L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Mennybemenetel vasárnapja / A év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2008   2005   2002
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll
 
Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 1,1-11
Jézus az apostolok szeme láttára fölemelkedett az égbe
Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.'' Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.'' Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.''
 
Zsoltár / Zs 46
Ujjongás közt ment föl Isten, az Úr égbe emelkedett harsonaszóval
Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő.
 
Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből / Ef 1,17-23
Isten Jézus Krisztust a mennyben jobbjára ültette
Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.
 
ALLELUJA / Mt28,19a.20b
Jézus mondja: menjetek, tegyetek tanítványommá  minden népet! Én veletek vagyok a világ végéig.
 
Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 28,16-20
Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön
A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!''
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2008
 
Apostoli feladat a szomorúság legyőzésére
Felmérések igazolják, hogy a mai embert a bibliai csodáknál nem annyira az isteni hatalom megnyilvánulásai hatják meg; sokkal inkább az emberi cselekvések érdeklik. Lázár feltámasztásánál nem azt kérdezi, hogyan tudta Jézus visszahozni a halálból, hanem hogy milyen élményekre emlékezett vissza Lázár a sírból való kijövetel után. Hasonlóképpen Jézus mennybemenetelénél nem azt vizsgálja, miképpen emelkedhetett az Üdvözítő teste a levegőbe, hanem inkább az izgatja, mit éltek át az apostolok Jézus eltávozása után. Vizsgáljuk meg most mi is azt, mi vigasztalta őket reménytelen árvaságukban, és hol vigasztalódtak meg.
 
Mi vigasztalta meg az apostolokat?
Amikor megdermedve, földbe gyökerezett lábbal álltak a hegytetőn, két fehér ruhás isteni küldött megkérdezte tőlük: „Galileai férfiak, mit álltok itt égre emelt szemmel? Hirdessétek az evangéliumot, és tegyetek Róla tanúságot!" A tanítványok úgy érezték, rájuk szakadt az ég, nincs tovább. És akkor az Úr követei által feladatot bízott rájuk: az összetörtekre, a félholtakra.
Lázas betegen feküdt egy lelkipásztor. Pedig egy öregasszony levélben kérte, intézzen el neki egy sürgős lakásleválasztási ügyet. Egyszer csak egy 40 év körüli férfi csöngetett be hozzá. Leroskadt a székre, és kiöntötte előtte bánatát. Csúfos kudarcok, elbocsátás, ivás, idegösszeroppanás. A pap azt mondta: „Maga azért jött, hogy segítségére legyek. Pedig most én kérek öntől gyors segítséget. Ma kellett volna intézkednem fontos és sürgős ügyben. De nem tudok felkelni. Kérem, legyen segítségünkre." Az illető hárított, a pap tovább kérte. A férfi elment. Négy nap múlva telefonált, hogy az építési osztályon egy volt iskolatársa intézkedett, és megadta az engedélyt. Másnap megvitte az örömhírt az öregasszonynak. Ott összetalálkozott a néni unokahúgával, aki igen vonzó teremtés... és így tovább. Újabb feladatot kért a lelkipásztortól.
A legtöbb neurózis, kedvetlenség, életuntság fő okozója, hogy lassan nem tudunk másra figyelni, mint önmagunkra. Ebben az önmarcangoló lelkiállapotban persze nem kellünk senkinek. Megsértődünk. Végül egyedül maradunk, sebeinket nyalogatva. Egyetlen kiút van csak ebből az állapotból: hogy vállaljuk mások gondját, a törődést, a szolgálatot. Mintegy kilépünk önmagunkból, és feloldódunk a hasznos feladatban. Segítsen a Szentlélek, hogy készek legyünk eltávolodni régi magunktól, és közelebb kerülni embertársainkhoz.
A Jelenések könyvében Krisztus azt üzeni az egyik kis-ázsiai egyház vezetőjének, a szárdeszi püspöknek: „Élőnek neveznek, de halott vagy. Tanácsolom, ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik haldokolnak." (Jel 3,2) Jézus azt parancsolja a lelkileg tetszhalott püspöknek, hogy ébressze fel a többi tetszhalottat hívei között. Csak a megvigasztalt ember tud másokat is megvigasztalni.
Vannak az életnek kibírhatatlan órái, amelyeket csak úgy lehet elviselni, ha odaállunk mások mellé. Ha bátorítjuk a gyengéket, amikor már magunk is alig bírjuk az életet. A kétségbeesett ember csak úgy tud kiemelkedni a búskomorságból, ha feladatot bíznak rá.
Döbbenetes filmet mutatott be a televízió. A neves szívsebész egyetlen lánya szívműtét következtében meghalt. Az apa kétségbeesésében öngyilkosságot akart elkövetni. Csak az mentette meg, hogy adjunktusa ráada a fehér köpenyt, és ráparancsolt, siessen a műtőbe, életmentésre van szükség, és csak ő segíthet.
A lelki betegeket ma munkaterápiával gyógyítják. Nem engedik magukba roskadni, fontos feladatot bíznak rájuk. Jézus is ezt tette: a könnyes szemű apostolokra nem kisebb feladatot bízott, mint a világ megtérítését: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek." A tizenkettő belevetette magát az apostoli munkába, és elfeledkezett saját sebéről.
 
Mi vigasztalta meg az apostolokat?
Hol térnek magukhoz? Visszamennek Jeruzsálembe. Oda mennek vissza, ahol a legnagyobb csőd érte őket. Ahol Péter megtagadta Jézust. Ahol a tizenegy gyáván szétfutott, ahol a Mestert keresztre feszítették. Parancsot kapnak, hogy a csőd színhelyére menjenek vissza. Új kezdet nincs a régi csőd becsületes felszámolása nélkül!
Sokan kudarcaik után helyet változtatnak, munkát változtatnak, iskolát váltanak, élettársat cserélnek, más egyházba térnek át, vagy új hazát keresnek. Azt gondolják, máshol jobb lesz. De sose lesz jobb, mert régi énünket visszük magunkkal az új iskolába, új munkahelyre, új házasságba, még az új országba is.
Nem új helyre kellene költözni, hanem önmagunkból kellene kilépnünk, régi énünkből kellene disszidálnunk. Valahogy úgy, ahogy Saul hagyta ott régi farizeusi énjét a damaszkuszi úton, és lett a nemzetek apostolává. Ahogy Augustinus hagyta ott a filozófiát, retorikát, az erkölcstelen életet, és lett hippói püspökké. Vagy ahogy a selyemkereskedő kicsapongó fia, Bernardone Ferenc hagyta ott régi énjét, még ruháit is, és lett Assisi Szent Ferenccé.

Amikor egyszerre öröm és szomorúság tölt el, azt szoktuk mondani: „Van egy jó és egy rossz hírem." Ha egy riporter kérdést tett volna fel az apostoloknak Jézus mennybemenetele után, bizonyára ők is így válaszoltak volna: „Van egy rossz hírünk: Jézus mennybe ment, és árván hagyott minket. Ez könnyeket csal a szemünkbe. De van egy jó hírünk is: Jézus mennybe ment, és ránk bízta a világ megtérítését. Ez a feladat viszont határtalan örömet jelent."
Urunk, apostolaidat szomorúság töltötte el, amikor eltávoztál a földről. Csak a tőled kapott feladat teljesítése, a missziós munka elkezdése oldotta fel árvaságuk érzését. Segíts, hogy minket is mások szolgálata emeljen fel szomorúságunkból. Aki élsz, és szeretsz minket mindörökkön örökké. Amen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2005
 
Egyesek azonban még mindig kételkedtek … Mt 28, 16-20
Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába., fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!
 
Hányszor olvastuk e történetet, és talán egyszer se tűnt fel nekünk, hogy a mennybemenetelnek csak tizenegy tanítvány volt a tanúja, nem a tizenkettő. Nyilván nem Júdást hiányolom, hanem Mátyást. Az a figyelemreméltó, hogy Jézus a csapatra bízta, hogy egészítse ki önmagát. A csapatra és a Lélekre. Lehetne ennél jobban bemutatni bizalmát a születő Egyházban? Jézus nem az utódlást rendezi, mint a földi királyok, hanem a küldetést. Korlátlan teljhatalma teljes tudatában – Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. – misszióba küldi őket, olyan küldetést ad nekik, amely egyetemes, egyértelmű, és kooperatív, hisz megígéri, hogy velük lesz mindvégig, a „világ végéig”.
 
A sors különös fintora, hogy III. Rainier monacói herceg halála, a walesi herceg „esküvője” és a pápa temetése egybeestek. A média soha nem volt ilyen kínos helyzetben! Három csemege a bulvársajtónak, egy napon! De amint, az amúgy anglikán, herceg kénytelen volt másnapra tenni saját esküvőjét, úgy az operett-herceg, amúgy jámbor katolikus, is háttérbe szorult. A sajtó, amelynek címoldalát időközben ismét a másod- és harmadrangú álhírek özönlötték el, nem habozott, a halott pápa került egyértelműen a főhelyre. Mindez a média felől nézve a népszerűségi és nézettségi skála függvénye, valóságos kényszer: „nem tehettek mást”. S mégis, akikkel beszéltem, elismerték, hogy egy pillanatra megigézte őket az örökkévalóság, az egyetemesség, valami, ami térben és időben túlmutat az álhíreken, mely betölti egész életüket. Egyszer, talán csak egyszer, életükben valóban valami fontosat mondhattak, valami valóban fontosról. Mindebben az a legizgalmasabb, hogy mi minden nap még ennél fontosabbat is mondhatunk, ami nem csak nekünk, hanem minden nemzetnek egyaránt fontos. Vajon mikorra növünk végre fel küldetésünkhöz?
Kiss Ulrich SJ/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2002
 
„Ő nem azért távozott, hogy magára hagyja az esendő embert, sőt reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük e mennybe, ahová mint az Egyház feje és az élet szerzője érkezett” (Prefáció). Az Úr Jézus mennybemenetelének ünnepe és eseménye nem eltávolodás, nem magára hagyása az elbukott, de megváltott emberiségnek, hanem egy új jelenlét kezdete, az Egyház missziós jellegének és feladatának meghatározása. Ezért mondja a mai evangéliumban, utolsó mondataival a mennybe menő Jézus apostolainak: „Menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!” Jézus mennybemenetele azt jelenti, hogy nem látható többé fizikai, testi valóságában, befejezte az Atya által rábízott küldetést: átadta tanítványainak a kinyilatkoztatás üzenetét, és új formában marad közöttünk. Az Egyháznak, és benne az egyes hívő, keresztény embernek az a feladata, hogy keresse, fölismerje és tanúsítsa a világban ezt az új jelenlétét a Mesternek. Mert ez a jelenlét az alapja és egyben a garanciája is az Egyház isteni küldetése teljesítésének. Ezért annyira fontosak Jézus szavai: „Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig!”. Vajon felismerjük-e jelenlétét a világban és saját életünkben is? Mielőtt könnyen válaszolnánk erre a kérdésre, tudatosítanunk kell, hogy a feleletet nem a szavaink, hanem a tetteink, az életünk adják meg. Jézus jelen van közöttünk igéjében és az eukarisztia kenyerében. Jelen van a másik emberben, hogy szolgáljuk őt. Jelen van kereszthordozásainkban, belső küzdelmeinkben és szenvedéseinkben, hogy egyesülni tudjunk vele, és szemlélhessük a dolgok valódi értelmét. Jelen van örömeinkben és sírásunkban, életünk minden helyzetében és mozzanatában, hogy állandóan jelenlétében élhessünk. Mert Ő a dolgok, és az életünk valódi értelme.
Róla vall Szent Pál apostol is az efezusiakhoz írt levelében, a második olvasmányban. Az Atyához fordul imádságában és tőle kéri a bölcsesség és a kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerhessük őt. Igen. Jézus jelenlétének felismerése életünkben, nem egyszerűen emberi bölcselkedés eredménye, nem emberi kitalálás, hanem Isten kinyilatkoztatásának ajándéka. Azért kell csöndet teremtenünk önmagunkban, hogy ez az ajándék megszólalhasson bennünk. Szava pedig világosságot gyújt bennünk, olyan világosságot, mely megismerteti: milyen reményre hívott meg, milyen gazdag az a fenséges örökség, melyet nekünk szán és milyen nagy az ő hatalma mirajtunk. A világ, amelyben élünk, sötétségben van. Világosságot csak a háborúk, a gyűlölet, az embertelen önzés világító lövedékei adnak, melyek csak ideig-óráig adnak világosságot és célpontokat az emberi önzésnek. Valódi világosságot a hajnali fény, a húsvéti fény, Krisztus világossága adhat, mely „az emberi nemre szelíden árasztja a megváltás fényét”. A keresztény ember küldetése éppen abban áll, hogy Jézust megjelenítve, ezt a szelíd fényt hordozza és nyújtsa másoknak is. A mai ünnep így valóban a remény ünnepe, mert arról a Jézusról beszél nekünk, aki megmutatja jövő sorsunkat, végső célunkat és az oda vezető utat is. Fölemeli földre szegezett, gyakran reménytelennek tűnő tekintetünket és új lendületet ad mindennapi tevékenységeinknek. Szükségünk van az ilyen ünnepekre, mert ezek adják meg az erőt a jelen értékes megéléséhez. A jövő a jelenből épül, de a jelen helyes megélése a jövőbe tekintő ember reménységének gyümölcse.
Ez az előre nézés, fölfelé tekintés, majd visszatérés a napi feladatokhoz, mutatkozik meg az első olvasmány szavaiban, az Apostolok Cselekedeteinek könyvéből vett részletben. Elmondva Jézus mennybemenetelének eseményét ezt írja: feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe. Majd megjelenik a két fehér ruhába öltözött férfi, akik az ég felé, a jövő reménysége felé néző apostolok tekintetét visszairányítják a jelenbe, arra a feladatra, melyre magától Jézustól kaptak megbízást. A feladatot már ismerik, de annak megvalósításához még nem elég erősek. Még nem kapták meg a pünkösd Lelkét, még ezekben a napokban is kételyek, félelmek élnek a szívükben, de várják az ígéret beteljesedését. Hiszen Jézus megígérte: „Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a Föld végső határáig”. Jézus ígérete beteljesedett és azóta az Egyház szüntelen hűséggel teljesíti küldetését. Miközben Jézusról tanúskodik a világban, fölépíti Krisztus titokzatos testét, és maga is a föltámadott és mennybement Jézus új jelenlétének megvalósítója az ő második eljöveteléig.
Nagy tehát a felelőssége a ma keresztény emberének. Hiszen Jézus föltámadásába vetett hite, valamint az örök élet reménye elvont igazság marad mindaddig, amíg tetteivel nem igazolja hite igazságát. A tanúságtétel nehéz, de nem is önmagunkban kell vállalni és nem is önmagunkban kell bizakodni, hanem abban, aki megígérte: velünk marad mindennap a világ végéig. Hogy bízni tudjunk benne és ígéretében, szükségünk van arra, hogy őszintén keressük és naponta átéljük a vele való találkozás örömét. Erről az örömről vallanak azok, akiket szenteknek hívunk, akik jelenléte és tevékenysége mindig furcsa és talán érthetetlen, időnként pedig gúny tárgya lesz e világ embere számára. Örömük nem is a könnyű életet kereső felületes ember pillanatnyi élvezete, hanem a szív békéjét hordozó ember biztonságtudata. Ezt a békét és biztonságtudatot adja meg és erősíti bennünk Jézus mennybemenetele ünnepének titka.
Hollai Antal/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP