L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Évközi 15. vasárnap / B év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2009   2006   2003
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Menj, és prófétálj népemnek!
 
Olvasmány Ámosz próféta könyvéből / Ám 7,12-15
Ámoszhoz pedig így szólt Amaszja: ,,Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!'' Fe- lelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: ,,Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: ,,Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!''
 
Zsoltár / Zs 84
A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit.
 
Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 1,3-14
Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne van számunkra a megváltás az ő vére által, a bűnök bocsánata, kegyelme gazdagságának megfelelően, amelyet igen bőségesen juttatott nekünk minden bölcsességgel és ismerettel. Megismertette ugyanis velünk akaratának a titkát jóságos tetszése szerint, amelyet elhatározott benne az idők teljességének megvalósításáról: hogy Krisztusban mint Főben újra összefogjon mindent, ami az égben és ami a földön van. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban. Benne ti is hallottátok az igazság igéjét, hittetek is neki, és megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, aki foglalója örökségünknek, amíg Isten teljesen meg nem váltja tulajdonát dicsőségének magasztalására.
 
Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 6,7-13
Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.'' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2009   2006   2003  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2009
 
„Sem kenyeret, sem tarisznyát…”
A mai evangéliumban Jézus próbamisszióra küldi apostolait. Az evangélium az egyedül lehetséges üdvösségről szól, ezért nevezzük örömhírnek, s megdöbbenünk, hogy Jézus ennek hirdetésében nem megy biztosra. Ki meri engedni kezéből Isten világának hirdetését azzal, hogy ezeket a csetlő-botló embereket küldi maga előtt. Persze, egy kissé már nekik adja a Szentlelket, még ha nem is tudnak róla, és ezért jó hírekkel térnek vissza.
Bennünket sokszor kedvetlenné tesz, hogy imádságaink, jótetteink látszólag nem hoznak eredményt, és ezért nem merjük újra próbálni az evangélium szerinti életet. Elfásulunk és összekeveredik bennünk az igényes és az igénytelen élet. Pedig Jézus bennünket is próbamisszióra küld. Emlékezzünk Keresztelő Jánosra, aki egyáltalán nem volt ékesszóló. Nem tanult retorikát, és a külseje sem volt túlzottan szalonképes, de a hatása annál nagyobb volt. Ő azért kiáltott a lelkek pusztájába, hogy az a puszta befogadja az igazi szót, az Örök Igét. De a sokkal ékesszólóbb Aranyszájú Szent János se tudott mindent elmondani Istenről. Nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy legjobb szándékunk mellett is kimagyarázhatóak lesznek szavaink, nemritkán félreérthetőek a jótetteink, de mégis hirdetnünk kell Jézust, mert különben a mulasztás bűnébe esünk. Az egyik szent mondta, hogy nem érdemeljük meg az evangélium hirdetését, de kötelességünk, mert Jézus ránk bízta.
Jézus követői között vannak, akik szinte nevetséges emberek, de amit hirdetnek, az nagyon komoly. Jézus nélküli mai világunkban épp a fordítottját látjuk: nagyon komolynak tűnő emberek akarnak elhitetni nevetséges dolgokat. Ez sokszor sikerül is, mert elszoktunk a józan ítéletalkotástól. Azért van annyi szekta és féltudományos, félvallásos kelekótya ideológia, mert elveszítettük a hit és az ész helyes arányát. Az okoskodó, öntelt emberek tudnak a leghiszékenyebbek lenni.
Jézus nagyvonalúsága arra utal, hogy nem fél az eredménytelenségtől. Ha Isten mindenható, akkor idehirdetése nem az minősíti, hogy első nekifutásra hányan fogadják el. A végtelen értékek nagyságából semmit nem von le, ha nem rögtön fogadják el, hanem később vagy adott esetben rengeteg idő múlva. Sőt, ez a hosszú időtartam egyfajta bizonyíték is. Az örök érték túlél minden átmeneti vihart. A legnagyobb tengeri vihar is csak a legfelső métereket vagy néhány tízméternyi vízréteget mozgat meg, a mélyben csend honol.
Isten nem szorul rá külsősökre, ő nem azért végez „kiszervezést”, mert egymaga nem győzi ezt a sok milliárd embert észhez téríteni, hanem azért, hogy mindenki megízlelje, milyen nagyszerű dolog Isten világához tartozni.
Az apostolok Jézus első eljövetelekor segédkeztek a mai evangélium szerint. Pünkösdöt követően már a második eljövetelének kezdeteinél látjuk őket, ekkor indul az Egyház. Csakhogy közben bekövetkezik egy döbbenetes törés és tagadás: a nagypéntek eseménye. Az apostolok, noha átmentek a teljes tagadás fertőjén, ugyanazok maradtak. Egy különbséggel, megkapták a Szentlelket, aki végtelen erőt adott nekik.
Mindenki egyfajta gyermeki hittel indul ebben a világban, aztán megingatnak vagy lenyomnak ben-nünket a „felnőtt világ” kétségei, de ha minden jól megy, megszületik a felnőtt hit. Úgy is mondhatjuk, hogy egy gyereknek gyerekcipő kell, de ha növekszik, kinövi a gyerekcipőt, és felnőtt méretű cipőre szorul. Ma nagyon sokan vannak, akik hitbeli szempontból nézve mezítlábas felnőttek. Persze, hogy felfázott és immunhiányos lelkűek lesznek, ami kihat mindennapjaikra. Az egészségükre is.
Jézus úgy küldi az apostolokat, hogy semmi emberi biztonságuk ne legyen. Ne vigyenek két ruhát, tarisznyát, semmi olyasmit, ami az akkori vándorláshoz kellett. Bízzák magukat azokra, akik fogadják őket. S ha valaki még nem fogadó kész, menjenek máshová.
Az eszköztelenségnek ez a varázsa ma is sokakat megérint. Találkoztam olyan magyar fiatalokkal, akik Izlandot járták be autóstoppal. Előfordult, hogy 15-20 órát vártak, mire a következő autó jött. Kb. egy hónapot töltöttek a szigeten, teljesen másokra bízták magukat, irtózatosan kimerülve, de lelkileg feltöltődve jöttek vissza.
Jézus nem engedi, hogy a segédeszközök túlzottan lekössék figyelmünket. A világunk minden része Isten teremtménye, de egyik sem emelhető Isten helyébe. Zarándoklatunkban túlzottan leköthetnek bennünket a tarisznyák, ruhák modern változatai: öröklakás, bankbetét, biztosítási ígéretek stb. Ha nem az evangélium szellemében használjuk a földi értékeket, akkor nem fogják összekötni, hanem elválasztják az embereket. Jézus zarándokai az ember-ember közötti kapcsolatot építették. De nem úgy, hogy az emberről beszéltek, hanem Istenről. Létezik ugyanis lelki gravitáció is: ha nem az égiekre figyelünk, akkor a földi javakat se tudjuk normálisan használni, és a föld alá süllyedünk. Ha nem akarunk emberfeletti emberek lenni, akkor az emberi szint alá süllyedünk. Jézus ettől óv meg bennünket, amikor apostolaival együtt mindnyájunkat függőségektől mentes misszióra küld embertársaink közé.
Sánta János/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2006
 
Minden ember számára öröm, ha felettesei megbíznak benne és fontos feladatra küldik. Már a gyermek is szívesen vállalja tanárának, cserkészparancsnokának megbízatását. Igyekszik vezetőjének tervét, módszerét átvenni.
Jézus munkatársára szent feladatot bízott. Elküldte őket prédikációs körútra. Kifejtette előttük módszerét. A mai apostolkodásnak is ezek az alaptulajdonságai: halljuk az Évközi 15. vasárnap Igeliturgiájában.
Apostolkodásunk Jézusi alapelvei
1. Legyen eszköztelen. „Ne vigyetek magatokkal pénzt az övetekben”. Külföldi útra induló turisták „költőpénzt” visznek. Pénzzel mindent meg lehet szerezni: élelmet, szállást, emléktárgyakat. Biztonságérzetet ad. Jézus ezt a bebiztosítottság érzését akarja elvonni. Amikor egy hajó veszélybe kerül a tengeren, a túlsúlyt bedobálják a vízbe. Csak azt vigyék, ami nem akadályozza a célbaérkezést. Ezért Jézus csak a létminimumot engedélyezi: ne legyen pénzük, váltóruhájuk, botjuk.
Éljék meg a kiszolgáltatottságot, védtelenséget. Pontosabban: bízzák rá magukat tökéletesen a Gondviselésre. Nem kínzásból, nem spártai keménységből, hanem az akadálytalan és gyors igehirdetés okából.
A háborúban a könnyűlovasság, a légi csatában a vadászgépek alkalmasabbak az eredményes hadviseléshez, mint a nehéz tűzőrség, páncélos osztag. Ez volt a mester stílusa is: pénz nélkül, hadsereg nélkül, evilági garanciák nélkül indult. És olyan barázdát vágott a történelembe, amelyet 2000 éve nem lehet betemetni. Legyen jelszavunk a modern ének: „Ne terheld a hátizsákod, hagyd a holmid, légy szabad…”
2. Épüljön a kényszerítés nélküli szabadságra. „Ahol nem fogadnak be, hagyjátok ott a várost.” Nem enged senkit lehengerelni, megagitálni. A kényszer, erőszak, zsarolás nem jézusi módszer. Ő maga is felkínálta az üdvösséget, felszólított a megtérésre, meghívott Isten Országába. De várta az ember szabad döntését. Neki csak olyan hívekben telik öröme, akik tudatosan, szabadon csatlakoznak hozzá – Apostolait is erre a módszerre tanítja. Ahol elzárkóznak az emberek, ott a tanítványok ne töltsék idejüket. Menjenek tovább. Van még elég hely, ahol befogadják őket.
Semmiképpen nem jézusi módszer a szekták erőszakos, agresszív térítése, lehengerlő stílusa. A mi módszerünk ne a vadászéhoz hasonlítson, aki célba veszi, üldözi áldozatát. Hanem a halászéhoz, aki szelíden hálójába vonzza a lelkeket.
3. Hitelesítsük a szeretet cselekedeteivel. „Gyógyítsátok a betegeket, szabadítsátok meg a megszállottakat.” A tanítványok küldetéséhez az igehirdetés mellett hozzátartozik a gyógyító és megszabadító tevékenység. Vagyis a cselekvő szeretet. Pl.: Ifjúsági hittancsoport a szeretetről tartott vitaestet. Közben üdítő, kávé, ropizás. Búcsúzás előtt egy nagylány felvetette: mossuk el a csészéket és söpörjünk fel, ne kelljen a sekrestyés nővérnek. De akkor hirtelen, nagyon sürgősen mindenkinek haza kellett mennie. A munka maradt. Hát a szeretetről lehet szépeket mondani, de fontosabb megvalósítani. Akik így próbálnak „apostolkodni”, lehet, hogy látszatsikereket elérnek, de Jézus Egyházának ügyét nem viszik előre.
Pozitív példa: Lieger bíboros, montreali érsek, a Vatikáni Zsinat után lemondott, és a kameruni leprás gyermekek közé ment. VI. Pálnak így indokolta: „A Zsinaton sokat beszéltünk a szegények egyházáról. Csak akkor érzem hitelesnek, ha az esélytelenek szolgálatát vállaljuk.”
A jövő évi budapesti városmisszióra már kezdünk készülni. Átütő eredményt várunk tőle. A magyar egyház hatalmas sansza lehet ez. De fennáll a veszély, hogy elvétjük a lehetőséget. Tanulmányozzuk a mai evangélium üzenetét, ismerjük meg Jézus módszerét, építsük krisztusi elvekre apostoli munkánkat. Izajás lelkületével készségesen vállalkozzunk a hívásra: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!” (Iz. 6,8). Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2003
 
1. Találkozás a „mit fognak szólni” életérzéssel
A mai Evangélium az elmúlt vasárnapi evangélium közvetlen folytatása, s ezért egy mondattal szükséges visszaidézni a múlt vasárnapi szöveget. Arról volt szó, hogy Jézus egyszer tanítványaival együtt visszament szülővárosába, Názáretbe. A názáretiek azonban nem elismeréssel fogadták Jézust, hanem szinte ellenségesen. Kicsoda ez, nem az ácsnak a fia – kérdezték – és megbotránkoztak benne. A múlt vasárnapi szöveg tehát arról szólt, hogy Jézus szembetalálta magát az ellenkezéssel, elutasítással. A mai evangélium pedig arról szól, hogy mi volt a reagálása erre az elutasító véleményre.
Az evangélista ugyan nem fedi fel Jézus belső gondolatait és érzéseit, de nem gondoljuk, hogy hidegen hagyta őt az elutasítás. Jézus igenis érzékeny volt arra, amit róla mondtak vagy gondoltak. Ebben is hasonlított hozzánk, emberekhez. Fülöp Cezáreájában megkérdezte például tanítványaitól: „Kinek tartanak engem az emberek?” Később pedig tanítványaitól kérdezi: „Hát ti, kinek tartotok engem?” (Mk 8,27).
Kár lenne tagadni, mindnyájunkat befolyásol mások véleménye. Mindnyájan találkoztunk már a „mit fognak szólni” életérzéssel. Minél fiatalabb valaki, annál jobban befolyásolja mások véleménye, mert még kiforratlan személyiség. Ez a „mit fognak szólni” életérzés befolyásolja a fiatalokat az öltözködésben, a társas kapcsolatokban, de még a vallásgyakorlatban is. Milyen nehéz lehet egy vallás iránt ellenséges vagy közömbös környezetben keresztényként élni, kitartani a hitben, imaéletben! Érthető, hogy leginkább a fiatalok keresnek egy magatartásformát. S ebben éppen Jézus ad mintát a mai evangéliumban. Jézus válaszát azért érezhetjük hitelesnek, mert ő is találkozott az elutasítással, őt is megsebezte a tömeg ellenséges magatartása. Hogyan reagált Jézus minderre?
2. A megtámadott Jézus reagálása.
Jézust az ellenségeskedés, amibe ütközött, arra indítja, hogy ne csak egyedül folytassa a tanítást, hanem küldje el a tizenkettőt is. Az ellentmondás megsokszorozta bátorságát. Elküldi tanítványait kettesével, azért küldi, hogy jót tegyenek, betegeket gyógyítsanak. Azt akarja, hogy hozzá hasonlóan ők is feltűnés nélkül, egyszerűen, szerényen lépjenek fel. Ezért parancsolta meg nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak egy vándorbotot (azt is csak a kóbor kutyák ellen, nem emberek ellen), se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt. Rászorítja tanítványait arra, hogy ne anyagi javakban és biztonságban bízzanak, hanem Isten erejében.
A megtámadott Jézus tehát nem zárkózott be, sőt megsokszorozta tevékenységét. Jézus ezt a magatartásformát ajánlja mindazoknak, akiket akár hitük miatt megtámadnak, vagy vallásosságuk miatt leminősítenek.
Ezek után érdemes megkérdezni magunktól: Éreztem már úgy, hogy a hitem miatt rólam alkotott vélemény befolyásol? S ha befolyásolt, vagy egyáltalán csak megzavart mások rólam alkotott véleménye, hogyan reagáltam erre? Vérmérséklet szerint a reakció különböző lehet: feldühödéstől, haragtól kezdve a bezárkózáson át egészen a hit feladásáig, a visszariadásig. A mai evangélium tanításának fényében meglátom, hogy egyik sem helyes magatartás. A helyes reagálásra Jézus adott példát, aki nem kért bocsánatot azért, hogy létezni mer, de nem is kezdett dühkitörésbe, hanem a maga csendes módján megsokszorozta erőfeszítését a maga meggyőződésének terjesztésére. A mai evangélium ezt ajánlja nekünk is, valahányszor ellenkező, elutasító véleménnyel találjuk szembe magunkat. Ámen.
Verőcei Gábor/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP