|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 4. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 4. vasárnap / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Jézust, akit keresztre feszítettek, Krisztussá tette Isten Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 2,14a.36-41 Isten Úrrá és messiássá tette Jézust. Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: ,,Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!'' Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: ,,Mit tegyünk, férfiak, testvérek?'' Péter azt felelte nekik: ,,Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.'' Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: ,,Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!'' Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk. Zsoltár / Zs 22 Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell látnom. Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. Szentlecke Szent Péter apostol első leveléből / 1Pét 2,20b-25 Megtértetek lelketek Pásztorához. Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt. Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek. Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában [Iz 53,9], aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra; aki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ő sebe által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok [Iz 53,5k], de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez. ALLELUJA / Jn 10,14 Jézus mondja: Én vagyok a jó Pásztor. Ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 10,1-10 Én vagyok a juhok kapuja. ,,Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.'' Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
A pap a történelemben
A különböző hivatások tiszteletére az év
folyamán külön napot szentelünk. Ünnepeljük a bányászokat, vasutasokat,
pedagógusokat. Az Egyház liturgiája húsvét 4. vasárnapján a papi hivatásokról
emlékezik meg. Nem reklámozás miatt, nem is toborzási szándékkal, hanem, hogy
az Úr színe előtt átgondoljuk a papi feladatok alakulását a történelem
folyamán, rámutassunk fontosságára és meghatározzuk feladatainkat.
A pogány vallások papjai
Vianney Szent Jánosról filmet forgattak
Franciaországban. Ezt a címet adták neki: „az ég varázslója”. Nos, Vianneyre
ez a meghatározás nem áll. De az újszövetség papjaira sem. A pogány papokra
azonban ez valóban jellemző volt. A természeti vallások is ismerték a papság
fogalmát. Amikor az ember előlépett a történelem előtti kórból, már hozta
magával az áldozatot, az oltárt és a papságot. A primitív ember ugyanis
kiszolgáltatottnak érezte magát a természeti erőkkel szemben. Úgy gondolta, a
villám, a földrengés, a tűzhányó, az áradás egy földön túli hatalomnak, az
istenég hatalmának a megnyilvánulása, haragjának következménye. Félt ettől a
túlvilági erőtől, próbálta kiengesztelni. De saját magát kevésnek érezte ehhez
a feladathoz. Ezért sámánt, varázslót, papot kért fel rá.
Ugyanakkor a primitív ember rászorult sok
jótéteményre is, mindennapi életét szolgáló ajándékra. Ismét felkereste a
papot és kérte, járjon közben az istenségnél szükségletei kielégítésére. Ezeket a vallásokat tehát a félelem és a haszonlesés szülte. És a papot ennek szolgálatába állította. Kiváltságot biztosított számára, külön kaszthoz sorolta: a klérushoz. Távol állt a tisztátalan világtól, és a szakrális szféra képviselőjének tartotta. Feladatává tette az istenek haragjának lecsendesítését, és kegyének elnyerését. Jutalmazásként ajándékot, díjazást biztosított számára. A pogány pap tehát a rítusok végzője, az áldozatok bemutatója volt. Ráillet a jelző: „Az ég varázslója”. Az Ószövetség papja A pogány vallások csak tapogatózva keresték az Istent. Az Ószövetségben már Isten fordult az ember felé. Isten volt a kezdeményező. Ő tette meg az első lépést, Ő nyújtotta kezét az embernek, Ő szólította meg az embert. Isten előlépett világfölöttiségéből, feltárta szívét és szándékát választott népe előtt, kinyilatkoztatást adott. Szövetséget ajánlott és kötött meghívottaival. Nem a nép találta ki az áldozatot, hanem Isten állapította meg a szövetség módját. Az Újszövetség Az Újszövetség alapján a papság lényegét így fogalmazhatjuk meg: „Madiator Dei et hominum” =Közvetítő Isten és az emberek között. Latinul pontifexnek nevezték, ami annyit jelent: hídverő. Feladata valóban hidat építeni a föld és az ég között, közvetíteni Isten és az ember között. Ennek két iránya van: felülről lefelé. Isten követe: Istentől közvetíti a kinyilatkoztatott tanítást. Hozni az üzenetet, hirdetni az evangéliumot. Nem szenvtelenül leadni az anyagot, mint egy helyettesítő tanár, hanem átélve, magáévá téve, örömmel továbbadva. Ez a prófétai feladat a legtisztább öröm forrása a pap számára. Mert látja, hogy szavai nyomán kigyúl a hit, megfogan a lélekbe hullott mag. Egyúttal a legsúlyosabb szenvedés is. Mert átéli a tehetetlenséget. Ha reggeltől estig folyton csak prédikálni, ha éjt nappallá téve szüntelenül Krisztust hirdetné, ha Szent Pál buzgóságával térítene, akkor is éreznie kellene, míly keveset képes tenni Isten Országáért. A másik: alulról felfelé: az emberek ügyét képviselni Isten előtt, kéréseiket közvetíteni az Úr felé. Ügyvédi szerepet vállal. Az emberek ügyvédje: Szent Pál azt írja a papnak erről a feladatáról: „Minden pap az emberek közül való és az emberek képviseletére van rendelve.” (Zsid 5,1) A papot sokszor meg is kérik a hívek, imádkozzék értük, ügyes-bajos dolgaikat terjessze Isten trónja elé. Szívesen és örömmel teljesíti is. De néha ez is szenvedés forrása lehet. Mert gyakran tapasztalja, hogy csupán az élet terített asztaláról lecsúszottak igénylik szolgálatát. És oly sokan a papban csak földi ügyeik sikeres elintézőjét látják. Feladataink Korunk Egyházának sok nehéz problémája közül a legsürgetőbb a papi hivatások számának növelése. Ezért elsősorban imádkoznunk kell. Ez persze nem azt jelenti, hogy szemrehányást teszünk Istennek, miért nem törődik jobban Egyházával. Nem kell Őt nógatnunk arra, ami legszentebb akarata. Azt sem jelenti, hogy alkalmatlan személyeket „beimádkozunk” a szemináriumba. Hanem, hogy bizalommal az Urat kérjük, „küldjön munkásokat aratásába”. És olyan légkört teremtünk, amelyben a hivatásokat felismerik, előmozdítják és támogatják. Döntő még az áldozatos szellemű családok lelki támogatása is. Imponáló azoknak a híveknek közreműködése, akik kispapokat patronálnak, akik szemináriumok fenntartásához anyagilag hozzájárulnak, vagy akik a plébánia ifjúsági, közösségi munkájában segítenek. Amelyik plébánián pezsgő életet tapasztalnak a foatalok, ott nem fognak félni attól, hogy papi életük unalmas semmittevés lesz, vagy reménytelen szélmalomharc. Hajnal Róbert/Magyar Kurír „Ó nagy Isten, ifjainkban élessz égi vágyakat. Hogyha őket szent pályára hívod, készen álljanak. Emeld őket és serkentsd tiszta hivatásra, Csak Rád vágyjanak, sohase másra!” |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Abban az időben így
szólt Jézus. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok
aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a
juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára.
Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük
halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt
elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik. Jézus ezt a hasonlatot
mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így
folytatta: Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára.
Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok.
Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki-és bejár, s
legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én
ezért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. El kell ismerni, hogy ezek nem pluralista szellemű mondatok. Nem is nagyon illenek az uralkodó diskurzusba, mely elhitetné velünk, hogy minden vélemény egyenrangú. A tetszőlegességgel szemben az egyértelmű út. Nem utak, egy kapu. És ez a kapu Jézus maga. II. János Pál 27 éven keresztül hasonlókat képviselet, rendíthetetlenül. Meg is rótták érte. A "juhok" azonban rá hallgattak. Ennek okait nem kell pr-szakkönyvekben keresni, de még csak lélektani kézikönyvekben sem. Megtalálhatók a fenti Jézus-beszédben. Ismerték hangját. Nem puszta megszokásból, mint a portásét, vagy az öregedő tévébemondóét. Két egyszerű oka volt a bizalomnak: először is, nevükön – és nyelvükön – szólította az embereket. Ez volt Karol Wojtyła legendás közvetlensége, embersége. A másik ok ugyanolyan kézenfekvő: vezette őket, előttük haladt. Nem előre küldte őket a "frontra", hanem mindig maga mögött tudhatta őket. S ehhez még csak hátra se kellett néznie. Csakis előre! Soha olyan utat nem tűzött ki, melyen ne járt volna előttük, előttünk! Beleértve a szenvedést! Az, aki bőséges életet kínál, őt küldte őt maga előtt pásztorként, és a legelők ízesek voltak, s jóllakattak. Most sóvárogva várunk, összebújva, arra, aki majd ismét az ajtón jön be. Minden szem a kapura szegezi tekintetét. Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
| HOMILIA 2002 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |