|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 13. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A halál a sátán irigységéből jött a világba Olvasmány a Bölcsesség könyvéből / Bölcs 1,13-15 Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan. 2,23-25 Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. Zsoltár / Zs 29 Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.'' Mert te, Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem! Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből / 2Kor 8,7.9.13-15 Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: ,,Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött'' [Kiv 16,18]. Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 5,21-43 Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!'' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.'' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?'' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?'' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.'' Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?'' Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!'' Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.'' De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!'' -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!'' -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Jézus ünnepélyes és hétköznapi csodái A mai evangéliumban olvassuk, hogy Jézus feltámasztja Jairus leányát és meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt. Minden csoda Isten tökéletességéről tanúskodik, és arról, hogy az ember és rá való tekintettel a teremtett világ meg fog dicsőülni. Itt számszerű jeleket találunk: az asszony 12 éve szenved vérfolyásban és a meghalt kislány is 12 éves. A 12-es szám Isten és ember barátságának a jele, mert háromszor négy szorzata. A hármas szám Istenre utal, a négyes pedig az emberre. Ez utóbbi abból adódik, hogy Isten tökéletességét mi csak négyszögesítve tudjuk megfogalmazni; fogalmakba, kifejezésekbe zárva. Jairus leányának feltámasztása és a vérfolyásos asszony meggyógyítása roppant különböző módon megy végbe: Isten sokféle módon tud csodát tenni, többféle módon, mint ahogy mi el tudjuk képzelni. A tolongás közepette az a beteg asszony valahogy odafurakszik Jézushoz, és megérinti őt. Emberileg nézve egyáltalán nem ünnepélyes esemény, és nem áll a figyelem kereszttüzében. A tanítványok el is csodálkoznak Jézus szavain, amikor megkérdezi, ki érintette meg ruháját. Teljesen hétköznapi körülmények, szinte méltatlanok egy csodához. A másik csoda hosszas előkészület után történik. Jairus kérésének sok tanúja van. Elindul Jézus, nagy tömeg kíséri. Nyilván a csodavárás is hajtja őket. Jézus viszont csak a három apostolt viszi be magával, azokat, akik a színeváltozásnál is jelen vannak. Nyilván nem a helyszűke miatt, mert Jézus úgy is rendelkezhetett volna, hogy hozzák ki a kislány holttestét ágyastul együtt. Nem ezt teszi, hanem negyedmagával bemegy. Hogy így is hangsúlyozza, majd eljön az idő, amikor az apostolok kiemelkedő tanúi lesznek Jézus csodáinak. Jézus felkelti a kislányt, hiszen Isten számára nincs halott ember, csak alvó, aztán a döbbenet erejét azzal oldja, hogy szól az ott levőknek, adjanak enni neki. Mindkét csoda hatása emberi természetünk velejáróit is felszínre hozza. Amely persze valamiféle érzéketlenséget jelent, de nemcsak azt, hanem azt is, ahogyan Jézus végtelen kedvességgel „késedelmes szívűeknek” titulálja az emmauszi úti tanítványokat. Jairus leányának feltámasztása olyan hatást vált ki, hogy mindenki megdermed, és elfelejtenek ételt adni a lánynak. Isten közelsége elfelejteti velünk természetes igényeinket. Ha valami miatt nagyon belelkesülünk, még enni is elfelejtünk. Az egyház szentjei nemritkán mondják, hogy a testvéri szeretet akkor kezd komoly szintre jutni, ha miatta hajlamosak vagyunk természetes igényeinkről megfeledkezni. Például az evésről vagy az alvásról. Persze, nem módtalanul, mert ezekre szükségünk van, és szeretetben élve is kötelez az ötödik parancsolat, de a lelkesedés nagy ajándék, mert egy kicsit a mennyország előízét hozza el. Kellenek ilyen pillanatok, amikor a másik iránti odaadás kiléptet bennünket a normális napi életritmusból. A másik csodát igazából észre sem veszik a körülállók. Nincs semmi ünnepélyesség, nem hatja át a jelenlevőket semmiféle gyász, helyette ott a por, piszok, tolongás. Ez az asszony a hétköznapok csendes hőse, akinek apránként fogy az életereje, szó szerint elfolyik, de a tömeg akadályozó hatását leküzdve odajut Jézushoz. Isten a nagy nyilvánosság előtt is tud csodát tenni, de ez a ritkán fordul elő. Jóval gyakrabban történik, hogy az őt kereső ember lelke mélyén megy végbe a csoda. S talán senki más sem látja, és nem is érzékeli. Pl. Lourdes-ban is végbemegy minkét fajta csoda. A csodás gyógyulásokat számon tartják, és jó, hogy így teszik. De nem szabad megfeledkeznünk a másik fajta csodáról sem, arról, hogy a változásról, amely az oda zarándokló emberek lelkében végbemegy. Lehet, hogy testileg még betegebb lesz az út miatt, de lelkében egészségesebbé válik. Az egyik fajta csodához, amelyet Jairus leányának feltámasztása szimbolizál, vándorolni kell, a másikhoz, amelyre a beteg asszony meggyógyulása utal, otthon lehet maradni. Talán éppen kényszerből nem tud valaki zarándokolni, de ettől még nincs hátrébb az üdvösség útján. Mert azzal, hogy pl. ágyban fekvő házastársát ápolja, ugyanazt teszi, mint a beteg asszony, Jézust érinti, hiszen ő mondta, hogy jelen van minden rászorulóban. Nem ritkán lehet hallani olyanoktól, akik pl. az ipolytölgyesi otthont vagy egy kórházat meglátogatnak, hogy adni akartak és közben ők kaptak. Voltaképpen kiből is árad ki az erő? A betegből vagy a gyógyítóból? Ha Jézust látják egymásban, akkor mindegy, mert Szentlélek kifogyhatatlan, és ő köti össze a beteget és a gyógyítót. Isten országa szempontjából mindegy, hogy oda valaki adományozóként vagy elfogadóként kerül, csak vegye észre, hogy lelki szingliként nem üdvözül. Ha egy váratlan helyzet falhoz állít pl. egy büszke embert, aki úgy érzi, hogy büszkeségének ereje árad ki belőle, azért meg nem kár. Ha szíve egy kicsit is nyitott, akkor sokkal nagyobb erőt kap Istentől azon keresztül, akinek segített. Legyünk nyitottak ne csak az ünnepélyes, hanem a hétköznapi csodákra is! Ámen |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
Jairus leányának üzenete Balesetben meghalt egy 16 éves lány. Ravatala előtt a pap Jairus leánya feltámasztásának evangéliumát olvasta. Gyászoló osztálytársai lázadozva vitatkoztak utána: „Ha a kafarnaumi kislányt életre tudta kelteni Jézus, jöjjön most ide és keltse fel ennek a fehér koporsónak a lakóját is!” A pap érvelése: „érzem fájdalmatokat. De ugyan mit tennénk vele, ha Krisztus néhány évvel meg tudná hosszabbítani földi életünket? Ha az emberi kor végső határát lenne csak képes előretolni? Ezzel nem adott volna gyógyírt a Halálra! Ő csodájával jelet és biztosítékot adott, hogy neki hatalma van a vég nélküli életre is feltámasztani az embert.” Jairus leányának az esete az évközi 13. vasárnap evangéliumában úgy áll előttünk, mint a Halált legyőző Krisztussal való találkozás. Az evangélium örvendetes üzenetei: 1. Jézus komolyan veszi a halált. Szójátékkal azt mondhatnánk: „Halálosan komolyan veszi a halált.” Mi valószínűleg közhelyeket mondogattunk volna a gyászoló szülőknek: Talán jobb is neki, hogy meghalt. Kitudja mennyi szenvedés várt volna még rá. Fogadd őszinte részvétem. Jézus nem így tett. Ő megrendült lelkében. Egész szívével átélte az elszakadás és gyász fájdalmát. Nem bagatellizálta el a halált. Odaállt Jairus mellé, megszorította kezét és balzsamos szavával vígasztalt: „Ne félj, csak higgy!” Jézus ma is teljes empátiával áll minden gyászoló, szenvedő mellé. Megérti az emberi fájdalmat. Tud együtt érezni. Fáj neki, ami nekünk fáj. Vigasztaló, hogy nem legyint a kis ember kis problémáira, hanem együtt sír a sírókkal, megrendül a mi bajainktól, komolyan veszi a mi szenvedésünket és halálunkat. Hogy egészen és tökéletesen ember. 2. A halál nem más, mint Jézussal való találkozás. Jézus nem kerülte el messze ívben a ravatalt, mint ahogy az örvendező tömeg szokta a bajbajutottakat, hanem úgy intézte, hogy találkozzék a Halállal. Elkerülhette volna Kafarnaum kikötőjét, jobban siethetett volna a vérfolyásos nővel, hogy még idejében érkezzék Jairus házába. Mintha szándékosan jelezni akarta volna: a halált úgy kell tekinteni, mint a Vele való találkozást. A klinikai halálból orvosilag életre keltettek beszámolnak a halál pillanatában a „Fény-lénnyel” való találkozásról. A testből való kilépés után szembetalálják magukat egy titokzatos, fényes Személlyel. Szeretet és melegség árad belőle. A haldokló ellenállhatatlan, boldog vonzást érez feléje. Ez a tapasztalat alátámasztja azt a hitünket, hogy a halál voltaképpen találkozás a feltámadt Jézussal. Csak nem félünk ettől? 3. Jézus győzött a halál fölött. Jézus megfogja a kislány kezét és parancsol a Halálnak: „Talita kumi!” És a lány életre kel. Jelzi, hogy neki olyan hatalma van, amely erősebb a halálnál. Nem egy halálos betegséget képes csak legyőzni, nemcsak a meghalás folyamata felett győz, hanem Úr a Halál fölött! Tettével azt bizonyította, hogy Ő nemcsak néhány évvel tudja meghosszabbítani a földi életet, hanem olyan életben részesít, amelynek már soha nem lesz vége. Vagyis a feltámadás utáni örök életben. Mert Ő valóban Isten. Szeghy Ernőt, a szentéletű karmelita szerzetest meginterjúvolták: hogy tekint a halálra. „Számomra a halál olyan, mint egy utazás. Hónom alá csapom a Breviáriumot, fejemre teszem a kalapot és felszállok a győri vonatra. Tudom, hogy ez a szerelvény rövidesen befut a célállomásra.” Költői formában Gárdonyi ezt így fogalmazza meg: „A halál nekem, nem kivégzés, börtön, nem is rút semmiképpen. Egy ajtó bezárult itt lenn a földön, s egy ajtó kinyílik ott fenn az égben. Ez a halál. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |