Liturgia-Aév.Nagyböjt 3./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	*Adj nekünk vizet, hogy ihassunk!* Olvasmány Mózes első könyvéből / Kiv 17,3-7 Adj nekünk vizet, hogy ihassunk. A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: ,,Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?'' Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: ,,Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!'' Azt mondta erre az Úr Mózesnek: ,,Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj, és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!'' Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt. Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: ,,Köztünk van-e az Úr, vagy sem?'' Zsoltár / Zs 94 Bár hallgatnátok ma Isten szavára - Népem, ne légy kemény szívű. Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'' Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből / Róm 5,1-2.5-8 Mózes és a pusztában vándorló nép sorsa legyen intő példa számunkra. Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk. EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS / Jn 4,42 és 15 Valóban te vagy a világ Megváltója, Uram. Adj innom az élő vízből, hogy ne szomjazzam soha többé! Evangélium Szent János könyvéből / Jn 4,5-42 Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás. Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: ,,Adj innom!'' Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: ,,Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?'' Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: ,,Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: ,,adj innom'', talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.'' Az asszony megjegyezte: ,,Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?'' Jézus azt felelte: ,,Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.'' Erre az asszony megszólalt: ,,Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!'' Jézus ezt felelte neki: ,,Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!'' Az asszony erre kijelentette: ,,Nincs férjem.'' Jézus ezt válaszolta: ,,Jól mondtad: ,,Nincs férjem''. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.'' Az asszony ekkor így szólt: ,,Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.'' Jézus azt felelte neki: ,,Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.'' Az asszony erre megjegyezte: ,,Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.'' Jézus azt válaszolta neki: ,,Én vagyok az, aki veled beszélek.'' Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: ,,Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?'' Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: ,,Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?'' Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: ,,Rabbi, egyél!'' Ő azt felelte nekik: ,,Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.'' A tanítványok egymást kérdezgették: ,,Talán enni hozott neki valaki?'' Jézus pedig így folytatta: ,,Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.'' Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: ,,Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.'' Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: ,,Mostmár nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

A szamariai asszony

Az emberiség feje fölött ott lebeg a testi éhség és szomjúság réme. Ha elfogy a kenyér, vagy kiapadnak a vízforrások, pusztulás fenyeget. De a testi szomjúság mellett van egy félelmetesebb: a lelki szomjúság. Az igazság és az örök élet utáni vágy. Ezek hiánya még mélyebben rázza meg az embert. Nagyböjt 3. vasárnapjának miseszövegében az Úr azt üzeni: „Én vagyok az élő Kenyér" és „Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!" Lelki éhségünk és szomjúságunk kielégítését Jézusnál találhatjuk meg.

Az evangélium dramaturgiai felépítése
A szamariai asszony története az evangéliumban pusztán irodalmi szempontból tekintve is irodalmi remekmű. Ha egy irodalomtörténész formailag vizsgálná a szöveget, megállapíthatná: arányosak benne a jelenetek, tökéletes a 3 felvonásra való tagolódás, remekbe készültek a párbeszédek, elsőrendű a szereplőmozgatás, nagyszerűen felépítettek a párhuzamok, érvényesül a fokozatos kibontakozás, drámai a szerepcsere: az utcanőből bűnbánó, majd misszionárius lesz. Színpadon remekül elő lehetne adni, el lehetne játszani. Kiváló forgatókönyv lenne minden színházi rendező számára.
De ne ragadjunk le a formai tökéletességben való gyönyörködés mellett! Keressük benne a kinyilatkoztatott igazságokat, a ránk is érvényes tanulságokat!

Az evangéliumi jelenet örömhírei

Jézus megszólít
A szamariai asszonyt Jézus megszólította. Ő kezdeményezte a párbeszédet. Az első lépést Ő tette meg feléje. Pedig ez az asszony félpogány, szamaritánus volt. Kétes hírű személy. Erkölcstelen életű. Kérdéseket tett fel neki életére vonatkozólag. És a kapott válaszokon keresztül vezette el az igazságra, a megtérésre, az üdvösségre.

Milyen borzasztó, hogy ma senki sem szólít meg. Az embereknek nincs idejük megállni társaik mellett, és szólni hozzájuk. De Isten megszólít. Lelkem mélyén hallom halk szólításait az élet különböző szituációiban. Súlyos bűn utáni szorongásban azt kérdi: „Érdemes volt?" „Nem lett volna jobb az Isten útján járni?" A szenvedésben azt kérdi: „Hajlandó vagy velem szenvedni?" „Bízol bennem?" Amikor megsértettek: „Tudsz-e megbocsátani?" „Nincs valami igazság abban, amivel megvádoltak?" Sikertelenség után: „Még mindig azt hiszed, hogy ez a világ földi paradicsom?” Amikor az Úr szegezi nekem a kérdéseket, válaszolnom kell rá! Ő majd egyre inkább megérteti velem az élet természetfeletti szempontjait.

Isten a közhelyeken keresztül is üzenhet
Jézus forrásvízhez hasonlítja a kegyelmet. Isten akaratának teljesítése szerinte olyan, mint a kenyérevés. Máskor világosságnak mondja magát, amely fényt áraszt, vagy útnak, amelyen járni kell.

Nekünk a kereszténységben nem azt kell keresnünk, ami szenzációs, feltűnő. A vallásban ne ritka mazsolát lássunk, hanem földi vándorlásunk alapjait. Vannak ma szenzációt hajhászó csoportok, amelyek rendkívüli jelekkel igyekeznek feltűnést kelteni. Ez a szekták vonzereje. A tartalmas embereknek nincs rájuk szükségük. Teréz anya, Roger Schutz csupa „közhelyeket" mondtak: „béke, megbocsátás, szeretet", a világ mégis odafigyelt rájuk.

Figyeljünk Jézusra!
A szamariai asszonynál pontosan ez hiányzott. Ő folytonosan mellébeszélt, párhuzamosan szövegelt Jézussal. Mint egy rossz diák, aki nem tudja a leckét és blablázik. Jézus vizet kért tőle, ő válasz helyett csodálkozott, hogy zsidó férfi létére egy szamariai nővel szóba áll. Aztán a kegyelem élő vizét kínálta neki, az meg mély kútról, meg vödörről fecsegett. Akkor felszólította, hívja el férjét, erre „nem házasnak" nevezte magát. Mikor végre rájött, hogy prófétával, sőt a Messiással áll szemben, akkor vallási vitába bocsátkozott vele, vajon Jeruzsálemben vagy Garizim hegyén kell-e imádkozni. Folytonosan, olajozottan kicsúszik a feleletadás elől. „Elterelő hadműveletet" végez.

Velünk is gyakran előfordul hasonló eset. Amikor magunkba kellene szállnunk, vagy bűnbánatot tartani, elterelésként vallási vitákat provokálunk a pappal vagy a lelkiismeretünkkel. Felhánytorgatjuk a hitellenes közhelyeket (inkvizíció, Galilei eset, búcsúcédulák, papok bűnei), csak hogy ne kelljen magunkba térni és megváltozni.

A hit továbbadásának fontossága
Ez az asszony végül is akkor tér meg, akkor erősödik meg hitében, amikor maga is apostollá, misszionáriussá válik. Eszköze lesz egész faluja megtérésének.

„Docendo discimus" (tanítva tanulunk) – hirdeti a latin közmondás. Ez a hitre is érvényes. Akkor lesz igazán erős, szilárd, teherbíró a hitünk, ha mások előtt is igazoljuk, ha másoknak is továbbadjuk. Amíg megfogalmazzuk, bennünk is kikristályosodik. Törekedjünk apostolkodó hitre!

Teherpályaudvarokon gyakran látunk kocsifordító korongot. A mozdony rátolatja a szerelvény valamelyik kocsiját a kör alakú forgató rendszerre, és a váltóőr egy szerkezet segítségével ráfordítja a 90 vagy 180 fokban álló új sínpárra. Az evangéliumi asszony története egy ilyen fordítókorongra való ráállítás példája. Ez a nő megindult a teljes züllés felé vezető úton: eldobta a tisztaságát, elvesztette az emberek megbecsülését, végül megutálta saját magát is. És akkor összetalálkozott Jézussal. A Mester ráállította életét egy fordítókorongra, 180 fokos fordulatot tett vele, és beirányította a tisztaság, az életszentség és a boldogság felé.

Urunk! Nincs más kívánságunk: az idei nagyböjt állítson rá minket is a nagy korongra, és fordítson egészen feléd! Legyen a mi jelszavunk is II. János Pál jelmondata: „Totus tuus!" Mostantól fogva egészen a tieid akarunk lenni! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

A nyári hőségben egy szökőkútnál ideges kutyát láttam, amint a felfelé törő vízsugárból akart inni. Ugatva, kissé dühösen közelítette meg a feléje áramló vizet, amely orrát, szemét elborította, kapálózott ellene, mégis szomja erősebb volt, űzte, hajtotta, hogy igyon.

1. A szamáriai asszony története felidézi bennünk Jézusnak a sátoros ünnepen mondott szavait: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak bensejéből az Írás szava szerint élő víz forrásai fakadnak” (Jn 7,37). A zsidók ezen az ünnepen esőért fohászkodtak és megemlékeztek az ezekieli látomás vizéről, amely a templomból fakad és benne újjászületik Sion (vö. Ez 47). A Jelenések könyvének angyala is az „élet vizének folyóját” mutatja meg, „amely kristálytisztán fakad az Isten és a Bárány trónjából” (Jel 22,1). Ezt a kristálytiszta vizet láttatja a római Lateráni-bazilika apszis-mozaikja is. Ez a víz már nem fizikai szomjúságtól szenvedőket csillapít, hanem ez magának Isten Lelkének az ajándéka, amelyet Jézus azoknak ígér, akik hisznek benne. Ez annak a víznek az igazi értéke, amelyet Jézus kinyilatkoztat a szamáriai asszonynak, aki fokozatosan ismeri fel a szomjas Jézusban először (1) a kitikkadt, zsidó zarándokot, majd, amikor élete rejtett dolgaiba lát Jézus, (2) már a prófétát, végül felismerése beteljesül, amikor Jézus kijelenti neki: Én vagyok a (3) Messiás, aki veled beszélek!

2. Fokozatosság, lépcsőzetesség, haladás. Az ősegyház így vezette a keresztelés előtt álló katekumeneket a megtérésből, a megismerésen át az öntudatos, teljes hitvallásra. Szent Ágoston és több egyházatya ezért a szamáriai asszonyban az Egyház előképét látják, azét az örök életre szomjas közösségét, amely létét és fönnmaradását Jézus élő vizéből, a keresztségből meríti. A keresztségre készülőknek tehát végig kell járniuk a szamáriai asszony, a római százados, Saul és a nagy konvertiták útját – a látás-tapasztalás világából el kell jutniuk a hit bizonyosságára. S ez az út nem is olyan könnyű: van benne tépelődés, kétkedés, türelemgyakorlat, vágyakozás és szomjúság. Mégis életutunk legmaradandóbb találkozását készíti elő Istennel, Jézus Krisztussal, a Szentlélek örömében.

3. „Nem szomjazni meg soha többé!” – milyen csodálatos ígéret! Hiszen valamennyien szomjazunk, valami olyan valóságra, amelyet nem enyhíthet semmiféle forrásvíz, bor, üdítőital. Ezt érezzük, amikor fel-felbukkan bennünk a kérdés az életről, a halálról, a létről és a nemlétről. Ebben a szomjúságban nem elég az ilyen válasz: „nem tudom”, vagy „majd csak lesz valahogy”, vagy „mit törődsz vele”. Ebben a szomjúságban a Teljességre kérdezünk rá, ezt a lelki szomjúságot minden kor ismeri, elég csak a költészetbe, a filozófiába tekinteni. Erre a metafizikai vágyra, legbensőbb kívánságunkra ismert rá Szent Ágoston Vallomásaiban, amikor így kiáltott fel: „Rémület tölt el, amennyiben Istenhez hasonló nem vagyok. Lángra gyúlok, amennyiben hasonlítok hozzá” (inhorresco, inardesco, XI,9,1). Ugyanez az érzés fogalmazódik meg már korábban Dávid egyik zsoltárában, a kinyilatkoztatás szavaival: „Istenem, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld” (62,2). Akár saját szavainkkal is kifejezhetjük ezt az élményt, és azt, amikor rátaláltunk: „aki ebből a vízből iszik, nem szomjazik többé”.

Ha végigtekintünk a Szentföldön, Jeruzsálemből vagy Názáret irányából a Jordán völgye felé, ott találjuk északon a Tiberiás-tavát, délen pedig a Holt-tengert. Jézus tekintete sokszor megpihent azon a Jordán-folyón, amely a Hermon-hegység lábainál ered, felduzzad a Tiberiásban, majd beletorkollik a Holt-tengerbe, ami összegyűjti, elnyeli az úton lévő víz cseppjeit. A Jordán, mint az éltető víz csatornája, nem tartja magában, hanem továbbadja a vizet. Keresztségünk értelme ez: megtisztulni a legszentebb víz hatására, és egy életen át csatornaként továbbadni másoknak Krisztust, az Élet Vizét. Nagyböjt – keresztségünk értékének újragondolása. Hála azért, hogy nem kell örökké szomjaznunk, meríthetünk magunknak és ajándékozhatunk másoknak, akik még szomjaznak, hogy mindenki eltaláljon az örök életre szökellő forrásig. Ámen.

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

"Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas". A szamariai asszony kérése Jézus felé, adja meg nagyböjt harmadik vasárnapjának gondolatát. Ez a kérés akkor hangzik el, amikor Jézus az élet vizéről beszél, mely örök életre szökellő vízforrás. A sivatag közelében élő ember saját élete tapasztalatából tudja, mit jelent a szomjúság, és mekkora kincs a víz. Ciszternákban gyűjtik össze, féltett kincsként őrzik, hogy az ínségesebb időkben se legyenek híján ennek a létfontosságú elemnek. Ma is megdöbbentő, amikor a világban pusztító nagy szárazságokról érkeznek híradások, vagy a természet csodáit feldolgozó és bemutató filmekben arról látunk példákat, mekkora pusztítást okoz a víz hiánya a szárazság sújtotta vidékeken, és milyen életfakadás történik, amikor ugyanezekre a helyekre megérkezik az esős évszak. Minden, ami eddig élettelen és kopár volt, az egyszerre üdévé és zölddé válik, megindul az élet a holtnak tűnő természetben, és a sivatagos, kietlen vidék, paradicsomi csoda kertté változik. Milyen gazdag szimbólumrendszer mindez, és mennyire bőséges tanítást ad a lelki szárazságot átélő, Istent gyakran távolinak érző ember számára.

Az ószövetségi olvasmányok éppen úgy, mint az evangéliumi történet, emberi szomjúságról beszélnek, legalábbis onnan indulnak el. Mindkét esetben meghallgatásra talál a kérés, a vágyakozás az életet jelentő víz után, de ez a vágyakozás már sokkal mélyebb értelmű a test szomjúságánál, és így a válasz is egy magasabb kérdésre felel. A test szomjúságánál ugyanis sokkal nagyobb és lényegibb szomjúság a lélek vágyakozása, életünk alapkérdéseinek megválaszolása, mely gyötrőbb kín a test kívánságánál. Ahogyan maga a test, léte érdekében kívánja és vágyakozik az életet jelentő víz után, ugyanúgy a lélek is nagy belső vágyakozással keresi a lét értelmét, az élet nagy kérdéseinek megoldását, az örök élet reményét. János evangéliumnak egyik kulcsfogalma ez a víz, az élet vize, mely leglényegesebb igénye az emberi szívnek. Később is, a sátoros ünnep alkalmával, amikor Jézus Jeruzsálemben tartózkodik és tanít, ezeket mondja: "Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék! Aki hisz bennem, annak szívéből, az Írás szava szerint, élő víz forrásai fakadnak". Majd hozzáteszi az evangélista: "ezt a Lélekről mondta, melyben a benne hívőknek kellett részesülniük" (Jn 7,37-39). Ez az a víz, mely Jézus oldalából fakadt, amikor a katona, lándzsájával megnyitotta a halott Jézus oldalát (Jn 19,34). És hogy mennyire a szomjúság lelki értelméről van szó, azt igazolja az is, hogy Szent Pál apostol is kitér e kérdésre, amikor magyarázza az első olvasmányban hallott csodálatos vízfakasztó jelenetet és azt mondja a vizet adó szikláról, hogy "a szikla Krisztus volt" (1Kor 10,4). Mindezek a szentírási képek egyértelműen jelzik és értelmezik a keresztség titkát. A Jézus oldalából fakadó vér és víz ugyanis, az eukarisztia és a keresztség szentségének forrását mutatják meg előttünk.

A szentírási olvasmányokat meghatározó rendben, az "A" év olvasmányai sajátosan is a keresztségre készülő katekumenek oktatására alkalmas részekből állnak. Olyan komolyan veszi ezt az Anyaszentegyház, hogy más években is engedi, sőt ajánlja, hogy ahol keresztségre készülők vannak, ott ezt az olvasmány rendet kövessék. Hiszen a keresztségben azt a csodálatos titkot ünnepeljük, mely a víz mélyértelmű és nagyszerű erejét mutatja be. Aki találkozik a víznek ezzel a titkával, annak számára a víz az élet fakadásának erejét hordozza, hitvallásra vezet. Így történik ez az evangéliumban is. A test szomjúságától indul el a beszélgetés Jézus és az asszony között. Azután föltárul előttünk a dialógusban a lélek igénye, vagy szomjúsága. És eljut ez a párbeszéd a leglényegesebb hitvallásig, amikor Jézus nyíltan és egészen világosan vall önmagáról, kijelentve az igazságot: "Én vagyok a (Messiás), aki veled beszélek". Magában a keresztség szentségében is valami hasonló történik. Az élet vizével találkozunk, mely életet ad lelkünknek, betölti a bűntől sebzett lélek szomjúságát és vágyakozását az igazság után, és hitvallásra készteti a befogadó embert. Ez a találkozás kiszabadít a partikularitásokból, egyetemessé teszi látásunkat, már nem ehhez, vagy ahhoz a helyhez köti Isten iránti imádásunkat, hanem megismertet a lélekben és igazságban imádók benső világának szépségével. Nagyböjt valódi titka éppen az, hogy fölfakasztja az ember lelkében ezt a belső szomjas vágyakozást az igazság után, melyet sokáig elfojthatunk, vagy nem veszünk róla tudomást, de vannak pillanatok minden ember életében, amikor elemi erővel tör fel a vágy lelkünk mélyén az igazság, a tisztaság, az Isten előtti kedves élet után. Ezeknek a találkozásoknak a titka, hogy az evangéliumi jelenethez hasonlóan, a dialógus, a nagy találkozás nem tőlünk indul el, hanem Jézus a kezdeményezője, és a kiáradó élet vize, vagyis a Szentlélek a beteljesítője.

Ezt fogalmazza meg Szent Pál apostol, a Rómaiakhoz írt levelében, a második olvasmányban, amikor azt a biztonságtudatot ajándékozza nekünk, hogy "Reményünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete". A Szentléleknek ez a kiáradása az élő víz forrása. Ez a kiáradás, Isten ajándéka, nem az emberi erőlködés eredménye. Az ajándékot kérhetjük, és annak befogadására felkészülhetünk, de magát az ajándékot Isten adja. Ő viszont nem vonja meg szeretetét azoktól, akik őszintén keresik őt. Isten nem személyválogató. Nem emberi hovatartozáshoz köti ajándékait. Minden ember kedves előtte. Éppen ezt mutatja be a kép, hogy szinte provokatív módon a szamariai asszonynak nyilvánítja ki igazságát. Isten szeretetének kiáradása nem ismer más akadályt, csak a keményszívűséget. A nagyböjt pedig éppen arra szólít fel: "Bár hallgatnátok ma Isten szavára! Ne legyetek keményszívűek"!

Hollai Antal/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok