Liturgia-Bév.Évközi 3./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Ninive fiai megtértek a rossz útról Jón 3,1-5.10 Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.'' Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!'' Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk. Zs 24 Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából! 1Kor 7,29-31 Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája. Mk 1,14-20 Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: ,,Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.'' Amikor a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és testvérét Andrást, amint hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Jézus azt mondta nekik: ,,Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket!'' Ők azonnal elhagyták hálóikat, és követték őt. Kissé továbbmenve meglátta Jakabot, Zebedeus fiát, és testvérét, Jánost, amint ők is hálóikat javították a hajóban, és azonnal hívta őket. Azok pedig elhagyva apjukat, Zebedeust a béresekkel együtt a hajóban, követték őt.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Isten országának meghirdetése és az „emberhalászat".
A hirdetéseknek különös pszichológiájuk van. Úgy mutatják be a propagált terméket, pl. egy vibrátoros fogyasztógépet, vagy egy házi pezsgőfürdőt, az Audi 500-as autót, vagy önműködő garázsajtó mozgatót, mintha annak megszerzése az életben egyszer adódó lehetőség lenne. A reklámok azt sugalmazzák, hogy az emberiség régen várt erre a cikkre, végre most interneten is megrendelhető. A szállításkor ugyan a vételárat ki kell fizetni, meg az összeszerelési költséget, de erre az illető hitelt is felvehet.

Jézus is első nyilvános szereplése alkalmából nagy horderejű bejelentéseket tett. Meghirdette programját. Egyáltalán nem kecsegtetett olcsón megszerezhető bóvlival. Két szenzációs hírt jelentett be, de négy feltételt, követelményt állított megszerzésére.
Az évközi 3. vasárnap evangéliumában hangzanak el ezek. Föllépésével „Betelt az idő. Elérkezett Isten Országa.” Megszerezhető mindenki számára, de feltétele a megtérés, a hit, az „emberhalászatra” való vállalkozás és a Krisztus-követés.

I. Az örömhír
1. „Az idő betelt!”
Az idő számunkra vagy csak múlik, vagy pedig telik.
Ha az idő csak „múlik”, akkor az azt jelenti, hogy minden évvel, nappal, órával rövidül életünk. Egyre kevesebb marad belőle és egyszer egészen elmúlik. Kész. Vége. Lezárul.
De ha „telik”, akkor minden nappal, órával közelebb jut a beteljesedéshez. Telik, azaz telítődik, mint ahogy telítődik egy pohár, aztán egyszer egészen megtelik. Teljesen tele lesz, kiteljesedik benne az élet.

A múló idő: viszi az életet el, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örök életet is egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba.
Aki számára telik az idő, az előre néz, az örökkévalóság felé. A múló idő öregít, a telő idő megérlel. Az idő múlása szomorúvá teszi az embert, az idő telése viszont vigasztal, megbékít. A múló időben a halál kapuzárás, érthető hát előtte a pánik. A telő időben a halál kapunyitás, érthető hát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életnek vége. A telő időben a halál csak a mulandóság vége és az örök élet kiteljesedése.
Az Úr Jézus a betelt időről beszél.
2. „Elérkezett az Isten Országa!”
Jézus közli, hogy az Ő személyében eljött az Isten Országa. Amire a választott nép fiai 1500 éve vártak, ami túlságosan távoli jövőnek tűnt eddig, az most karnyújtásnyi távolságban elérhető. Aki Őt hallgatja, az Isten közvetlen közelébe kerül. Amit a jövőtől vártak, az jelenné lett. Az Ő személyében Isten jelenléte konkrét formát öltött. Jézus rámutat arra is, hogyan lehet ezt az elképesztő értéket megszerezni. Ezek feltételeit is részletezi az Úr: megtérés, hit, emberhalászat és Krisztus-követés.

II. Követelmények

1. „Térjetek meg!”
A megtérést a görög „metanoia” szóval fejezi ki. Ez 180 fokos életfordulatot jelent.
Elfordulást a bűntől és odafordulást az Istenhez és az erények gyakorlásához. Ez magába foglalja a bűnbánatot, a megjavulást, a tiszta életet.
2. „ Higgyetek az evangéliumban!”
A hit Jézus ajkán nemcsak értelmi aktust jelent, hogy elfogadom igaznak Jézus tanítását, hanem egyúttal egy egzisztenciális döntést is, hogy bizalommal ráhagyatkozom a gondviselésre. Jövőmet behunyt szemmel odateszem Jézus kezébe.
3. „ Emberek halászává teszlek titeket!”
Jézus az ő szenzációs örömhírének továbbadására munkatársakat, üzleti szóval menedzsereket, ügynököket keres. A feladatot „emberhalászatnak” nevezi. A tanítványok részesei lesznek Jézus embermentő munkájának. Segítségére lesznek az Úrnak, hogy gyűjtse az embereket Isten számára a háló magához ölelő gyengéd vonzásával.
A felkészítést az apostoli életre maga a Mester végzi. Kijelenti: „Én teszlek titeket tavi halászokból emberek halászaivá.”
4. „ Jöjjetek velem!”
Jézus hívására a tanítványok „követték” Őt, utána mentek. Többé nem is távoztak el tőle. Éjjel és nappal szüntelenül vele voltak. Közelről látták életét, hallották szavait, tanúi voltak csodáinak és a legbensőségesebb életközösségben éltek vele. Jézus személye új tartalmat és irányt adott életüknek.
Nem az a lényeg, hogy elhagyták a hálóikat, a csónakjukat, a halászlegényeket, még
családjukat is, hanem hogy Jézus belépett az ő életükbe, és Ő lett annak irányítója mindenestül. Egészen Jézuséi lettek és Jézus egészen az övék lett.

Mi kell az emberhalászathoz?
a./ Jézus iránti elragadtatott szeretet. E nélkül az emberhalászat csak foglalkozás, propaganda hadjárat lenne.
b./ Emberek iránti lelki részvét. Iszonyatos sebességgel száguld egy autó a sztrádán. Az út végén felrobbantva a híd, alatta tátongó szakadék. Gyilkos, aki nem állítja meg a kocsit. Ugyanolyan a felelőssége annak, aki látja, hogy környezetéből valaki vesztébe rohan, és mégsem tesz lelkéért semmit. Nem mondhatjuk ki cinikusan a „káini szót: „Hát őrzője vagyok én testvéremnek?”

„Izrael őrállójának rendeltelek téged – mondja az Úr Ezekielnek. Hirdesd nekik az én üzenetemet. Ha te hirdeted, és ők mégsem hallgatnak rád, a gonoszok elvesznek ugyan, de te megmentetted lelkedet. Ámde ha azért vesznek el, mert te nem hirdetted, akkor vérüket a te kezeden követelem.” /Ezek, 33./

Hogyan tudunk „emberhalászok” lenni?
a./ a szavak erejével: „A munkások apostolai munkások legyenek, a diákok apostolai diákok.” /XII. Pius pápa /.
b./ imádsággal. Tapasztalni fogjuk: „Hol már ember nem segíthet, a te erőd nem törik meg
c./ áldozattal. Margit királylány engesztelő áldozata egy országot mentett meg.
A II. világháború éveiben Franciaországban a vallásosság mélypontra süllyedt. A templomok kiürültek, a hívek tömegével hagyták el az Egyházat. Főként a nagyvárosokban az ipari munkások.
Papok egy csoportja akkor összegyűlt és elhatározta, hogy gyárban munkát vállal. Nem prédikálni fognak, hanem együtt élnek a munkásokkal, vállalják az ő életüket. Így hitelesebb lesz tanúságtételük. Őket nevezték „munkáspapoknak”. Működésüket pedig „emberhalászatnak”. Van der Meersch, francia író róluk szóló regényének is ezt a címet adta: „Emberhalászok”. Belőle megismerhetjük hősi küzdelmüket, lélektől lélekig ható tevékenységüket.

Lehet, hogy nekünk más módszerrel kell dolgoznunk. De halljuk meg mi is Jézus hívó szavát lelkünkben: „Jöjjetek, én emberhalászokká teszlek titeket.” Izaiás próféta készségével vállalkozzunk: „Itt vagyok, Uram! Hívj engem!”

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Szemeket festeni, igazi művészet, néhány képről igaz: bármerről nézzük, a főszereplő mindig ránk tekint. Ilyen a Prohászkáról készült egyik hatalmas olajfestmény az egykori Esztergomi Papnevelő Intézet első emeletén. Feszty Masa festőnő szentjeinek szem-ábrázolásáról mondják, hogy feltűnően kidolgozottak, talán túl is növeltek. A szemekben, az emberi tekintetben ott lakozik az egész ember.

1. A Márk-evangélium tanúsága szerint Jézus két testvérpárra pillantott rá, Simonra és Andrásra, majd Jakabra és Jánosra. Ebben a pillantásban jelöli meg az evangélista az elközelgett Isten-Országa terjedésének a kezdetét. Ezek a szemek, ez a mélyreható nézés, Jézus teremtő erejű tekintete a mai vasárnap kinyilatkoztatása. Tekintete ugyanaz, mint a világ teremtésekor az Istené, amely alkotásának eredményét jónak tartotta és megszerette. Erőt és hatalmat sugárzó, atyai tekintet; nem olyan, mint Ádámé, aki elfut és elrejtőzik, mert nem akar szembenézni sem Istennel, sem pedig saját tettével. Neki is, mint annyi sötétben bujkáló testvérének, minden lehorgasztott fejű Káinnak és ellenkező irányban induló Jónásnak meg kell tanulnia a zsoltáros igazságát: „Hová menekülhetnék a te színed elől, Uram?” (138, 7) Kempis Tamás Krisztus Követése Szent Ferencnek tulajdonítja a mélyen igaz mondást: „ki-ki annyi és nem több, amennyit az Isten szemében ér!” (III, 50, 37) – A szem a szív tükre, amit a szeretet irányít. Így látja meg Jézus a Galileai-tó partján Simont és Andrást, majd Jakabot és Jánost, a halászokat, első tanítványait. Tekintete kiválasztó erejű, ellenállhatatlan, lekötelező, kis túlzással mondhatnánk így is: elbűvölő. Annak idején Dávidot is így szemelte ki az Úr (vö. 1 Sám 16,1). Akik találkoznak Jézussal, először is felfedezik benne, micsoda igazgyöngyöt találtak (vö. Mt 13, 45). – Szemeiben azt látják meg, milyen óriás ő, mekkora szeretet tölti be, s mennyire kicsinyek vagyunk mi hozzá képest. Vajon miért is pontosan énrajtam pihent meg tekintete? - Ez a pillantás elég volt Lévinek, hogy otthagyja a vámpadot, Zakeusnak, aki szemtől-szembe akarta látni Jézust, amint elhalad a fügefa alatt. Zakeus ennek a tekintetnek a hatására vagyona felét a szegényeknek adja, akiket pedig megcsalt, azoknak négyszer annyit kárpótol. Csak a gazdag ifjú nem tudott mit kezdeni Jézus baráti tekintetével, mert nem akart megválni vagyonától és ezért leverten távozott. Ebből a nézésből, a föltámadt Krisztus megjelenéséből Pál apostol szinte a legtöbbet olvasta ki: Krisztus „szeretett engem, s önmagát adta értem” (Gal 2, 20).

2. A Mester szemében valamennyien egyet érnek: Isten Országának tanítványai, az ő apostolai, társai megváltó munkájában, „emberhalászok”, Péter is, és mindegyik apostol. Az utolsó vacsorán prófétai erejű víziójában értük imádkozik, s azokért, akik majd szavukra hinni fognak az egész emberi történelem folyamán: „Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek egy ők is mibennünk, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). A folytatást valamennyien jól ismerjük: az emberi részrehajlás, kicsinyesség, önző érdekek hamar feledtették Jézus osztatlan, felhőtlen, igaz tekintetét és szóban kifejezett szíve vágyát. Már az apostoli korban sajnálatos megnemértés, békétlenség üti föl a fejét, elég csak Pál vagy Római Szent Kelemen Korinthusiakhoz írott leveleit olvasni. A magatartásbeli vitáknál is tragikusabb a hitbeli egység felbomlása, ami a keresztény ókor hitvitái után a középkor derekán a keleti és a nyugati egyház elszakadásával végződött 1054-ben. A második keresztény évezred közepén pedig a nyugati egyház szakadt széjjel, s gyakorlatilag 1521-től egészen napjainkig a római katolikus egyházon kívül számtalan kis egyház, mozgalom, keresztény szervezet, csoportosulás vallja magát az egyetlen Krisztus örökösének. A sokféle vallásháború és erőszakos térítések, visszatérítések után századunk ünnepelt eredménye a protestáns kezdeményezésre megindult ökumenikus mozgalom (Edinburghtől Baselen át Assisiig, vagy éppen az idei egységhétig, amelyek közül vannak kiemelkedőek és vannak igen fontos, de névtelen, nem jegyzett kezdeményezések). A II. Vatikáni zsinat több mint 40 éve összefoglalta mindazt, amit az egység helyreállításáról komolyan vall és kíván (az ökumenéről szóló határozatában). Ám azzal is tisztában vagyunk, milyen nehéz, – Yves Congar szavaival – az univerzális egység képességét mindenütt megteremteni, szorgalmazni, ápolni. Ez azt jelenti, hogy úgy keressük az egység útját, hogy ugyanakkor el ne tiporjuk a sajátos különbözőségeket. Az egyetemes egység érzése azt sugallja: Isten szemében, mi keresztények tényleg egyet érünk.

3. Közös feladatunk Istennek a szeretetteljes, mindenki felé irányuló tekintetét közölni, hirdetni, tanúsítani a világban. A Biblia legszebb tanító elbeszélése, a Jónás könyve erre figyelmeztet: nem menekülhetünk Isten kiválasztó, küldő, prófétai szándéka elől. Csodálatos ez az univerzalizmus. Ebben az ironikus történetben mindenki szimpatikus – a niniveiek, a király, a pogány matrózok, de még az állatok is, csak a szűk látókörű Jónás nem. Korlátoltságát Isten maga töri széjjel, megtanítva szándéka egyetemes, tág horizontjaira. Ezt nekünk is el kell sajátítanunk; Isten nagylelkű, tágölelésű irgalmas szeretetét, megbocsátását, egyetemes üdvözítő szándékát. „Nincs meg az Isten szeretete abban, aki nem szereti az Egyház egységét!” – mondja Szent Ágoston (Bapt III, 16, 21). Ezt igyekszünk átélni akkor, amikor mi keresztények felekezeti különbség nélkül együtt imádkozunk, énekelünk. Ilyenkor azt valljuk meg, hogy valamennyien Isten gyermekei vagyunk. A mindennapi életben pedig törekszünk egymás múltját, hagyományait, sajátosságait minél jobban megismerni és tiszteletben tartani. Bajban, nehézségben hamarabb rátalálunk egymás értékeire, illetve a másokról való gondoskodás közös keresztény felelősségére.

Jézus nem válogat: rátekint a halászra, vámosra, bűnösre, idősre, fiatalra. Tekintete megnyugszik fölöttünk. Legyen igaz, ami a máriapócsi bazilika egyik ablakfeliratán olvasható: „A te Szíved, Fiú Isten, / Mindnyájunkat egyesítsen!” Ámen.

Pákozdi István/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

„Jézus hirdette az Isten evangéliumát: Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban”.
Jézus, az Atya küldötte, azért jött erre a világra, hogy meghirdesse az evangéliumot. Az evangélium örömhírt jelent. De vajon mi az örömhír abban, amit Jézus hirdetett? Az, hogy betelt az idő, elérkezett a pillanat, amikor az Atya teljesíti ígéreteit. Itt van az Isten országa. Jézus egész működését ebben az Isten országában foglalhatjuk össze. Ezt hozta el saját személyében, erről tanít példabeszédeiben, ennek győzelmét ragyogtatja föl keresztáldozatában és feltámadásában, és ezt bízza az apostolokra alapozott Egyházra, hogy ennek az országnak tanúja legyen a föld végső határáig. Ez az üzenet és jó hír szólítja meg a ma élő keresztény embert, amikor hallgatjuk e vasárnapon Jézus szavait. Megtaláltam-e már ezt az országot? S ha igen, akkor hol és hogyan? És milyen feladatokat, küldetést bíz rám ez a megtalálás? Ezek azok a kérdések, melyek megfogalmazhatódnak bennünk ezen a vasárnapon. Keresztségünk titkában Isten országának polgárai lettünk, feladatunk tehát az, hogy ennek megfelelően alakítsuk egész életünket. Ennek az életformálásnak két alappillére van, melyek nélkülözhetetlen kapaszkodói a jobbra törekvő embernek: a megtérés és a hit. Valójában a kettő egyetlen, elválaszthatatlan egységet alkot. Hiszen a megtérés nem csupán egy belső elhatározás, emberi ötlet, nem valami külső magatartás, valami új póz, vagy jelmez fölvétele magunkra, hanem éppen az evangélium megtalálása és az evangéliumban való hit újrafölfedezése, örömteli vonzásának boldog befogadása. Az evangéliumból megismert megtérések arról beszélnek, hogy Lévi, Zakeus, a házasságtörésen ért asszony, a bűnös nő, aki értékes, illatos olajjal kente meg Jézus lábát Simon farizeus házában, mind-mind Valakit találtak meg, Valaki vonzásának engedelmeskednek, aki egész személyiségüket képes átformálni. Az apostolok meghívása is alapvetően megtérés. Milyen érdekes, hogy a megszólítottak, a meghívottak, azonnal otthagytak mindent: hálót, bárkát, apát, halászlegényeket, barátokat, hogy kövessenek Valakit, hogy részesei legyenek Isten országának, mert ott megtalálják valódi boldogságukat.
Szent Ágoston milyen örömmel vall megtérésének pillanatáról, az evangéliummal való találkozásáról, a Valakire való rátalálásáról, akiről oly sokáig hitte, hogy elrejtőzik előle. Szent Ferenc milyen radikálisan élte át a pillanatot, mely után már nem köti őt semmi magához ezen a világon, hogy szabad legyen az Isten országára és annak evangéliumára. Ez a szabadságélmény, a valódi megtérés íze. Jézus minket, ma élőket is erre az örömre, szabadságra hív, mennyire szükséges lenne levetnünk magunkról késedelmességünk láncait, hogy azonnal felelni, cselekedni tudjunk, miként Simon és András, Jakab és János.
Ezt a megtérést, Valakire való rátalálást hirdeti Jónás próféta Ninive lakóinak, és minden igaz próféta, aki az Úr küldetését teljesítve, felelősséget érez a rábízottakért, a másik emberért. Ninive lakói hittek az Istennek és böjtöt hirdettek. Megérintette lelküket az „evangélium”, Isten szeretetének üzenete, mely minden időben a vele való találkozásra irányítja hallgatói figyelmét. Van, amikor ez a szeretetüzenet szigorú figyelmeztetésként hallatszik. De ez is szeretet. Mégpedig aggódó, féltő szeretet, mely azért szól keményen, mert menteni, életet adni akar. És lám, az értelmes ember képes érteni ezekből a szigorúnak látszó szavakból is. Befogadja a figyelmeztetést. Megtevője és nem csak hallgatója az igének. Nem is marad el jutalmuk: „Isten látta, hogy letérnek gonosz útjukról, megkímélte őket a büntetéstől, amellyel fenyegette őket”. Ma is, aki meri vállalni a megtérés evangéliumának isteni küldetésből fakadó hirdetését, az biztos lehet abban, hogy fáradozása nem hiábavaló. Időnként elkeseredünk, megfáradunk, reménytelennek érezzük próbálkozásainkat, mint Jónás. De mernünk kell, újra és újra ráhagyatkoznunk arra, akinek küldetésében járunk, hogy bátorságot és bizalmat merítsünk kitartásunkhoz a prófétaságban.
És ez a megtérés, melyet a próféta és Jézus is hirdet, új megvilágításba helyezi mindennapi életünk minden mozzanatát is. Az idők teljességének öröme, az Úr Jézus megtalálásának lelkesedése, az Isten országának befogadása felnyitja a Krisztusban megújult ember szemét. Értékrendünkben a valódi mérce a múlandó és az örökkévaló különbözősége lesz. A mulandó világ és a mulandó dolgok adta örömöt csak akkor és úgy lehet hátrahagyni, ha rátalál az ember az örökkévaló dimenziójára. Isten országa és e világ magába zárt öröme között az igazán lényeges különbséget akkor ismerjük fel, amikor tudatosul bennünk, hogy ez a világ elmúlik. Erre figyelmeztet Szent Pál apostol a második szentírási olvasmányban, és mintegy magyarázatul mondja el, hogy úgy éljünk a mulandó javakkal és az általuk adott örömökkel, hogy azok ne homályosítsák el az örökkévaló értékek rendjét. Ebben a világban élünk, ennek a világnak javait használjuk, de jaj, el ne veszítsük az érzéket, a vonzódást az Isten országa felé, mert elmúlik ez a világ. Mennyire könnyen bezárkózik a mai ember ennek a világnak bűvkörébe. Mennyire csak a világ dolgait használja, megfeledkezve az örökkévaló értékekről, mert keresi azt, ami boldoggá teszi őt. Mennyi hamis boldogságígérettel találkozunk életünkben, mire eljut hozzánk az evangélium, mely megtanít arra, hogy ami jó és valódi örömet ad ebben a világban, az mind az örökkévalóságról, az evangéliumról, Isten országáról beszél. Ez az ország pedig közel van, csak be ne zárjuk szívünket előtte.

Hollai Antal/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok