|
L I
T U R
G I A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia:
2009
2006
2003
-
Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2009
„Sem kenyeret,
sem tarisznyát…”
A mai evangéliumban Jézus próbamisszióra
küldi apostolait. Az evangélium az egyedül lehetséges üdvösségről szól, ezért
nevezzük örömhírnek, s megdöbbenünk, hogy Jézus ennek hirdetésében nem megy
biztosra. Ki meri engedni kezéből Isten világának hirdetését azzal, hogy
ezeket a csetlő-botló embereket küldi maga előtt. Persze, egy kissé már nekik
adja a Szentlelket, még ha nem is tudnak róla, és ezért jó hírekkel térnek
vissza.
Bennünket sokszor kedvetlenné tesz, hogy
imádságaink, jótetteink látszólag nem hoznak eredményt, és ezért nem merjük
újra próbálni az evangélium szerinti életet. Elfásulunk és összekeveredik
bennünk az igényes és az igénytelen élet. Pedig Jézus bennünket is
próbamisszióra küld. Emlékezzünk Keresztelő Jánosra, aki egyáltalán nem volt
ékesszóló. Nem tanult retorikát, és a külseje sem volt túlzottan szalonképes,
de a hatása annál nagyobb volt. Ő azért kiáltott a lelkek pusztájába, hogy az
a puszta befogadja az igazi szót, az Örök Igét. De a sokkal ékesszólóbb
Aranyszájú Szent János se tudott mindent elmondani Istenről. Nekünk is
tudomásul kell vennünk, hogy legjobb szándékunk mellett is kimagyarázhatóak
lesznek szavaink, nemritkán félreérthetőek a jótetteink, de mégis hirdetnünk
kell Jézust, mert különben a mulasztás bűnébe esünk. Az egyik szent mondta,
hogy nem érdemeljük meg az evangélium hirdetését, de kötelességünk, mert Jézus
ránk bízta.
Jézus követői között vannak, akik szinte
nevetséges emberek, de amit hirdetnek, az nagyon komoly. Jézus nélküli mai
világunkban épp a fordítottját látjuk: nagyon komolynak tűnő emberek akarnak
elhitetni nevetséges dolgokat. Ez sokszor sikerül is, mert elszoktunk a józan
ítéletalkotástól. Azért van annyi szekta és féltudományos, félvallásos
kelekótya ideológia, mert elveszítettük a hit és az ész helyes arányát. Az
okoskodó, öntelt emberek tudnak a leghiszékenyebbek lenni.
Jézus nagyvonalúsága arra utal, hogy nem fél
az eredménytelenségtől. Ha Isten mindenható, akkor idehirdetése nem az
minősíti, hogy első nekifutásra hányan fogadják el. A végtelen értékek
nagyságából semmit nem von le, ha nem rögtön fogadják el, hanem később vagy
adott esetben rengeteg idő múlva. Sőt, ez a hosszú időtartam egyfajta
bizonyíték is. Az örök érték túlél minden átmeneti vihart. A legnagyobb
tengeri vihar is csak a legfelső métereket vagy néhány tízméternyi vízréteget
mozgat meg, a mélyben csend honol.
Isten nem szorul rá külsősökre, ő nem azért
végez „kiszervezést”, mert egymaga nem győzi ezt a sok milliárd embert észhez
téríteni, hanem azért, hogy mindenki megízlelje, milyen nagyszerű dolog Isten
világához tartozni.
Az apostolok Jézus első eljövetelekor
segédkeztek a mai evangélium szerint. Pünkösdöt követően már a második
eljövetelének kezdeteinél látjuk őket, ekkor indul az Egyház. Csakhogy közben
bekövetkezik egy döbbenetes törés és tagadás: a nagypéntek eseménye. Az
apostolok, noha átmentek a teljes tagadás fertőjén, ugyanazok maradtak. Egy
különbséggel, megkapták a Szentlelket, aki végtelen erőt adott nekik.
Mindenki egyfajta gyermeki hittel indul ebben
a világban, aztán megingatnak vagy lenyomnak ben-nünket a „felnőtt világ”
kétségei, de ha minden jól megy, megszületik a felnőtt hit. Úgy is mondhatjuk,
hogy egy gyereknek gyerekcipő kell, de ha növekszik, kinövi a gyerekcipőt, és
felnőtt méretű cipőre szorul. Ma nagyon sokan vannak, akik hitbeli szempontból
nézve mezítlábas felnőttek. Persze, hogy felfázott és immunhiányos lelkűek
lesznek, ami kihat mindennapjaikra. Az egészségükre is.
Jézus úgy küldi az apostolokat, hogy semmi
emberi biztonságuk ne legyen. Ne vigyenek két ruhát, tarisznyát, semmi
olyasmit, ami az akkori vándorláshoz kellett. Bízzák magukat azokra, akik
fogadják őket. S ha valaki még nem fogadó kész, menjenek máshová.
Az eszköztelenségnek ez a varázsa ma is
sokakat megérint. Találkoztam olyan magyar fiatalokkal, akik Izlandot járták
be autóstoppal. Előfordult, hogy 15-20 órát vártak, mire a következő autó
jött. Kb. egy hónapot töltöttek a szigeten, teljesen másokra bízták magukat,
irtózatosan kimerülve, de lelkileg feltöltődve jöttek vissza.
Jézus nem engedi, hogy a segédeszközök
túlzottan lekössék figyelmünket. A világunk minden része Isten teremtménye, de
egyik sem emelhető Isten helyébe. Zarándoklatunkban túlzottan leköthetnek
bennünket a tarisznyák, ruhák modern változatai: öröklakás, bankbetét,
biztosítási ígéretek stb. Ha nem az evangélium szellemében használjuk a földi
értékeket, akkor nem fogják összekötni, hanem elválasztják az embereket. Jézus
zarándokai az ember-ember közötti kapcsolatot építették. De nem úgy, hogy az
emberről beszéltek, hanem Istenről. Létezik ugyanis lelki gravitáció is: ha
nem az égiekre figyelünk, akkor a földi javakat se tudjuk normálisan
használni, és a föld alá süllyedünk. Ha nem akarunk emberfeletti emberek
lenni, akkor az emberi szint alá süllyedünk. Jézus ettől óv meg bennünket,
amikor apostolaival együtt mindnyájunkat függőségektől mentes misszióra küld
embertársaink közé.
Sánta János/Magyar Kurír
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2006
Minden ember számára öröm, ha felettesei
megbíznak benne és fontos feladatra küldik. Már a gyermek is szívesen vállalja
tanárának, cserkészparancsnokának megbízatását. Igyekszik vezetőjének tervét,
módszerét átvenni.
Jézus munkatársára szent feladatot bízott.
Elküldte őket prédikációs körútra. Kifejtette előttük módszerét. A mai
apostolkodásnak is ezek az alaptulajdonságai: halljuk az Évközi 15. vasárnap
Igeliturgiájában.
Apostolkodásunk Jézusi alapelvei
1. Legyen eszköztelen. „Ne vigyetek
magatokkal pénzt az övetekben”. Külföldi útra induló turisták „költőpénzt”
visznek. Pénzzel mindent meg lehet szerezni: élelmet, szállást,
emléktárgyakat. Biztonságérzetet ad. Jézus ezt a bebiztosítottság érzését
akarja elvonni. Amikor egy hajó veszélybe kerül a tengeren, a túlsúlyt
bedobálják a vízbe. Csak azt vigyék, ami nem akadályozza a célbaérkezést.
Ezért Jézus csak a létminimumot engedélyezi: ne legyen pénzük, váltóruhájuk,
botjuk.
Éljék meg a kiszolgáltatottságot,
védtelenséget. Pontosabban: bízzák rá magukat tökéletesen a Gondviselésre. Nem
kínzásból, nem spártai keménységből, hanem az akadálytalan és gyors
igehirdetés okából.
A háborúban a könnyűlovasság, a légi csatában
a vadászgépek alkalmasabbak az eredményes hadviseléshez, mint a nehéz
tűzőrség, páncélos osztag. Ez volt a mester stílusa is: pénz nélkül, hadsereg
nélkül, evilági garanciák nélkül indult. És olyan barázdát vágott a
történelembe, amelyet 2000 éve nem lehet betemetni. Legyen jelszavunk a modern
ének: „Ne terheld a hátizsákod, hagyd a holmid, légy szabad…”
2. Épüljön a kényszerítés nélküli
szabadságra. „Ahol nem fogadnak be, hagyjátok ott a várost.” Nem enged senkit
lehengerelni, megagitálni. A kényszer, erőszak, zsarolás nem jézusi módszer. Ő
maga is felkínálta az üdvösséget, felszólított a megtérésre, meghívott Isten
Országába. De várta az ember szabad döntését. Neki csak olyan hívekben telik
öröme, akik tudatosan, szabadon csatlakoznak hozzá – Apostolait is erre a
módszerre tanítja. Ahol elzárkóznak az emberek, ott a tanítványok ne töltsék
idejüket. Menjenek tovább. Van még elég hely, ahol befogadják őket.
Semmiképpen nem jézusi módszer a szekták
erőszakos, agresszív térítése, lehengerlő stílusa. A mi módszerünk ne a
vadászéhoz hasonlítson, aki célba veszi, üldözi áldozatát. Hanem a halászéhoz,
aki szelíden hálójába vonzza a lelkeket.
3. Hitelesítsük a szeretet cselekedeteivel.
„Gyógyítsátok a betegeket, szabadítsátok meg a megszállottakat.” A tanítványok
küldetéséhez az igehirdetés mellett hozzátartozik a gyógyító és megszabadító
tevékenység. Vagyis a cselekvő szeretet. Pl.: Ifjúsági hittancsoport a
szeretetről tartott vitaestet. Közben üdítő, kávé, ropizás. Búcsúzás előtt egy
nagylány felvetette: mossuk el a csészéket és söpörjünk fel, ne kelljen a
sekrestyés nővérnek. De akkor hirtelen, nagyon sürgősen mindenkinek haza
kellett mennie. A munka maradt. Hát a szeretetről lehet szépeket mondani, de
fontosabb megvalósítani. Akik így próbálnak „apostolkodni”, lehet, hogy
látszatsikereket elérnek, de Jézus Egyházának ügyét nem viszik előre.
Pozitív példa: Lieger bíboros, montreali
érsek, a Vatikáni Zsinat után lemondott, és a kameruni leprás gyermekek közé
ment. VI. Pálnak így indokolta: „A Zsinaton sokat beszéltünk a szegények
egyházáról. Csak akkor érzem hitelesnek, ha az esélytelenek szolgálatát
vállaljuk.”
A jövő évi budapesti városmisszióra már
kezdünk készülni. Átütő eredményt várunk tőle. A magyar egyház hatalmas sansza
lehet ez. De fennáll a veszély, hogy elvétjük a lehetőséget. Tanulmányozzuk a
mai evangélium üzenetét, ismerjük meg Jézus módszerét, építsük krisztusi
elvekre apostoli munkánkat. Izajás lelkületével készségesen vállalkozzunk a
hívásra: „Itt vagyok, Uram, küldj engem!” (Iz. 6,8). Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2003
1.
Találkozás a „mit fognak szólni” életérzéssel
A mai Evangélium az elmúlt vasárnapi evangélium közvetlen
folytatása, s ezért egy mondattal szükséges visszaidézni a múlt
vasárnapi szöveget. Arról volt szó, hogy Jézus egyszer
tanítványaival együtt visszament szülővárosába, Názáretbe. A
názáretiek azonban nem elismeréssel fogadták Jézust, hanem
szinte ellenségesen. Kicsoda ez, nem az ácsnak a fia – kérdezték
– és megbotránkoztak benne. A múlt vasárnapi szöveg tehát arról
szólt, hogy Jézus szembetalálta magát az ellenkezéssel,
elutasítással. A mai evangélium pedig arról szól, hogy mi volt a
reagálása erre az elutasító véleményre.
Az evangélista ugyan nem fedi fel Jézus belső gondolatait és
érzéseit, de nem gondoljuk, hogy hidegen hagyta őt az
elutasítás. Jézus igenis érzékeny volt arra, amit róla mondtak
vagy gondoltak. Ebben is hasonlított hozzánk, emberekhez. Fülöp
Cezáreájában megkérdezte például tanítványaitól: „Kinek tartanak
engem az emberek?” Később pedig tanítványaitól kérdezi: „Hát ti,
kinek tartotok engem?” (Mk 8,27).
Kár lenne tagadni, mindnyájunkat befolyásol mások véleménye.
Mindnyájan találkoztunk már a „mit fognak szólni” életérzéssel.
Minél fiatalabb valaki, annál jobban befolyásolja mások
véleménye, mert még kiforratlan személyiség. Ez a „mit fognak
szólni” életérzés befolyásolja a fiatalokat az öltözködésben, a
társas kapcsolatokban, de még a vallásgyakorlatban is. Milyen
nehéz lehet egy vallás iránt ellenséges vagy közömbös
környezetben keresztényként élni, kitartani a hitben,
imaéletben! Érthető, hogy leginkább a fiatalok keresnek egy
magatartásformát. S ebben éppen Jézus ad mintát a mai
evangéliumban. Jézus válaszát azért érezhetjük hitelesnek, mert
ő is találkozott az elutasítással, őt is megsebezte a tömeg
ellenséges magatartása. Hogyan reagált Jézus minderre?
2. A megtámadott Jézus reagálása.
Jézust az ellenségeskedés, amibe ütközött, arra indítja, hogy ne
csak egyedül folytassa a tanítást, hanem küldje el a tizenkettőt
is. Az ellentmondás megsokszorozta bátorságát. Elküldi
tanítványait kettesével, azért küldi, hogy jót tegyenek,
betegeket gyógyítsanak. Azt akarja, hogy hozzá hasonlóan ők is
feltűnés nélkül, egyszerűen, szerényen lépjenek fel. Ezért
parancsolta meg nekik, hogy ne vigyenek az útra semmi mást, csak
egy vándorbotot (azt is csak a kóbor kutyák ellen, nem emberek
ellen), se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt. Rászorítja
tanítványait arra, hogy ne anyagi javakban és biztonságban
bízzanak, hanem Isten erejében.
A megtámadott Jézus tehát nem zárkózott be, sőt megsokszorozta
tevékenységét. Jézus ezt a magatartásformát ajánlja mindazoknak,
akiket akár hitük miatt megtámadnak, vagy vallásosságuk miatt
leminősítenek.
Ezek után érdemes megkérdezni magunktól: Éreztem már úgy, hogy a
hitem miatt rólam alkotott vélemény befolyásol? S ha
befolyásolt, vagy egyáltalán csak megzavart mások rólam alkotott
véleménye, hogyan reagáltam erre? Vérmérséklet szerint a reakció
különböző lehet: feldühödéstől, haragtól kezdve a bezárkózáson
át egészen a hit feladásáig, a visszariadásig. A mai evangélium
tanításának fényében meglátom, hogy egyik sem helyes magatartás.
A helyes reagálásra Jézus adott példát, aki nem kért bocsánatot
azért, hogy létezni mer, de nem is kezdett dühkitörésbe, hanem a
maga csendes módján megsokszorozta erőfeszítését a maga
meggyőződésének terjesztésére. A mai evangélium ezt ajánlja
nekünk is, valahányszor ellenkező, elutasító véleménnyel
találjuk szembe magunkat. Ámen.
Verőcei Gábor/MK
|
|
|
|
|
|
LELKISÉGI GONDOLATOK
|
|
|
|
|
|
|
|