Liturgia-Bév.Évközi 23./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Megnyílik majd a süketek fülei, és ujjong a néma nyelve Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 35,4-7a Mondjátok a remegő szívűeknek: ,,Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket.'' Akkor majd kinyílik a vakok szeme, és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban. A száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává; a tanyán, ahol sakálok hevertek, benne nád és káka terem. Zsoltár / Zs 145 ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek.Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre. Szentlecke Szent Jakab leveléből / Jak 2,1-5 Testvéreim, a mi dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek legyen mentes minden személyválogatástól. Mert ha belép a ti közösségetekbe egy ember aranygyűrűvel, fényes öltözetben, és belép egy szegény is piszkos ruhában, s ti arra figyeltek, aki drága ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: ,,Foglalj itt helyet kényelmesen'', a szegénynek pedig azt mondjátok: ,,Te csak állj meg ott vagy ülj a lábam zsámolya elé'', vajon nem ítélkeztek-e magatokban, s nem lettetek-e gonosz felfogású bírákká? Halljátok, szeretett testvéreim! Nem a szegényeket választotta ki Isten ezen a világon, hogy gazdagok legyenek a hitben, és örökösei annak országnak, melyet azoknak ígért, akik őt szeretik? Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 7,31-37 Ezután ismét eltávozott Tírusz vidékéről. Szidonon át a Galileai tengerhez ment, a Tízváros határába. Ott odavittek hozzá egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye rá a kezét. Félrevitte őt külön a tömegtől, a füleibe dugta ujjait, köpött, megérintette a nyelvét, majd föltekintve az égre, fohászkodott, és azt mondta neki: ,,Effeta!'', azaz ,,Nyílj meg!'' Erre azonnal megnyíltak a fülei, megoldódott nyelvének köteléke, és rendesen beszélt. Ekkor megparancsolta nekik, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél jobban tiltotta nekik, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak és mondták: ,,Mindent jól cselekedett; a süketeknek visszaadta hallásukat, és szóra bírta a némákat!''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

A vasárnapi három olvasmány számomra három útkereszteződés. A választható utak minden irányban csábítóak. Íme, a hívogató utak sugallta gondolatok ezen a vasárnapon:

Olvasmány (Iz 35,4–7a)

Mennyi a csüggedt szívű ember a környezetemben! Talán én is közéjük tartozom? Nekem biztatnom, buzdítanom kell, de ezt csak akkor tehetem meg, ha már én nem csüggedek. Miért vagyok csüggedt? Ha megtaláltam a választ önmagam számára, mások számára is megtaláltam.

Legyintek, hogy ószövetségi gondolkodásmód gyávaságom miatt Istent várni, hogy álljon bosszút helyettem. Pedig ha jó mélyen a lelkembe nézek, valahol ott parázslik hamu alatt a bosszúvágy. Vagy élhetnek büntetlenül a gazemberek? Hagyni kell mindent arra az utolsó ítéletre? Ha azt mondom, hogy nem, az igazságosság megkívánja, hogy…. – ekkor a szívem háborogni kezd. Belátom, nekem, aki Krisztus nyomát követem, mégis az a feladatom, hogy szeressem ellenségeimet. Sajnos vagy nem sajnos, de ez nehezebb, mint a bosszút forralni. Mégis biztosabb a nyomot követni, Krisztus Urunk szellemében gondolkodni és cselekedni.

Szentlecke (Jak 2,1–5)

Lehet, hogy Luther szerint a Jakab-levél „Stroh-Epistel”, szalma-levél. Lehet, hogy nem alkalmas „hochgelehrt” teológiai viták alapjához. De az evangélium szelleme sugárzik a levélből olyan egyszerűen és tisztán, ahogy Assisi Szent Ferenc Virágoskertjéből, a Fiorettiből. Vallathatnám egyházamat, aki a szegényeket Bernanos szerint csak a kórus alatt tűri meg, de elég, ha magam is bevallom, hogy nem tudom úgy látni a szegényben a Krisztust, ahogy látta a leprásban Assisi Szent Ferenc vagy az ágyába fektetett koldusban Árpádházi Szent Erzsébet, vagy Kalkuttai Boldog Teréz, Teréz anya az ő tojást dobáló szegényeiben. Pedig tudom, hogy csak ők látnak jól, és ők járnak következetesen Krisztus nyomában.

Evangélium (Mk 7,31–37)

Feltűnik, hogy a szűkszavú Márk milyen szertartásosan írja le a süketnéma meggyógyítását. Ha így tett ebben az esetben az Úr Krisztus, máskor miért elégszik meg azzal, hogy „csak” kijelenti: „akarom, gyógyulj meg!” – és a beteg meggyógyul. És még egyszerűbb módon is tud gyógyítani. Talán azokra gondolt, akik majd az Ő küldetésében járva fognak betegeket gyógyítani, de olyan materialisták, mint egyik apostola, Tamás. Tehát mintegy sugallja most, hogy a hit mellett anyagi szemléletetek miatt nem árt, ha a forma mellett matériát is alkalmaztok. Urambocsá' a profanizálásért.

Izgalmasabb és tanulságosabb arra gondolni itt, hogy olyan varázslatban élünk, mint Jézus korának farizeusai, akik azt hiszik, hogy látnak, pedig az „őstudást” illetően vakok. (Jn 9,39-41)
Lehet - sőt majdnem biztos –, hogy mi, akik úgy véljük, hogy halljuk a szavakat, a személy szerint nekünk szóló Igét nem halljuk. Lehet – sőt majdnem biztos –, hogy mi, akik úgy találjuk, hogy folyékonyan tudunk beszélni egy bizonyos zsargonban, ha az „Igazság”-ról kell szólnunk, csak dadogunk, és talán jobb lenne, ha hallgatnánk! Mi is süketek vagyunk, és dadogva beszélünk a lényeget illetően. Akikhez szólunk abban a bizonyos zsargonban, talán hallanak? De mit hallanak? Jaj, nem megyek tovább ezen az úton, mert zsákutca.

De ha meggyógyultam süketségemből, vakságomból és némaságomból, miért hallgassak a dologról? Mert a meggyógyultnak és a gyógyulás tanúinak hallgatást parancsol az Úr. Miért parancsolja ezt nekik? Hiszen tudja, hogy úgysem fér meg bennük a csoda lenyűgöző tapasztalata. Talán azért, hogy miután kifecsegtük magunkat, visszaidézzük szavait, és rájöjjünk, „a beszéd félreértések forrása”. Ami lényeges, ami a csoda háttere, az csak a csendben nyilatkozik meg az ember számára. A csend az önismeret útja, és az önismeret minden más ismeret alapja.
(Ezek után melyik úton induljak el? Eszembe jut újra a Fioretti: Szent Ferenc és Masszeó, akivel együtt Sienába megy; 11. fejezet.)
Keressük az Úr nyomát! Minden úton ott találjuk? De a sok nyom között csak az övét kövessük! Akkor jó irányban megyünk, és ott vár az út végén. Mert Ő az Út!
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Süketnémák az egyházban

Úristen, hiszen ez beszél! – kiáltotta ijedten a brazil császár, Don Pedro, és kiejtette kezéből a telefonhallgatót, amikor a távbeszélő feltalálója, Bell bemutatta neki varázseszközét. – A ma embere már hozzászokott, hogy a készülékek beszélnek: a rádió, TV, hangszórók, hangosbemondók. Lassan az lesz a csoda, ha emberi hangot lehet hallani. Minden adó-vevő készüléknél csodálatosabb hangadó és felvevő műszer pedig az emberi nyelv és fül. Megértjük Jézust, hogy amikor Dekapolisz vidékén elébe vittek egy süketnémát, meggyógyította. Hiszen alig van nagyobb csapás egy ember számára, mintha elveszti testi érzékszervei használatát. De az Úr valószínűleg azért foglalkozik oly hosszadalmasan vele, mivel Egyházának lelki süketnémáit is szerette volna egyszerre meggyógyítani. E vasárnap Olvasmányai elvezetik ezeket a lelki betegeket a legjobb orvoshoz.

I. Lelki süketek, akik nem hallják Isten szavát

A mindennapi élet zajos forgatagában naponta talán százszor is megszólal lelkem mélyén az Isten. A lelkiismeret szaván keresztül. Ez a finom hívás a jó sugallatokban nyilvánul meg. Ez a lelki hang megszólal bennem

1. Cselekedetek előtt.
a) Vissza akar tartani a rossztól.
Például: – El akarom venni más holmiját. A Hang: „Vigyázz! Isten lát!” – Bűnös viszonyban élek. A lelkiismeret: „Szakíts a bűnnel!” – Összevesztem szomszédommal. A figyelmeztetés: „Békülj ki!”
b) Sarkall a jóra.
– Reggel felötlik a gondolat: „Imádkozni kellene!” – Templom előtt visz az utam. Súgja: „Menj be egy percre!” – Rászoruló embert látok. Felszólít: „Segíts rajta!”
Ez a Hang nem tőlem ered. Nem a nevelés eredménye. Istentől származik. Isten finom úr, nem erőszakoskodik. Ha megsüketítem magam, visszavonul. De ez már a megátalkodottság. Jézus azt mondja róla: „Ezek látván nem látnak, hallván nem hallanak. Megátalkodott ennek a népnek a szíve”. Őket már csak megsiratni tudja, mint a bűnös Jeruzsálemet.

2. Cselekedetek után.
Az ekkor megszólaló Hangot, a lelkifurdalást nagyon nehéz elhallgatni. Arany János a „Walesi bárdok”-ban mesterien rajzolja meg ezt a folyamatot. Edvárd király ártatlanul kivégeztet 500 walesi énekest. A zenészek sem tudják elhallgattatni a belső hangot.
Feladom: 1. Teremtsek magam körül időnként csendet! Mert a lelkiismeret szava csak a csendben szól. 2. Legyek nagyon érzékeny az „első… belső… felső… Hangra! 3. Kérjem buzgó imában: „Sugallataid elhanyagolásától ments meg Uram minket!”

II. Lelki némák, akik nem tudnak beszélni Istenhez

A lelki életben azok a némák, akik nem imádkoznak. Mert elszoktak tőle – és nem tudnak imádkozni. – Mert a csapások miatt lázadnak – és nem akarnak imádkozni. – Mert betanult szövegek ismételgetésének gondolják – és nincs kedvük imádkozni. Az ilyenek vegyék elő Michel Quoist: Így élni jó című modern imakönyvét. A belga lelkipásztor alapgondolata: az élet minden eseménye Istentől küldött jel. Csak válaszolni kellene rá. Ez az ima. Ilyen imákat tartalmaz: Zöld asztal – Az irodába új zöld asztal került. Arra gondoltam Uram, Te a Teremtés óta zöldre fested a mezőket, erdőket, mert öröktől tudod, hogy a zöld szín megnyugtatja a szemet. Gyermekkocsi – Kiléptem a kapun és gyermekkocsiba ütköztem. Ránéztem a kicsi arcára. Lecsukott szempillái mögött megsejtettem az Istent. Uram, imádlak e gyermekben. Segíts, hogy hasonlítsak hozzá. Gumiszalag – Egy gyerek erősen húzta a gumiszalagot, hogy a kerékpár csomagtartójára erősítse táskáját. Elszakadt. Uram, jogom van feléd húzni az embereket, de csak óvatosan. Segíts, nehogy valami elpattanjon bennük. És így tovább!
Imádságra hangolja egy bankjegy és egy kopasz fej, az utcai plakát és egy pornográf képeslap, a földalatti villamos és egy újságcikk olvasása. A fő az, hogy ne legyek néma, válaszoljak Isten jeleire!
A betegnek két dologra van szüksége: akarnia kell a gyógyulást és jó orvos kell. Ne némítsuk el lelkiismeretünk szavát! Keressük az imádság csendes perceit. És forduljunk az orvosok orvosához: „Uram! Gyógyíts ki a süketség és némaság minden formájából!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. A süketnéma meggyógyítása nem mágikus tett, hanem Isten tette!
Jézusnak ma hallott csodaelbeszélése – a süketnéma meggyógyítása – jellegzetesen tükrözi a korabeli hellenista csodaelbeszélések stílusát. Az ókori hellenista világban voltak varázslók, más néven mágusok, akiknek természetfeletti erőt tulajdonítottak és különféle betegségek gyógyításánál igénybe is vették őket. A Jézus által meggyógyított süketnéma történetében szinte halmozódnak az ókori mágikus gyógyítás „eszközei”. Ilyen például az, hogy Jézus „félrevonja” a süketnémát, ti. a mágusok titokban, a nyilvánosság kizárásával „gyógyítottak”. Jellegzetes vonás az is, hogy Jézus „ujját a süket fülébe dugta”, nyállal gyógyított - így tettek a korabeli mágusok is.

Ez a csodalebeszélés azonban nem csak az ókori mágikus csodalebeszélésekhez kapcsolódik, hanem az ószövetségi szentíráshoz is. Éppen a mai olvasmányban hallottuk az Izajás próféciáját az eljövendő Messiásról, illetve messiási időkről: „Akkor kinyílnak a vakok szemei és megnyílnak a süketek fülei… és ujjong a néma nyelve” (Iz 35,5-6). Amikor Jézus meggyógyítja a süketnémát, ennek a történelmi eseményen túl jelképes jelentése is van, mégpedig az, hogy elérkezett az az idő, amelyről Izajás jövendölt. A Messiás megnyitja az ember fülét, nyelvét.

A csodaelbeszélés másutt is kapcsolódik a Szentíráshoz. Az emberek csodálkoznak a süketnéma gyógyulásán és így szólnak: „Mindent jól tesz.2 Ez a kijelentés a hatnapos teremtés-elbeszéléshez kapcsolódik, amikor Isten megteremti az égitesteket, növényeket, állatokat és minden teremtő tevékenysége ezzel zárul: ’És látta Isten, hogy mindez jó!’” Ez a párhuzam, hogy Isten mindent jól tett, és a süketnémát meggyógyító Jézus is mindent jól tett – azt jelenti, hogy Jézus isteni erővel cselekszik.

A csodaelbeszélés nyelvezete ugyan megegyezik az ókori mágikus gyógyítások elbeszélésével, de a Szentíráshoz való kapcsolásával Márk evangélista mégis kiemeli Jézus csodáját a varázslók tetteinek sorából. Itt már nem egy ember cselekszik valamiféle emberi hókuszpókusszal, hanem a próféták által megjövendölt Messiás cselekszik, éspedig isteni erővel, teremtő erővel.

2. „Nyílj meg!” (Mk 7,34)
A süketnémaság erősen korlátozza az ember kommunikációját, közlését, dialóguskészségét. Azt is tudjuk, hogy a némaság sok esetben a süketség másodlagos hatása, mert a hallás képességének kiesése a beszéd készségét is megrontja. A süketek artikulálás nélkül, érthetetlenül beszélnek.

A hallásnak és a beszédnek nem csak az emberek közötti érintkezésben van szerepe, de a hit továbbadásában is. „A hit hallásból fakad” – írja Pál apostol (Róm 10,17). A hit tanítását előbb meg kell hallani, majd beszéddel tovább kell adni. Erasmus az üdvösség kezdetét a hitről szóló igehirdetés hallgatásában látja, teljessé válását pedig a szájjal történő hitvallásban.

Ha a csodaelbeszélést szimbolikusan értelmezzük, akkor azt kell mondani, hogy a süketnéma – akinek megnyílik a füle és megoldódik a nyelve –, a hit ajándékát befogadó embert jelképezi. A hitre való hallás és a hitről szóló beszéd egyaránt isteni erő hatására történik, azaz isteni kegyelem működésének tulajdonítjuk. Ezzel az isteni kegyelemmel együtt kell működni. Sajnos, az elmúlt évtizedek megnehezítették ezt az együttműködést és kialakítottak egyfajta süketnémaságot. Sokan meg se hallották az Isten igéjét, vagy ha meg is hallották, nem adták tovább legszűkebb környezetüknek – még gyermekeiknek – sem. A rendszerváltozás után megváltoztak a körülmények és új helyzet állt elő.

Erdő Péter prímás, érsek pünkösdkor kiadott missziós programjában írja: „Az idők jelet kell a hit szemével kutatnunk, és megtalálnunk azokat a konkrét teendőinket, amelyeket a gondviselő Isten tőlünk itt és most megkíván… Mostani korunk egyik legvonzóbb kihívása éppen abban áll, hogy efféle (missziós) munkára újra megnyílni látszanak a lehetőségek, hasonlóan ahhoz, ami sok évtizeddel ezelőtt az egyház életében már megjelent.”

Az elmúlt évtizedek mesterséges némaságot erőltettek az egyházra, leszoktattak arról, hogy hitünkről artikuláltan beszéljünk. A mostani új helyzet – az erőszakmentes rendszerváltás – nem jöhetett volna létre isteni kegyelem nélkül. Most is bízunk a teremtő isteni szó erejében, mely azt mondta: Nyílj meg! Bízunk abban, hogy az eddig némasághoz szokott ajkak közül egyre több nyílik meg a hit továbbadására. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok