Liturgia-Bév.Évközi 24./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Nem hátráltam meg, hagytam, hogy verjék a hátamat Olvasmány Izajás próféta könyvéből / Iz 50,5-9a Az Úristen megnyitotta fülemet, én pedig nem ellenkeztem, nem hátráltam meg. Hátamat odatartottam az ütlegelőknek, és orcámat a tépdesőknek; arcomat nem rejtettem el a gyalázás és köpdösés elől. De az Úristen megsegít engem, ezért nem ér gyalázat; ezért tettem arcomat olyanná, mint a kovakő, és tudom, hogy nem szégyenülök meg. Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem. Ki szállhat perbe velem? Álljunk ki együtt! Ki az ellenfelem? Lépjen ide hozzám! Íme, az Úristen megsegít engem, ki mondhat bűnösnek? Íme, mindnyájan szétfoszlanak, mint a ruha, moly emészti meg őket. Zsoltár / Zs 114 ALLELUJA! Szeretem az Urat, mert meghallgatta könyörgésem szavát. Mert felém fordította fülét azon a napon amelyen segítségül hívtam. Körülvettek engem a halál gyötrelmei, rám találtak az alvilág veszedelmei. Szorongatásba és nyomorúságba jutottam, de segítségül hívtam az Úr nevét: ,,Uram, szabadíts meg engem!'' Irgalmas az Úr és igaz, megkönyörül a mi Istenünk. Megoltalmazza az Úr a kicsinyeket, megaláztatásomban megszabadított engem. Térj vissza, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled. Megmentett engem a haláltól, szememet a könnyhullatástól, lábamat az elbukástól. Szentlecke Szent Jakab leveléből / Jak 2,14-18 Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: ,,Menj békében, melegedjél és lakjál jól!'' -- de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: ,,Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.'' Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Evangélium Szent Márk könyvéből / Mk 8,27-35 Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartanak engem az emberek?'' Ők azt felelték neki: ,,Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.'' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?'' Péter felelt neki: ,,Te vagy a Krisztus.'' Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla. Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia. Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt és kezdte lebeszélni. De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: ,,Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.'' Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: ,,Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

(Olv.: Iz 50,5-9a; - Jak 2,14-18; - Mk 8,27-35)

A „kereszt” fölséges titka

„Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és leköpdöstek.”
Állj meg e mondat után, hunyd le szemedet, és lásd magadat, az „áldott Krisztus” helyébe képzelve, amint téged gyaláznak és leköpdösnek! Ha irtózik természeted e képtől, mint Péteré a mai evangéliumi történetben, nyisd ki a szemed, és vedd elő újra a Fiorettit. A nyolcadik fejezetet olvasd el úgy, hogy most Leo testvér helyébe képzelve magad, hallgatod a világ (egyik) leghitelesebb emberének oktatását a „tökéletes vigasságról”. Nem biztos, hogy érteni fogod Assisi Szent Ferenc végkövetkeztetését: „A Szentlélek összes malasztjai és ajándékai között, melyeket Krisztus az ő választottjainak ada, a legfőbb, ha valaki önmagán győzedelmeskedik s a Krisztus szeretetéért minden bajt, igazságtalanságot és gyalázatot készséggel elvisel.” Ne hagyd magad könnyen meggyőzni, hogy meggyőzöttséged majd sziklaszilárd legyen. Csak a meggyőzöttség szikláján állva láthatja bárki az élet mélységes és legfölségesebb titkait. Mielőtt további hiteles látó embereket kérdeznénk meg a kereszt titkáról, figyelmedbe ajánlom a próféta közbevetett megjegyzését: „Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.” (Iz 50,8) Nem cél a kereszt, hanem eszköz és út. Természetellenes dolog lenne testi kínokat és lelki megaláztatásokat keresni, mint célt. Itt igaz a sokat vitatott tétel: „A cél szentesíti az eszközt.” A cél itt a legszentebb: Isten terve szerint feloldódni az Ővele való egységben, a Szeretetben. Ez a cél megszenteli a hozzá vezető utat és eszközöket, a kereszt útját.

Megkérdezem Krisztus hívét, az első modern nagy pedagógust, Johannes Amos Comenius-t erről (A világ útvesztője és a szív paradicsoma, 45. fejezet), és a következőket válaszolja: „Az Istennel egyesült szíveknek minden könnyű és egyszerű.” A szenvedés, a megaláztatás, az üldöztetés is? – kérdezem őt, és folytatja: „Azt láttam, hogy ha valaki teljességgel annak szentelte a szívét, aki teremtette, megváltotta, és templomává avatta őt, a szíve után már testének többi része is szép lassan, engedelmesen arrafelé hajlott, amerre Isten akarta… Ezért bizton hiszik, hogy bármi éri őket, az mind Istentől, az ő bölcs gondviseléséből ered. … De jaj annak, aki kezet emel rájuk! Mert minél sóvárabban tartják oda a hátukat, annál súlyosabb dolog verni őket; mennél inkább hasonlatosak a bolondokhoz, annál veszedelmesebb őket gúnyolni. Mert ők már nem a magukéi, hanem Istenéi, és amit mások velük cselekszenek, Isten úgy veszi, hogy vele cselekedték.”

Liguori Szent Alfonz is meggyőzött akart lenni, és hiteles emberektől, hiteles emberekről szerzett tudást (Jézus Krisztus iránt való szeretet gyakorlása, 5. fejezet – ez a fejezet itt olvasható pdf formátumban):

Páli Szent Vince azt mondta, hogy nagy szerencsétlenségnek kell tekintenünk, ha ebben az életben szenvedések nélkül vagyunk… Assisi Szent Ferenc azon a napon, melyen nem volt alkalma Istenért valami keresztet szenvedni, attól félt, hogy Isten talán meg is feledkezett róla.
Aranyszájú Szent János azt írja, hogy mikor az Úr valakit a szenvedés kegyelmével ajándékoz meg, nagyobb kegyelmet gyakorol vele, mintha hatalmat adott volna neki a halottak feltámasztására; mert a csodatevésben az ember adósa marad Istennek, a szenvedésben azonban az Isten válik az embernek adósává.
Avilai Szent Teréz, amikor fájdalmak nehezedtek rá, azt mondotta, hogy szenvedéseit a világ minden kincséért se cserélné el.

Megkérdeztem valakit a profán világ nagy mesterei közül is, a keresztről, de nem írom ki a nevét, mert vannak, akikben előítélet él e névvel szemben, és minden fentebbi és alábbi bölcsességet elvetnének vak előítéleteik miatt. Ő ezt írja: „Olyan szimbólumok, mint a kereszt, segítséget nyújtanak ahhoz, hogy az ember megszabaduljon olyan kötődésektől, melyek nem magasabb belátásból, hanem lágyságból és az infantilis érzések fölötti uralom hiányából fakadnak.”
Befejezésül ajánlhatnám még Kempis Tamás gondolatait (Krisztus követése, A szent kereszt királyi útja - a fejezet itt olvasható) is, de úgy találom, mindenkinél jobban összefoglalja a mondottakat Blázovics Jákó, Bernanos: A Sátán árnyékában c. könyve ajánlásában: „Az Élet problémája a Szenvedés problémája. A szenvedés elől az ember először az imához menekül. De itt nem állapodhatik meg. Föl kell kutatnia a szenvedés forrását is. Ez a forrás nem lehet más, mint a bűn. Az előbbi tételt tehát korrigálni kell: az Élet végső problémája a Bűn problémája.” (Megjegyzem: nem elsősorban a személyes bűnökre kell itt gondolni!)
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Ki nekem Jézus?

Manapság népszerű műfaj a közvélemény-kutatás. Gyakoriak a reprezentatív felmérések. Máskor az országot leszavaztatják döntő kérdésekről. – 2000 évvel ezelőtt Jézus is közvélemény-kutatást rendezett saját személyére vonatkozólag. Az evangélista közli az eredményt. A liturgia pedig elénk tárja az évközi 24. vasárnappal. Azzal a célzattal, hogy a mai keresztényeket is döntés elé állítsa: ki a mi számunkra Krisztus?

I. A kortársak véleménye
1. Az ellenséges világ kritikáját tapintatosan elhallgatták a felmérést végző tanítványok. Az evangéliumok egyéb helyeiből azonban könnyen összeállíthatjuk a fölsorolást: „falánk és borissza ember…, Belzebub cinkosa…, törvényszegő…, forradalmár…, lázító…, istenkáromló…, gonosztevő…” Ezek nemcsak tekintélyét kezdték ki, de a halálos ítélet meghozatalához is elegendők voltak.

2. A jószándékúak véleménye kevésbé volt sértő a Mesterre. Keresztelő Jánossal…, Illéssel…, Jeremiással hasonlították össze. Közös vonás ezekben: prófétának, nagy embernek, szentnek, de csak embernek tartják. Egy reformátornak, vallásalapítónak a sok közül.

II. Mai vélemények
1. Gyermekkori mesealak. Sokan karácsonyi fenyőgallyas kis Jézuskát látnak benne, aki hangulatossá varázsolja az ünnepet.

2. Kozmikus Mikuláshoz hasonlítják, aki két kézzel osztogatja az ajándékokat és azt se nagyon bánja, ha ígéretünk ellenére nem javulunk meg.

3. Történelmi személy. Legtöbben így gondolkodnak: élt nagyon-nagyon régen. Tanított sok szépet. Szószéken még emlegetik. De az ő elvei szerint ma nem lehet élni. Téma a művészeknek, de az élet nélküle folyik.

III. Ki ő a mi számunkra?
Ez a legizgatóbb kérdés. Szembesülnünk kell vele. Mert kereszténységünk ezen áll, vagy bukik. Nem húzhatom ki magam az állásfoglalás alól. Pl. Párizst lázba hozta a Sportcsarnokban játszott Robert Hossein darab: „Egy Jézusnak nevezett ember.” A közönség szinte maga is szereplője lett a drámának. Amikor Jézus hívta a tizenkettőt, a nézők is önkéntelenül megindultak feléje. A csodás kenyérszaporításnál a nézőtéren osztották a kenyérdarabokat. Júdás az árulása után a széksorok között keresett menedéket cinkosokká téve a közönséget. Végül a keresztre-feszített előtt elvonult egy párizsi csavargó, majd a nézőkre mutatva kijelentette: „Ti csináltátok! És most mi lesz? Aztán teljes sötétség borult a Sportcsarnokra. A jelenlévők némán távoztak. Érezték: Jézussal kapcsolatban állást kell foglalni mindenkinek. – Jézus elém is odaáll. Nekem is felteszi a kérdést: „Hát te kinek mondasz engem? Ki vagyok én számodra?” Legyen:
1. A nagy tanító. Életem iránytűje. Akinek tanítása útbaigazítás. Problémáimra választ az evangéliumokban keressek. Pl.: Balczó András a siker csúcspontján 40 napra magányba vonult döntésre: hogyan tovább. Semmi mást nem vitt magával, csak a Bibliát. Kijelentette: „Jézus Krisztus a legjobb tanácsadó az életproblémák közepette.”
2. Követendő példakép. Jézus jelleme modell, akire feltekinthetek és vonásait belemásolhatom lelkem vásznába. Egyénisége karakterológiai csoda. Lenyűgöz, követésre késztet. Nem a csodatevéseit, hanem erényeit kell utánoznom.
3. Legfőbb erőforrás. Főként szenvedéseim közepette meríthetek lelki energiát az ő passiójából. Nem kerülte el a szenvedést, hanem példájával megtanított annak értelmére és méltó elviselésére. Az apostolok körében végzett közvélemény-kutatás után ugyanis kijelentette, neki magának is sokat kell szenvednie, de aki utána akar menni, annak is kereszthordozás lesz a sorsa. Az ő passiójából azonban dús erőforrás fakad.

Egy fiatalember megkérdezte az Elöljárótól: vállalhatja-e a szerzetesi életet? Válasz: az „megragadott élet. Csak ha Krisztus mágneses erővel magához ragadta, akkor vállalja!” Ez minden keresztény életére is érvényes. Engedjük, hogy Jézus magával ragadjon, kerüljünk bele bűvkörébe, s akkor Péter hitvallásával mondhatjuk: „Te vagy az élő Isten Fia!” Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003 -

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok