Liturgia-Bév.Évközi 18./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Én hullatok nektek kenyeret a mennyből Kiv 16,2-4.12-15 Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Azt mondták nekik Izrael fiai: ,,Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?'' Azt mondta erre az Úr Mózesnek: ,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből! Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem. ,,Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!'' És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré. Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér. Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: ,,Man-hu?'', ami azt jelenti, hogy: ,,Mi ez?'' Nem tudták ugyanis, hogy micsoda. Mózes pedig azt mondta nekik: ,,Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek. Zsoltár / Zs 77,3-54 Amiket hallottunk és megismertünk, s atyáink elbeszéltek nekünk, nem titkoljuk fiaik elől, elbeszéljük a jövendő nemzedéknek. Hirdetjük az Úr dicséretét, hatalmát, és csodáit, amelyeket végbevitt. Bizonyságot állított Jákobnak, törvényt adott Izraelnek; Megparancsolta atyáinknak, tanítsák meg rá fiaikat, hogy megtanulja a következő nemzedék, a születendő gyermekek. Keljenek fel, és hirdessék fiaiknak, hogy Istenbe vessék bizalmukat, ne feledjék el az Isten műveit, és parancsait teljesítsék! Ne legyenek olyanok, mint atyáik, az a pártütő és lázongó nemzedék; A nemzedék, amelynek szíve nem volt kitartó, és lelke nem volt hű Isten iránt. Efraim fiai felajzották és kilőtték íjukat, de a harc napján hátat fordítottak. Nem tartották meg Isten szövetségét, és törvényét nem akarták követni. Elfelejtették tetteit, a csodáit, amelyeket megmutatott nekik. Atyáik előtt csodákat művelt, Egyiptom földjén, Tánisz mezején. Széthasította a tengert és átvezette őket, a vizeket szinte tömlőbe fogta. Nappal a felhőben vezette őket, s egész éjjel a tűz fényében. Kősziklát hasított fel a pusztában és bőséges áradattal itatta őket. Patakokat fakasztott a kősziklából és folyamként ömlesztette a vizet. Mégis egyre csak vétkeztek ellene, haragra ingerelték a Fölségest a pusztában. Megkísértették szívükben Istent, amikor kedvük szerint ennivalót kértek, s így beszéltek Isten ellen: ,,Tud-e Isten'' -- mondták -- ,,asztalt teríteni a pusztában?'' Íme megütötte a kősziklát és vizek folytak, patakok áradtak. ,,De vajon tud-e kenyeret is adni, és húst szerezni népének?'' Amikor ezt az Úr meghallotta, haragra gerjedt: Tűz gyulladt fel Jákob ellen, és harag szállt Izraelre, mert nem hittek Istenben, és segítségében nem reméltek. Ekkor ő parancsot adott fenn a fellegeknek, és megnyitotta az egek ajtóit. Ennivalóként mannát hullatott nekik, és mennyei kenyeret adott: angyalok kenyerét ette az ember; Bőségesen küldött nekik ennivalót. Déli szelet támasztott az égen, és hatalmával elhozta a délnyugati szelet. Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, s annyi szárnyast, mint a tenger fövenye: hullottak táboruk közepére, körös-körül sátraik köré. Ettek és nagyon jóllaktak, mert megadta nekik, amit kívántak. De még fel sem hagytak torkosságukkal, még szájukban volt az étel, amikor Isten haragja felgerjedt ellenük, agyonsújtotta kövéreiket, leterítette Izrael választottait. Mindamellett ismét csak vétkeztek, és nem hittek csodatetteinek. Ezért hiábavalóságban enyésztek el napjaik, és rettegésben esztendeik. Ha pusztította őket, hozzá fordultak, megtértek és virradatkor hozzá folyamodtak. Megemlékeztek arról, hogy Isten az oltalmazójuk, s a fölséges Isten a megváltójuk. Szerették őt szájukkal, hazudtak neki nyelvükkel, mert szívük nem volt egyenes hozzá, és nem voltak hűek szövetségéhez. De ő irgalmasan megbocsátotta bűneiket, és nem pusztította el őket. Haragját gyakran elfordította és nem öntötte ki egész bosszúságát. Megemlékezett arról, hogy nem egyebek testnél, olyanok, mint az elszálló s vissza nem térő lehelet. Hányszor lázongtak ellene a pusztában, haragra ingerelték őt a sivatagban! Újra meg újra kísértették Istent, és fellázadtak Izrael Szentje ellen. Nem emlékeztek meg kezéről, arról a napról, amelyen megváltotta őket a szorongatásból. Véghezvitte jeleit Egyiptomban és csodatetteit Tánisz mezején. Vérré változtatta folyóikat, ihatatlanná tette patakjaikat. Legyet bocsátott rájuk és emésztette őket, és békát, hogy romlást hozzon rájuk. Odaadta termésüket a vándorsáskáknak, és munkájuk gyümölcsét a szöcskéknek. Szőlőiket megverte jéggel, szederfáikat dérrel. Odavetette állataikat a jégesőnek, jószágukat a tűznek. Rájuk bocsátotta haragjának tüzét, bosszúját, haragját, szorongatását, gonosz angyalok csapását. Szabad utat engedett haragjának, nem kímélte meg lelküket a haláltól, dögvésszel vetett véget életüknek. Megölte Egyiptom földjének minden elsőszülöttjét, erejük zsengéjét Kám sátraiban. Mint juhokat kihozta népét, mint nyájat vezette a pusztában. Biztonságban vezette őket, nem féltek, de ellenségeiket tenger borította el. Elvitte őket a szent helyre, a hegyre, amelyet jobbja szerzett. Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 4,17.20-24 Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 6,24-35 Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?'' Jézus azt felelte: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.'' Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?'' Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik'''' [Kiv 16,4]. Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.'' Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!'' Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az élet kenyere

Jézus a mai evangéliumban kenyérnek nevezi magát, de nem olyannak, amelyre a vajat rákenjük. Arra is szükségünk van, sőt ma eljutottunk odáig, hogy tisztelettel adózunk az igazi pékek iránt, akik jó kenyeret tudnak sütni, de itt másfajta kenyérről van szó. Olyan kenyérről, amelytől nem éhezünk meg újra. Jézus tápláléknak mondja magát, de érezzük szavaiból, hogy itt többről van szó. Az egyház történetében ismerünk olyan szenteket, akik hosszabb ideig, sőt évekig csak az Oltáriszentséggel táplálkoztak. Ezzel nem minősítjük le a mindennapi ételt, amelyet elfogyasztunk a létfenntartásunk végett, de vegyük észre: Isten minden csodával előre jelzi, hogy hátra van még egy újfajta, egészen tökéletes világ elérkezése, ahol már semmiféle értelemben nem lesznek kenyérgondjaink.

A Szentírásban több helyen olvashatjuk, hogy Isten gondoskodik népéről; kenyeret ad nekik. A mai olvasmányban az Úr mannát ad az éhező népnek. Más helyeken is szóba kerül, hogy Isten táplálja a népet, nemcsak a tanítás által, hanem élelmet is ad nekik. De nemcsak ételt ad, hanem pl. az ellenséges népek feletti győzelmek révén is jelenvalóvá válik. Most, ebben a földi világunkban az ő mindenhatósága még csak alkalmilag villan fel, de ezek az alkalmak éppen arra az ígéretre utalnak, amely majd az ember és a világ újjáteremtésében válik teljessé.

Isten csodái, régen és most is, sajátos módon bizonyítják, hogy még ezután jön el a tökéletes világ. A csodáknak most még vannak kitüntetettjei vagy címzettjei, akik hirtelen meggyógyulnak, megtérnek, vagy valamilyen más módon olyan életállapotba jutnak, amelyre önerőből képtelenek lennének. Ha ez a helyzet lenne a végállapot, nyugodtan ráfoghatnánk Istenre, hogy igazságtalan, hiszen egyeseket kiemel, másokat meg nem, tehát személyválogató. Lourdes-ba nagyon sok beteg elzarándokol, de csak kevesen nyernek fizikai gyógyulást, és érezzük, hogy nem lenne helyes, ha a meg nem gyógyultak közül bárki is méltatlankodna, vagy elfordulna Istentől, mondván, hogy ő sem alacsonyabb rendű, mint az, aki csodásan meggyógyult. Isten mindenkit kitüntet, aki hittel fordul hozzá. Így erősödik a remény, amely nem más, mint bizalommal tekinteni a jövőbe. A gonosz mindenfajta mostani sikere csak látszat, mert a szeretettel nem tud versenyt futni. A gonosz erők csak időbe zárva tudják rongáló hatásukat kifejteni, márpedig a dicsőséges jövőt nem végtelen hosszú naptárral számoljuk, hanem időn kívüli lét lesz, olyan, mint Istené. Erre vagyunk meghívva. Ott már nincs helye a gonosz erőknek.

Jézus akkor válik igazi éltető kenyérré, amikor a keresztfán érettünk életét adja. Hátborzongató látvány lehetett az elítéltek halála, akik keresztre szegezve haltak meg. Orvosok mondják, hogy nem is a vérveszteségtől, hanem inkább a fulladástól haltak meg, mert az átszögezéstől kicsavarodott kezeik miatt a szintén átszögezett lábaikra kellett támaszkodniuk, hogy egy kis levegőt kapjanak. De az átszögezett lábakra nem lehet sokáig támaszkodni, ezért megint lezuhant a testük, és átszögezett kezeik tartották a testet. Ezek a periódusok egyesek esetében napokig ismétlődtek, másoknál csak órákig tartottak, az előzetesen elszenvedett kínok és a fizikai erőnléttől függően.

Hogyan tekinthetünk Jézusra, mint az örök élet kenyerére ilyen állapotban? Úgy tekinthetünk rá, ahogyan ő tekintett a Mennyei Atyára, akire teljesen rábízza, hogy ebből a borzalomból hogyan formál megváltást. Jézus nem dönti előre, hogy földi küldetése miféle eredményt ér el. Isten válasza mindig, de most még a látvány szintjén is a mindenhatóságával arányos, mivel dicsőségesen feltámasztja Jézust. A legnagyobb visszahúzó erőt, a halált is képes legyőzni. Ha a napi kis éhezéseinket rendszeres táplálkozással lehet ellensúlyozni, akkor nyugodtan feltételezhetjük, hogy a végső éhezést, a lét hiányát az Isten által adott feltámadással ellensúlyozzuk. Nem saját teljesítményünk eredményeként, hanem ajándékként.

Különös vonás, hogy mindebben az ember nem feltétlenül akar együttműködni Istennel – illetve: ahány ember, annyiféle a válasz. Isten mégis partnernek tekint bennünket, pedig a gonosz lelkek hatása miatt meggyengült értelmünk és akaratunk miatt mi nem akarjuk elfogadni a legnagyobb jót. Ebből látjuk, hogy Isten nem azért szeret bennünket, mert megérdemeljük, hanem azért mert, talán furcsa így mondani, de nem tud nem szeretni. S ha valaki végképp visszautasítja a hétköznapi szeretet-felszólításokat, akkor elkárhozik, de ehhez hallatlan megátalkodottság kell. Az Egyház tanítja, hogy örök üdvösségünket örömmel és felelősséggel kell munkálnunk. Örömmel, mert szem nem látta, fül nem hallotta, milyen dicsőség vár minket; de felelősséggel is, mert annyira szabad lények vagyunk, hogy fennáll a lehetősége a végső bukásnak, amit Isten mindenképpen el akar kerülni.

Legyen Jézus jelenléte az igazi szellemi táplálékunk, és ennek nyomán a mi keresztényi emberi érintkezéseink is szellemi táplálékként szolgáljanak a másik javára.

Sánta János/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006 -

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. Akik a valamit keresik, mert élni akarnak
A kenyérszaporítás csodája után a tömeg királlyá akarta tenni Jézust, de ő a hegyre menekült előlük (Jn 6,15). A nép azonban kitartóan kereste a csodatevőt, és amikor a tó túlsó partján, Kafarnaumban megtalálták, köszöntötték. De hogyan!? Nem üdvrivalgással, mint ahogy az elvárható lett volna, hanem semmitmondó szavakkal kérdezték: „Mester, mikor jöttél ide?” (Jn 6,25). A kérdés ugyan élethű, de mivel a tömeg részéről nem érzékelhető a megtalálás öröme, gyaníthatjuk, hogy nem is Jézus személye vonzotta őket, hanem valami más: az ingyenkenyér. Nem a valakit keresték, hanem a valamit.
Sajnos örök emberi vonás ez. Hasonló gondolatot fogalmaz meg Hochwälder történelmi drámája: A szent kísérlet. Amerika fölfedezése után spanyol telepesek költöztek Paraguayba, ahol a bennszülött indiánokat rabszolgasorban tartották. Ugyanott működtek azonban jezsuita missziós telepek, ahol az indiánokat emberszámba vették és vagyonközösségben éltek. Érthető módon az indiánok mind nagyobb számban szöktek át a telepesektől a jezsuitákhoz. A spanyol telepesek azonban királyi vizsgálatot kértek sérelmeik orvoslására. A vizsgálat során derült ki, hogy az indiánok szívesebben fogadják el a jezsuiták Istenét, mint a telepesek Istenét, mert az előbbi kenyeret és ruhát biztosít számukra. Amikor a jezsuita tartományfőnök meghallotta az indiánoknak ezt a primitív és alapvetően téves felfogását Istenről, összeroppant. Sosem gondolta volna, hogy az indiánok csak az anyagi biztonság és jólét miatt fogadják el Istent, és nem mély hitből. Lelkiismeretfurdalás gyötörte, hogy ők elhibázták egész működésüket, hiszen amiért jöttek – a krisztusi tanítás átadására –, azt rossz módszerrel tették.
A kiváló drámában az indiánok is a valamit keresték, a Valaki helyett. Bizony örök emberi vonás ez: Istentől a földi jólétet várni. Így tettek azok az emberek, akik a kenyérszaporítás utáni napon Jézust keresték. Jézus szemükre is hányja: „Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok” (Jn 6,26).
2. Akik örökké akarnak élni, a Valakit keresik
Jézus azonban nem azért jött, hogy az ember csak jobban éljen, hanem azért jött, hogy örökké éljen. Ezért kijelenti: „Ne olyan eledelért fáradozzatok, amely megromlik, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek…” (Jn 6,27). Itt az Oltáriszentségre utal Jézus, mely az örök élet záloga. Ne értsük félre, nem arról van szó, hogy nem szabad imádkozni a valamiért – sikerért, jólétért stb. –, hisz a szentmise egyetemes könyörgéseiben ilyenekért is imádkozunk. De a legfontosabb mégsem ez, hanem az örök élet zálogának, az Oltáriszentségnek a magunkhoz vétele. Aki örökké akar élni, az a Valakit keresi, és nem elégszik meg a valamivel.
Ez az alapvető különbség a hívő és a nem hívő ember között. A nem hívő csak élni akar, ezért izzadva dolgozik, küzd megállás nélkül. Azt mondják rá elismerően: dolgos, becsületes, jó ember. Mennyivel több egy hívő ember? Annyiban, hogy ő nem csak élni akar, hanem örökké akar élni. Ezért keresi Jézust, ezért táplálkozik azzal a kenyérrel, mely az örök élet záloga. „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s föltámasztom az utolsó napon” (Jn 6,54).
Kérjük ma az Oltáriszentségben köztünk lévő Úr Jézust, hogy értesse meg az emberekkel azt, hogy ne csak élni akarjanak, hanem örökké élni. Értesse meg azokkal a szeretteinkkel, családtagokkal is, akiket szeretnénk Jézus asztala mellett látni, hogy ne elégedjenek meg a mindennapi kenyérrel, hanem éhezzenek rá az örök élet kenyerére, az Oltáriszentségre. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok

	S z o l g á l ó k ö n y v t á r ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	SZENTMISE SZENTÍRÁSI IDÉZETEI