meg gyermeküket. Az utolsó szavak a reményt hirdetik a foglyoknak: „örüljetek, bajtársaim, mert karácsonykor kigyulladt a remény csillaga a sebesülteknek, foglyoknak, minden jóakaratú embernek!” A remény azt jelenti: van értelme az életnek. A bajok, tragédiák, kudarcok ellenére érdemes élni. Ezt a reményt karácsony hozta el nekünk. A Mindenható Istennél ugyanis nem feltételezhetünk értelmetlenséget. Ha ezt a világot nem lett volna érdemes megteremteni, akkor az Isten nem teremtette volna meg. Ha ezt a földi életet nem lenne érdemes leélni, akkor Isten nem született volna bele a mi történelmünkbe. Amikor Jézus vállalta sorsunkat, ezzel igazolta, hogy Ő olyan fantáziát lát az emberi életben, amelyet érdemesnek tart magára venni. Méghozzá olyan életet vett magára, amely Betlehemben egy istállóban kezdődött és a Kálvárián a kereszten végződött. És erre utolsó percében nem azt kiáltotta: „Kár volt!”, hanem azt, hogy „Beteljesedett!” Vagyis életéből nem hiányzik semmi, teljes. Sokan ennek ellenére legyintenek: „Ugyan mi változott Krisztus születése óta? Ma is van betegség, nyomor, igazságtalanság, háború.” És mégis. Valami lényegesen megváltozott. A fogorvosi váróban dagadt arccal ül a sok beteg. Az asszisztensnő megjelenik az ajtóban, megrázza fejét és azt mondja: „Menjenek haza. Semmi értelme a várakozásnak. A doktor úr ma nem rendel!” A rendelő ajtaja becsukódik. Kész. Vége. Nincs több remény. De lehetséges egy másik változat is. Fehér köpenyében maga az orvos lép be. Mosolyogva bólint: „Tudom, hogy rosszul érzik magukat. De nyugodjanak meg. Mindenki sorra kerül. Ma este fájdalom nélkül megy haza mindegyikük.” Most már nyitva marad az ajtó. Van remény. A szenvedő várakozók tudják, hogy eljön számukra a szabadulás. – Az első karácsonykor belépett az emberiség várótermébe a Nagy Orvos. És Betlehem óta minden betegségre van orvosság. Minden sötétségre gyúlt világosság. És minden kilátástalan helyzetben van remény. Jövőt. Kolbe atya a bunkerben hallotta, hogy a rabok sírtak, kiáltoztak, panaszkodtak: „ „Elvesztettük a hazánkat, szeretteinket, javainkat és most életünket is elveszítjük. Vége mindennek. Egy nyugodt ember van közöttük: a pap. Szólni kezd hozzájuk: „Gondoljatok arra: Nekünk van egy hazánk, amit nem vesztettünk el: az égi haza. Van egy Atyánk, a Mennyei, aki vár ránk. Vannak javaink, amelyeket rozsda és moly nem emészt meg. És van egy életünk, amely örök. Isten megígérte ezt a jövőt, amely ránk vár. Ő nem csap be minket.” A rabok megkérdezték: „Honnét meríted az örök jövőbe horgonyzó biztonságod?” „2000 éve eljött közénk Valaki. Megszületett köztünk, tanított minket. Alagútnak nevezte ezt a bunkert, ahonnét Ő maga vezet majd országába.” És a foglyok megváltoztak. A kétségbeesést felváltotta a remény, a rettegést a nyugalom, a félelmet a bátorság, a földi értékekbe való kapaszkodást az égi ország várása. Karácsony óta mi az abszolút jövőben bízunk! Életcélt. Az Ifjúsági Magazin riportere interjút készített a punkok ideológusával: mit tartanak az élet értelmének? „Azt, hogy nincs értelme.” Az atomháborút úgysem lehet elkerülni. A világ öngyilkosságra készül. Nincs értelme sem a tiltakozásnak, sem a politizálásnak. Nem érdemes tanulni, sem dolgozni. Nincs jövő, nem lebeg előttünk cél. Olyan az életünk, mint Sziszifusznak a munkája. Nagy követ kellett felgörgetnie a hegyre, de a cél előtt mindig visszazuhant a völgybe. Az élet küzdelem, de nem jutunk célba. Kerekes Károly zirci főapát versben fogalmazza meg karácsony bölcsességét számunkra, a betlehemi kis Jézust szólaltatja meg, aki elárulja megtestesülésének igazi okát: Arról beszél nekem a betlehemi éj, hogy nagyon értékes lehet az életünk. // Hisz érte földre szállt a Második Személy, a Fiú Isten, s így szólt nekünk: // Mit gondolsz, otthagynám én mennyországomat, ha nem tudnám, hogy arcod míly nemes. // Oly szép a föld, az emberek és a gondolat, karácsonyból tudd meg, hogy élni érdemes! Papini Krisztus története végén megható imával fordul Jézus felé: Szükségünk van rád, csak rád és senki másra. Azoknak is, akik tudják, még inkább, akik nem tudják. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2004
1. „Az ige az igazi
világosság” (Jn 1,9) Karácsony napján minden fényárba öltözik. Sok település utcái, magánházai már hetekkel ezelőtt díszkivilágítást kapnak, karácsonyfáink csillagszórói varázslatos látványt nyújtanak kicsinek és nagynak egyaránt. Szeretjük a fényt, és pénzünk függvényében egyre növeljük a fényt karácsony ünnepén. A hívők ilyenkor nagyobb számban elmennek szépen kivilágított templomaikba, hogy karácsony titkát átélhessék. S lám, a templomban nem idillikus történetet hallanak, hanem János evangéliumának nagyon is komoly és elgondolkodtató sorait: „Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert… a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be” (Jn 1,9.11). Itt Jézusról van szó – akit Igének nevez –, aki mint Isten, a „tulajdonába jött”, a világba, amit ő teremtett. A világ azonban – melyet sötétségnek nevez – nem fogadta be a világosságot. A világ egy része bűnös módon elfordult Istentől, a világosságtól. Jézus eljövetele mégsem volt felsülés, mert voltak, akik befogadták, s ezekben kifejtette kegyelmi hatását. Tehát vannak olyanok is, akik a világosságot szeretik, s nem a sötétséget; a hitet szeretik és nem a hitetlenséget. János evangéliuma élesen szembeállítja a hitet és hitetlenséget, mint ahogy ellentét van a világosság és sötétség között. Akik hittel befogadják Jézus, azoknak békét hoz, békét Istennel és békét a többi hívő emberrel. De akik hitetlenségük miatt nem fogadják be Jézust, azoknak nem békét hozott, hanem kardot (vö. Mt 10,34). Jézus befogadásának és be nem fogadásának igenis hatása van mindennapi életünkre. Aki befogadja Jézust, az könnyebben befogadja embertársát is: törődik embertársával, nyitott és szolidáris feléje, és nem csak szavakban. Aki nem fogadja be Jézust, az könnyen elutasítja az embereket is, érzéketlen és önző mások iránt. Szolidaritás tárgyában tanulságos vizsga volt az egész országnak a december 5-i népszavazás, hogy megadjuk-e a határon túli magyaroknak az állampolgárságot. A népszavazás jogi értelemben eredménytelen, erkölcsi vonatkozásban elégtelen volt abban az értelemben, hogy nem oldott meg semmit. 2. Fogadjuk be Jézust, ha az ő születésének hasznában akarunk részesülni! – buzdít egyik karácsonyi beszédében Pázmány Péter bíboros, a XVII. századi katolikus megújulás vezéregyénisége, majd így folytatja: „Ne legyetek olyan kegyetlenek, mint Betlehem lakosai, kik nem adtak szállást Krisztusnak. Boldog az a ház, ahová ő bemegy. Egyszer bement Zakeus házába, és mindjárt üdvösségére vált egész házanépének. Minket is megáld, ha befogadjuk őt. Mert ugyanis nem egyébért jött, hanem miérettünk, a mi javunkért és üdvösségünkért. Ha emberfia lett, ezért lett, hogy mi Isten fiai legyünk… Pólyába kötöztetett, hogy minket a bűnös kötelékéből megoldozzon… Kicsinnyé lett, hogy minket nagyokká tegyen… Szegénnyé lett, hogy minket gazdagítson. Nincs helye a szálláson, hogy nekünk helyünk lehessen a mennyországban… Barmok jászolába helyeztetett, hogy minket, akik bűnhődtünk, mint barmok, ganéjukban, rútságunkból kiemeljen.” Pázmány Péter – a magyar irodalmi köznyelv megteremtője – képekben gazdag, erőteljes kifejezései ma is megfontolandók. „Mert noha Jézus mindenkiért született, de csak azoknak üdvösséges az ő születése, akik őt befogadják.” A bűn sötétsége nem fogadja be a világosságot – olvassuk az evangéliumban. Hogyan lehet ezt elképzelni? Gondoljunk a tükörre. A tükör egy foncsorozott üveglap, amely nem engedi át a fényt, hanem visszaveri. A tükör egyik oldala csillog-villog, másik oldala sötét marad. A mai világ tükörként veri vissza Jézus fényét. A mai világnak nem kell Jézus, nem fogadja be, ezért a csillogó külszín mögött sötét marad. De az egyszerű üvegablak befogadja a fényt, mert fényáteresztő. Most az a lényeges kérdés, hogy mi kik vagyunk? Tükör vagy fényáteresztő üveg? Mindkettő üvegből van, de micsoda különbség: a tükör nem fogad be fényt, az üvegablak átengedi, befogadja a fényt. Az Ige, az igazi világosság tulajdonába jött. Befogadod őt, mint az üveg, vagy visszautasítod, mint a tükör? A Betlehemben született gyermek ma várja a válaszodat! Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |