|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 17. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Enni fognak, és még marad is Olvasmány a Királyok második könyvéből / 2Kir 4,42-44 Majd odajött egy ember Baálsálisából, és zsengéből való kenyereket hozott az Isten emberének: húsz árpakenyeret s friss gabonát a tarisznyájában. Erre ő azt mondta: ,,Add oda a népnek, hadd egyen.'' A szolgája erre azt felelte: ,,Mi ez ahhoz, hogy száz ember elé adjam?'' Ám ő ismét azt mondta: ,,Add csak oda a népnek, hadd egyen, ezt üzeni ugyanis az Úr: ,,Esznek is, marad is.'''' Odatette tehát eléjük, s ettek, s maradt is, az Úr szava szerint. Zsoltár / Zs 144 Dicséret. Dávidtól. Magasztallak téged, Istenem, királyom, s áldom nevedet örökkön örökké. Áldalak téged mindennap, és dicsérem nevedet örökkön örökké. Nagy az Úr és méltó a dicséretre, nagysága fölfoghatatlan. Nemzedék nemzedéknek dicséri alkotásaidat és hirdeti hatalmadat. Elmondják szentséged fölséges dicsőségét, elbeszélik csodáidat. Elmondják félelmetes erődet, és hirdetik nagyságodat. Megemlékeznek túláradó jóságodról, igazságodat ujjongva ünneplik. Irgalmas az Úr és könyörületes, hosszantűrő és nagyirgalmú. Jó az Úr mindenkihez, és könyörületes minden teremtményéhez. Magasztaljon téged, Uram, minden műved, és áldjanak szentjeid. Országod dicsőségét hirdessék és beszéljék el hatalmadat, hogy megismertessék az emberek fiaival hatalmadat, és országodnak fölséges dicsőségét. A te országod örökké tartó ország, és uralmad nemzedékről nemzedékre fönnáll. Hűséges az Úr minden igéjében, és szentséges minden tettében. Fölemel az Úr mindenkit, aki elesik, és minden elnyomottat fölsegít. Mindeneknek szemei tebenned bíznak, Úristen, mert te adsz nekik eledelt. Alkalmas időben. megnyitod kezedet, és betöltesz minden élőt áldásoddal. Igazságos az Úr minden útjában, és szent minden művében. Közel van az Úr mindazokhoz, akik segítségül hívják, akik segítségül hívják őt igazságban. Teljesíti akaratát azoknak, akik őt félik, meghallgatja könyörgésüket és megszabadítja őket. Megőrzi az Úr mindazokat, akik őt szeretik, de elpusztítja mind a bűnösöket. Hirdesse szám az Úr dicséretét, és minden élő áldja szent nevét örökkön-örökké. Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 4,1-6 Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. Egy a test és egy a Lélek, amint hivatásotok is egy reménységre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 6,1-15 Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?'' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.'' A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?'' Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!'' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!'' Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!'' Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
A szeretet
megosztva gyarapszik Jézus a mai evangélium szavai szerint kenyeret szaporít, hogy az éhező tömeget jóllakassa. Itt azonban ne valamiféle óriási menzára gondoljunk, hanem többre: Jézus nem az étel kiosztásával kezdi az emberek táplálását, hanem a tanítással. De arra is ügyel, hogy a tömegnek még legyen ereje követni őt, és a tömeg valójában nem tudja, mi fog történni, csak Jézus csodás alakja viszi őket előre. A vele való találkozás a fő táplálékuk, a kenyér csak ennek a következménye. Jézus lelkileg táplálja őket, s ennek külső jelévé válik a kenyérszaporítás csodája. Valójában tehát a szeretetét osztja, s ebből születik a kenyér kiosztása. Jézus mindig osztja a szeretetét, de ennek nem mindig lesz olyan külső jele, hogy ezerszámra megjelennének a kenyerek. Csak időnként kíséri külső jel az állandó szeretetet. Ez biztatást jelentsen nekünk is, mert a mi szeretetünket sem kísérik mindig külső jelek, pl. nagyon tud fájni, ha sokáig nem kapunk sehonnan elismerést, pedig szerintünk már igencsak esedékes volna. Gondoljunk arra, hogy Jézus a keresztfán még jobban osztja a szeretetét, mint a kenyérszaporításkor, és ott nyoma sincs az emberi elismerésnek. Nem is az emberi elismerés a lényeg, hanem az Istentől jövő elismerés. Ma olyan csapda leselkedik ránk, hogy etetni akarnak bennünket, tanítás nélkül. Senki sem magyarázza el, mire valók és hogyan használhatók az anyagi javak. Ez habzsolást eredményez, s végső soron önmagunkat, környezetünket és egymást emésztjük fel módtalanul használva az evilági javakat. Nem tanítják meg az embereket, hogy mi mire jó, ráadásul még akkor is etetni akarnak bennünket, amikor már az emésztés ideje következne. Ezért van annyi tönkrement életű és kiégett lelkű embertársunk. Nekünk, akik keresztényeknek tekintjük magunkat, újra és újra az a kötelességünk, hogy helyes módon tápláljuk a világot, mindenkit a maga idejében, ahogyan Jézus tette. Ez a csoda arra is figyelmeztet, hogy mennyire lassan ivódik be az emberek tudatába Jézus üzenete. Erőszakkal királlyá akarják tenni. Jóllakott állapotban könnyű kimondani: „Ez a mi emberünk.” Jézus viszont szinte elmenekül onnan, félrevonul, egészen egyedül marad. Erről nagyon ritkán szól az evangélium. Ha félrevonul, általában magával viszi Pétert, Jakabot és Jánost. Itt egyedül vonul félre, majdnem úgy, mint a Getszemáni kertben. Pedig az mennyire más élethelyzet volt. A tömeg értetlenkedése szempontjából mégis azonos, hiszen itt sem ismerik őt jól és ott sem. Jézust valójában majd a húsvét és a pünkösd ismerteti meg helyesen az emberekkel. A tömeg még nem közösség. A tömeg nem más, mint sok ember együtt, valamiféle felettes lendítő erőnek alávetve, ami személytelen. Pontosabban szólva, a tömeg szintjén álló embercsoportot egyformán lehet jóra és rosszra irányítani. Még tömegnek kell neveznünk a jóllakott embercsoportot, a virágvasárnapi hozsannázókat és a nagypénteki ordítozókat. A Krisztust nem ismerő emberek együtt még csak tömegnek nevezhetők. S itt európai emberként se nagyon büszkélkedjünk. Ne nézzük furcsálkodva a muzulmán világ médiában bemutatott tömegjeleneteit, mert a plázába berontó őrült vásárlók ugyanúgy tömegnek számítanak. Még Máltán is, ahol majdnem száz százalékban vallásgyakorlók az emberek, ilyen esetről szólt a hír; amikor valamilyen huszadrangú háztartási gépet adtak talán egy napon keresztül hatalmas kedvezménnyel. Tudunk-e gyomortöltő tömegből étkező és Istenből élő közösséggé emelkedni? Elszedjük egymástól a javakat, vagy Krisztusra figyelve fölé tudunk emelkedni a javaknak? Csak az utóbbi esetben tudjuk helyesen használni mindennapi dolgainkat. A kenyérszaporítás alkalmával még kívülről érkezik az étel, az Oltáriszentség csodájában már maga Jézus válik étellé, és ennek nyomán mi magunk is! Nagycsütörtöktől kezdve újabb lépést tesz az üdvösségtörténet, amely Isten közeledésének története az emberekhez. Már majdnem a végső lépésnél tartunk, de az majd húsvétkor lesz, illetve ennek végső beteljesülésekor, Jézus második eljövetelekor. A kenyérszaporítás alkalmával Jézus még kenyeret bíz az apostolokra, az utolsó vacsorán már önmagát, de ezzel nincs vége a sornak: elérkezik az egyház időszaka, amikor maguk a keresztények válnak éltető kenyérré. Mellékes apróságnak számít, hogy Jézus nem hagyja a megmaradt kenyeret szétszóródva. Jelképes az összegyűjtött mennyiség: 12 kosárnyi. Tehát a maradék is fontos! Kell még másoknak is, akik nem voltak itt. El kell vinni a betegeknek vagy éppenséggel a tájékozatlanoknak, a keresőknek, akik még nem Jézustól várják a jólétet és a biztonságot. Sánta János/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
A
kenyérszaporító Jézus vonásai
Az idős korra
jellemző a lényeglátás. Az öreg ember a fontos dolgokra koncentrál. Az öreg
János apostol 90 éves korában írta meg evangéliumát. Azokat a mozzanatokat
hangsúlyozza, amelyek az első 3 evangélista figyelmét elkerülték. Így történik
ez az évközi 17. vasárnap evangéliumi jelenetében is: a kenyérszaporítás
leírásánál. Azok a vonások, amelyeket János fedez fel mestere arcán, árnyalják
Krisztus-képünket és még vonzóbbá teszik Jézus személyét. Milyen elmélkedési
gondolatokat sugall? 1. Kiemeli Jézus nagyságát Úgy áll előttünk az Úr, mint egy imponáló hadvezér. Olvassuk: „Nagy tömeg követte…” „Jézus felemelte tekintetét és látta, hogy nagy tömeg jön utána…” Márk szerint az emberek megelőzték Jézust… az apostolok figyelmeztették az étkezés fontosságára… a tanítványok osztották ki a kenyereket… János új beállításba helyezi. Szerinte: Jézus jár elöl, a többiek utána mennek. Úgy tesz, mint egy vérbeli hadvezér: nem azt mondja: „Előre!", hanem „Utánam!” Imponáló, hogy Ő fölöttünk áll. Van kire felnéznünk. Olyan eszménykép, akit nem lehet túlszárnyalni. Aquinói Szent Tamás egy idő után többet tudott, mint tanára, Nagy Szent Albert. Leonardo da Vinci végül már maga javította ki mestere festményeit. József Attila először utánozta Juhász Gyulát, később felülmúlta példaképét. Jézus utolérhetetlen! 2. Rámutat Jézus méltóságára Uralkodóként mutatja be. Az első három evangélista szerint a pusztában állva beszélt. János hangsúlyozza, hogy ülve várta a tömeget a hegyen. Mint a hatalma teljében lévő Király. IV. Béla kihordatta a székeket a trónteremből. Jelezve, hogy előtte még az ország nagyjai is állni kötelesek. Gondoljunk erre a Könyörgéseknél. Ezeket így fejezzük be: „aki él és uralkodik…” Tiszteletteljes testtartást vegyünk fel magánimáinkban is. Vigyázat: nem egy súlycsoportba tartozunk a Megváltóval! 3. Észreveszi Jézus céltudatosságát Úgy viselkedik, mint egy hajóskapitány. A tanítványok pánikba esnek a megoldhatatlannak tűnő szituáció láttán. Tanácstalanok: „Honnét veszünk…?” „Mi ez ennyinek…?” Jézus első pillanattól tudta, mit akar tenni. Nem az események sodorják bele egy erején felüli tettbe. Kezét a kormánykeréken tartja, tekintete a jövőbe fúródik, a parancsnoki híron abszolút ura a helyzetnek. Napjainkban hiányoznak a világító tűzoszlopok… zseniális politikusok… vagy akár kiemelkedő egyházi vezetők… A középszerűek korát éljük. A legkiválóbbak is rögtönzik ötleteiket: „majd meglátjuk, mi jön ki belőle”, „majd a történelem igazolni fogja, helyes volt-e”. A nagyok is kísérleteznek, például Reagan csillagháborúja, VI. Pál Ostpolitikája. Én sem tudom, hogy kellene ezt az egyházközséget vezetni. De jó ilyenkor ráeszmélni: én csak fedélzetmester vagyok, bojtár, kisbíró. A kapitány, a pásztor, az Egyház feje tudja, mit cselekszik. 4. Ráirányítja a figyelmet Jézus Eucharisztiát kínáló gesztusára Zseniális rendezőként mutatja be János. Minden egy célra irányul: az Oltáriszentség előkészítésére. „Közel volt a Húsvét” – világos utalás a húsvét előtti utolsó vacsorára, ahol saját testét adja eledelül. Jánosi sajátosság a „maradék összegyűjtése”. Nem a kenyér iránti tisztelet miatt, nem takarékossági szempontból említi, hanem a „legvégső megoldást nyújtó”, az önmagát az Eucharisztiában nekünk ajándékozó Személy lát Jézusban. Az Eucharisztia a mai világnak, a történelemnek és az egyéni életnek is „Entlösung”-ja = végső megoldása, igazi mentsvára. „A világnak Krisztus kell!” (Sillye Jenő) Nekünk nem többre van szükségünk, hanem: másra. Nem sok-sok valamire, hanem egyetlen Valakire! II. János Pál utolsó enciklikájában ki merte mondani: „Az egyház az Eucharisztiából él.” Mi hozzátehetjük: A világ is az eucharisztikus Krisztusból él. Európa jövőjét is csak az oltáriszentségi Jézus egyesítő ereje képes biztosítani! Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |