|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 19. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Illés annak az ételnek az erejével ment Isten hegyéig Olvasmány a Királyok első könyvéből / 1Kir 19,4-8 maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: ,,Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.'' Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, s egyél.'' Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.'' Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. Zsoltár / Zs 33 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik. Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 4,30 - 5,2 Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség és harag, indulat, szóváltás és szitkozódás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. Kövessétek tehát, mint kedvelt gyermekek, Isten példáját, s éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát adományként, jó illatú áldozatul Istennek. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 6,41-51 A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: ,,Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá'', és azt mondták: ,,Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ,,A mennyből szálltam alá''?'' Jézus azt válaszolta nekik: ,,Ne zúgolódjatok egymást közt. Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: ,,Mindnyájan Isten tanítványai lesznek'' [Iz 54,13]. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Mennyből
alászállott élő kenyér
Most néhány vasárnapon keresztül a csodás
kenyérszaporítás igazi mondanivalóját és távlatait magyarázza Jézus. Ez
folytatódik ma is.
A hallgatóság nagyon nehezen veszi be, hogy
az ács fia ilyesmiket csinál, és mond magáról. Itt szalonképesebb módon,
másutt durvábban fejezik ki nemtetszésüket, hogy ne mondja már magát Isten
Fiának, mert Isten messze van, ő meg itt van közöttük, és legfeljebb egy
különleges ember. Jézus azonban következetesen viszi előre az Atya akaratát,
s ezzel párhuzamosan nő is a feszültség az elfogadó szívű és az érzéketlen
szívű emberek között. A fordulópont Lázár feltámasztása, ezután egyértelműen
eldöntik, hogy megölik Jézust. Ilyen ember nem kell, még ha ételként adná
magát, akkor se!
Milyen furcsák tudunk lenni. Pl. egy hétköznapi eset. Előír valamit a doktor, és a beteg nem veszi be, mert saját észjárása szerint jobban tudja, hogy neki mi való és mi nem. Beteg, de mégis fölébe helyezi magát az orvosnak. Ma sokan „öntáplálónak”, öngyógyítónak, sőt önmegváltónak hiszik magukat, s imádkoznunk kell azért, hogy az élet minél kevesebb pofonjával térjenek észhez. |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
A
csüggedésben erőt adó kenyér A pszichológia három válságkorszakról beszél az emberi életben. A fiatalokat pályaválasztási kudarcok érik és szerelmi csalódások. Az élet delelőjén állókra rátörhet a céltalanság érzése. Orvosok, műszakiak, sőt papok esetében is előfordul, hogy a sok megoldhatatlan probléma hatására kételkedni kezdenek hivatásukban. A nyugdíjkorhatárt elérő pedig úgy érzi, kár volt az életért. Arany Jánossal keseregnek: „Az életet, ím, megjártam, Nem azt adott, amit vártam.” (Arany: Epilógus) Mit lehet ilyen kritikus lelkiállapotban tenni? Van-e orvosság a csüggedésben? – Ezekre a kérdésekre válaszolnak az évközi 19. vasárnap olvasmányai. Rámutatva a gyógyszerre, az Eucharisztiára, amely a csüggedésben erőt adó mennyei kenyér. A csüggedésben erőt adó kenyér Illés próbatétele. Illés próféta a Kr.e. IX. században élt. Menekülnie kellett az országból, futnia a pusztába, éhezve bujdosnia. Összeomlott előtte minden. Keserűségében így kiáltott: „Elég volt, Uram! Vedd el az életem.” – Ekkor hamuban sült cipót, meg egy korsó vizet kapott. Ez az étel és ital erőt öntött belé. Mert ez több volt pusztán emberi tápláléknál. Mert ez jel volt, gesztus volt, bizonyíték volt, hogy Isten jelen van, hogy ő nincs magára hagyva. Visszaadta életkedvét. Tudta, hogy az út végén, a Hóreb hegyénél várja Valaki, s ő ott úgy megéli Isten jelenlétének misztériumát, amennyire ember azt megélheti. Az Ószövetségi olvasmányról átsiklik tekintetünk az evangéliumra. Ez is a csüggedésben erőt adó kenyérről beszél. A pusztai néptömeg. Jézust körülvette a pusztában a sokaság. Látta szemükben az elcsigázottságot, magárahagyatottságot. Karját kitárva feltört ajkáról az együttérzés: „Szánom a sereget, mert nincs mit enniük. Éhes a testük a földi kenyérre, de éhes a lelkük is Isten jelenlétére.” Megáldja a kenyereket és eléjük teszi: „Egyetek és táplálkozzatok, és tapasztaljátok meg Isten oltalmát. Legyen erőtök a hazáig tartó út megtételére.” A pusztában szétosztott kenyér a hallgatók csüggedését, reménytelenségét volt hivatva eloszlatni. A kafarnaumi ígéret. A kenyérszaporítás utáni napon a kafarnaumi zsinagógában megígérte az Úr, hogy „égből alászállott kenyérrel” táplálja követőit. Ez a kenyér „élő kenyér” lesz. Sőt, az „Élet Kenyere.” – Ez a kenyér feloldja a csüggedést, kiúttalanságot, céltalanság érzését. Az Istentől való látszólagos elhagyatottság krízisét is. Hiszen olyan sokszor megtapasztaljuk, hogy kiáltunk felé és Ő hallgat. Kérjük Őt buzgó, kitartó imával és nem teljesíti. Ez a kenyér akkor is táplálékul szolgál, amikor életünk legnagyobb vállalkozását éljük meg: halálunkat. Úti eledelünk lesz a végső útra = VIATICUM. Az Eucharisztia: élő Kenyér. Tehát nem tárgy, nem emlék, nem ajándék. Nem valami, hanem Valaki! Aki békét, vigaszt, földi életet, sőt örök életet közvetít számunkra. Tudatosítsuk, szítsuk fel minden szentáldozásban a személyes jelenlétben való hitet. Szeressük a csendes adoráció alkalmait, tárjuk fel az Úr előtt gondjainkat. Éljünk a gyakori áldozás lehetőségével. Szerettessük meg másokkal is az eucharisztikus életet. A szentek az Oltáriszentségből merítettek erőt, megnyugvást, vigaszt nehéz perceikben. Loyolai Szent Ignáctól megkérdezték: „Mi volna életének legsúlyosabb krízise?” „Ha feloszlatnák rendemet, a Jézus-társaságot” – válaszolta. Mit tenne ebben az esetben? – Átmennék a kápolnába, és azt hiszem, egy negyed óra elég lenne, hogy megnyugodjam.” Prohászka írja Az élő vizek forrásában: „Tele van a szám ízzel, tele van az ajkam csókkal, tele van a szívem örömmel, lelkem eltölti a béke. Ne csodálkozzatok rajta: szentáldozástól jövök!” Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2003
1.
A bátrakat is meg lehet félemlíteni
– ezt a tanulságot
állapíthatjuk meg az ószövetségi Illés próféta történetéből. A Krisztus előtti
9. században az északi országrész – Izrael – királya Acháb volt, aki feleségül
vette a tiruszi király leányát, Izebelt. A pogány királynő erőszakkal
terjesztette a pogány vallást, az ellenszegülőket lemészároltatta. Egyedül
Illés prófétában volt annyi bátorság, hogy nyíltan szembeszálljon a gonosz
királynéval. Az 1 Kir 18. fejezete beszámol Illés próféta Kármel-hegyi
áldozatáról, ahol megszégyenítette és legyőzte a pogány kultuszt. Illés
népszerűsége a tetőfokra hágott, ez a tekintély azonban szalmalángnak
bizonyult. A próféta ugyanis nem számolt a ravasz és kegyetlen Izebel
királynéval. A királyné egy ősi, de manapság is használatos módszerhez
folyamodott: a megfélemlítéshez. Manapság ez úgy történik, hogy valakit
telefonon megfenyegetnek, vagy verőlegényekkel megveretnek, enyhébb esetben
kilátásba helyezik állásából való elmozdítását. Izebel királyné egyszerűen egy
üzenetet juttatott el Illéshez, melyben kijelenti: „Átkozzanak és büntessenek
meg engem az istenek, ha holnap, ebben az órában még életben leszel!” (vö.
1Kor 19,2). Illés próféta ugyan bátor ember volt, de nem volt vadnyugati revolverhős, aki senkitől és semmitől sem riad meg. Illés bátor ember volt, de ember volt, akit meg lehet félemlíteni. Az akkori viszonyok szerint nem számíthatott rendőri védelemre, ezért elmenekült a pusztába, amint erről a mai olvasmányban hallottunk. 2. A megfélemlített Illés kétségei A megfélemlített Illés úticélja a Sinai-hegy, ahol egykor Mózes kihirdette a Tízparancsolatot. A szent hely felé zarándokolva megáll egy borókafenyő alatt, amely némi árnyékot nyújt a tűző napon. Vajon csakugyan méltó arra, hogy megközelítse azt a szent helyet, ahol Mózes Istenével találkozhat? Ő, aki egy bálványimádó asszony fenyegetése elől menekült, bár azt állította önmagáról, hogy visszavezeti Izraelt az igaz Istenhez?… Ezen töpreng, s arra a megállapításra jut, hogy az ő életének már nincs semmi értelme. Jobb volna, ha mindörökre eltűnne: „Vedd el, Uram, az életemet, hiszen én sem vagyok jobb másoknál!” Ezzel lefekszik, és a kimerültségtől elalszik. Azt kívánja, bár soha többé meg ne látná a napot. Felébredve azonban kenyeret és vizeskulacsot talál maga mellett. A Szentírás ennek titkát nem fedi fel. Ez azonban Illést Isten figyelmességére emlékeztethette, amelyben a pusztában vándorló népéről gondoskodott (amikor mannával és sziklából fakasztott vízzel táplálta vándorló népét.) Illés tehát evett és ivott. Ettől a tápláléktól megerősödve újra útnak indul a Sinai-hegy felé. 3. „A bátrakat a kegyelem is segíti!” megfélemlítés és megerősítés – ez a kettősség jellemzi Illés történetét, mely persze általános érvényű tanulsággal szolgál. Azzal a tanulsággal, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva félelmeinknek. Ez az ókori mondás még a pogány ember hitét tükrözi: „Fortes fortuna adiuvat” – A bátrakat a szerencse is segíti. (A magyar mondás szerint: bátraké a szerencse.) A mai szentírási szövegekből azonban mást olvasunk ki. Illést nem a szerencse kísérte a pusztában, amikor kenyeret és vizet talált maga mellett. Itt Isten segítségét tapasztalta meg. Jézus pedig azt mondja, hogy ő az örök élet kenyere. Ez nem csak az Oltáriszentséget jelenti, hanem azt is, hogy Jézus egész életünkben velünk van, amint a kenyér is életünk kísérője. Jézus szentségi jelenléte, tanítása egyaránt erősít bennünket félelmeink közepette. Ezért az ókori pogány mondást – a bátrakat a szerencse is segíti – úgy mondhatnánk helyesen: A bátrakat a kegyelem is segíti. A bátrakat Isten is segíti. Ámen. Verőcei Gábor/MK Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |