|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 4. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 4. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Prófétát támaszt az Úr, és igéit a szájába adja MTörv 18,15-20 Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ,,Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.'' Erre azt mondta az Úr nekem: ,,Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.'' Zs 94 Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: ,,Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!'' 1Kor 7,32-35 Én pedig azt szeretném, ha gond nélkül lennétek. Akinek nincs felesége, arra gondol, ami az Úré, hogy hogyan tetsszék az Úrnak. Akinek pedig felesége van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék feleségének, tehát meg van osztva. Férj nélkül az asszony is, a szűz is arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen; aki azonban férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogy hogyan tetsszék a férjének. Ezt pedig a ti érdeketekben mondom, nem azért, hogy csapdát állítsak nektek, hanem hogy tisztességesen éljetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz. Mk 1,21-28 Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: ,,Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!'' Jézus megparancsolta neki: ,,Némulj el, és menj ki belőle.'' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hngosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: ,,Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?'' Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
A személyes
Gonosz
Egy modernkedő hittudós,
Herbert Haag, német nyelven kiadott egy könyvet. Címe: „Abschied vom Teufel” =
Búcsú az ördögtől. Azt akarja benne igazolni, hogy gonosz lélek nincs. Az
ördög csak egy gyermekeket ijesztgető szörny. Mesealak, pogány mítosz. A
biblikusok szerint azonban az ördögűzések az evangéliumok legtörténetibb
jelenetei. Hitelességükhöz nem fér kétség. Jézus számtalanszor hivatkozott a
gonosz lélek fölötti hatalmára. De egyúttal igazolta, hogy félni nem kell
tőle, mert Ő úr a szellemi világ felett is.
Az évközi 4. vasárnap
evangéliuma a „tisztátalan lélektől” való megszállottságról tudósít, amelyből
Jézus egyetlen szava képes megszabadítani. Mit kell tartanunk a Személyes
Gonoszról és hogyan kell küzdenünk ellene? Ez a mai mise kérdése. Létezése Létezik-e egyáltalán? Vannak kirívó gonoszságok. A Rendőrújság megdöbbentő hírről számolt be évekkel ezelőtt. A Békés megyei kis faluban, Mezőkovácsházán brutális gyilkosság történt. Egy 17 éves fiú megölte és feldarabolta 13 éves kis húgát. Testrészeit feldarabolta és szétszórta a lakásban. Húgának vérével mázolta a falra a fordított keresztet és alá ezt a szót írta: SÁTÁN. A vallató rendőrszázados előtt azt mondta: végig észnél volt, mindenre emlékszik. Nincs bűntudata. Kijelentette: „Jó érzés volt! Kiéltem magam. Nem bántam meg semmit. Nincs értelme az életnek, sem a munkának, sem a családnak. Nem szeretek senkit, szüleimet sem. Nem érzek fájdalmat. Jó gonosznak lenni!” Igazolványában találtak egy 13 pontból álló sátáni fogadalmat. Első pontja így szólt: „A Sátánt soha el nem árulom!” – Testvérek! Meg lehet ezt természetes úton magyarázni? És amikor zászlókkal felvonuló tömegre gépfegyverből sortüzet adnak le? És amikor Himnuszt éneklő ünneplőkre vízszintesen ráállítják a tankágyú csövét, és százával maradnak a téren halottak? És amikor ártatlan milliókat gázkamrába hurcolnak? Meg lehet ezeket természetes úton magyarázni? Minden gondolkodó ember azt mondja: ez már nem emberi gonoszság! Ez már emberfeletti! Itt már a személyes Gonosz aktív közreműködését kell feltételeznünk! Vannak hétköznapi példák is, amelyek szintén aláhúzzák a Gonosz működését. Amikor örökség miatt testvérek közt vérre menő verekedések törnek ki. Amikor feneketlen gyűlölet tölti el az évszázadokig békésen egymás mellett élő szomszéd népeket. Amikor valaki legnagyobb jótevőjét hurcolja a vérpadra. A gyilkosságok, megerőszakolások, rablások, kétségbeesések nem húzzák alá: igenis, van személyes Gonosz!? Neve Jézus maga is beszélt róla: „Láttam a Sátánt mint villámot leesni az égből.” Példabeszédeiben konkolyhintőnek, ellenséges embernek, evilág gonosz fejedelmének, hazug csábítónak, minden hazugság atyjának nevezte. Népiesen ördögnek nevezzük. De nehogy krampuszt értsünk alatta! Találóbb, ha a görög kifejezést használjuk: diabolosz. „Dia-ballo" annyit jelent, mint szétdobálni. A diabolosz az a sötét erő, amely szétdobálja az emberiséget. Népeket dobál szét és veszít össze engesztelhetetlenül egymással, családtagokat szór szét, felborítva a családi egységet, személyiséget kerget lelki hasadásba, és okoz skizofréniát. Ördögön, krampuszon nevetünk, de a „szétdobáló” sötét valóság! Harcmodora A szétdobáló hallatlan ravasz módszerrel dolgozik. Kerülő úton jut el hozzánk. Nem azt mondja: szarvam van, patám van, puttonyom van, vasvillával jövök. Dehogy! Akkor el tudnánk kerülni. Rendkívül szimpatikus módon jelentkezik. Úgy, mint Madách: Ember Tragédiájában Lucifer, öltönyben, nyakkendővel. Vagy Goethe művében Mefisztóként: okosan, intelligensen, szimpatikusan. Nem azt mondja: „Lázadj az Isten ellen, vétkezzél!” Inkább: „Légy modern! Tedd, amit a többség!” Nem úgy csábít: „Légy házasságtörő!” Dehogy. Hanem: „Neked is jogod van a boldogsághoz!” Nem azt súgja: „Törj be, rabold ki, tedd tönkre”. Nem. Szimpatikusan: „Adj kölcsön. És mivel kisegítetted, jogod van kamatostul visszakérned. Biztosítsd magad jelzáloggal.” Nem: „Légy durva!” Hanem: „Neked van igazad. Gyáva vagy, ha nem torkollod le ellenfeledet.” Jézusnak egyenesen a Bibliát idézte: „Írva van: az angyalok tenyerükön hordoznak” Péternek azt súgja: „Beszéld le a szenvedés vállalásáról!” Lucifer, azaz „fényhordozó" a neve. Csakhogy a fénnyel el is lehet vakítani! Fegyvereink A kafarnaumi ördögűzés azt igazolja, hogy Jézus erejével le lehet győzni a Gonoszt. Lucifer nem egyenlő súlycsoportban van Jézus Krisztussal. Ezért az egyházmegyei exorcisták nagyon kitartóan imádkoznak, majd Jézus nevében és az ő tekintélyével megföllebbezhetetlen határozottsággal parancsolnak. Sőt! Jézus minden követője számára jelentette ki: „Ez a fajta imádsággal és böjttel kiűzhető.” Péter apostol a hit fegyverét ajánlja: „Álljatok ellen neki hittel!” Pál apostol egész fegyvertárat nyit a hívek előtt. Hivatkozik a római katona nehéz fegyverzetére: ha az „oplités”-t, ezt a nehéz páncélt felöltötte a harcos, csak előre mehetett benne. Vagy győzött, vagy meghalt. Ebben menekülni, elfutni nem lehetett. Szívleljük meg tanácsát! „Derekatokra csatoljátok fel a tisztaság övét, öltsétek magatokra az igazság páncélját, lábatokra húzzátok a békesség evangéliumának hirdetésére a készség saruját. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, amellyel elháríthatjátok a Gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek föl az üdvösség sisakját és markoljátok meg a lélek kardját, ami Isten igéje.” (Ef 6,14-17) Mécs László, a költő, a világ gonoszságán elmélkedik. Végigpásztázza tekintetével az emberiség történelmét, és fájdalmasan állapítja meg, hogy a személyes Gonosz működése úgy borul rá, mint valami hatalmas, csábító, kápráztató árnyék. Mégsem kell félnünk. Ne meneküljünk az ördög kényelmes árnyékába. Inkább vállaljuk a küzdelmes sorsot, hiszen földi életünk hernyó-élete után – ha kitartunk – pillangó-élet lesz az égi jutalmunk. Hajnal Róbert/Magyar Kurír Mécs László: AZ ISTENNEK NINCS ÁRNYÉKA. A Sátánnak nagy az árnyéka: Fél-földgolyónyi néha-néha, Oly tarka, mint a páva farka, Oly babonázó, mint a bűn, Hosszú, mint a történelem És édes, mint a szerelem És hűvös, mint a pénzek érce, És bűvös, mint a vágy lidérce Oly gyönyörű, mint a gyönyör, Cél-bomlasztó, mint a csömör, Itt nem kell folyton hősnek lenni, Lehet pihenni, inni, enni. Én voltam ott, aludtam ott, De hallottam a szólamot S a trombitától megütötten Az Isten oldalára szöktem. Itt nem lehet pihenni, enni, Itt nem lehet csak hősnek lenni: Izzadni, aszni, tűrni, menni Vagy a Sátán szép árnyékába Gyáván, árulón visszaszökni Itt nem lehet csak hősnek lenni, A hernyó-sorsot végigenni, A gond gubóját átnyiszálni S mint fény-pillangó égbe szállni. |
|||
|
|||
| HOMILIA 2006 Az ószövetségi királyok történetei között olvassuk, hogy a sok gonoszsággal teli Saul a filiszteusok támadása idején titokban egy halottlátó asszonyhoz megy, aki kérésére megidézi neki Sámuel próféta szellemét. Mivel a király álruhában volt, az asszony csak a halottidézés közben jön rá, kivel áll szemben. A próféta szelleme neheztel Saulra: „Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg engem?” – Majd pedig közli a királlyal szomorú végét, másnap bekövetkező halálát, a filiszteusok győzelmét (vö.1 Sám 28, 3-19). – Ez a több mint ezer évvel Jézus előtt lejátszódott eset párhuzamba hozható az ördögtől megszállott ember meggyógyításával. 1. A kafarnaumi zsinagógában Jézus egy dühöngő, kiáltozó emberrel találkozik. Néven szólítja Jézust, azt képzeli, hogy hatalma van fölötte, de személyének titkát, hogy valójában kicsoda, csak akkor tudja meg, miután Jézus ténykedése során valami megváltozik benne. Ezt az evangélista már úgy írja le: Jézus a megszállott emberben a gonosz lélekkel szembesül, akit kiűz az emberből; s mindenki csodálattal veszi tudomásul, hogy ördögűző hatalma van. – Két dologra figyelhetünk fel a leírásban: a) az ördöngös tudja, hogy kicsoda Jézus, s ezzel kérkedik, ezzel akarja távoltartani magától; b) Jézusnak feltétlen hatalma van, amellyel úrrá lesz ezen a bajon, megkülönbözteti az embert a sátántól, letiporja az ördögi erőt, megszabadítja a megszállottat. A racionalista bibliakritika szerette volna ezeket az ördögűzési jeleneteket egyszerűen hisztériával, vagy epilepsziával magyarázni, és Jézus lelki ráhatásával indokolni. Valójában itt az Örömhír, az Evangélium egyik leglényegesebb mondanivalójával találkozunk: Jézus Krisztus személyében elközelgett az Isten Országa, amely hatalmasabb minden más erőnél, a gonosznál, a sátánnál is! 2. Manapság divat Saulként, ha nem is halottidézőhöz, jós-asszonyhoz, de mindenféle mágiákhoz, ravasz horoszkópokhoz, vagy éppen indiai technikákhoz fordulni, életünk biztosítása, vagy a rontó erők lefegyverzése végett. Megelevenedett már az öngyilkos, negatív vallás-forma, az emberiség korábbi történelmében sem ismeretlen sátánizmus. Ezekkel szemben mit tartsunk mi, keresztények a gonosz lélek hatalmáról? Tény, hogy a sátán alakja fontos eleme a bibliai kinyilatkoztatásnak. A neve annyit jelent, mint „ellenszegülő”, „szembeszálló”, aki szemben áll a jóval, Istennel. Az ószövetség nem határozza meg egyetlen fogalommal, kicsoda, micsoda ez a negatív erő, hanem elmeséli, hogy a bűnbeeséskor a ravasz kígyón keresztül ő viszi bűnbe az első emberpárt, azzal, hogy felnyílik a szemük, és „olyanok lesznek, mint az istenek” (Ter 3, 5). Ő áll Bileám szamarának útjába, mint egy angyal (Szám 22, 22), ő teszi próbára súlyos csapásaival Jóbot, valamint ő testesíti meg mindenkor a bűnt, a gonoszságot, az alvilág erőit, ő rontja meg Isten és népe kapcsolatát, ő a világossággal szembehelyezkedő sötétség. Az újszövetségben is egyre fölismerhetőbb, hogy ő az „e világ fejedelme” (Jn 12, 31), ő a „vádló” (Jel 12,10), ő a „gonosz” (Mt 13,18), az „ellenség” (Mt 13,39). Hatalma azonban nem gátlástalan, ténykedésének Jézus Krisztus országa előtt meg kell hátrálnia, erről szól a mai evangélium is! Jézust magát is próbára akarta tenni, minden hívőt megkísért, hiszen Júdás árulása mögött is ő rejlik, ám a hit erejével ellent lehet mondani neki. „A hit pajzsával elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát” – ahogy Pál apostol írja (Ef 6,16). Mindent összevetve tehát azt tudjuk róla, hogy léte, Istennel ellenszegülő gonosz akarata számunkra misztérium, természetfeletti titok. Többet nem tudunk róla, de hatásaiból felismerhető. 3. Mindennapjaink számára igaz: incselkedéseivel állandóan számolnunk kell! Már talán nem is annyira az orvosilag igazolható, sokszor kezelhető epilepszia, a parapszichológiai jelenségek és a testi bajok emlékeztetnek rá, inkább az emberi szív mélyén lappangó gigantikus gonoszság, aljasság, igazságtalanság, embertelenség. Általában a háborúk, amelyeknek érdekes módon soha sincsen felelőse. Ezek a mai kor sátáni erőpróbái. Szomorúan látjuk magunk körül az istentelenség terjedését, a szétzilált családokat, az értékek pusztulását, a sátán kiszolgálóit, a rosszaság (legalábbis látszólagos) túlerejét. Tragikus jelensége világunknak a Jézustól kapott megváltás eltékozlása, a démoni erők előretörése. És mit tesz, mit tehet az Egyház? – Mindenekelőtt igyekszik komolyan tanítani a sátán valós jelenlétéről, aztán imádkozik Istenhez, a nagyobb erőhöz: „szabadíts meg a gonosztól!” A szentmisében, különleges áldásaiban, szentelményeiben erőt, támogatást kér a hívő ember számára a gonosz lélek elleni harcban. Jézus a megszállott emberből „fenyegető szavával” űzi ki a sátánt. A görög szó, epitiman az isteni hatalom fenyegetését mondja ki úgy, mint a tenger lecsendesítésekor (Mk 4,39), vagy amikor tanítványait dorgálja. Ezt a kemény, isteni erővel gazdag szót használta az egyház a III. század óta a kereszteléskor az exorcizmusban imádsággal és ráleheléssel, (ez a gyakorlat egészen a II. Vatikáni zsinat által megreformált gyermekkeresztségig fennállt). Sok évszázadon keresztül a papságra készülök fokozatai között helyet kapott az exorcisták (ördögűzők) rendje is. Sok visszaélés és komolytalan használat miatt manapság már nem külön rendfokozat ez a szolgálat, jóllehet sokszor imádkozunk, könyörgünk, esdekelünk a sátán erőinek megtöréséért. Régi erkölcstani igazság: „Aki keresi a veszélyt, az elvész benne!” Nem kívánjuk Saulként megidézni, nem akarunk kikezdeni, incselkedni vele, inkább kerülni akarjuk és felvértezni magunkat az ellene folytatott harcban. Hiszünk abban, hogy Jézus ereje, kegyelme bennünk, általunk is működik. Ámen. Pákozdi István/MK | |||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |