L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Húsvét 6. vasárnap / A év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2008   2005   2002
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában
 
Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 8,5-8
Rájuk tették a kezüket, és azok megkapták a Szentlelket.
Így jutott el Fülöp Szamaria városába, és hirdette nekik Krisztust. Tömegesen és egyetértően figyeltek mindarra, amit Fülöp mondott, hallva és látva a jeleket, amelyeket cselekedett. Mert a tisztátalan lelkek hangos kiáltással kimentek sokakból, akikben laktak, és sok inaszakadt és sánta meggyógyult. Nagy öröm támadt abban a városban.
 
Zsoltár / Zs 65
Minden föld Isten dícsérje!
A karvezetőnek. Ének. Zsoltár. Ujjongjatok az Istennek, minden földek, mondjatok nevének éneket, dicsőségét dicsérve zengjétek. Mondjátok Istennek: ,,Milyen félelmetesek műveid, hatalmad nagysága miatt ellenségeid hízelegnek neked. Az egész föld imádjon és dicsérjen téged, zengjen nevednek dicséretet.'' Jöjjetek és lássátok az Úr tetteit, félelmetes, amit végbevitt az emberek fiai közt. Szárazfölddé változtatta a tengert, gyalog keltek át a folyóvízen; Örvendeztünk akkor benne. Uralkodik hatalmával örökre, szemmel tartja a nemzeteket, hogy fel ne fuvalkodjanak magukban a lázongók. Áldjátok Istenünket, ti nemzetek, hallassátok dicséretének szavát; Ő adott életet lelkünknek, és nem hagyta meginogni lábunkat. Mert próbára tettél minket, Isten, megvizsgáltál minket tűzzel, mint ahogy az ezüstöt vizsgálják. Tőrbe is vezettél, nyomorúságot tettél hátunkra. Engedted, hogy emberek gázoljanak a fejünkön, tűzön és vízen mentünk keresztül, de te kivezettél minket az enyhülésre. Égő áldozatokkal jövök házadba; Megadom neked, amiket fogadtam, amit megígért ajkam, amit szám fogadott nyomorúságomban. Kövér égőáldozatokat mutatok be neked; Jóillatú áldozatul kosokat mutatok be neked, bikákat és kecskebakokat. Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! Számmal hozzá kiáltoztam, nyelvemmel őt magasztaltam. Ha gonoszság lett volna szívemben, az Úr nem hallgatott volna meg. Ám Isten meghallgatott engem, figyelembe vette hangos könyörgésemet. Áldott az Isten, aki nem vetette el imámat, s nem vonta meg irgalmasságát tőlem.
 
Szentlecke Szent Péter apostol első leveléből / 1Pét 3,15-18
Test szerint ugyan megölték Jézust, de a Lélek szerint életre kelt.
Őrizzétek szentül szívetekben az Úr Krisztust [Iz 8,12k]. Mindenkor legyetek készen arra, hogy válaszolni tudjatok mindenkinek, aki a bennetek lévő reménység okát kérdezi tőletek. De ezt szelídséggel és félelemmel, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik rágalmazzák buzgó életeteket Krisztusban, szégyent valljanak abban, amivel titeket gyaláznak. Jobb ugyanis -- ha Isten úgy akarja -- jót cselekedve szenvedni, mint rosszat cselekedve. Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint.
 
ALLELUJA / Jn 14,23
Jézus mondja: Aki szeret engem, megfogadja szavamat. Atyám is szeretni fogja, és hozzá költözünk.
 
Evangélium Szent János könyvéből / Jn 14,15-21
Kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad majd nektek.
Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz. Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a világ többé már nem lát engem. De ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem, és én tibennetek. Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.''
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2008
 
Jézus végrendelete
Egy mai végrendelet kb. így fest: „Értelmi képességeim teljes birtokában és szabad akarattal halálom esetén minden ingó és ingatlan vagyonomat, betétkönyveimet és készpénzemet örökösömre, XY-ra hagyom." – Az Úr Jézus egészen más végrendeletet szerkesztett. 12 örökös állta őt körül, akik feszült figyelemmel hallgatták búcsúszavait.
 
Mit hagyott örököseire Krisztus?
A Szentlelket mint ügyvédet
Jézus megígérte egyházának a Szentlelket. A Szentírás görög szóval Paraklétosznak nevezi őt. Pontos fordításban: ügyintéző, ügyvivő. Tehát „ügyvédet" rendelt mellénk, aki képviseli a mi érdekeinket.
Nemcsak a gyászolóknak van szükségük vigasztalóra, a búcsúzóknak bátorítóra, hanem mindnyájunknak egy jó ügyvédre, aki sikerre viszi fáradozásainkat.
Ez az ügyvéd Jézus ígérete szerint velünk marad örökre, sőt bennünk lakik. Tehát mindig kéznél lesz, ha szükség van rá. Ingyen intézi ügyeinket, hiszen mi adunk lakást neki. S ha ő képviseli perünket, javunkra dől el az ügy, mert tőle már nincs hova föllebbezni.
Az igazság érvényesülését
A mai világ legnagyobb szélhámossága az igazság relativizálása. El akarják hitetni az emberekkel, hogy nincs objektív igazság. A dolgokat lehet így is értelmezni, meg úgy is. Nem érdemes hát kutatni az igazságot. Legyinteni kell rá, mint Pilátus, és cinikusan kérdezni: „Mi az igazság?"
Napjainkban az a szokás, hogy riporterek kezükben mikrofonnal faggatják az utca emberét különböző kérdésekről. Úgy alakítják a riportot, hogy hárman mellette érvelnek, hárman ellene. Szegény néző kapkodja a fejét, és végképp nem tud dönteni. És hát pontosan ez a cél és ez a szélhámosság benne: kialakítani a nézők tudatában azt a meggyőződést, hogy nincs igazság. Mindenki vallja azt, amit akar. Pontosabban azt, ami neki hasznos. Csakhogy így felborul az erkölcsi rend.
Ha valamikor szükség volt a Szentlélekre, hát akkor éppen ma! Őt ugyanis Jézus az „Igazság Lelkének" nevezi. Megvilágosítására múlhatatlanul szükség van, hogy keressük szenvedélyesen az igazságot a mai hazug világban, rátaláljunk az igazságra az eszmei zűrzavarban, és éljünk az igazság szerint az erkölcstelenség közepette.
Az árvaság feloldását
Munkácsy megrendítő festménye a Siralomházban. A halálraítélt bandavezér élete utolsó estéjén búcsúzik családjától. Felesége, kisgyermeke kétségbeesetten sír, a porkoláb közömbös arccal fegyverére támaszkodik. A halálraítélt tehetetlen fájdalmában magába roskad. Nem tud vigasztalni, maga sem tud reménykedni. A tragédiából nincs kiút. A családra árvaság borul. A képet hosszan szemlélve a kislányt sajnáljuk legjobban. Árva lesz. Borzasztó a gyermek számára, ha szülőtlen árva marad!
Hasonló árvaság-érzés fogja el a tanítványt, ha elveszti tanítóját. Pl. amikor Szókratésszel megitatták a méregpoharat, filozófus tanítványai kétségbeestek. Legtehetségesebb tanítványa, Platón írja, hogy Szókratész halála után megbénultak. Sivár üresség szakad a tanítványra, ha tanító nélkül árva marad.
Amikor Prohászka meghalt 1927-ben az Egyetemi templom szószékén, az egész magyar kereszténység érezte elárvultnak magát. Sík Sándor megrendítő verset írt a nemzet lesújtottságában „Árvák" címmel.
Érthető, ha az apostolok szívét is elszorította az árvaság érzése, amikor Jézus búcsúzott az utolsó vacsorán tőlük. De a Mester nem engedett a siralomház-hangulatnak. Nem magára gondolt, hanem apostolaira. Az ő könnyeiket akarta letörölni. Mivel vigasztalt?
  • „Nem hagylak árván titeket, visszajövök hozzátok." Itt nem azt ígéri, hogy majd a világ végén dicsőségesen visszatér, vagy hogy a halál pillanatában eljön értünk. Itt a húsvéti feltámadását ígéri, amely három nap múlva bekövetkezik. És attól kezdve: „Én veletek maradok a világ végezetéig."
  • „Én élek!" – ez a második vigasztalása. Istenségét nem lehet elpusztítani. Keresztre lehet őt feszíteni, lándzsával át lehet szúrni, sziklasírba lehet zárni, még őröket is lehet sírja mellé állítani. De csak nagypénteken! Húsvétkor viszont nyilvánvalóvá lesz, hogy ő él! Halálra vált őrök jelentik a főtanácsnak: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" És az apostolok is viszik majd az örömhírt a világba: „Jézus Krisztus feltámadt, Jézus Krisztus él!" Mi nem egy vallásalapító szektájához tartozunk, aki valamikor élt, de aztán meghalt és eltemették, hanem az élő Jézus hívei vagyunk, aki elpusztíthatatlanul ÉL.
  • „Ti énbennem, én bennetek maradok!" – ez a harmadik vigasztalása. Haldokló édesanya gyűrűjét ajándékozza leányának: „Valahányszor erre nézel, jusson eszedbe, aki téged annyira szeret." Jézus nem emléket, ajándékot adott, hanem valóságos jelenlétét ígérte: „Bennetek maradok". Az Úr bensőségesebb egységben marad velünk, mint barátunk, osztálytársunk, anyánk vagy házastársunk. Ők csak kezet fognak, megsimogatnak, átölelnek. Jézus azonban „bennünk marad".
Szeretetét
A végrendelkező Jézus utolsó ajándékaként felhangzik az ígéret: „Atyám is, én is szeretni fogom." A legnagyobb hiánycikk ma a világon a szeretet. És a holnap embere még inkább sóvárogni fog a szeretetre. Űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva szeretetre lesz éhes a szíve. Hiánya azt jelentené: bekövetkezett Az Ember Tragédiájának eszkimó jelenete. Ahol ember és ember közt „jeges űr lakik" (Tóth Árpád: Lélektől lélekig), ott a legnagyobb vigasztalás az Atya és Jézus irántunk való szeretetének ígérete. Isten részéről ez nem csupán kedveskedést, érzelmet jelent. Nem is kizárólagosan sikeres földi életet. A szeretet a másik igazi javának szolgálata. Nos, merjünk bízni abban, hogy az Úristen tudja, mi válik igazán javunkra. És ha Jézus végső testamentumként ezt hagyta ránk, akkor teljesíteni is fogja. Soha nem fogjuk árvának érezni magunkat. Az ő szeretete önmagunk fölé emel minket, és a lehetetlenségre és késztetni fog.

Az utolsó vacsorai búcsúbeszéd nem a Siralomház hangulatát vetíti elénk. Nem magába roskadó reménytelenség árad belőle, hanem dinamizmus és győzelmi hangulat. Mi nem süllyedő hajóhoz láncoljuk magunkat, nem egy halálba induló tragikus hős elszánt követői vagyunk. Szívünkben Mesterünk ígérete cseng: „E világban üldözést kell szenvednetek, de bízzatok, én legyőztem a világot!"
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2005
 
Ismeri és teljesíti parancsaimat… Jn 14, 15-21
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő más Vigasztalót ad majd nektek: az Igazság Lelkét, aki örökre veletek marad. A világ nem kaphatja meg, mert nem látja és nem ismeri. De ti ismeritek őt, mert veletek marad és bennetek lakik. Nem hagylak árván titeket: Visszajövök hozzátok. Rövid idő, és már nem lát engem a világ. Ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és megmutatom neki magamat.
 
Jézus beszédei igen rövidek. Igaz, Jánosnál hosszabbak, mint a három másik evangélistánál, de az úgynevezett búcsúbeszéd minden rekordot megdönt. Hihetetlen? Talán mégse. Végrendelet ez, utasítás az elkövetkezendő nehéz napokra, de egész életükre is. Megerősítés és biztatás. A sok ismétlésnek is megvan a maga helye: arra hivatottak, hogy szavatolják, hogy nem mennek e szavak feledésbe, mint ahogy nem is mentek. Idős emberek közismerten elfeledik, ami pár perce törtét velük, de nem, ami gyerek- és ifjúkorukban. Így lehetett ez minden bizonnyal a már agg Jánossal is: a búcsúbeszéd – vajon hányszor idézhette környezetében? – minden szava lelkébe ivódott.
 
Ne feledjük: e fenti szavak előtt Jézus megjósolta Péter árulását, majd, e szavakat imával lezárva, elindult a Kédron patakon túlra. Volt ott egy kert… Íme, amit manapság szövegkörnyezetnek mondanak. A passió prológusa, nyitánya a beszéd. Szeretetről, egységről, viszontlátásról beszél, ahol rejtett széthúzás és féltékenység uralkodik, árulás lóg a levegőben, és az érintettek még nem is igen fogták fel, hogy a búcsú pillanatait élik meg! Micsoda nagyszerű lélek ez, mely – miközben saját szenvedésével leszámol és számol – csakis a többiek vigasztalásán fáradozik, jó előre? Micsoda biztonság, kimondani Isten és az Ember, sőt az emberek egységét! Akkor, amikor minden széthullóban van! S végül, milyen egyértelműség a mi sokértelmű, ingadozó korunkhoz képest: nincs mese, csak az szeret, aki teljesíti a parancsokat. Nem tanácsokat, parancsokat! Ha valóban vágyunk látni őt, itt biztos receptet kaptunk. Kérdés, elég szabadok vagyunk-e engedelmeskedni?
Kiss Ulrich SJ/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2002
 
A hívő embernek a keresztségből fakadó eleven feladata a prófétai küldetés, vagyis egész életével, szavaival és tetteivel tanúskodni Krisztus igazságáról, a befogadott evangéliumról. Szent Péter apostol a mai második olvasmányban kifejezetten bemutatja előttünk azt, hogy miben is áll ez a tanúságtétel, és buzdít arra, hogy mindig készen kell lennünk arra, hogy mindenkinek válaszolni tudjunk, aki reménységünk alapja felől érdeklődik. Az apostol szava szerint a hívő ember tanúságtétele nem más, mint a „Krisztusban való szép élet”. Egyszerű, mindenki által megragadható kijelentés ez, melynek befogadásához nincs szükségünk különleges értelmezésekre, vagy elvont magyarázatokra. Mindnyájan megérthetjük, hogy ez azt jelenti: becsületesen élni az evangélium iránti hűségben. Kimondani könnyű, megvalósítani azonban már sokkal nehezebb, hiszen naponta találkozunk életünkben azokkal a kísértésekkel, melyek a „világ” szerinti gondolkodásmód könnyebb útját kínálják. Ez a kísértés így szólal meg: Törekedj a tisztességes életre, légy olyan, mint az átlagember, de nem kell elvakultan vallásosnak lenni, hiszen ezen a Földön élünk, mégpedig két lábbal. Durvábban is meg szokták ezt fogalmazni: „Hívő vagyok, de bolond nem”. Pedig az igazán elkötelezett élet nem e világ logikája szerint rendezi mindennapjait, és vállalnia kell az emberi közvélemény gyakran megszólaló, lesajnáló „bolond” ítéletét. A szentatya is, amikor az új évezred keresztény tanúságtételének feladatairól szólt, többek között ezt írta: „Keresztény közösségeinknek az ima hiteles iskoláivá kell válniuk, ahol a Krisztussal való találkozás nem csak segítségkérés formájában nyilvánul meg, hanem hálaadás, dicséret, imádás, szemlélődés, figyelés, heves érzelmek formájában is, egészen a szív valódi „bolondságáig” (NMI 33). Ez a bolondság azonban nem logikátlanságot, még kevésbé életvitelünk értelmetlenségét jelenti, hanem éppen egy magasabb logikára, a hiteles szeretet titkának értelmére irányítja a figyelmünket.
A Krisztusban való szép élet titkát tárja fel előttünk maga Jézus is, az evangéliumban. Ő az utolsó vacsorán, búcsúbeszédében arra figyelmezteti a tanítványokat, hogy az iránta való szeretet abban áll, ha megtartják parancsait. A szép élet, a valódi és hiteles szeretet, nem szavakból áll, hanem tettekben gazdag: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat”. Majd néhány mondattal később megismétli, hiszen ez nagyon fontos: „Aki ismeri és teljesíti parancsaimat, az szeret engem”. Ismeret és cselekedet, értelem és szabad akaratból fakadó cselekvés, teremtettségünk istenképisége jelenik itt meg. Jézus mellett elköteleződni, róla tanúskodni, nem a véletlenek találkozása, hanem átgondolt, megfontolt, tudatos odafordulás, vagyis imádság. A legszemélyesebb szeretetvallomás Isten felé. Természetesen ez nem marad válasz nélkül, hiszen maga Jézus ígéri: „Aki szeret engem, azt Atyám is szereti, én is szeretni fogom, és megmutatom neki magamat”. És ebben a kölcsönös szeretetben fedezhető fel, ragadható meg a Szentlélek, minden szeretet és igazság szerinti élet mozgatója, akit Jézus megígér és elküld, a Vigasztaló, az Igazság Lelke, aki örökre velünk marad. A próféták Lélekkel eltelt, és a Lélek indításaira mindig nyitott és annak készségesen engedelmeskedő emberek voltak. Saját prófétai küldetésünkben is a Lélek a garancia, akit megkaptunk a keresztségben és a bérmálásban, hogy „egészen sajátos ereje gazdagítson minket…, hogy Krisztus hivatott tanúiként szavunkkal és életmódunkkal terjesszük és védelmezzük a hitet” (LG 11). Róla mondja Jézus, hogy a világ nem kaphatja meg. Mi viszont azért kaptuk, hogy szeretetében és igazságában megerősödve a világban világosság, só és kovász legyünk.
A Krisztusban való szép élet Lelke, a Szentlélek munkálkodott az ősegyház keresztény közösségeiben is. Az Apostolok Cselekedeteiből vett első olvasmány a Szamaria városában történtekről tudósít. Ott Fülöp diakónus igehirdetése őszinte elfogadásra talált. Az apostolok azonban tudták és nagyon fontosnak érezték, hogy ahhoz, hogy az elvetett isteni ige magva szárba szökkenjen, tartósan megmaradjon és sokszoros termést hozzon, nem elég csupán a hit hirdetése, az emberi elfogadás és jó szándék, de szükséges a Szentlélek kiáradása, termékenyítő ereje és garanciája is. Ezért küldték Pétert és Jánost, akik imádságuk és kézrátételük által kiárasztották a Szentlelket.
Prófétai küldetésünk arra szól, hogy merjük megélni a Krisztusban való szép életet. Ez az élet nem azért szép, mert külső csillogása, felszínes élvezetei, vagy éppen mérgező, lelket ölő istentelensége, kábulata olcsó, mulandó élvezeteket nyújtanak, hanem mert az élet evangéliumának tiszta levegőjéből lélegzik. Mert magában hordozza azt a kimondhatatlan belső szabadságot, amelyet csak Jézus adhat meg nekünk, és amelyet semmi e világi körülmény nem szakíthat el tőlünk. Ezt a belső szabadságot hordozzák a szentek, különösen is a vértanúk, és ez az, ami megdöbbenti, ámulatba ejti, megrendíti ellenségeiket. Ez az a szabadság, mely le nem győzhető, melyet a bűn megsebez, de a bűnbánat mindig újra életre kelt, virágba borít. Ezt a belső szabadságot lehet elutasítani, megtagadni vagy gúnyolni, de sohasem lehet megsemmisíteni. Az emberek látnak bennünket, de lelkünkben hordozott reményünk titkáról csak akkor kérdeznek, ha szép életünket látják. Azt a szépséget, mely a szenvedő Jézus arcán éppen úgy ott van, mint a megdicsőült Úr arcán, mely arról szól, hogy életünk minden eseményének van mélyebb értelme is. Ez a szépség valóban vonzó, és ez a vonzás valóban többet jelent minden emberi szónál és képes elvezetni az üdvösségre.
Hollai Antal/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP