Liturgia-Bév.Évközi 22./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Hallgass azokra a rendelkezésekre, amelyekre tanítalak Olvasmány Mózes ötödik könyvéből / MTörv 4,1-2.6-8 Most pedig, Izrael, hallgass azokra a parancsokra és rendeletekre, amelyekre tanítalak, hogy megtartsd őket, s így élhess és elérhesd és birtokolhasd azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene majd nektek ad. Ne tegyetek hozzá semmit se ahhoz az igéhez, amelyet hozzátok intézek, se el ne vegyetek belőle: tartsátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, amelyeket parancsolok nektek. Tartsátok meg tehát őket, és azok szerint cselekedjetek, mert ez lesz a ti bölcsességtek és értelmességtek bizonysága a népek előtt, hogy amikor meghallják mindezeket a parancsokat, azt mondják: ,,Íme, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet.'' Nincs is más ilyen nagy nemzet, amelyhez istenei olyan közel lennének, mint amilyen közel mihozzánk van a mi Urunk, Istenünk, valahányszor kérjük. Vagy melyik az a másik ilyen dicső nemzet, amelynek olyan szertartásai, olyan igazságos rendeletei lennének, mint ez az egész törvény, amelyet ma én szemetek elé tárok? Zsoltár / Zs 14 Dávid zsoltára. Uram, ki lakhat sátradban? Ki tartózkodhat szent hegyeden? Az, aki szeplőtelenül jár, és igazságot cselekszik, aki igazat gondol szívében, aki nyelvével nem követ el álnokságot, felebarátjának nem tesz rosszat, nem ad hitelt embertársa gyalázásának. Aki előtt a gonosz nem ér semmit, de nagyra tartja azokat, akik az Urat félik. Aki esküjét nem vonja vissza, még ha kárára is van, pénzét nem adja kamatra, s vesztegető ajándékot nem fogad el az ártatlan ellen.Aki így cselekszik, meg nem inog sohasem. Szentlecke Szent Jakab leveléből / Jak 1,17-18.21b-22.27 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének. Azért vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat, és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket. Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok, önmagatokat ámítva. Mert ez a tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt: meglátogatni az árvákat és özvegyeket szorongatásukban, és önmagunkat szeplőtelenül megőrizni ettől a világtól. Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 7,1-8.14-15.21-23 Ekkor köréje gyülekeztek a farizeusok, és néhány írástudó, aki Jeruzsálemből jött. Ezek azt látva, hogy tanítványai közül egyesek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, morgolódtak. Mert a farizeusok és általában a zsidók, hacsak kezüket gyakran nem mossák, nem esznek, követve a régiek hagyományait. Ha a piacról jönnek, nem esznek, amíg meg nem fürdenek; és sok egyéb dolog van, amit hagyományaik szerint meg kell tartaniuk: a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosását. Megkérdezték tehát őt a farizeusok és írástudók: ,,Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyománya szerint, miért esznek kenyeret közönséges kézzel?'' Ő ezt felelte nekik: ,,Helyesen jövendölt rólatok Izajás, képmutatók, amint írva van: ,,Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak'' [Iz 29,13]. Mert Isten parancsát elhagyva az emberek hagyományait tartjátok, a korsók és poharak mosását, és sok egyéb ezekhez hasonló dolgot cselekedtek.'' Ezután ismét magához hívta a tömeget, és azt mondta nekik: ,,Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg: Semmi, ami kívülről megy be az emberbe, nem teheti őt tisztátalanná, hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek a gonosz gondolatok, paráznaságok, lopások, gyilkosságok, házasságtörések, kapzsiság, gonoszság és csalárdság, kicsapongások, irigység, káromkodás, kevélység és esztelenség. Mindez a rossz belülről származik, és beszennyezi az embert.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

A rendes és a szabályos ember
Jézus a zsidó kultúrkörben nevelkedett, és betartotta a mindennapi élet számos területére előírt vallási szabályokat. Biztos azonban, hogy küldetéstudata formálódásával párhuzamosan egyre jobban túllátott ezeken a szabályokon, és a mai evangéliumi részlet már egy olyan esetről számol be, amikor nyíltan fellép az emberi életritmust befékező szabályok ellen. A ritualizmus hiedelme olyan szintet ért el a farizeusok között, hogy szerintük a szabályok pontos betartása szinte eredményként hozta az üdvösséget Istentől. Egyfajta korabeli determinizmus ez, amely Isten nélküli változatban ma is számos válfajában él. A rossz beidegződések széles skálája. Ma az Isten nélkül gondolkodó ember vagy csapong, vagy titokzatos erők játékszereként ismeri fel magát. Nem vallja a szabad akaratot, persze, egy idő után már nem meri vallani, mert érzi, hogy annyi lenne a számláján. Papként nem ritkán találkozom olyanokkal, akik szerint nekik annyi bűnük van, hogy Isten se tudna megbocsátani nekik. Ez is egy rejtett hitvallás Isten iránt.
Kellenek szabályok. Fontos, hogy legyenek együttélési és más életszabályok, mert társas lények vagyunk, de ezek a szabályok nem arra valók, hogy elnyomják az ember egyéniségének növekvő hajtásait, hanem arra valók, hogy segítsék. Jézus erre tanít, amikor a félelemmel vegyes rituálék káros voltát nevén nevezi, vagy egyszerűem elhagyja. Hányszor olvasunk a szombaton történő eseményekről, s ilyenkor Jézus mindig odamondogatja nekik, hogy mennyi visszássággal és csavaros ésszel kitalált apró trükkel játsszák ki ezeket a szombati szabályokat. Nyilvánvaló, hogy ebből a szabály-ellenszabály életállapotból fel kell emelkedni a szeretet szabadságának életállapotára.

Van valamilyen hasonlóság a korabeli törvényalkotás és a modern törvényalkotás között: a szándék egyértelmű és alapjában véve nemes: szabályokkal lefedni az emberi élet egészét. Csak az a baj, hogy emberi értelmünk akármennyire is erőlködik, nem tudja felfedni létünk igazi mélységeit, ezért a szabályok rendre csődöt mondanak. Vagy elburjánzanak a kiskapuk.

Minderre adja válaszul Jézus a szabályok szabályát: a szeretet parancsát. Innen nincs kibúvó, és csak innen szétnézve válik egységessé a bennünket körülvevő világ.
A zsidó kultúrkörben azért is kapott óriási jelentőséget ezeknek a rituáléknak a betartása, mert nagyon tisztelték az ősöket. Isten áldása volt a nagy család, a nagy vagyon és így tovább, mindenből a sok… Ennek fényében egyáltalán nem kell csodálkoznunk, hogy megbékéltek azzal a hatszázvalahány kisebb-nagyobb vallási szabállyal is, amelyeket a hithű zsidó betartott Jézus korában. Jézus nem tiszteletlen az ősök iránt, nem kivágni akarja a családfát, hanem azt vési a lelkünkbe, hogy a bűntelenséget nem a sok száz szabály betartása hozza, amelyen történetesen lelkileg még nagyszerűen élhettek kívül (ld. gazdag ifjú), hanem az emberi személy mélysége a bűnök forrása, pontosabban a gonosz sugallatokra hallgató emberi lélek. Bentről jön ki a bűn és nem kintről megy be, ez a lényeg. A világ nem bűnös, hiszen nem szabad teremtmények alkotják, egyedül az ember lehet a bűnös, mert szabadságot kapott, amelyet felhasználhat rosszul is.
Az életszentség és a hagyományőrzés tehát megfér egymás mellett, de ez utóbbi nem válhat nosztalgiázássá, mert akkor már befékezi az örök üdvösség útján haladó embert. A régi dolgokról nem elmerengeni kell, mert közben az élet elfut mellettünk, hanem kiszedni belőlük az örök érvényű elemeket, és azokat öltöztessük modern világunk számára befogadható köntösbe.
Kellenek szabályok, mert közösségi lények vagyunk, de nem kell annyi szabály, hogy megfojtson. Ha viszont túl kevés a szabály, és keresztényi mércével nézve még éretlen emberről van szó, nagy szabadságában összeveri magát mindenen, amit a valódi élet sodrása produkál.
Annyi szabály kell, hogy megérleljen bennünket egy szabályok fölötti világra. A mennyországban már nem kell törvénytár, sőt még tízparancs és a szentségek sem kellenek, mert Isten jelenléte olyan üdítő, egyértelmű, egyetemes és boldogító lesz, hogy eszünkbe nem jut rosszat tenni. Ez a szeretet igazi jelenléte, hogy megfeledkezünk a rosszról. Már itt is ki lehet próbálni…
Sánta János

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

A keresztények nyitottsága a világ felé
Az elmúlt évtizedekben a kelet-európai államok lezárták határaikat nyugat felé. Ez a „vasfüggöny” mesterséges védekezés volt a keleti blokk országainak. Csak ebben a hermetikusan zárt környezetben tudták az összeomlást ideig-óráig elodázni. Vajon az Egyháznak szüksége van-e „vasfüggönyre”, vagy nyitott lehet a világ felé? Ez a mai vasárnap kérdése. Hogy megértsük a mai Evangélium általános érvényű tanítását, nézzük

I. Az Ószövetség tisztasági törvényeit
Az olvasmányban hallottuk, hogy Mózes isteni sugallatra törvényeket adott népének. Nemcsak a Tízparancsolatot, hanem az ún. „tisztasági szabályokat” is. Ezek többnyire azt tiltották, ami a környező népek istentiszteletébe beletartoztak. Pl. az egyiptomi vallás halottkultuszával szemben az izraelita „tisztátalanná lett” a halott érintésétől is. A kánaánita pogányok istentiszteletein dívott a kultikus prostitúció, az izraelitát a kultuszra alkalmatlanná tette a házastárssal való érintkezés is. Az étkezési tilalmak a bálványlakomákon való részvételt akarták akadályozni. Mindezek védekező magatartásból származtak, hogy megőrizzék az istenhitet. Pl. a XIV. században megépített hatalmas Kínai Fal (4000 km. Hosszú, 10 m. magas, 8 m. széles) védelmezte a „Mennyei Birodalom” határait, selymét, életét. Izrael nem volt képes fizikai fallal védekezni, helyette szokásokból, előírásokból, törvényekből épített maga köré falat. Nem a selymüket, műveltségüket féltették, hanem isteneszméjüket, Bibliájukat, messiásvárásukat. Ezért alkották meg a tisztasági szabályok, étkezési előírások falát.

II. A tisztulási szabályok érvénytelenítése
A babiloni fogság után ezek a falak nem védőbástyát alkottak, hanem börtönfalakká lettek. Gettót vontak Izrael köré akkor, amikor a választott nép feladata éppen az lett volna már, hogy a közeledő Messiás utáni vágyat felkeltse a pogány népekben is.

És akkor – 2000 évvel ezelőtt – fellépett a Názáreti Jézus, aki így kezdte tanítását: „Az Úr Lelke azért kent fel, hogy szabadulást hozzak.” És meghirdette a kicsinyes előírások igájából való felszabadulást. Félretolta a kívülről származó tisztátalanság fogalmát és a belső tisztaságra irányította a figyelmet. Követőit is azzal bízta meg, hogy ne a félénk bezárkózást, hanem a világ felé való nyitottságot sugározzák. A kovászt nem szabad tovább őrizgetni a tálban, hanem el kell vegyíteni a tésztában.

III. Az elzárkózás mai fellángolása
2000 év múlt el Jézus óta. A rituális tiszta és tisztátalan fogalma eltűnt. De épp napjainkban újra nagy a kísértése a keresztényeknek, hogy elhúzódjanak félve a gonosz világtól. Templomaink, liturgiáink, világnézetünk falai mögé vonulunk és elfeledkezünk a kapunyitásról. Félő, hogy a missziós szellem lelohad az Egyházban és önmagunk kicsinyes lelki kozmetikázásába beleragadunk. Olyan egyszerű lenne „az evilág paráznáival minden kapcsolatot megszüntetni”. Csakhogy akkor Szent Pál szerint „ki kellene futnunk a világból”. Feladataink inkább: önmagunk belső megerősítése, „szívünk megtisztítása”, s aztán Istenbe vetett mérhetetlen bizalommal átitatva indulni az emberek közé.

Nagy Szent Gergely a római rabszolgapiacon torzonborz foglyokat látott. Megkérdezte: Kik ezek? Válasz: angolok. A pápa szellemes szójátéka: „Ha ezek angolok, legyenek ezután angyalok!” És negyven bencést küldött megtérítésükre. Gergely pápa jeligéjével mondjuk mi is: ha ezek angolok, (pardon), ha csövesek, szipózók, narkósok, hobók, punkok…, legyenek ezután angyalok!

Bródy János közismert énekének egyik szakasza megfogalmazza a keresztény programot: „Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék, / Akárhonnan jönnek, bárkit beengednék. / Nem kérdezem tőle: „Hát téged ki küldött?” / Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.” Ne akarjunk a kicsinyes előírások falával elbarikádozni magunkat, hanem örömhírünk tudatával nyissuk ki kapuinkat, sőt menjünk mi közéjük! Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. Ex lex állapot
A papnevelő intézetben meglehetősen szoros és szigorú napirend szerint zajlik az élet. Valószínűleg minden pap szívesen emlékszik vissza a vizsgaidőszakokra, no nem a vizsgák miatt, hanem a vizsgákat követő ex lex állapot miatt. A vizsga után a nap további részében ex lex állapot - törvényen kívüli - volt , amikor a papnövendék fel volt mentve az amúgy kötelező napirend alól. Ilyenkor akár estig is eltávozhattunk a szemináriumból, pl. egy jókora kirándulás kedvéért. Mi tagadás, jólesik olykor ez az ex lex állapot, a törvény alóli felmentettség.
Mi viszi ki az embereket a tüntetésre? Elsősorban nyilván az elérendő politikai vagy szociális cél, de ugyanakkor valami varázslatos oldala is lehet a tüntetésnek, mert bizonyos ex lex állapotot biztosít: sétálhat az úttesten, amit máskor nem tehet meg (még szilveszter éjszkáján sem).
Mi viszi ki az embereket az ún. „meleg büszkeség napján” az utcára, ahol feltűnő - olykor hiányos - öltözékben harsányan demonstrálnak „másságuk” mellett, láthatóan élvezve az ex lex állapotot. Egyik miniszter asszony szerint a polgárpukkasztási szándék húzódik meg mögötte. Amennyiben igaz ez a megállapítás, akkor csak annyit kérdeznénk: az általuk kívánatosnak tartott „másság” elfogadtatásának a polgárpukkasztás a célravezető útja?
Most tegyük fel a kérdést: mi vitte Jézust arra, hogy a zsidó tisztasági előírásokat felrúgva ex lex állapotba helyezte magát és tanítványait!? Miért nem végezték el a kultikus - tehát nem egészségügyi - kézmosást étkezés előtt? A farizeusok polgárpukkasztása vezette Jézust? Biztosan állíthatjuk, hogy a provokáció a legtávolabb állt Jézustól. Igazi szándékáról maga vall, amikor Izajás prófétát idézi:
2. „Ez a nép ajkával tisztel, ám a szíve távol van tőlem” (Mk 7,6).
Jézus nem tüntetésnek és nem is polgárpukkasztásnak szánta a kézmosás elhagyását, hanem jelzésnek. A farizeusok vallásossága ugyanis megrekedt a külsőséges szokásoknál, de szívük távol állt az Isten szeretetétől. Jézus fel is panaszolta:
„Tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és az Isten szeretetét” (Lk 11,42).
Jézus ezzel a mondással és az előbb említett Izajás-idézettel a vallásosság elsekélyesedése és kiürülése ellen emeli fel a hangját, a kultikus kézmosás semmibevételével pedig nyomósítja véleményét. Isten ugyanis nem a mi szokásainkat várja el tőlünk, hanem iránta való hitünket, szeretetünket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akik szokásból templomi házasságot kötnek, de aztán nem gyakorolják a hitüket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akik szokásból megkereszteltetik gyermeküket, de vallásos nevelésben nem részesítik őket. Nem olyan keresztényekre van szükség, akiknek a vallásossága kiürült és elsekélyesedett, hanem élő hitű keresztényekre van szükség. Mert nem a szokásokhoz való ragaszkodás fog üdvözíteni, hanem a Jézusba vetett hit, és a hit szerinti cselekedetek. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok

	S z o l g á l ó k ö n y v t á r ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	SZENTMISE SZENTÍRÁSI IDÉZETEI