|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 16. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 16. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Összegyűjtöm nyájam maradékát, és pásztorokat is adok melléjük Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből / Jer 23,1-6 ,,Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! -- mondja az Úr. -- Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát, -- mondja az Úr. -- Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket -- mondja az Úr. -- Íme, jönnek napok -- mondja az Úr --, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Zsoltár / Zs 22 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 2,13-18 Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek [Iz 57,19]; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához. Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 6,30-34 Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.'' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Időtöltésre ne,
töltekezésre viszont legyen időnk! Ritkán lehet ilyen jelenetet olvasni az evangéliumban, mint a mai. Jézus félrehívja apostolait, hogy pihenjenek kicsit. Az emberek viszont nem hagyják őket félrevonulni, utánuk mennek, és rájuk találnak. S pihenés helyett Jézus sok mindenre kezdi őket tanítani. Biztos, hogy pihenés helyett? Nyilvánvaló, hogy vannak természetes emberi igényeink; evés, alvás stb. De aki Krisztus útján akar járni, megtapasztalja, hogy másképpen telik az ideje, sőt az ember magánélete is átalakul. Nem szűnik meg, de mégsem időtöltés lesz, hanem egyfajta töltekezés, hogy utána újra az emberek közé menjen mindenki a maga talentuma szerint. Alapjában véve nincs is magánéletünk, hiszen Isten mindig lát bennünket. Az ő színe előtt élünk. Előle nem lehet elbújni. De ez mégsem egyfajta természetfeletti felügyelet. Mégis tudunk, sőt kell is bizonyos időt egyedül tölteni, mert emberlétünk ritmusokra épül, s ide tartozik munka és pihenés váltakozása is. Az evangéliumi szakasz nyomán úgy tűnik, hogy Jézusnak és társainak soha nem volt megállása. Sőt, az a kérdés is felmerül, hogy Jézus a nyilvános működésének három éve alatt egyáltalán hol lakott. Vándortanítóként aligha volt neki állandó lakóhelye. Ott aludt, ameddig éppen eljutott. A „szabadideje” pedig, úgy tűnik, állandó beszélgetésben telt a Mennyei Atyával. Erre azt mondhatnánk, mi nem tudunk ilyen minőségben élni. Tudunk is, meg nem is. De ha nem erre törekszünk, akkor biztos, hogy lecsúszunk. Kereszténynek lenni annyi, mint ár ellen úszni. Nemcsak a külvilághoz képest, hanem még az egyház viszonylatában is, hiszen mindenki gyarló ember. Lehet, hogy a parthoz képest nem mozdulunk, de mégis haladunk, mert kezünk, lábunk mozog, hogy vissza ne sodródjunk. Talán ritkán merünk erről beszélni, de felejtsük el, hogy az egyházon belül szentebb a légkör, mint azon kívül. Ám minél közelebb vagyunk Jézushoz, a Főhöz, annál jobban előtűnnek bűneink is! Templomba járó embereket elkeserít, néha el is tántorít, hogy a vasárnapi szentmise látogatói a hétköznapok során micsoda torzsalkodásokat tudnak produkálni. Persze, itt már csak a megbocsátás szelleme segít, de hát mi mást várunk? Egy családapa, családanya, pap, szerzetes, vagy bárki, aki másokért él, nem azért vonul félre, hogy teljen az ideje. Ez luxusnak és mulasztásnak számít. Nincs időnk időtöltésre. Ez a világ nem végállapot, hanem átmenet. A folyosón nem szoktunk időzni. Minden pillanatunk, az is, amikor alszunk, azt szolgálja, hogy Krisztus művét hirdessük. Nem tudunk nem tanúságtevő életet élni. Ha azt szeretnénk, hogy bizonyos időszakunk ne Istenről szóljon, az bűnös időtartammá válik, és nincs köze a Szentlélekhez. Mégsem tilos szórakozni. Most vakáció van, a gyerekeknek is jelentsen töltekezést ez a pár hónap, de ez ne kódorgás legyen. A Szentatya is elmegy Észak-Olaszországba két-három hétre. Szabad utazni, nyaralni, de mindent abban a tudatban, hogy valamilyen cél érdekében tesszük. Azért, hogy ha visszatértünk, jobban élhessük az evangéliumi életet. Ma rengeteg a céltalan, kódorgó ember. Lehet, hogy kívülről nézve annyira szorgalmasak, hogy alig alszanak, de belül nyugtalanok és reménytelenek. Nincs élettávlatuk. Nem tudják, vagy talán nem merik megfogalmazni, miért élnek. S ha elbocsátják őket a munkahelyről, még jobban magukba roskadnak, s már ki sem mozdulnak otthonról. Látjuk a másik végletet is. Sokan úgy élnek, hogy semmit sem tesznek hozzá a világhoz, csak elvesznek belőle. Szerintük ez a világ készen van, nem kell már rajta alakítani semmit. S egyébként is, ha az ember válik a világ urává, akkor nyugodtan eldöntheti, meddig és hová fejlődjön a világ. A bencések jelmondata ide illik: Ora et labora! Imádkozzál és dolgozzál! A keresztény ember nem azért imádkozik, mert menekül a munkától, és nem azért dolgozik, mert fölöslegesnek tartja az imát. A bencések e jelmondata inkább olyat jelent, hogy életünk minden mozzanata e két pólust tartja össze bennünk, hiszen munkánk minősége imádsággal ér fel, és imádságunk egyáltalán nem tétlenség, mert az isteni indítás keresése a hétköznapokhoz. Sánta János/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
Az elcsigázottak
pásztorainak felkészítése Samuel Beckett színdarabja: „Godot-ra várva” különös mű. Két lerongyolódott, útszéli vándor beszélget benne az élet értelméről. Azt mondják: az élet bohócjelenetek, szenvedések és unatkozások sorozata. Az értelmetlenség közepette azonban minduntalan visszatér a gondolat, hogy Godot-ra várnak. Ki ez a Godot? – Nevében benne a van a God – Isten szó, de alakja elmosódó. Jézus életében a választott nép fiait hasonló érzés töltötte el. Értelmetlennek, céltalannak érezték életüket. Elcsigázottak és kimerültek voltak, „mint a pásztor nélküli juhok”. De vártak. Az Úr Jeremiás prófétán keresztül megígérte, hogy elküldi majd a Messiást, aki választott munkatársaival jó Pásztora lesz népének, mivel Izrael pásztorai szétzüllesztették Isten népét. Az évközi 16. vasárnap evangéliuma meghirdeti az elcsigázottak Pásztorának megérkezését és rámutat a mai pásztorok felkészítésének útjára. 1. Az elcsigázottak pásztora megérkezett. Márk az evangéliumában jelzi, hogy a nagy Pásztorról hirdetett kép beteljesedett. Akire a világnak igazán szüksége van, megérkezett. Kortársaival közli: „Fáradtak, túlterheltek! Eddig senki nem törődött veletek. Pásztor nélküli juhok voltatok, céltalanul bolyongtatok. De nézzétek, Krisztus rátok talált. Megesett rajtatok a szíve. Fontosnak tart titeket. Törődik veletek. Ő a ti igazi pásztorotok.” 2. A pásztor munkatársainak fel kell készülniük. De az evangélista még valamit kifejez. Hogy ez a nagy Pásztor maga köré gyűjti bizalmas munkatársait. Felkészíti őket csendben, a pusztában, hogy alkalmasak legyenek az elcsigázottak erősítésére. Jézus a tizenkettőt külön tanította a vigasztalás, gyógyítás feladatára. 3. Az evangélium aktuális üzenete. Az evangélium üzenetet hordoz számunkra is. Hiszen a mai világ is eligazításra vár, pásztorra vágyódik, mert annyi izmus, annyi prófétája hirdetett már annyiféle tant, hogy végként nem ismerik ki magukat a világnézetek kaotikus zűrzavarában. Összezavarodtak az ellentmondásokban, elcsigázódtak a modern élet keresztjei közepette. Ennek a világnak szüksége van Jézus apostolaira. Nemcsak a szolgálati papságra, hanem az általános papság hordozóira is. Isten népének minden tagja apostol kell, hogy legyen. De föl vagyunk-e rá készülve? Hogyan? a) A csend által. Jézus felszólít: „Jöjjetek a csendbe, egy távol eső helyre. Ne sajnáljátok az időt, hogy csak velem legyetek. Készüljetek fel elmélyedéssel, hogy majd alkalmas eszközként küldhesselek titeket a pásztornélküli juhokhoz.” Biztosítani akarja számunkra a lehetőséget,. Hogy őt hallgassuk. Tudja, hogy rászorulunk az elmélyedésre, az imádságra, a tanulásra. b) A Szentírás tanulmányozása által. Szeressük olvasni egyénileg a Bibliát, vagy kis csoportban közösen megbeszélni. c) Lelkigyakorlat vezetésével. Néhány évtizede csak titokban, bujkálva, súlyos kockázatot vállalva végezhettek a hívek lelkigyakorlatot. Ma számtalan lehetőség kínálkozik rá. Éljünk az alkalommal! Ha egyszer majd üt az óra, és a világ rátalál Krisztusra, lesz-e vajon a Mesternek elegendő számú apostola? Szükség lesz mindenkire! Készüljünk fel, hogy Jézus alkalmas munkatársai lehessünk. Feladatunk, hogy a papköltő szavaival szólítsuk meg az embereket: Testvéreim, megálljatok és üljetek le mellém, mert íme mondom néktek: erre fog jönni, akit kerestek. Erre fog jönni, akire oly igen nagyon nagy a ti szükségtek. engemet Ő küld a vak idegenbe, hol szél sóhajt és úttalanok várnak, s Ő adta a fáklyát kezembe. (Sík Sándor: Fáklya) Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2003
1.
Jézus gondoskodik tanítványai pihenéséről Az elmúlt vasárnapi Evangéliumban Jézus elküldte tanítványait kettesével tanító körútra. A mai Evangélium arról számol be, hogy a tanítványok visszaérkezve elmondják tapasztalataikat. Az evangélista nem részletezi ezeket a tapasztalatokat, élményeket, csupán azt szemlélteti, hogy egyre több ember gyülekezik Jézusnál. Jövő vasárnap pedig ennek folytatásaként azt fogjuk hallani, hogy Jézus a kenyérszaporítás csodáját teszi a többezernyi ember táplálására. Röviden: a tanítványok missziós útja sikeres volt. Olyannyira sikeres, hogy az apostoloknak még evésre is alig marad idejük. Ebben a helyzetben szólítja fel Jézus a tanítványokat, hogy vele együtt vonuljanak vissza egy csendes, nyugodt helyre, ahol maguk között lehetnek, beszélgethetnek, pihenhetnek. Mi ez – kérdezhetjük –, faképnél hagyják a rájuk kíváncsi tömeget? Nem szeretetlenség, önzés ez? Nem! Amikor Jézus tanítványaival egy kis időre visszavonul, ezt nem azért teszik, mert nem akarnak törődni az emberek elhagyatottságával. A szolgálat lelkülete nem jelentheti mindig azt, hogy az embernek azonnal rendelkezésre kell állnia. Az irgalmasság gyakorlása nem jelentheti mindig azt, hogy azonnal odamenjen az ember a rászorulóhoz, mert akkor soha nem lehetne egy pillanatra sem megállni. Aki másokon segíteni akar, annak elég okosnak és bátornak kell lenni ahhoz, hogy megvárakoztasson másokat. Ezzel nem megalázni akarja a másikat, hanem éppen megfelelően fel akar készülni arra, hogy igazán segíteni tudjon. A lemerült akkumulátornak előbb fel kell töltődnie, hogy ismét energiát tudjon adni. Itt jutunk el a mai Evangélium tanításához: a pihenés szükségességéhez. Jézus gondoskodik tanítványainak pihenéséről, mert az embernek egyszerűen pihenésre van szüksége. Az állandó feszültség terheivel működő idegek hamar elfáradnak és ez olyan hibák forrásává lehet, amelyeket azután már nagyon nehéz orvosolni. 2. Gondoskodjunk lelki pihenésünkről! Napjainkban sokszor emlegetjük a rohanó életet, sok munkánkat, elfoglaltságunkat. Arra kevésbé szoktunk figyelni, hogy megfelelőképpen kipihenjük magunkat. Pedig ehhez is nagy hozzáértésre, körültekintésre van szükség. Természetesen nem a testi, hanem a lelki fáradtsággal kapcsolatban. A fáradt idegek nehezebben regenerálódnak, mint a fáradt izmok. A lelki fáradtság összetett jelenség, sokféle oka lehet. Szerepet játszhat benne az élet céltalanságának nyomasztó érzése, a környezet meg nem értése, kudarcélmények és így tovább. Benne vagyunk a nyár kellős közepén. Ez a testi és lelki pihenés ideje is. Kötelességünk tehát a lelki pihenésről való gondoskodás. Szinte közhely, hogy a testmozgás (kirándulás, séták, sport), valamint a kultúra különböző ágai (egy nyári hangverseny, olvasmány) nem csak szórakoztató szerepet töltenek be, de szolgálják a lelki egészségünket is. Ide tartozik a vasárnap lelkisége is, a szentmise. Az egykor országos hírű retorika-tanár, Bodnár Elek mondta egyszer a kispapoknak, hogy ő vasárnap úgy megy a budai Szent Imre-templomba, hogy most jól kipihenem magamat. Neki lelki felüdülést jelentett a szentmise és a prédikáció. Nyaralásról hazaérkező híveink is hányszor mesélik örömmel, hogy milyen élményt jelentett nekik egy idegen templomban hallgatott szentmise. Igen, a vallási, lelki élmény is hozzájárul a lelki pihenéshez. Menjünk tehát Jézushoz a Tabernákulum elé, a csöndes, nyugodt helyre, ahol megérezhetjük Jézus szeretetét, s ahol bennünk is megerősödik az Isten- és embertárs iránti szeretet. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |