Liturgia-Aév.Nagyböjt 1./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	*Ha esztek a fáról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek mint az Isten* Olvasmány Mózes első könyvéből / Ter 2,7-9 3,1-7 Az ősszülők teremtése és bűnbeesése. Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett. Ültetett az Úr Isten egy kertet Édenben, keleten, és elhelyezte benne az embert, akit alkotott. S növesztett az Úr Isten a földből mindenféle fát, amelyet látni szép és melyről enni jó -- az élet fáját is a kert közepén, s a jó és a rossz tudásának fáját. A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata, amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: ,,Miért parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?'' Az asszony azt felelte neki: ,,A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk. Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne találjunk halni.'' A kígyó erre azt mondta az asszonynak: ,,Dehogy is haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!'' Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. Zsoltár / Zs 50 Könyörülj, urunk, Istenünk, mert nagy a mi vétkünk. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra. Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 5,12-19 Ahol elárad a bűn, ott túlárad a kegyelem. Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett. Bűn ugyanis volt a világon a törvény előtt is, de a bűnt nem számítják be, ha nincs törvény. A halál mégis uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem vétkeztek hasonló törvényszegéssel, mint Ádám, aki előképe az Eljövendőnek. De nem úgy áll a dolog a kegyelem ajándékával, mint a bűnbeeséssel. Ha ugyanis sok ember meghalt egynek bűnbeesése következtében, Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék még sokkal bőségesebben kiáradt sokakra. Az ajándékkal pedig nem úgy van, mint annak az egy bűnösnek a tettével; mert az egy miatt való ítélet a kárhozatra visz, a kegyelem azonban sok vétekből a megigazulásra vezet. Mert ha a halál uralomra jutott egy által, egynek a bűnbeesése miatt, akkor sokkal inkább uralkodnak majd az életben az egy Jézus Krisztus által mindazok, akik megkapják a kegyelem és a megigazulás ajándékának a bőségét. Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az engedelmessége által. EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS / Mt 4,4b Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével is, amely Isten ajkáról való. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 4,1-11 Jézus negyven napig böjtölt és kísértést szenvedett. Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odajött hozzá a kísértő és ezt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek legyenek kenyérré.'' De ő ezt válaszolta: ,,Írva van: ,,Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik'''' [MTörv 8,3]. Akkor magával vitte őt az ördög a szent városba, odaállította a templom ormára és azt mondta neki: ,,Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: ,,Angyalainak parancsolt felőled: a kezükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat'''' [Zsolt 91,11-12]. Jézus ezt mondta neki: ,,Az is írva van: ,,Ne kísértsd az Urat, Istenedet,,'' [MTörv 6,16]. Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki: ,,Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.'' Jézus azt felelte neki: ,,Távozz, Sátán! Mert írva van: ,,Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj'''' [MTörv 5,9; 6,13]. Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek hozzá és szolgáltak neki.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

A megtérés erénye

Párizsban egy fiatal pap felkereste a bíboros érseket. Kérte, helyezze őt a külvárosba, a legszegényebb plébániára. A nyomornegyedben szeretne dolgozni. A püspök megkérdezte: „Miért éppen ezt a nehéz területet választja magának?” A válasz: „Hogy az Istenről való híradás ki ne vesszen ezen a környéken”.

A szentbeszéd után a pap hamuval keresztet rajzol homlokunkra. Ha a családban, utcán nekünk szegeznék a kérdést: „Mire való ez a hamuval való megjelölés?”, válaszoljunk hasonlóképpen: „Hogy a megtérésről való híradás ki ne vesszen ezen a környéken”.
Jézus ajkán legelső prédikációjában felhangzott a figyelmeztető szó: „Térjetek meg!” És nagyböjt első vasárnapján, a hamvazás alkalmával a pap is ezt ismétli felénk: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!"
Mit is jelent ez voltaképpen? Egy szóval nem is lehet rá válaszolni, mert nagyon gazdag tartalmat hordoz. Alkotóelemeit próbáljuk összerakni.

1. A bűnök eltörlése, kijavítása

Az elektronikus számítógép legrokonszenvesebb billentyűjére ez van felírva: DEL, vagy DELETE (azaz: töröl). Nekem azért tetszik, mert elég megnyomni és máris eltörli, eltünteti a helytelent, kijavítja a rossz szöveget. Utána könnyű beírni a helyeset, az újat, a jót. A megtérés ezt jelenti az erkölcsi életben. Ha valamit ott elrontottunk, az utat eltévesztettük, könnyű korrigálni. Ostobaság lenne a „fusi munkát” tovább folytatni, amikor rájövünk a javítás lehetőségére. Ostobaság lenne a „zsákutcában” kóvályogni, amikor rátaláltunk a jó útra.

2. Pályamódosítás
Mielőtt a holdrakétát fellövik, a tudósok kitűzik a célt, meghatározzák a pályát, kiszámítják a sebességet. A földi irányítóközpont érzékeny műszerek segítségével állandóan figyelemmel kíséri az űrhajó helyét. Mihelyt a legkisebb rendellenességet a műszerek érzékelik, azonnal pályamódosítást hajtanak végre. Mert az eltérés idővel tökéletes céltévesztést okozhat, hiszen kozmikus távolságokról és sebességről van itt szó.
Mindannyiunk szívében van egy érzékeny műszer: a lelkiismeret. Ez azonnal jelzi, ha a helyes útról letért lelki életünk hajója. Ilyenkor feltétlenül pályamódosítást kell végeznünk. Ez magában foglalja a bűnbánatot, a gyónást, a jóvátételt.
A mi életünkben rendszerint nem nagy, halálos bűnök fordulnak elő, hanem hanyagságok, mulasztások, hűtlenségek. Most nagyböjtben elemezzük ki, melyik a fő hibánk, amelyre több más bűn is visszavezethető. Ilyenek lehetnek: lustaság, harag, önzés, érzékiség, rendetlenség, élvezetek halmozása. A húsvéti előkészületi időben törekedjünk komoly eredményt elérni fő hibánk leküzdésében, és újból helyes pályára állítani lelki életünket.
3. Kiengesztelődés
Ha a megtérési folyamaton átjutottunk, kiengesztelődünk Istennel. Akkor ezt a kiengesztelődést tovább kell folytatnunk horizontális síkon. Ki kell engesztelődnöm:
1, Környezetemmel. Megbocsátok családtagjaimnak, rokonaimnak,
munkatársaimnak. New gyűlölöm többé lakótársamat, szomszédomat, a ház lakóit.
2, A keresztény közösséggel. Oldjam fel a neheztelést azok iránt, akik a
templomban zavarnak hangos imájukkal, hamis énekükkel, furcsa viselkedésükkel.
4. Megújulás
A megtérést a görög szöveg ezzel a szóval jelzi: „metanoia”. Értelme: változtassátok meg a gondolkodásmódotokat! Gyökeresen újuljatok meg! Az egyetemes Egyház a II. Vatikáni Zsinaton megkezdte a nagy megújulást. De nem elég, ha az intézmények, a formák, struktúrák megváltoznak. Igazában az Egyház tagjainak belsőleg kell megváltozniuk. Elsősorban lelki megújulásra van szükség.
Legyen ennek a nagyböjtnek legfőbb feladata a megújulás. Szent X. Piusz pápa jelszavát tűzzük magunk elé: „Instaurare omnia in Christo” – „Mindent megújítani Krisztusban”.
5. Hit
Az ember érzi, hogy természetes képességeinek segítségével ebben a világban saját szerencséjének kovácsa lehet. Bízik abban, hogy saját erőivel megszerzi a földi boldogságot. Isten azonban közbelép: „Én neked olyan életet ígérek, amely túlmutat a halálon, olyan boldogságot, amely fölülmúlja minden vágyadat, és olyan biztonságot, amelyre ráhagyhatod életedet. De ezentúl én leszek sorsod irányítója. Bízd rám magad!
A hit az a döntő aktus, amellyel az ember elfogadja Istennek ezt az ígéretét. Lemond saját erejének boldogító hatásáról, és rábízza magát a láthatatlan isteni segítségre. Ábrahámot a Biblia azért nevezi a hit példaképének, mivel lemondott a tapasztalható, látható valóságról a láthatatlan érték érdekében. Rábízta életét az abszolút támaszra, átadta magát Isten hívó szavának.
A kereszténység első századaiban a nyilvános bűnösök nyilvános vezeklést vállaltak. Szigorú böjtöt tartottak, nagy önmegtagadásokat végeztek, hosszú imákat mondtak. Nagyböjt kezdetén vezeklő ruhát öltöttek, és a püspök meghintette fejüket hamuval. A középkor óta az összes hívek önként magukra vették a hamuval való meghintést.
A mai szentmisében mi is részt veszünk a hamvazáson. Ezzel kifejezzük őszinte megtérési szándékunkét, életünk jobbításának vágyát és az Istenre való bizalmas ráhagyatkozást. A pap közben azt mondja: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!" Magunkban mondjuk: „Jézus, add, hogy hozzád térjünk, veled haljunk, veled éljünk!"

Szent-Gály Kata: Megtérés

Én ismerem a bűnt, Uram,
én messziről jöttem.
Jogom van hozzá, hogy nagyon szeress,
hogy homlokomra két vonást tehess,
mert kiváltottál önmagaddal engem.
Kereszted, mint a rám sütött pecsét:
tied vagyok és nem a földé.
Hazataláltam és szeretnék
a te házadban lakni mindörökké.

Amen.

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

A meseszerűnek ható paradicsomtörténetben van egy mondat, amit kétségkívül mindenki elfogad: „A kígyó ravaszabb (volt) a föld minden állatánál”. Aztán, ha belegondolunk, nemcsak ennek a megállapításnak kell igazat adnunk, hanem Szent Pál nyomán az egész történetnek, mélységében, valóságában, szimbolikus mondanivalójában: „Egy ember által lépett a világba a bűn... és egynek engedelmessége tett igazzá sokakat”.

Az elmúlt évtizedek most már hála Istennek, múlttá vált, sokszor ismétlődő, sajnálatos tapasztalata volt a disszidálás: sokan hagytak itt mindent, kivándoroltak, szerencsét próbáltak, így akartak megszabadulni a sokakra nehezedő ideológiai nyomás, vagy éppen üldözés elől. Voltak, akik azután karriert csináltak odakint, de talán még többen voltak olyanok, akik nyelvtudás, helyzetfelismerés hiányában, honvággyal küszködve, megszégyenülve tértek vissza hazájukba. Hogy miért? – Ahogy ők fogalmazták: kísértés, délibáb volt, amibe nem lett volna szabad belemenni.

1. „Angyalainak parancsolt az Isten, hogy őrizzenek minden léptedben” – mondja a 90. zsoltár, amit a kísértő idéz Jézusnak. Ezt azonban nem lehet úgy felfogni, mint előre elrendelést.

A gondviselés nem automatikus szolgáltatás, ami megóv minket a veszélyektől, a bajoktól. Jézus megkísértésének evangéliuma arról szóló kinyilatkoztatás, hogy van kísértés, létezik kísértő. Sőt ennél többről is: a kísértés alig különböztethető meg a „vállalkozástól”, a bátor, logikus emberi kockázatvállalástól. Jézust is megtámadja, éppen akkor, amikor az Istennel való egyesülés napjait éli, a pusztában: az éhség csillapítása, a hiú dicsőségvágy, vagy vakmerő bizakodás és az evilági hatalomvágy álarcában. És ez nem hallucináció, rémképek sora, ahogy ez negyvennapos éhezés után természetes. Mióta ember él a földön, az első ember vétkétől, a pusztai vándorlás kemény idején át, Dávid kísértéséig, hogy vegye magához a meztelenül fürdőző Betsabét, a hitehagyás számtalan példáján át egészen Jézus megkísértéséig. Nyilvánvaló, hogy vannak hamis lehetőségek, kínálkozó, rózsaszínű ábrándok, vonzások, csillogások, amelyek azonban nem a valóság képei, hanem csalások. Kísértés van, a mi feladatunk, hogy azt időben felismerjük, és bele ne egyezzünk, hanem nemet mondjunk, legyőzzük. Ebben segít minket Jézus. Nem vagyunk egyedül a harcban, annak a támogatására számíthatunk, aki „hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt el nem követett” (Zsid 4,15).

2. A középkorban sokszor idézett mondás volt: eladta lelkét az ördögnek. Az ember könnyen egyezkedik a gonosz lélekkel, könnyen elcsábul, könnyen kiegyezik. Vajon mit tegyek, ha felém közeledik, ha kiterjeszti rám a csápjait, ha bekerít, ha rabul ejt? Sokszor hangoztatott pogány életelv: élvezd az életet! A kísértés melegágya az a hamis tudat, miszerint az élet egy megrakott, roskadozó gyümölcsfa, amelyről minél többet kell szakítanunk. Elfeledkezünk arról, hogy az élet elsősorban feladat, zarándokút, fejlődés a végleges, maradandó élet felé. A zsidó nép is ebbe fáradt bele, amikor még messze bandukolt az Ígéret földjétől: jobb volt Egyiptomban a húsosfazekak mellett. Jézus ennek a türelmetlenségnek, fokozódó éhségnek áll ellen, amikor a Biblia szavaival válaszol a kísértőnek: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való!” Az élet több a testnél. Ugyanezt üzeni nekünk is: bele ne fáradjunk az állandó előrehaladásba, abba ne hagyjuk az imádságot, az Isten igéjével való táplálkozást, nehogy szakítsunk a hűséggel! – A kísértő táptalaja a hiú dicsőségvágy is: hírnév, karrier, földi elismerés, dicsőség. Nemcsak a tehetségeseket környékezi meg, de igen sokszor mesterségesen felkorbácsolt hangulatot teremt: „Hagyd ott a családod, ne foglalkozz senkivel, vágj bele, mutasd meg, hogy ki vagy!”

Vannak emberek, akik legszívesebben állandóan tükörben néznék magukat, el vannak telve magukkal, valós, vagy képzelt értékeikkel, gőgjükben egyre csak többet és többet akarnak. Az istenkísértés ez: vesd le magad! Elszakadnak a valóság talajáról, álomvilágban ringatóznak. Sok bölcs ember alapozza meg boldogságát Jézus visszautasító szavaival: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” – s marad vidéki orvos, tanító, „kisember”, de boldog és kiegyensúlyozott. – A harmadik nagy lehetősége a Sátánnak a hatalom csábítása: a világ valamennyi országát „neked adom, ha leborulva imádsz engem!” Dönthetsz, irányíthatsz, kormányozhatsz, szavadra figyel mindenki, csak ezt a keveset tedd meg: ismerj el engem mindenhatónak, hagyd el a templomot, a hitet, az egyházat és imádj engem! Jól ismerjük ezeket a sok évtizeden át hatalomhoz juttató, és manapság újra jelentkező erőket. A kísértő nem válogat az eszközökben. A hatalom elbűvölő csábítás azoknak, akik erre indíttatást éreznek: hamar felemel, nagy sikerekkel kecsegtet, aztán vakká tesz, végül utálatossá, legvégül falhoz állít és végez az emberrel.

Erre csak egyetlen válaszunk lehet: „Takarodj, Sátán! ... Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”

„Mivel e földön jónak lenni oly nehéz”, Babits szavaival szólva vesszük észre, mennyi veszély, kísértés, küzdelem között telik az életünk. „Intelem vezeklésre” című versében a kísértéseket és a bűnöket „hű kutyáknak” nevezi, amelyeket, ha bottal kerget el az ember, kezét nyalva térnek vissza. Mégis ellen kell állnunk, ha nem akarunk tönkremenni, megkevesbedni, rabul esni. Mindannyian ismerjük énünk Achilles-pontjait, sebezhető, gyenge területeit: étel, ital, hiúság, hatalom, testiség és egyéb más téren. A nagyböjt kezdetén alázatunkat kívánja erősíteni az egyház: hamut hint a fejünkre, visszaállít a valóság talajára.

Fogadjuk el intéseit, az ellenállás lelki fegyvereit, a pusztából a Getsemáne-kert felé tartó Mesterünk evangéliumi üzenetét, hogy tisztán, őszintén, és szabadon követhessük!

Ámen

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

Nagyböjt kezdetén, az első vasárnapon Jézus megkísértésének részletét olvassuk az Evangéliumból. Érthető ez, hiszen mindaz, amit Jézus megváltó áldozatának titkában szemlélünk és befogadunk, itt találja meg eredetét. Az emberi bűn misztériuma a kísértéssel kezdődik el. A bűn nem az embertől származik. Valami hatalmasabb erő működik, mely mesteri módon megtalálja azokat a pontokat, ahol az ember - éppen szabadsága miatt - sebezhető. Ezt nevezzük kísértésnek, amikor a gonosz hazug sugallatára, hiszen ő sohasem adja meg azt amit ígér, az ember a valódi szeretet helyett, önmaga helytelen szeretetét valósítja meg. Az Isten Fia, a megtestesüléssel, teljes emberségünket vállalta és magára vette. Ebbe a teljességbe beletartozik az emberi gyöngeség és sebezhetőség is. Ezt akarja kihasználni a gonosz, amikor megkísérti Jézust, mert azt hiszi őt is képes megfogni, és mert még nem tudja, amit Szent Pál apostol már világosan lát és hirdet is: „Isten gyöngesége erősebb az embereknél" (1Kor 1,25). Ez a megváltás paradoxona: „Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket… a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak" (1Kor 1,27-28). Az önmagát erősnek vélő, a hatalmának diadalát ülő Sátán, itt szenvedi el végleges vereségét. Elvakultságában azt hiszi, hogy a csalóka érzéki, hatalmi vágy felébresztésével Jézus fölött is van hatalma. Hamisan gondolkodik az isteni hatalomról. Önkényesnek véli azt és keserűen kell tapasztalnia, hogy Jézus hogyan utasítja el minden szavát, mert ahogy maga a Mester is megfogalmazza: Nem azért jött, hogy a maga akaratát tegye, hanem annak akaratát, aki őt küldte (Jn 4,34).
Az ószövetségi olvasmány elmondja az első megkísértés és bűn történetét. Már ebben a részletben is tapasztaljuk, hogy a kísértés egy kívülről jövő valóság, mely mindig azt támadja meg az emberben, ami a legérzékenyebb pont: a hiúság, a hatalom, a mások fölötti uralkodás. Valahol minden bűn kiindulópontja az az emberi tudat és akarat, mely az egyes embert mások - akár emberek, akár Isten fölé - akarja emelni. A mai világban tapasztalható gyűlölet, szeretetlenség, terror, a nagy események, melyekről minden híradás beszél, erről a szomorú valóságról vallanak. A bűn ott valósul meg, amikor az ember ismeri Isten akaratát, de nem látva át annak teljes mélységét és értelmét, ellenkező módon cselekszik, mert elhiszi, hogy az isteni akarat megtagadásával is, vagy éppen az által valósíthatja meg valódi önmagát. Az önmegvalósítás ma is nagy érték, de kísértés is. Valódi szépsége és ereje akkor és ott mutatkozik meg, amikor és ahol Isten szándéka, a világról és az emberről megfogalmazott örök terve megvalósul. Ezt mutatja föl előttünk Jézus az evangéliumban. A Sátán kísértő szavaira, melyek mindig az Isten nélküli erő és hatalom bizonyítását szolgálják, Jézus az Isten kinyilatkoztatott akaratára utalva mond ellent. Nem önmaga erejében és bölcsességében bízik, hanem az Atya szavára, akaratára utal és az Atya kezébe helyezi életét. A kísértő szavakra mindig így válaszol: „Írva van" (Mt 4,4.6.10), vagyis az Atya kinyilatkoztatásából meríti a megoldásokat. Ez a valódi alázat és bizalom. Mer teljességgel ráhagyatkozni az Atya szeretetére és akaratára, akkor is, amikor átéli az éhséget és az emberség minden rezdülését. Ennek teljességét szemléljük majd a keresztre feszítettség titkában, a mindent odaadó, a mindent az Atya kezébe helyező, halálig menő szeretetet. Van tehát kapaszkodó pontja, és biztos eligazítása a kísértésekben meggyötört embernek: a kinyilatkoztatás tiszta igazsága. Érdemes fölfedezni a magunk számára is ezt az értéket. Alkalmas nagyböjti program, fölismerni Isten akaratát éltünkben a kinyilatkoztatáson keresztül. Ez hitünk alapja, mely mindnyájunk számára megragadható valóság. Valami ilyesmiről beszél Jézus a gazdag emberről és a koldus Lázárról szóló példabeszédében is, amikor ezt mondja a kárhozatból könyörgő gazdagnak a mennyországból Ábrahám: „Ott van nekik Mózes és a próféták. Ha azokra nem hallgatnak, akkor sem hinnének, ha valaki a halálból támadna fel" (Lk 16,29.31). Életünk helyes formálásához, kísértéseink legyőzéséhez, hitünk mély megéléséhez nem rendkívüli jelek szükségesek elsősorban, hanem a kinyilatkoztatás egyszerű, tiszta és világos ismerete és befogadása.
Ennek a két eseménynek (az első bűnnek és a megváltás titkának) a szintézisét mutatja be előttünk Szent Pál apostol a második olvasmányban, a Rómaiakhoz írt levél ötödik fejezetéből vett részletben: „Miként egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, ugyanúgy egynek igaz volta minden ember életére megigazulást áraszt. Amint egynek engedetlensége minden embert bűnössé tett, ugyanúgy egynek engedelmessége igazzá tett sokakat" (Róm 5,18-19). Az az engedelmesség, melyet Jézus mutat az Atya iránt, egyrészről megismerteti velünk a valódi szeretet titkát, mely nem önmagát állítja a középpontba, hanem hisz Isten atyaságában akkor is, amikor az a keresztútra vezeti, vagyis emberileg nehezen felfogható módon nyilatkozik meg. Másrészről pedig bemutatja előttünk azt, hogy az Atya akarata megvalósítható. Nem utópisztikus álom, igaz, hogy áldozatot, önkiüresítést kíván tőlünk is, de Jézusba öltözködve, Jézus vonásait, vagyis a fiúság, az istengyermekség vonásait kialakítva mi is képesek vagyunk rá. És ez a valóban szép Jézus egyéniségében is, hogy reálisan, a lélek józanságával láttatja meg az evangéliumi utat. Nem titkolja el, hogy van kísértés, van küzdelem, van halálig menő, állhatatos szeretet, de van győzelem és feltámadás is. Hiszen minden ebben nyeri el értelmét.
A nagyböjt arra való, hogy szemléljük, fölfedezzük és a magunk életébe tudjuk beleépíteni ezt a szeretetet. A böjtben tehát mindenek előtt a szeretetnek kell megmutatkoznia, ahogyan a kísértések elleni küzdelemnek sem lehet más valós, értelmes és megvalósítható alapja. Talán éppen azért vallunk szégyent próbálkozásainkkal, mert nem jézusi lelkület vezet bennünket a harcban, nem az Atya iránti feltétlen szeretet, hanem csupán emberi szempontok, előírások vagy kényszer.

Hollai Antal/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok