Liturgia-Bév.Évközi 1./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	*Tanúvá teszem őt a népek között* Iz 55,1-11 Ó, ti szomjazók mind, jöjjetek a vizekhez, és akiknek nincs pénzetek, jöjjetek, vegyetek gabonát, és egyetek! Jöjjetek, vegyetek gabonát pénz nélkül, és vételár nélkül bort és tejet! Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér, és keresményeteket arra, amivel nem laktok jól? Figyelmesen hallgassatok rám, akkor majd jót esztek, és élvezitek a kövér falatokat. Hajtsátok ide fületeket, és jöjjetek hozzám, hallgassatok ide, s akkor élni fog lelketek! Örök szövetséget kötök veletek, a Dávidnak ígért biztos kegyelem alapján. Íme, tanúul adtam őt a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek. Íme, olyan nemzetet hívsz majd, melyet nem ismersz, és olyan nemzetek futnak hozzád, melyek nem ismertek téged, az Úrért, a te Istenedért, Izrael Szentjéért, mert megdicsőített téged. Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt, amíg közel van! Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a bűnös ember! Térjen vissza az Úrhoz, aki megkönyörül rajta, és Istenünkhöz, mert ő nagylelkű a megbocsátásban! Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok -- mondja az Úr. -- Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál. Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem. Zs 12 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Meddig felejtesz el egészen, Uram? Arcodat meddig fordítod el tőlem? Meddig kell gondokat hordoznom lelkemben, szívemben fájdalmat mindennap? Meddig kerekedik fölém ellenségem? Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: ,,Legyőztem!'' Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam. Én azonban bízom a te irgalmadban. Szívem ujjong, mert megszabadítasz, énekelek az Úrnak, aki jót tesz velem. 1Jn 5,1-9 Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Mert hárman vannak, akik tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér; és ez a három egy. Ha az emberek tanúságát elfogadjuk, Isten tanúsága nagyobb. S Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett az ő Fiáról. Mk 1,6b-11 János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. Így prédikált: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.'' Történt azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és János megkeresztelte őt a Jordánban. Amint feljött a vízből, látta, hogy megnyilnak az egek, és a Lelket, mint galambot leszállni rá. Az égből szózat hangzott: ,,Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik'' [Iz 42,1].

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Jézus beiktatása apostoli küldetésébe

Ügyes színházi rendező a mai vasárnap evangéliumából csodálatos négyfelvonásos drámát tudna rendezni. A színdarab címe lehetne: Jézus beiktatása messiási működésébe. Maga Márk evangélista is négy jelenetben közelít a témához: 1. A próféta előre megrajzolja a Megváltó alakját. Hogy ha majd eljön, ráismerjenek. 2. Amikor eljön, barátja, Keresztelő János bemutatja a népnek. 3. A teljes Szentháromság tanúságot tesz róla. 4. Végül a Boldogságos Szűz is színre lép, pontosabban a háttérből láthatatlanul segíti.
Maga az esemény egyúttal eszünkbe juttatja saját keresztelésünket is.

Jézus beiktatásának első felvonását, pontosabban: Előjátékát

I. A próféta jövendölése alkotja

A próféta évszázadokkal előre megfestette az eljövendő Szabadító alakját. Így szólt róla: „Nézzétek az én szolgámat, akiben nekem kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet.”
Jellemző vonásai közül kiemeli:
1. A szolgálat szellemét. Teljesen az Úr szolgálatáért él. Azzal lép a világba: „Íme jövök, ó Istenem, hogy teljesítsem akaratodat.” (Zsid 10,7) De szenvedő embertársait is szolgálni akarja: a vakoknak visszaadja látásukat, a raboknak szabadságukat.
2. Betölti Őt a Szentlélek. Isten Szent Lelkének irányításával hajtja végre üdvözítő küldetését.
3. Istennek kedve telik benne. Meg lesz elégedve vele az Úr, nem talál benne kivetnivalót.
4. Kezdetben nem kíván az embertől hősiességet: „A repedezett nádat nem töri össze. A füstölgő mécsbelet nem oltja ki.”

+! Igaziban ilyen Megváltóra várt a világ. Nem politikusra, hadvezérre, bankárra. Hanem a lélek felszabadítójára, az elesettek felemelőjére, a gyenge ember erősítőjére. Ezért kiáltjuk felé: „Krisztus, kellesz te nekünk! Azoknak is, akik tudják, még inkább azoknak, akik nem tudják. Az éhes, a szomjas, a fáradt tudtán kívül is rád vágyódik. Az az ő baja, hogy távol van tőled. Jöjj, Krisztus, és töltsd be sóvárgó vágyunkat!” (vö. Papini: Jézus élete, utolsó fejezet)
De hogy ez nem gyengeség, tehetetlenség azt igazolja a 2. felvonás: Keresztelő János színrelépése. János hatalmas tekintéllyel bírt a választott nép előtt. Egyenesen őt tartották Megváltónak. Ő azonban nem úszott a népszerűség hullámain.
II. Keresztelő János

János egyénisége, életmódja, az általa elindított mozgalom alapján sokan azt hitték, ő a megígért Messiás. Ezzel szemben a pusztai próféta nem magáról beszélt, hanem Jézusról.

1. Hirdeti Jézus nagyságát: „Köztetek áll, akit ti nem ismertek. Ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Nekem kisebbednem kell, neki pedig növekedni.”
2. Jézus méltóságát. Ez akkora, hogy még saruszíjának megoldására, a legalantasabb rabszolgamunkára is méltatlannak tartja magát mellette.
3. Jézus jövőépítő mivoltát. Magáról múlt időben mondja: „Én megmerítettelek titeket”. Jézusról jövő időben beszél: „Ő majd keresztelni fog benneteket.” Saját tettének értékéről azt állítja: „Én vízzel kereszteltelek titeket”. Jézusról viszont: „Ő majd Szentlélekkel fog keresztelni.

+! Ha a legnagyobb tekintély, akiről ki lehetett jelenteni, hogy asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Keresztelő Jánosnál, Jézussal nem is meri összehasonlítani magát, akkor ennél fenségesebb tanúságtételre már nincs szükség. Mi is boldogan ráhagyatkozhatunk
III. Tanúságot tett róla a teljes Szentháromság

Jézus keresztelkedésekor „megnyílt az ég, a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Majd az Atya szózata hallatszott az égből: Ez az én szeretett Fiam, akiben nekem kedvem telik.” Az egész Szentháromság részt vesz a nagy beiktatásban: az Atya szava tanúskodik Jézusról. A Fiú Jézusban nyilatkozik meg, a Szentlélek pedig látható módon is megjelenik fölötte. Az Atya és a Szentlélek szavatolja istenfiúságát és bemutatják Őt a világnak. Jézus keresztelkedésekor történik meg az Úr hivatalos beiktatása.

+! Ennél fenségesebb beiktatása, méltóságteljesebb útra indítása nem volt még a történelemben senkinek. Uralkodók diadalmenete, hadvezérek dísz szemléje nem hasonlítható hozzá. Mesterünk beiktatásának látszólagos egyszerűsége miatt nem kell szégyenkeznünk.
IV. A Boldogságos Anya háttérközreműködése

Az Evangéliumban találunk egy szót, amely Mária közreműködését engedi feltételezni: „Eljött Jézus a galileai Názáretből, hogy megkeresztelkedjék.” (Mk 1,9) Én ezt képszerűen így próbálom magam elé állítani: Mária a csendes názáreti estéken többször beszélt Jézusnak unokatestvéréről, Jánosról. Elmondta születésének rendkívüli körülményeit és a pusztába való elhúzódását. De beszélt Fiának arról is, hogy János előkerült a sivatagból. Prédikál az eljövendő Megváltóról. Kijelenti: itt jár már a nép között, de még nem ismerik őt.

Szavai megrendítő hatással lehettek Fiára. Attól fogva még többet imádkozott. Mária gyakran meglepte Őt földre borulva, vagy kitárt karokkal imádkozva. Az ifjú názáreti ács nem vett fel újabb rendelést. A szerszámokat összecsomagolta, a műhelyt bezárta, ajtajára kifüggesztette az „Elutazás miatt zárva” táblát. Magára terítette köpenyét, kezébe fogta vándorbotját és elköszönt édesanyjától.

Mindaddig Mária azt hitte, hogy a Gyermek egészen az övé, mint ahogy minden más anyának övé a gyermeke. Simeon jövendöléséről már régen el is feledkezett. Talán arról álmodozott, hogy a világ megmentéséhez nem kell más, csak Fiának csendes földi élete. Hogy elég lesz az, ha Isten elrejtőzik Szent Fia emberi testében. Ha visszaemlékezett is Simeon jövendölésére, azt gondolta, nem kell félnie más tőrtől, mint attól a fájdalomtól, hogy az emberek között ő egymaga marad tanúja ennek a végtelen titoknak. Most a búcsúzásnál viszont rá kellett ébrednie: Jézustól el kell tudnia szakadni, ha nem akarja megakadályozni, hogy a világ Megváltója legyen. És Mária nem tartotta vissza egy szóval sem Szent fiát.

+! Nem tudjuk, Mária tanúja volt-e Jézus megkeresztelkedésének. A mi keresztelkedésünkkor viszont bizonnyal láthatatlanul mellettünk áll égi édesanyánk. Örül a szentségben ránk áradó kegyelmeknek. Hiszen itt elnyerjük a természetfeletti életet. Isten természete árad a lelkünkbe. Isten élő képmásává, tükörképévé leszünk. A keresztségben a Mennyei Atya gyermekévé válunk, Jézusnak testvérévé, a Szentlélek templomává. Az Egyház tagjai közé iktatódunk és az Istentől való lefoglaltság örök pecsétjét elnyerjük.

Saját keresztségünkre úgy tekintsünk, akár gyermekkorunkban történt, akár tudatosan átéltük, hogy az nem pusztán névadás, nem anyakönyvi bejegyzés, hanem újjászületés vízből és Szentlélekből. Akik csak vízből születtek, nagy keresztet hordanak a nyakukban, rózsafüzért kulcsolnak a kezükre, imakönyvet tartanak a táskájukban és szentképet akasztanak szobájuk falára. De akik Szentlélekből születtek, azok – mint Jézus – körüljárnak, s mindenütt jót cselekszenek. A repedezett nádat környezetükben nem törik össze, a pislogó mécsest nem oltják ki. Krisztus él bennük, s ma róluk mondja a Mennyei Atya: „Ez az én szeretett gyermekem, akiben nekem kedvem telik.”

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006 -

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

„Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket”
Jézus megkeresztelkedésének ünnepe saját keresztségünk titkára irányítja figyelmünket és felszítja bennünk a legszentebb ajándékot, melyet Istentől kaptunk, a Szentlélek jelenlétét és munkálkodását bensőnkben. A keresztség, az alámerülés, a lemosdás jól kifejezi azt a belső igényt, amely a tisztaság után vágyakozó ember lelkéből fakad. Keresztelő János olyan próféta, aki a Jordán partján vízzel keresztelt, hogy eleven jele legyen annak a bűnbánatnak, mely Istenhez emeli az ember lelkét, mely nem azért aláz meg, hogy mások előtt megszégyenítsen, hanem, hogy fölemeljen. Próféta, aki tisztában van azzal, hogy nem ő a Messiás, hanem csak annak előfutára, nem ő az ígéret és bűnbocsánat, csak annak hirdetője és reménybeli fölmutatója. János olyan próféta, aki tudja, hogy utána jön az, aki „hatalmasabb nála”, akinek saruszíját megoldani sem méltó, aki nem szimbólum vagy előkép, hanem Isten Fia, aki Szentlélekkel keresztel, vagyis újjáteremt tökéletes isteni harmóniában és szépségben. Ilyen prófétákra van szükség ma is. Ilyen prófétai küldetés részesei lettünk mi is saját keresztségünkben. És amikor keresztségünk titkára emlékezünk, ezt a prófétai küldetést kell újjáéleszteni önmagunkban nekünk is. Hirdetnünk kell, és saját személyünkben tanúsítani a bűnbánat valódi értékét, azt a megnyílást a Szentlélek befogadása előtt, aki tüzével képes kiégetni minden rosszat, szeretetével pedig tökéletesen újjáteremteni minket. A víz csupán jel, a Szentlélek azonban Isten Lelke, aki valóban betölt és gazdaggá tesz bennünket a szeretetben. A Szentlélekkel eltelt, vagyis a bűnbánatban megtisztult ember képes befogadni a kinyilatkoztatás fényét, vagyis fölismerni, hogy Jézus az Atya szeretett Fia, akiben neki kedve telik. Ezt pedig azért kell tudnunk, mert nekünk is ki kell formálnunk önmagunkban a Fiúnak, Jézusnak vonásait, ha azt akarjuk, hogy az Atya bennünk is kedvét találja.
Szent János apostol is első levelében, a mai szentmise második olvasmányában a Szentlélekről beszél, aki tanúságot tesz Jézusról, az Isten Fiáról, mert „a Lélek igazság”. Ha a Lélek valóban igazság, akkor tanúságtétele is az igazságról szól, vagyis Jézusról, az Atya szeretett Fiáról. A keresztségben a Lélekkel találkozva, Őt befogadva, az ember az Igazsággal találkozik és azt fogadja be, hogy újjászületett életében már teljesen az Igazságnak megfelelően tudjon élni. A mai ember számára ez az egyik legnagyobb nehézség, mert a mai gondolkodás olyannyira relativizálja az Igazságot, és tagadja az abszolút Igazság létét. Nem szeretjük az igazságot, mert az kötelez bennünket, és annak hatása alól nem bújhatunk ki. Az igazsággal való találkozásunk azért is fontos az életünkben, mert az Igazság, aki maga Jézus, önmagunkkal szembesít és megismertet saját magunkkal bennünket. Ehhez van szükségünk az alázatra, hogy képesek legyünk beletekinteni az Igazságba, mely Jézus szavai szerint „szabaddá tesz” bennünket. Alázat nélkül ugyanis nem létezik szabadság, csupán emberi önzés, amely még inkább saját magunk és rendetlen vágyaink rabjává tesz bennünket. Boldog az az ember, aki fölismeri és mer találkozni életében az Igazsággal, mert így válik teljessé élete, és nyer végső célt földi útja.
Izajás próféta az első olvasmányban az Úr szolgájáról beszélve azt hangsúlyozza, hogy az Úr kiárasztja rá lelkét és igazságot visz a nemzeteknek. Jézusra értelmezve ezt a képet, saját magunk küldetését ismerhetjük fel, hiszen keresztény életünk Jézus küldetésének folytatása. Missziós küldetésünk ugyanis a keresztség szentségéből fakad. Ha a keresztségben eltölt bennünket is az Úr Lelke, ő arra indít bennünket, hogy igazságot vigyünk embertársainknak, akikhez küldetésünk szól. Tanúságtételünket azonban szerényen, szelíden, valóban belső meggyőződéssel kell megtennünk. Úgy, ahogyan a prófétai jövendölés is beszél: „Nem kiált, nem emeli föl a hangját és szava se hallatszik az utcán. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen tanítja az igazságot, nem lankad el, sem kedvét nem veszíti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön.” Az igazság ugyanis nem attól igazság, milyen sokan és milyen nagy hangon mondják. Az igazság, önmagában igazság.
Ez az igazság ránk bízott üzenet. Nem mi találtuk ki, nem tőlünk származik, mi csak arra kaptunk megbízást, hogy hirdessük, csorbítatlanul. Hiszen ezt mondja a prófétai szó: „Én, az Úr hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Általad kötök szövetséget és én adok világot a nemzeteknek”. Felelősek vagyunk ezért a küldetésért. Jézus megkeresztelkedésének ünnepe töltsön el bennünket ezzel a felelősségtudattal, és adjon erőt a hűséges szolga megvalósításához. Mert amint Jézus is megerősödött küldetés tudatában a megkeresztelkedésekor, úgy nekünk is erősödnünk kell saját meghívottságunkban, amikor őt ünnepeljük.

Hollai Antal/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok