|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 14. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 14. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Ellenszegülő ház ez, de tudják meg: próféta van közöttük Olvasmány Ezekiel próféta könyvéből / Ez 2,2-5 És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt és mondta: ,,Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet. Kemény arcúak és megátalkodott szívűek fiaik is, akikhez küldelek; mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten! Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük! Zsoltár / Zs 122 Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz. Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, amíg rajtunk meg nem könyörül. Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel! Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával, a kevélyek gyalázkodásával. Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből / 2 Kor 12,7-10 Zarándok-ének. Hozzád emelem szememet, aki az égben laksz. Íme, mint a szolgák szeme uruk kezére, mint a szolgáló szeme úrnőjének kezére, úgy tekint az Úrra, Istenünkre a mi szemünk, amíg rajtunk meg nem könyörül. Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk, mert túlontúl jóllaktunk a megvetéssel! Túlontúl jóllakott a lelkünk a gazdagok csúfolkodásával, a kevélyek gyalázkodásával. Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 6,1-6 Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: ,,Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?'' És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: ,,Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában.'' Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Csak idegenben
lehetünk próféták
Meglepő a mai evangéliumi részlet. Még Jézus
sem boldogul a rokonaival. Belékötnek, gyanúsnak tartják. Egy ács fia nem
lehet más, csak ács. Almafa csak almát teremhet. Amíg valaki nem lép ki zárt világából, s nem vállalja fel annak kockázatát, hogy mások szemével nézze önmagát, nem fogja jól ismerni magát. Eltelik önmagával, és mindenki mást önmagához viszonyít. Jézus senkit nem viszonyít senkihez, tény azonban, hogy alig tud csodát tenni közöttük, sőt „csodálkozott hitetlenségükön”. Pedig a család Istentől eredő emberi közösség. Az Ószövetségben Isten áldásának jele, ha valakinek sok gyermeke születik. Mai válságosnak mondott gazdaságú világunkban is nagyon sok családi vállalkozás működik, ahol apa és gyermek, vagy más rokonok is nagyszerűen dolgoznak pl. egy kisüzemben. Szervezésben, kétkezi munkában, és még ezerféle feladatban egymás keze alá dolgoznak. Ez mind szép, sőt, egyházias dolog, hiszen a keresztény szociális tanítás is szorgalmazza, hogy minél több tudás, szakismeret szálljon apáról fiúra. Mindez nagyszerű alapsejtje egy emberi kultúrközösségnek. De! Jézus ennél magasabb életminőséget hozott. Minél inkább Isten emberévé válik valaki, annál kevésbé lesz követője, annál kevésbé lehet a magatartását kopírozni. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy magányos farkas lesz belőle, azonban egy szentség útját járó ember személyes küldetését nem helyettesít senki más. A másik embernek másképpen kell járnia ezt az utat. S e tekintetben hatalmas különbségek tudnak lenni családtagok életfelfogása között. Pedig ugyanazt a vallásos alapot kapták a szülőktől, mégis… Fontos a családi kötelék, mint a szeretet első szentélye mindannyiunk életében. De nem az utolsó. Mert önálló teremtmények vagyunk, önálló úttal, kínlódással-örömmel, kereszttel, s egy ilyen életforma hordozásában egy rokon közelsége kifejezetten hátrányos is lehet. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy papot vagy szerzetest, vagy fiatal családapát, -anyát ne látogassanak meg a szülei, hanem azt, hogy ne akarják életüket irányítani. Nem az a dolguk. Kísérjék imáikkal őket, és fogadják Isten küldötteként a hozzájuk érkező másik papot, vagy szerzetest. Ez a keresztényi távlat afelé mutat, hogy minél inkább Krisztusról akarunk beszélni, vagy szerinte élni, annál inkább menjünk idegenek közé. Lehet, hogy kezdetben ellenségesek lesznek, miért is ne, hát szokatlan nekik a jelenlétünk. De ez az egész „senki sem próféta”-jelenség mennyire igaz a családalapításban is: közeli vérrokonok nem köthetnek házasságot. Már a természet rendje ilyen, hát még inkább ilyen a természetfeletti rend. De mégsincs arról szó, hogy Jézus felszámolja a családi köteléket, hanem éppen új távlatot ad neki. A szentségek között a hetedik éppen arról szól, hogy a házasfelek úgy szeressék egymást, ahogyan Krisztus szereti egyházát. A mennyország mégis egy családok fölötti család: ott az egész emberiség összetalálkozik, mert az ő szavának hallgatása és megtartása még szorosabb – immáron lelki – kötelékkel fűzi össze az embereket, mint amilyen a vérségi kötelék. Szokták mondani, hogy rokonainkat nem tudjuk megválogatni, de a barátainkat igen. Jézus nem nevelőapjának vagy Szűz Máriának a rokonságát vonja be Isten Országa kezdeteinek munkálásába, hanem 12 halászembert, akik ilyen-olyan forrásokból, leginkább személyes ismeretségből jutnak el hozzá. Egyik vitte a másikat. Szüleink Isten ajándékai, akiket Isten után a legjobban szeretünk. De mindenfajta élethivatásra igaz, hogy egy idő után „otthagyja apját, anyját” és ketten egy test lesznek. Papként, szerzetesként egy széles nagy közösséggel, vagy egyenesen a világegyházzal azonosulnak. De ettől még a pap és a szerzetes szülei is üdvözülnek, ha hallgatnak az idegenből jött prófétákra. Az sem véletlen, hogy nem tanácsos egy papnak édesanyját vagy édesapját gyóntatnia. Nem tilos, de tegye inkább egy idegen pap. Szent a családi kötelék, de még szentebb az Isten Országának köteléke. Erre tanít a mai evangélium. Jézus ott tud csodát tenni, ahol nem ragadnak le a külső ismeretség velejáróinál, hanem teljesen tiszta szívvel kiáltani tudnak hozzá: ments meg minket, Urunk! Kötelességünk azt is észrevenni a fentiek szemléletében, hogy egy általunk ismert ember, vagy adott esetben már százszor megunt és idegesítő figura milyen újdonságot hozhat még? Ki az, aki meg meri őt szólítani őt és nem menekül előle? Jézus feltámadásának híre biztosan eljutott Kafarnaumba is, de mások által. Merjünk jobban hinni a jó hír továbbadásából számunkra kijelölt lépés fontosságában, mert így haladunk előre az üdvösség útján. Sánta János/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
A mai ember kiábrándult az üres
tekintélyekből. Elege van a Führerekből, Ducekból, Nemzetvezetőkből,
Generalisszimuszokból. Elemi erővel vágyódik igazi példakép után: Sokan
kezükbe veszik az Evangéliumot, és úgy érzik Jézusban megtalálják
eszménykereső vágyuk beteljesedését. Talán a Szentháromság második Személyét
még nem ismerik fel benne, de a szupersztárt igen. S ha Őt megszeretik, Jó
úton haladnak az isten-Jézus felismerésére. Az évközi 14. vasárnap
szentmiséjében az „ács fiával” találkozunk.
I. Jézus személyi adatai
A régi személyi igazolványba még beírták a
személyi adatokat. Jézusról is kitöltötték a rubrikákat. Neve mellé
odaragasztották a Názáreti szót. Ma kegyhely, akkor rosszhírű falu. Afféle
Bugac. Foglalkozása: ács. Ma mesterember, Palesztinában faluszéli fusizó.
Iskolai végzettségéről tudták: nem látogatta a rabbiképzőt, nem tanulmányozta
az egyiptomi bűvészek, indiai fakírok tudományát. Ámulta: „Honnét ismeri az
Írásokat?” Anyja neve „Mária fia” mögött érezzük a születés titokzatosságára
utalást. – Számomra ezek Jézus legvonzóbb tulajdonságai. Legimponálóbb neve:
„Ács fia”. Ezt az egészen ember-Krisztust tudom teljes szívemből megszeretni.
II. Jézus igazi embersége
Az Evangélium lapjaiból úgy lép elénk, mint
Emberfia. A Biblia nem szégyelli, hogy 1. Jézusnak emberi keze volt. Az evangélisták többször italnak kezére, amellyel a gyermeket megsimogatta, a kufárok asztalait felforgatta, a naimi ifjút a koporsóból kiemelte, kereszthez lehetett szegezni. Nem olyanok, mint Botticelli képein az angyaloké: átszellemültek, légiesek. 2. Jézusnak emberi szeme volt, amellyel megfigyelte az élet ezer apró jelenségét. Meglátta az utcán a lakodalmast és temetést játszó gyermeket, a vőlegényt váró koszorúslányokat. Megfigyelte a földműves, a halász, a pásztor munkáját, a kenyeret sütő, a takarító öregasszonyt. Nyitott szemmel járt a természetben, gyönyörködött a liliomok szépségében. 3. Jézusnak emberi teste volt. Megtapasztalta az éhséget, szomjúságot, a testi fáradtságot. János fejét ráhajtva kihallgatta szíve dobogását. A kereszten ajka kicserepesedett, nyelve ínyéhez tapadt. 4. Megtapasztalta az emberi sorsot. Épp a mai evangélium villant fel egy pillanatfelvételt: nagy lelkesedéssel, dobogó szívvel szólalt fel a názáreti zsinagógában. Meghirdette az úr kegyelmi esztendejét. És csalódása borzasztó volt, működése botrányba fulladt. Egyserűségén, természetességén, póztalanságán botránkoztak meg. Hogy olyan volt, mint ők. III. Az „ács fiának” üzenete Ne féljünk saját környezetünkben, családunk, szomszédaink között képviselni Isten ügyét. Készüljünk fel a „városmisszióra”: Budapestnek hirdetni az igét. Merjünk eszköztelenül, szerényen fordulni az emberek felé. Ne botránkozzunk meg, ha fogadtatásunk hasonló lesz a Názáreti Jézuséhoz. Csendüljenek meg lelkünkben az Ezekielhez intézett szavak: „Emberfia! Elküldelek téged néped fiaihoz. Add át nekik üzenetemet. Meghallgatják, vagy nem, azt nem tudom. De tudják meg, hogy próféta van közöttük.” (Ezekiel 1,2-5) Az egészen ember-Krisztus kell nekünk, hogy teljes szívünkből meg tudjuk szeretni! Imával forduljunk feléje: Názáreti Jézus! „Ács fia”! Ha mint hódító jöttél volna, lázadnánk ellened. Ha mint ítélőbíró, menekülnénk előled. De mivel emberként jöttél, egész szívünk szeretetével szeretünk téged! Ha a sok munkában lehanyatlik karunk, engedd, hogy kérges tenyeredbe helyezzük azokat. Ha a sok gondtól elnehezedik fejünk, hagyd, hogy erős férfivállaidra hajtsuk. Ha a sok szenvedésben sajogni kezd szívünk, engedd, hogy kemény melledben, munkaruhád alatt dobogó emberi szíveden találjon enyhülést. És ha apostoli munkánkat sikertelenség kíséri, a te példád lebegjen szemünk előtt és Isten Országának terjedéséért dolgozni meg ne szűnjünk. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |