|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / A év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / A év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Mannával táplált az Úr, amelyet nem ismertél MTörv 8,2-3.14b-16a Gondolj csak vissza arra az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven esztendőn át vezetett a pusztában, hogy megsanyargasson és próbára tegyen, s így nyilvánvalóvá legyen, mi forog szívedben: vajon megtartod-e parancsait vagy nem? Éhínséggel sanyargatott téged és eledelül mannát adott neked, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, hogy megmutassa neked, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik. fel ne fuvalkodjék szíved, s meg ne feledkezzél az Úrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Hogy vezéred volt a nagy és rettenetes pusztán, amelyben tüzes leheletű kígyó, skorpió és kiaszott föld volt, és egy szemernyi víz sem. Aki forrást fakasztott neked a kemény sziklából, s atyáid által nem ismert mannával etetett téged a pusztában, s miután megsanyargatott és próbára tett, végül megkönyörült rajtad. Zs 147 Dicsérd az Urat, Jeruzsálem, Dicsérd Sion, Istenedet, Mert ő erőssé teszi kapuid zárait, megáldja benned fiaidat. Békességet ad határaidnak, és a búza javával lakat jól téged. Elküldi szavát a földre, igéi gyorsan futnak. Olyan havat ad, mint a gyapjú, és mint a hamut, szórja a zúzmarát. Mint a morzsát, úgy hullatja jegét, ki tudja hidegét elviselni? De ha elküldi igéjét, felolvasztja azokat, a szele fúj, és folynak a vizek. Kihirdeti igéjét Jákobnak, törvényeit és rendeleteit Izraelnek. Nem tett így egyetlen nemzettel sem, nem ismertette meg őket rendeleteivel. ALLELUJA! 1Kor 10,16-17 Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérében való részesedés? És a kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testében való részesedés? Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk. Jn 6,51-58 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: ,,Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?'' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely az égből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA 2008
Jézus az Eucharisztiában személyesen
jelen van Az életben különböző találkozások vannak. Két hajó találkozik a tengeren. Zászlójelzéssel köszöntik egymást. Tudomásul veszik, hogy a másik van, létezik. Látom az ismerősömet, beszélgetek vele, vagy felhívom mobiltelefonon: kommunikáció. Meghívom születésnapi ebédre: vendégség. Vajon Istennel milyen találkozásra nyílik lehetőség? Hasonlókra. Elfogadom létezését: HIT. Beszélgetek vele: IMA. Asztalközösségbe kerülök vele: EUCHARISZTIA. I. A személyes jelenlét értelme A II. Vatikáni Zsinaton egyes holland püspökök azzal a javaslattal álltak elő, hogy az Egyház változtassa meg az Eucharisztiáról vallott hittételét. Az egyházi tanítás ugyanis azt vallotta, hogy a szentmisében valóságos „átlényegülés” történik. Latin szóval: „trans-substantiatio”. Megszűnik a kenyér és a bor lényege, és Krisztus testévé és vérévé változik. A szélsőséges újítók szerint ez a modern fizikának ellentmond és a természettudományos műveltségű mai ember ezt nem tudja elfogadni. Helyette azt javasolták, hogy „célváltozásnak” nevezzék a folyamatot. Latinul: „trans-finalisatiónak”. Addig földi kenyér volt, amely a testet táplálta. A misében azonban megváltozik a célja: attól kezdve lelki táplálékká lesz. Hasonlatot is mondtak: ha egy fehér zsebkendőt rátűznek egy bot végére s felnyújtják a lövészárokból, annak a lényege nem változik. Marad bot és zsebkendő. De a célja megváltozik: attól kezdve a megadás jelévé lesz. A Zsinat egyhangúlag elutasította. Jézus evangéliumi szavai világosan igazolják, hogy Ő valóságos testéről és véréről beszélt, amely a kenyér és bor átváltozásával történik. II. A személyes jelenlét igazolása a kafarnaumi beszédből 1. Ünnepélyes bevezetéssel kezdi Jézus: „Bizony, bizony mondom nektek…” Példabeszédet, történetet sohasem kezdett így a Mester. Csak kinyilatkoztatott igazságot. 2. Hatszor egymás után megismételte különböző nyelvtani alakzatokban: a) állításban: „Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér.” (Jn 6,51) b) tagadó alakban: „Ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.” (Jn 6,53) c) feltételes: „Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van” (Jn 6,54) d) kategorikus: „Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital.” (Jn 6,55) e) megvilágítja az Atyától nyert küldetéssel: „Amint engem küldött az Atya, és én élek az Atya által, úgy, aki engem eszik, él énáltalam.” (Jn 6,57) f) ellentétbe helyezi a mannával: „Ez nem olyan mint a manna, amelyet atyáitok ettek és mégis meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.” (Jn 6,58) 3. Hallgatói szó szerint vették szavait. Ezért álmélkodtak, vitatkoztak, közbeszóltak, elhagyták: „Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?” „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja, és már nem járnak többé vele.” 4. Jézusnak tudnia kellett, hogy XVI. századig mindenki szó szerint fogja értelmezni szavait. Másfél évezredig a legképtelenebb babonába sodorta volna híveit. III. A személyes jelenlét jelentősége Nekünk épp erre a személyes Krisztusra van igazán szükségünk. Mert annyi valami vesz körül minket, hogy végre Valakire vágyódik szívünk. A technika minden nap valami új felfedezésre bukkan. A történelem folyton valami új megoldást kínál. Az élet szervezése mindig valami új intézményt hoz létre. És a sok-sok valami között egyre inkább sóvárgunk egy Valakire, egy Személyre, aki átöleli szívünket és betölti vágyunkat. És a holnap embere űrhajójában kapcsolótáblája fölé hajolva egyre szomjasabb lesz egy személyes jóbarátra. Nos, Krisztus ezért rejtette el magát az Oltáriszentségben, hogy abszolút partnerünk lehessen. Azért maradt köztünk, hogy „vándorlásunk társa legyen”. Ezért nagyobb kincsünk az Eucharisztia, mert benne megtaláljuk azt a Személyt, aki egyedül méltó arra, hogy egészen feltáruljunk előtte. Az Oltáriszentség elfogadásához mérhetetlen hitre van szükségünk. Mert érzékszerveink nem tudják igazolni. Szemem lát egy kis fehér korongot, nyelvem ízleli a frissen sütött ostyakenyér ízét, kezem tapintja a kovásztalan kenyérdarabot. Minden azt mutatja, hogy ez tárgy. Műszereinkkel sem tudjuk kimutatni valóságos jelenlétét. Mégis hitünk azt mondja: ez nem ostya, nem kenyér, nem valami, hanem a személyes, élő Krisztus. Honnét veszem ezt a hitet? Egyedül Krisztus szavaiból, aki teljes bizonyossággal hirdette személyes jelenlétét. Ezt a hitet vallja meg minden áldozó, aki kezébe vagy ajkára veszi az Eucharisztiát: „Krisztus teste! Amen. Úgy van. Hiszem!” Aquinói Szent Tamás csodás himnuszának szavai tolulnak ajkunkra: Szám, kezem, látásom benned fakad. Bizton hitem mégis hallásból fakad. Hiszem mind, amit mond Istennek Fia, Nincs igazabb, mint az Igazság szava. (Rejtező Istenség) Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA 2005
Hogyan adhatja ez testét
eledelül nekünk? Jn 6, 51-58 Abban az időben így beszélt Jézus a zsidó tömeghez: Én vagyok a mennyből alászállott, élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké fog élni. Az a kenyér, amelyet én adok, az én testem a világéletéért. Vita támadt erre a zsidók között: Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk? Jézus így felelt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek. Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. Mert azén testem valóan étel, az én vérem valóban ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, énáltalam él. Ez az égből alászállott kenyér! Nem az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak! Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Így tanított Jézus a kafarnaumi zsinagógában. A katolikus templomokban hétről-hétre, sőt napról napra botrányos dolgok történnek. Azaz egyetlen nagy botrány: Istent eszünk és iszunk. Azaz egy időben embert is eszünk, hisz Jézusban az emberi és az isteni természet egyszerre van jelen. A régiek, a pogányok, még képesek voltak megbotránkozni ezen, mi napirendre tértünk felette. Néha nem ártana, ha felébredne bennünk egy rejtett pogány tartalék, hogy szent borzadály vegyen erőt rajtunk: isten nemcsak emberré lett (ez még bizsergeti is hiúságunkat…), hanem anyaggá. Táplálékká. Így aztán, ha néha egy-egy humorista, akinek nem sok érzéke van az emberek áhítatához, mint pár éve a Pardon nevű szatirikus lapban, ahogy húsvéti nyuszit ettek a karikírozottak, felháborodunk. Vállalni kéne, és mondani nekik: Barátom, igen, jól érted. Isten valóban táplálékká lett. Az ortodoxoknál, ahol nem helyettesíti ostya a kenyeret, ez még nyilvánvalóbb. Botránkozzatok meg, de: ízleljétek és lássátok, milyen jó az Őr! Persze, aki soha nem éhezett, aki mint a versailles-i palota (a különben ártatlanul meggyanúsított) lakója, Mária Antónia a legenda szerint kalácsot ajánl kenyér helyett – mivel az nem volt – a nyomorgóknak, hogyan is mérje fel, mit jelent ez? Neki(k) ez csak desszert. Nem: Isten a főétel. Az egyetlen napi betevő falat. Nélküle éhen halnánk. Nos, erről szól ez a botrányos ünnep: az Úr a kenyér. Kiss Ulrich SJ/MK |
|||
|
|||
| HOMILIA 2002 Az Egyház nagycsütörtökön emlékezik az utolsó vacsorára, az Oltáriszentség, az Eucharisztia alapítására. A nagyböjti idő miatt akkor nem lehet ünnepélyes külsőséggel megülni az ünnepet, ezért a liturgia egy külön napot – az Úrnapját – szenteli Krisztus testének és vérének ünneplésére. Ma – Úrnapján – ezért az Oltáriszentségről elmélkedünk: Krisztus testéről és véréről. A miséző pap a felajánláskor – az ostya és a bor felmutatása-felajánlása közben – egy imát mond magában, amit a hívek nem hallanak, mert közben énekelnek. Amikor felemeli a kenyeret, azt mondja a pap, hogy „ebből lesz számunkra az élet kenyere”; amikor pedig a bort ajánlja fel a kehelyben, azt mondja, hogy „ebből lesz számunkra a lélek itala”. Most tehát elmélkedjünk az élet kenyeréről és a lélek italáról. 1. Az élet kenyere Az ember testből és lélekből álló teremtmény. Ennek megfelelően beszélünk evilági (testi) életről és természetfölötti életről (lelki élet). Úgy is mondhatnánk, az embernek van egy természetes létsíkja, és van egy természetfölötti létsíkja. Észre kell vennünk azonban, hogy a különböző létsíkú vágyak kielégítettsége, kielégítetlensége, vagy éppen csömöre – az ember egysége miatt – hatással van mindegyik létsíkra, az egész emberre. Pl. ha alultápláltság vagy túltápláltság jelentkezik, az nem csak a test súlyában és alakjában fog megnyilvánulni, hanem az ember érzelemvilágában, ösztönvilágában. Sőt szellemiségében is. Üres gyomorral nem lehet filozofálgatni, az éhség mindenre képes rávinni az embert, akár gyilkosságra is. Az embernek azonban van természetfeletti létsíkja is, melynek éppúgy táplálékra van szüksége, mint a testnek. Jézus kafarnaumi beszédében önmagát nevezte az élet kenyerének. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van… az én testem valóban étel” – mondta Jézus. Vagyis Jézus nem csak átvitt értelemben lelki táplálék, mint ahogy a tanítása is szellemi táplálék, mely táplálja a vallásos ember gondolatait és érzelmeit. Jézus valóságban is táplálék: teste valóban az élet kenyere az Oltáriszentségben. Melyek a táplálék hatásai? Életújító hatás. Az étel bekerülve az anyagcserébe, megújít bennünket napról napra. A szentáldozás is új emberré tesz, általa egyre jobban hasonlítunk Jézusra, mindinkább az ő életét éljük, állandóan megújulunk. Melegít, fűtőanyagként is szolgál a szervezet számára. A szentáldozás ennek megfelelően a szeretetet táplálja Isten iránt is, az emberekkel szemben is. Gyógyító hatása is van. Ezt különösen tudják a valamilyen hiánybetegségben szenvedők. Az Oltáriszentség is gyógyít, mégpedig lényünknek öröklött és szerzett erkölcsi sebeit. Gyengíti bűnös vágyainkat, sorvasztja a bűn gyökerét. Gyógyítja lelkünket azzal, hogy eltörli a bocsánatos bűnöket. Amint a helyes táplálkozás természetes vonalon korrigálja testünk, idegrendszerünk, érzelmeink kisebb rendellenességeit, úgy az Oltáriszentség eltörli a bocsánatos bűnöket, természetfeletti életünk kisebb rendellenességeit. Eltöröl minden bocsánatos bűnt, kivéve azokat, amelyekhez az áldozó aktuálisan ragaszkodik. Nagy bátorítás ez azok számára, akik nem mernek gyónás nélkül áldozni, bár súlyos bűnük nincs. Erősít is a táplálék. Az Oltáriszentség kenyere a külső és belső kísértések ellen ad erőt, főleg a súlyos bűnök elkerülésére. Minél egészségesebben táplált valaki, annál ellenállóbb minden bajjal szemben. Így van ez a természetfeletti életben is. 2. A lélek itala A pap kenyér mellett bort is felajánl. A borról sok mindent el lehet mondani, amit már elmondtam a kenyérről: erősít, gyógyít, melegít stb. Ezeken felül jelez még sok mást is. A bor oltja ugyan a szomjat, de fokozza is. Természetes síkon ez nem valami szerencsés tulajdonság, természetfeletti életünk számára annál inkább. Az Oltáriszentség betölt Jézussal, ugyanakkor, aki veszi, még jobban éhezi és szomjazza Jézust, azt, hogy még igazabb ember legyen. A bor bátorságot ad. Bármennyire is kétes hangzású dolog ez, mégis jelzi: az Oltáriszentségben van bátorító hatás. Vértanúkat és szüzeket nevelő ital, a szenvedések hősies vállalásának forrása. A bor vidámmá tesz. Az Oltáriszentség hatása: öröm a Szentlélekben. Bár megint félreérthető, de érdemes megemlíteni, hogy a bortól az ember rózsaszínben látja a világot, amolyan búfelejtő a bor. A gyakori szentáldozás nem búfelejtő, de egészséges optimizmus forrása. Rájön az ember a jézusi szó valóságára: Urunk legyőzte a világot. Az élet kenyeréről és a lélek italáról szólva a téma bizonyára nincs kimerítve. Az Oltáriszentség vételének hatása, gyümölcse igen számos és felmérhetetlen. Olyan valami, amire csak ezt lehet mondani: meg kell kóstolni! Érdemes megfontolni Szent Ágoston mondását: Aki Krisztus lelkéből akar élni, nem szakadhat el Krisztus testétől! Ne szakadjunk hát el az örök élet kenyerétől és italától. Ámen (Dörnyei-Gergye-Csőgl: Szentmiseáldozat és Oltáriszentség 166-169 nyomán.) Verőcei Gábor/Magyar Kurír | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |