L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬     Évközi 7. vasárnap / B év
SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei   LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009   2006   2003

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS   Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat, és vétkeidre többé nem emlékezem   Iz 43,18-19.21-22.24b-25 ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem. Zs 40 A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Boldog, aki a szegénynek gondját viseli! A nyomorúság napján megmenti őt az Úr. Az Úr megtartja őt és élteti, boldoggá teszi a földön, és nem adja át ellenségei dühének. Az Úr megsegíti őt fájdalmainak ágyán; Enyhülést adsz neki, valahányszor betegen fekszik. Így szóltam: ,,Uram, kegyelmezz nekem, gyógyíts meg, bár vétettem ellened!'' Ellenségeim rosszat mondanak rólam: ,,Mikor hal meg, hogy neve is kivesszen?'', s ha eljön valaki, hogy meglátogasson, hiábavalóságot beszél; Szíve megszedi magát gonoszsággal, kimegy az utcára és kibeszéli. Suttog ellenem minden ellenségem, rosszat terveznek ellenem. ,,Átok borult rá, ha lefekszik, nem kel föl többé.'' Még jó barátom is, akiben reméltem, aki kenyeremet ette, felemelte sarkát ellenem. Te azonban, Uram, légy hozzám irgalmas, állíts talpra engem, hadd fizessek meg nekik! Abból tudom majd meg, hogy bennem kedved leled, hogy ellenségem nem örvendezik fölöttem. Felkarolsz engem ártatlanságomért, és színed elé állítasz mindörökké. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktől fogva mindörökké. Ámen! Ámen! 2Kor 1,18-22 Isten hűségére mondom, hogy beszédünkben, amelyet hozzátok intéztünk, nincs: ,,igen'' is meg ,,nem'' is. Mert Isten Fia, Jézus Krisztus, akit köztetek hirdettünk, én, Szilvánusz és Timóteus, nem volt ,,igen'' is meg ,,nem'' is, hanem az ,,igen'' valósult meg benne. Mert ahány ígérete csak van Istennek, mind ,,igen,, lett őbenne. Ezért az ,,ámen'' is általa hangzik fel tőlünk Isten dicsőségére. Aki pedig megerősít minket veletek együtt Krisztusban, és aki felkent minket, az Isten, és ő az, aki pecsétjével megjelölt minket, s a Lélek zálogát adta szívünkbe. Mk 2,1-12 Később újra bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy a házban van. Sokan összegyűltek, úgyhogy már az ajtóhoz sem fértek, és hirdette nekik az igét. Közben odajöttek hozzá néhányan, akik egy bénát hoztak, négyen cipelték. Mivel nem tudták eléje vinni a tömeg miatt, kibontották a ház tetejét, ahol ő volt, és átlyukasztva azt, lebocsátották az ágyat, amelyen a béna feküdt. A hitüket látva Jézus így szólt a bénához: ,,Fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.'' Ültek ott néhányan az írástudók közül is. Ezek azt gondolták magukban: ,,Hogyan beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnöket más, mint egyedül az Isten?'' Jézus rögtön észrevette lelkében, hogy így gondolkodnak magukban, ezért azt mondta nekik: ,,Miért gondoljátok ezeket szívetekben? Mi könnyebb, azt mondani a bénának: ,,Bocsánatot nyertek bűneid'', vagy azt mondani: ,,Kelj föl, vedd ágyadat és járj''? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani -- ekkor a bénához fordult: -- Mondom neked, kelj föl, vedd ágyadat és menj haza!'' Az pedig mindjárt fel is kelt, fogta az ágyát, és elment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindnyájan csodálkoztak, és dicsőítették az Istent. Ezt mondták: ,,Ilyet még nem láttunk soha.''

á LAP

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK   Homilia:  2009   2006   2003  -  Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	HOMILIA 2009   Jézus névtelen munkatársai A Földnek szüksége van tiszta vízre és ózondús levegőre. Az embereknek élelemre és egészségre. A gazdasági életnek tőkére, a technikának további fejlődésre. De a világ mégsem sok-sok valamire szorul rá elsősorban. Inkább egyetlen Valakire. Aki az igazságot hirdeti, az erkölcsöt megalapozza, a bűnöket megbocsátja, és az életet értékessé teszi. Röviden kifejezve: „A világnak Krisztus kell!” Ezt a Krisztust azonban nekünk kell közvetítenünk a világnak. Pontosabban az embereket nekünk kell eljuttatnunk Krisztushoz. A modern hangszerelésű templomi ének ezt fogalmazza meg: „A világnak Krisztus kell! A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol." Ezt a felszólítást olvashatjuk ki az évközi 7. vasárnap evangéliumának sorai közül: a kafarnaumi béna meggyógyításának történetéből. Próbáljuk meg a modern bibliodráma stílusában beleélni magunkat a jelenetbe, azonosulni a különböző szereplőkkel és megfogalmazni nekünk szóló üzenetét. I. A kafarnaumi béna fiatalember Az evangélista nem közli nevét, foglalkozását, életkorát. Ezzel jelezni akarja, hogy bárki lehet, aki Kafarnaumban, Budapesten vagy akárhol a földön él. Ez a férfi képviseli mindazokat, akik bénák. Bénák testileg: mivel nem tudják mozgatni karjukat, lábukat. Tolószékhez, hordágyhoz vannak kötve. Vagy akaratilag: mert vannak „lelki angolkórosok” is, akik a cselekvésben bénák. Szándékaik vannak, de megvalósítani képtelenek. Terveket tűznek maguk elé, de a kivitelezésig nem jutnak el. Vagy bűnösök: ezt sem részletezi az evangélium. Nem tudjuk, hogy rabló, gonosz vagy házasságtörő volt-e. Vagy hitetlen: Jézus korában is voltak, akik tagadták Isten létét. Ma még nagyobb a számuk. +! Nos, ez a kafarnaumi fiatalember képviseli a te családtagodat, barátodat, szerelmedet, szomszédodat, akinek múlhatatlanul szüksége van Jézusra. Mert csak Ő tudja meggyógyítani testi bajából, feloldozni bűnei alól, megmenteni kilátástalan helyzetéből és célt tűzni élete elé. Nézz hát körül a környezetedben és biztosan fogsz találni olyan személyt, akit neked kell elvinned a Nagy Orvoshoz: Jézushoz. II. Jézus Elsődleges igényt elégített ki az igehirdetéssel. A Mester azt adta az embereknek, amire igazán szükségük volt. Azt hirdette, ami őket igazán izgatta. Nem a törvények szőrszálhasogató magyarázatába kezdett, nem az előírások elviselhetetlen terhét rakta hallgatói vállára. Ő a Mennyei Atyáról beszélt, aki örök szeretettel szereti az embert és barátjának tekinti. Az élet fenséges céljáról beszélt, amely értelmet ad minden munkának és küzdelemnek. És a mennyek országáról szólt, ahová mindenkit meghív. Tanításából kiérezték, hogy minden kérdésre van felelete: ez pedig az Ő személye. Másik tevékenysége volt a feloldozás. Amire addig még senki nem volt képes: megbocsátani a bűnöket, megtisztítani a lelki szennytől, új életszakaszhoz elvezetni az Isten előtt adósággal terhelteket. Ha észrevette a bánat könnyeit a szemekben, a megtisztulás vágyát a szívben, akkor részletes bűnvallomás nélkül is feloldozott: „Megbocsátom bűneidet, mert nagyon szerettél” – mondja Magdalai Máriának. „Nem ítéllek el téged. Menj, de többé ne vétkezzél!” – hangzik a házasságtörő felé. „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” – jelenti ki a kafarnaumi bénának. Nem kell csodálkoznunk, hogy a legnagyobb vonzerőt gyógyításával gyakorolta. Nem jó pénzért tette. Nem népszerűséghajhászásból. Hanem azért, mert megszánta az elesetteket, szeretete kiáradását nem tudta visszafogni a bajbajutottak láttán. Ezek miatt tódultak hozzá az igazságot, megtisztulást, testi-lelki gyógyulást várók tömegei. És senki nem csalódott benne. III. Hordágyvivők Rájuk nem is nagyon szoktunk figyelni. Pedig nagyon fontos személyek. Ők tették lehetővé, hogy a beteg és bűnös fiatalember egyáltalán Jézushoz jusson. Sőt, az ő rendíthetetlen hitük volt csak képes a szokatlan cselekedetre: a tető kibontására és a kötélen való leeresztésre. Vállalták a nevetségességet és a mennyezet újjáépítésének kelemetlenségeit. Kik voltak ezek? Nem fizetett alkalmazottak. Nem zsoldos borravaló-várók. Kijelenthetjük: Jézus névtelen munkatársai voltak. Olyanok, akikben élt az áldozatkészség, a részvét, a szeretet. Akik rendületlenül bíztak Jézus hatalmában, akik személyes kapcsolatban voltak az Úrral. És apostoli szellemtől voltak áthatva. Jézushoz vitték a bénát, aki magától nem juthatott volna az Úr elé. +! Isten megmenthetné a lelkeket kegyelmével nélkülünk is, de Ő az üdvösség rendjét úgy alkotta meg, hogy Országa embereken keresztül terjedjen. Akkora helye lesz Istennek a holnap világában, amekkorát mi, mai munkatársai biztosítunk számára. Ne mondjuk: „Majd a Szentlélek megoldja a nehéz problémákat!” Mert Ő meg azt mondja: „Rátok bíztam. Közreműködéseteket elvárom.” Vállaljuk, hogy az Úr névtelen munkatársaiként egyengetjük azok útját Jézushoz, akik nélkülünk nem tudnának eljutni hozzá. * A Zsinat befejezésekor az Egyház 2500 püspöke üzenettel fordult a mai világ különböző rétegeihez: a munkásokhoz, a szellem embereihez, a művészekhez, a fiatal házasokhoz és az ifjúsághoz. A felhívás kijelentette: az Egyház nagyon bízik mindnyájukban, rájuk építi jövőjének sorsát. Kérte őket, szenteljék erejüket az emberiség javára, legyenek Krisztus munkatársai, a Mesternek szüksége van rájuk. Vigyenek másokat közelebb az Úrhoz, saját hitükkel segítsék embertársaik testi és lelki gyógyulását, vállalják az apostolkodás rejtett cselekedeteit. Csendüljön fel lelkükben az ének: „A világnak Krisztus kell! A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol. Emlékezz, emlékezz: te Krisztushoz tartozol!”
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2006   „Barátaimnak hívlak titeket” – mondja Jézus búcsúbeszédében (Jn 15,15), s ezt tényeleg így is tartja. András vezeti Pétert Jézushoz (vö. Jn 1,40-42), majd peig János kíséri Pétert az üres sírhoz (vö. Jn 20,3). Szilás, Timóteus és Lukács kísérik Pált egyházszervező körútján; a „nagy kappadókiai atyákat” Nagy Szent Bazilt és Nazianzi Szent Gergelyt mély szellemi barátság vezeti a IV. század elején, ugyanígy a testvérpár, Cirill és Metód együtt térítik a szláv népeket a IX. században. Jézus kettesével küldi apostolait, barátokként menjenek térítő munkájukra. Ezért nem egyedülálló a mai evangéliumi történetben a négy barát összefogása. 1. Mégis megállásra késztet, elgondolkodtat, gyönyörködtet. Ez a baráti társaság minden áldozatra képes, legyőz minden nehézséget: a tömeg visszatartó erejét, a zárt háztető mozdíthatatlanságát, az emberek várható ellenállását. Mennek, nyomulnak, mert béna barátjuk sorsáról van szó. Hajtja őket egy ötlet ereje, hátha ez segít! Mindent meg kell próbálni. Van hordágy, van kötél, van ács, aki megbontja a tetőt, van négy egészséges ember, aki cselekszik. Jézus pedig értékel, észreveszi a mögötte meghúzódó, alig titkolható hitet, amely hegyeket mozgat, amelynek minden lehetséges, amelynek „még az Isten is” utat enged. És amint elhangzanak a felmentő, bénaságot megoldó, felszabadító szavak: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid!” – ünnepi örömmé változik a béna ember szomorúsága, fölkerekedik, összecsukja hordágyát, és határozott léptekkel indul kifelé. De nemcsak ő örvend, ujjong, hanem mindazok, akik látták a csodát. Nem kérdezik, ki foltozza be a tetőt, mennyibe fog kerülni, miért zavarták meg a tanító Mestert, hanem „magukon kívül” örvendeznek, dicsőítik az Istent. Még a szavaikat is közli az evangélista: „Ilyent még soha sem láttunk!” Ez a baráti szeretet nyomán ünnepi örömbe borult emberi lélek tapasztalata. 2. Olyan nagy erőket mozgatunk olykor, hogy társadalmi, egyházi, állami ünnepeket szervezzünk, azután keserűen állapítjuk meg igen sokszor, hogy nem sikerült. Kevesen voltak, unalmas volt, vajon mi hiányzott belőlük? – A mai vasárnap kinyilatkoztatási üzenete elénk tárja az emberi örömszerzés, az igazi ünnep kellékeit. Talán elöljáróban nem árt figyelni a próféta kijelentéseire is: „Ne gondoljatok a régi dolgokra és az elmúltra ne figyeljetek! Én újat cselekszem. Én eltörlöm gonoszságodat és vétkeidre nem emlékezem”. Ez az igazi szabadulás ígérete: előre nézzünk, s induljunk! Vegyük észre, hogy Isten állandóan értünk cselekszik, ha hagyjuk, ha hiszünk benne, ha befogadjuk. Ez töltötte be a négy evangéliumi barát szívét is, amikor ötletüket megfogalmazták, amikor bár nem tettek hitvallást, de tetteikből áradt az igazi hit öröme. Ötlet - hit - öröm, ezek az igazi ünnep kellékei, jellemzői, maradandó elemei. Mindegyik fontos, nélkülözhetetlen. Ha egy barátságban megvan ez a három, akkor az nyitott a jövőre, az önzetlen szeretetre, Istenre. S itt nem fontos, hogy ki hová tartozik, ki milyen múlttal, terhekkel érkezik, ha e három tulajdonságban azonosak, akkor kapcsolatuk kreatív, gyümölcsöző, boldog. 3. „Isten valamennyi ígérete igenné vált (Krisztusban). Általa hangzik fel ajkunkon az Ámen Isten dicsőségére!” – mondja Szent Pál apostol (2 Kor 1,20). Jézustól nem kell félni, inkább benne, vele, érte barátságokat kötni. „Barátaimnak hívlak titeket!” Az érdek, a pénz, az érvényesülés diktálta világban léteznek-e ilyen barátságok? Észre tudjuk-e venni köreinkben a rászorulót, van-e ötletünk, hogy mit tegyünk vele, hiszünk-e abban, hogy jobbra változhat a sorsa, és tudunk-e önzetlenül vele örülni? – Emlékszem arra az egyetemistára, aki hosszú éveken át készült rá, hogy külföldön folytassa tanulmányait, jobban megtanuljon angolul, és megismerje az amerikai közgazdasági élet rejtelmeit. Már minden készen állt, jegy a repülőre, amikor megtudta, hogy gyerekkori jó barátjának agydaganata van, a napokban meg kell műteni. Gondolkodott, aztán visszaváltotta a repülőjegyét és itthon maradt. Végig kűzdötte vele a nehéz órákat, napokat. Végül is a műtét nem sikerült, a barátja meghalt. Ágya mellett osztotta meg fájdalmát, szenvedését és imádsággal kísérte el odaátra. Látszólag tönkrement egy ígéretes külföldi útja, valójában gazdagabb lett egy életreszóló barátság kitörölhetetlen emlékével. Mitől függ hétköznapi életünk sikere, ünnepeink, gyógyulásunk? Bizonyára attól, hogy vannak-e barátaink. Nekünk kik a barátaink? Mi kinek vagyunk a barátja? Tudunk-e osztogatni abból, ami életünk oly féltve óvott kincse? Pákozdi István/MK
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2003   „Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj?” Megcsodálhatjuk ezen a vasárnapon a kafarnaumi emberek lelkesedését Jézus iránt és vágyakozását az igére; a béna embert Jézushoz vivő négy ember hitét és jóakaratát, amellyel minden áldozatra készek a gyógyulás elősegítéséért. Talán mi magunk is hasonló lobogással, időnként rajongó szeretettel vesszük körül az Urat, és talán gyakran nem hiányzik belőlünk sem a jóakaratú segítőkészség a rászorulók iránt. De vajon azt kapjuk-e Jézustól, amit vártunk? Megismertük-e az ő lelkületét is, vagy csak csodálkozó szemmel gyönyörködünk csodáiban, külső szemlélőként, csodaváró emberként? Milyen gyakran írástudók vagyunk, akik meglepődünk Jézus magatartásán, mert Ő nem azt teszi, amit mi elképzelünk. Szavai, gesztusai nem mindig illeszkednek az általunk megszokott, vagy elvárt formákba. Boldogok vagyunk ha nem botránkozunk meg benne, mert akkor elmondhatjuk, megőriztük tanulékonyságunkat, fogékonyságunkat Isten jósága mindig új, és mindig lényegre mutató megnyilvánulásai iránt. Jézus nem önmaga dicsőségét, saját népszerűségét kívánja növelni akkor, amikor csodát tesz, hanem mindig valami nagyon fontos kinyilatkoztatást akar adni. Föl akarja nyitni a szemünket a lényegre. Meg akar ismertetni bennünket is azzal, hogy nem a test nyomora a legnagyobb baj az ember életében. Van annál sokkal nagyobb veszedelem: a lélek bénasága, mely a lélek halálához vezethet. Ő pedig azért jött, hogy ezt a tehetetlenségünket gyógyítsa, melyet senki más nem orvosolhat bennünk, csak ő. Ezért, amikor elviszik hordágyon, és a tető megbontásával helyezik elé a béna embert, Jézus kimondja a legfontosabbat, amire az embernek szüksége van: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”. Az igehirdetés, a csodák, maga a keresztáldozat és feltámadás, mind-mind erről az egyetlen evangéliumról beszélnek. Aki ezt hallja, az örvendezve csodálkozhat és dicsőítheti az Istent, vagy botránkozhat, mert szívében nincs nyitottság annak a szeretetnek befogadására, melyet Jézus hozott. Önző, számító, haszonleső, evangélium idegen az a szemléletmód, mely elfogadja Jézusban a csodatételre alkalmas hatalmat és erőt, de botránkozik a bűnök bocsánatán, az irgalom evangéliumán. Szembesülnünk kell önmagunkkal, és válaszolnunk kell a kérdésre: Milyen Jézusra van szükségünk? Arra, aki megoldja helyettünk feladatainkat, aki megóv a bajoktól, aki mindenben teljesíti saját magunk elképzelte vágyainkat? Vagy arra, aki gyógyítja lelkünk érzéketlenné és mozdulatlanná tevő bénaságát, életre kelti bennünk a szeretetet Isten és egymás iránt, aki irgalmas szeretetével minket is irgalomra tanít? A csodák arra valók, hogy erősítsék bennünk a hitet abban, hogy aki gyógyít, az képes a bűneinktől is megszabadítani. Jézus pedig szavaival és tetteivel is megerősíti: „az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására”. Ez az az új valóság, melyet megsejtet és megerősít Izajás próféta szavain keresztül maga az Úr az első olvasmányban. A próféta arról beszél, hogy Isten valami újat visz végbe, és ez az új éppen abban áll, hogy „vétkeidet eltörlöm önmagamért és bűneidre nem emlékezem többé”. És aki ezt megtapasztalja, az hirdetni fogja Isten dicsőségét. Ez a vágyakozás szólal meg oly sok imádságban, zsoltárban az ószövetségi ember ajkán. Ez a tisztaság utáni belső szomjúság adja mindig megújulóan a reményt az Istenben bízó ember számára. Ez az az ígéret, mely soha ki nem alvó tűzként világít, vezet és melengeti föl az ember szívét a bűn sötét és kilátástalan éjszakájában. Az evangélium szava, a prófétai szó teljesüléséről tanúskodik. Ez az a szó, a bűnök bocsánatának örömteli üzenete, mely Szent Pál apostol tanítása szerint az igehirdetés tartalma is, és amelyben nem mindegy az „Igen” és a „Nem”. Isten irgalmas szeretetének kinyilatkoztatásában, nem hangulatfüggően változik a szeretet kiáradása. Jézusban az Atya felénk kimondott „Igen”-je, és az ember Isten felé kimondott „Igen”-je valósult meg. Ő „Igen”-t mondott az Atya tervére és akaratára, mely nekünk üdvösséget szerzett. Mindez pedig arra tanít bennünket, hogy nekünk is ki kell mondanunk az igent. Hogy ezt megtehessük, ezért van szükségünk arra a bensőséges és szent találkozásra Jézussal, melyet a szentmise kínál az ige és az eukarisztia közössége által. De nem könnyű valóban, Jézushoz hasonlóan „Igen”-né válni. Hiszen minden kísértés lényege éppen az ellenkezés Isten szeretetének befogadásával. Nem is a magunk erejében bizakodunk, hanem annak erejében, aki pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul szívünkbe árasztotta a Szentlelket. Ő, a Szentlélek tesz bennünket is „Igen”-né az Atya akaratának befogadására és megvalósítására. A mai világ is szívesen fogadja az Egyház és benne a keresztény ember jóindulatú, segítő szeretetét. El is fogadja azt mindaddig, míg a bűnről és megbocsátásról nem kezdünk beszélni. De abban a pillanatban botránkozik, okoskodik és megkeményíti szívét. És ez a súlyosabb és valóságosabb betegség, melynek minden emberi nyomornál inkább szüksége van Jézus lelket gyógyító, türelmes szeretetére. Ha mi megtapasztaltuk már ezt a gyógyító szeretetet, vigyünk közelebb hozzá másokat is nagylelkű bátorsággal. Hollai Antal/MK
	á lelkiségi gondolatok
	LELKISÉGI GONDOLATOK
	á lelkiségi gondolatok

á LAP