Liturgia-Bév.Évközi 21./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni! Olvasmány Józsue könyvéből / Józs 24,1-2a.15-17.18b Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, így szólt a néphez: ,,Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.'' Azt felelte erre a nép: ,,Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk, s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.'' Zsoltár / Zs 33 Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik. Szentlecke Szent Pál apostolnak a efezusiakhoz írt leveléből / Ef 5,21-32 Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek'' [Ter 2,24]. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom! Evangélium Szent János könyvéből / Jn 6,60-69 Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: ,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?'' Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: ,,Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.'' Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: ,,Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.'' Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: ,,Talán ti is el akartok menni?'' Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Jézus szava kemény beszéd?

Hosszú hetek óta a kenyérszaporítás csodájának következményeiről beszél Jézus. Megmutatja, hogy egy csoda mennyivel többet jelent, mint egyszeri, rendkívüli dolgot. Jézus megakadályozza, hogy egy csoda után visszatérjünk a normál kerékvágásba. Minden csodája éppen onnan zökkent ki, és roppant helytelen, ha ezekre rálegyint az ember, nem törődve a mélyebb jelentéssel. Mai kesernyés hétköznapi életünknek az is az oka, hogy nem merjük elhinni: Jézus a rendkívüli jeleket nekünk is küldi. Úgy vagyunk vele, hogy ott akkor azok részesei voltak ezeknek a rendkívüli eseményeknek, mi meg most itt vagyunk, magunkra hagyva. Pedig Jézus éppen arra buzdít a csodák által, hogy higgyünk a folytatásban és a világ végső megdicsőülésében.

Józan eszünkkel is rájöhetünk arra, hogy a csodának nemcsak a rendkívüliség a velejárója, hanem az is, hogy ritkán megy végbe. Ha mindennapossá válna, akkor túlzottan megszoknánk, és nem is akarnánk a mennyországba jutni. Jézus ezt is üzeni, amikor a tanítványok ötletszerű követelésének nem tesz eleget, és megrendelésre nem tesz csodát. Jónás próféta jelére utal, előre jelezve halálát és feltámadását, amelyre éppen a csodák mutatnak előre – a dicsőséges életre, amely el fog érkezni.

A mai evangéliumi szakasz egy hosszú beszéd lezárása. Hol vagyunk már attól, hogy királlyá akarják tenni a kenyérvarázslót, ma oda jutottunk, hogy elég sokan elpártolnak tőle. A gyorsétkezde csodája lehengerelt mindenkit, s nem véletlen, hogy Jézus hosszú beszéddel józanítja ki az embereket, hogy ne a látszatnak higgyenek, hanem a mögötte levő nagyszerű isteni jelenlétnek: igyekszik őket bevonni a Szentháromság szeretetáramába. Ezt nagyon nehezen veszi be az emberi elme. Jézus még az apostolokra is rákérdez! A közös három év egyik legkritikusabb pillanata lehetett ez a jelenet. Jézus itt annyira „gyors” volt, hogy talán még ő is meglepődhetett; nem lehet ekkora ugrásokkal formálni az embereket. Kenyeret adott, de talán kisebb falatokban kellett volna.

Mindenesetre az apostolok kitartanak mellette, mert hitvallásként mondják ki: „Kihez menjünk, nálad vannak az örök élet igéi!” Ez a mondat mutatja, hogy biztosan egy hosszú érlelődést követően született János evangéliuma. Ott abban a helyzetben aligha mondhatták volna, legfeljebb hallgatnak a döbbenettől, mint ahogy Márk evangéliuma is azzal zárul, hogy az asszonyok nem viszik tovább a hírt. Nem azért, mert szófogadatlanok, hanem azért, mert megdöbbentek a feltámadás jelenségétől (Mk 16,8). (A további mondatok biblikus szakértők szerint későbbi betoldásként születtek.) Természetes reakció, hogy amikor váratlan benyomás ér bennünket, leblokkolunk, nem jutunk szóhoz, csak később próbáljuk szavakba foglalni az élményt.

Az Oltáriszentségről szóló tanítás előre jelzi a Pünkösdöt és a Szentlélek erejét. Eddig is tudtak róla a vallásos emberek, de nem tudták azonosítani mint harmadik isteni személyt. Jézus arra utal, hogy az élet kenyeréről szóló tanítás nem marad meg tanítás szintjén: a Lélek életre kelti őt, és még inkább valósággá válik, amit az Oltáriszentség előre jelez. A feltámadott Jézus valójában már több mint az Oltáriszentség. Gondoljunk az emmauszi úti történés végére: a két tanítvány majdhogynem visszalépésként értékeli, hogy csak a kenyértöréskor ismerik fel, ki volt az útitárs. Biztatásul mindig eszünkbe kell, hogy jussanak Jézus Tamásnak mondott szavai: „Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Jézus Krisztusban az Örök Ige, a második Isteni Személy jön el közénk. A Szentlélekben a harmadik Isteni Személy. Az örök élet igéi a Lélekben fejtik ki teremtő hatásukat. Az emberi szó mindig is törékeny eszköz, jó, hogy tudunk beszélni, de mindig érezzük, hogy nem tudunk mindent kifejezni, amit szeretnénk. A Szentlélek úgy hozza el a nyelvek adományát, hogy a szíveket kapcsolja össze; a nyelvi korlátok leomlása jelzi, hogy benne leomlanak minden káros különbségek, de nemcsak azok, hanem azok is, amelyek ebben a világban bűn nélkül, de elválasztottak bennnüket. A személyünket teljessé tevő sajátosságaink által, de csak azok által, amelyeknek köze van a mennyországhoz, ezek a talentumok viszont kiteljesednek, s általuk leszünk Lélekkel eltelt emberek.

Sánta János/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Hűség a tömeges aposztáziák közepette
Az ún. „Malakiás féle jövendölések”-ben XV. Benedek neve mellett ez áll: „religio depopulata” – „elnéptelenedett vallás”. Az I. világháború évében megválasztott pápa korára valóban jellemző volt a keresztények nagy aposztáziájának kezdete. De napjainkra, akár XVI. Benedek pápa korára is alkalmazható a jelző. Jézus maga is megélte ezt a fájdalmas jelenséget. Kafarnaumi eucharisztikus beszéde után hallgatóságának nagy tömege szétszéledt, tanítványai kijelentették: „Kemény beszéd ez…” és még a 12 nevében is csak Péter tett hűségnyilatkozatot: „Uram, hová mennénk?” Az évközi 21. vasárnap bibliai olvasmányai buzdítanak minket hűségre a tömeges aposztáziák közepette.

I. Mi volt az oka Jézus kudarcának?
A Mester kezdeti sikerei lezárultak a Kafarnaumi beszéddel. Mivel nem a tömegízlés szerint kívánta megvalósítani hivatását, követői megfogyatkoztak. János evangélista ezt a drámát a 6. fejezetbe sűrítette. Az első sorokban a lelkes tömeg még királlyá akarta tenni, az utolsó versekben a kiüresedett zsinagógában már az áruló alakja is felrémlett. Mi volt az oka az aposztáziának?

Francois Mauriac Jézus élete című regényében így szólítja meg a Mestert: „Uram, túl messze mentél! Nem azt hirdetted, amit vártak tőled. Ennek a tömegnek földi kenyér kell! A munkanélküliség felszámolását…, a hajléktalanság felszámolását…, a lakásínség megszüntetését várták tőled. De nem! Te valami mennyből alászállott kenyérről beszéltél, Eucharisztiát ígértél, örök életet hirdettél. Vedd már észre magad! Hát kit érdekelnek ezek? Vagy kiszolgálod a tömegízlést, vagy nincs rád szüksége a világnak!” A világ földi gondjainak megoldását várja Istentől. Elég az evilági Messiás nekik.

II. Mit tett Jézus?
1. Nem vont vissza semmit. Sőt! Hatszor egymásután, különböző formában, újból és újból makacsul visszatért alaptémájára: ő valóságos testét akarja itt hagyni az Eucharisztiában.
2. Nem ajánlott kompromisszumot. Nem kezdett alkudozásba: „Jó, akkor megelégszem a szimbolikus jelenléttel is. Ne nevezzétek „átlényegülésnek”, elég, ha a „célváltozást” elfogadjátok. Elvekben nem ismert megalkuvást!
3. Nem rendel el népszavazást. Nem akarja tudni: legalább kétharmados többség kívánja-e az Eucharisztiát? Nem érdekli a Szonda Ipsos közvélemény-kutató népszerűségi indexe.
4. Nem mond le messiási címéről. Mint valami sértett pártelnök. Ámbár tudja: akkor útja a Kálvárián vezethet csak keresztül.
5. Nem izgatja a kudarc. Nem érdekli, hányan tartanak ki mellette. Nem roppan össze a tömeges aposztázia közepette sem.

Kik mennek el? A csalódottak: akiknek kellett az ingyen kenyér, de a mennyeit nem igényelték. A hitetlenek. János finom ösztönnel megérzi, hogy Júdás már akkor hitetlen volt. Az aposztázia az Eucharisztiánál kezdődik. Kik maradnak? Akik hisznek a szeretet végső győzelmében!

III. Miért pártolnak el ma?
Gyakran tapasztaljuk, hogy a plébániára bejönnek személyek, akik kijelentik két tanú előtt: szakítanak az Egyházzal. – A lelkipásztornak fáj, imádkozik értük, lelkiismeret-vizsgálatot tart, de nem könyörög nekik. A mai aposztáziák okai:
1. Mert a többség eltávozik. Nehéz a tömeghatásnak ellenállni. Sokan azt gondolják: az a helyes, amelyet többen követnek, pl. ha egy faluban mindenki golyvás, akkor az egyetlen egészségest kell betegnek nyilvánítani. Csak a jellemóriások képesek kiszakadni az üstökös csóvájából, a törpék nem.
2. Mert Jézus szavaiból erkölcsi követelmények származnak. Pl. Pythagorast senki nem hagyta el tétele miatt. Az nem jár életváltoztatással.
3. Mert nehéz kitartónak lenni. Könnyű ideig-óráig lelkesedni, de a sötétségben, szárazságban helytállni, ahhoz hősiesség kell.

IV. Miért maradjunk mi hűségesek?
Mert itt találjuk meg Krisztust, az Evangéliumot, feleletet életünk végső kérdéseire, erőt a küzdelemhez, vigaszt a megpróbáltatásban, nyugalmat a végső órán.

Huszonnégy élvonalbeli tudós könyvet írt: Miért maradok én az Egyházban? címmel. Ezt a prédikációt azzal fejezzük be, hogy erre mindenki maga válaszoljon. Bárcsak Péterrel mondanánk: „Uram, hová mennénk,?…” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. A Jézust elhagyók egykor és ma
Megfigyelhetjük, hogy a nagy lombkoronájú diófáról egy szeles időben mennyi száraz gally törik le. Ezekért nem kár, mert már úgyis elvesztek, gyümölcsöt nem hoztak. A kép az Anyaszentegyház fájára emlékezet, melyet a történelem viharai nem tudtak tövestől kitépni, de bizonyos elszáradt hitű keresztényeket letörtek róla. Mindig voltak, de napjainkban mintha többen lennének az egyházat elhagyók, akik abbahagyják az imádságot, a szentmisét, a szentségek vételét, vagyis a vallásgyakorlat különböző formáit. Veszteség ez az Egyház számára? Talán meglepő, de azt kell mondani, hogy nem! Csak az vész el, aki már úgyis elveszett. A gyümölcstelen fügefát Jézus megátkozta és az elszáradt (Mt 21,19-20). Az Egyházban az élő hitű keresztények hoznak gyümölcsöt, az elszáradt hitű keresztények elvesztése nem veszteség.
Kérdés azonban, hogy az egyik keresztény miért marad meg hitében, a másik pedig miért hagyja el a hitet? Ugyanez a kérdés merül fel a mai evangélium kapcsán is. Arról hallottunk, hogy a kenyérszaporítás után Jézus beszédet tart a kafarnaumi zsinagógában és kijelenti: „Az én testem valóban étel, az én vérem valóban ital… aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s föltámasztom az utolsó napon.” Jézus kijelentését sokan nem fogadták el: „Kemény beszéd ez. Ki fogadhatja el?” (Jn 6,60). És sokan elhagyták Jézust. Lám, Jézust nem csak ma hagyják el, hanem akkor és ott is elhagyták sokan. A mai evangéliumi elbeszélés tehát nagyon is időszerű. Miért van, hogy Jézust valamilyen indokkal sokan elhagyják, a múltban éppúgy, mint a mában? Mi az oka az elhagyásnak, és mi az oka a mellette maradásnak? Erre a kérdésre ad választ a mai evangélium.
2. Aki szeret az nem kételkedik!
Jézus – látva az elhagyók sokaságát – fájdalmasan megkérdezi apostolaitól: „Ti is el akartok hagyni?” A kérdésre Péter apostol válaszol: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.” (Jn 6,68-69).
Mit is tartalmaz Péter válasza? Azt, hogy Péter szereti Jézust és bízik benne. Nem véletlen, hogy Jézus föltámadása után a Tiberiás tavánál háromszor is megkérdezi Pétertől: „Péter, szeretsz engem?” (Jn 21,15). Péter mindhárom esetben igennel válaszol. Itt találjuk meg azt a választ az előbbi kérdéseinkre: miért van, hogy egyesek elhagyják Jézust, mások mellette maradnak? Azért, mert aki nem jutott el Jézus szeretetéig, az előbb-utóbb elhagyja őt, hiszen mást fog szeretni: pl. önmagát, kényelmét, a pénzt, a karriert stb. Mások viszont eljutnak Jézus szeretetéig – mint Péter apostol –, s ezek mellette maradnak. Aki szereti Jézust, az mellette marad, az nem botránkozik meg benne vagy egyházában, az nem kételkedik. Mert aki szeret, az nem kételkedik!
Azon sem csodálkozhatunk, hogy rendszerint azok a gyerekek és fiatalok maradnak meg Jézus mellett, akiknek családi hátterük is vallásos. Ők a szüleiken keresztül szeretik meg Jézust. Az élet – vagy inkább mondjuk így: a Sátán – számtalan csábító lehetőséget kínál fel, hogy ezeket megszeretve hagyják el vallásos neveltetésüket, hagyják el Jézust. A mindennapi gondok azt sugallják, hogy az élet legsúlyosabb kérdése nem a vallás, nem az örök élet megszerzése, hanem mondjuk a lakás megszerzése, az életminőség javításának a kívánalma. Ezeken a csábításokon is csak az istenszeretet szemüvegével tudunk átlátni. Péter apostol, aki szerette Jézust, átlátott a csábításon és azt mondta: Uram, kihez mennénk? Az örök életet adó tanítás nálad van!
Fontos a lakáskérdés, fontos az életszínvonal és még sok egyéb, de higgyük el Péter apostolnak: a legfontosabb az örök életet adó jézusi tanítás megismerése és megszeretése. Mert csak Ő biztosítja az örök életet. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok