Liturgia-Bév.Évközi 25./ SZOLGÁLÓ hittan

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Olvasmány: (Bölcs 2,12.17-20)
Az ötlet, hogy az igaz embert próbára kell tenni, mert csak a próbatételt kibírva lesz hiteles igazvolta, a Jób könyve szerint a sátán ötlete, aki barangolása közben betéved Isten fiai közé. (lásd: Jób 1,6-12) Ha hozzáférhető lenne, érdemes volna elolvasni Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt magyarázatait, melyben meggyőződhetnénk arról is, hogy a pápa „nagyon ismerte az embert” (Diós: Szentek élete). Leandrus sevillai püspököt is izgathatta ez a Bölcsesség könyve által felvetett kérdés, mert ő kérte Nagy Szent Gergelyt a kommentár írására (Vanyó: Az Ókeresztény Egyház és irodalma) A téma örökzöld voltát bizonyítja Dr. Muntag Andor, Jób könyve c. fordítása és magyarázata (Luther Kiadó 2003). A Jób könyvet, a benne feszegetett téma miatt is, „a világirodalom olyan remekműveivel emlegetik együtt, mint Dante Isteni színjátéka és Goethe Faustja.”
Hogyan lehet szó nélkül hagyni ezt a próbatétel kérdést, ha vasárnap felolvassuk a Bölcsesség könyvének ide vonatkozó részletét. Nem állok meg most itt, de ajánlom: Reményik Sándor, Keserű pohár c. költeményét a sok lehetséges közül. (http://remenyik.szeretni.hu/?i=remenyik-keseru-pohar
Szentlecke: (Jak 3,16-4,3)
Az igazság gyümölcsét békében vetik el azok számára, akik békét teremtenek.
Az önvizsgálatban, az önismeret gyarapításában nagy segítség e levél által elénk tartott tükör. Gondolataim, vágyaim, általános lelkiállapotom a felülről származó bölcsesség gyümölcsei-e vagy szabadon barangoló ösztöneim kölykei? Ugyanis én vagyok az őstenger, mely fölött ott ül a Lélek, mint anyamadár a tojás fölött, hogy kiköltse a tojáshéjak határolta kis káoszból a Teremtő által tervezett élet csodálatos rendjét. Ösztöneim az őstenger rendetlenségét hordozzák, és ha nem hat rájuk a fentről jövő erő, a bölcsesség, akkor zápon marad Isten hasonlóságára hivatott képem tojásbeli vázlata. A bennem megjelenő rend nevei: békeszeretet, tisztaság, méltányosság kifelé, okos engedékenység, őszinte irgalom, igazságosság, egyenesség… A bennem uralkodó káosz jelei: zűrzavar, háborúskodás, mindenféle hitványság…

De érdemes arról is elgondolkodni, hogy kikről ír a Jakab levél: „Öltök és irigykedtek, de semmit sem tudtok elérni. Harcoltok és háborúskodtok, de nincs semmitek, mert nem kértek. Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kéritek, azért, hogy bűnös vágyatokban elpazaroljátok.” A sokat magasztalt „őskeresztények” lennének a címzettek?
Evangélium: (Mk 9,29-36)
A legderűsebb gondolatokat a mai evangélium tartalmazza. Milyen gyerekes az a 12 főből álló válogatott csapat! Testi jegyeik alapján már felnőttek, de lelkükben gyerekek. A versenyszellem bennük rekedt a gyermekkorból. Milyen kevesen szabadulnak meg ettől a gyerekes versenyszellemtől! Amikor II. János Pál első alkalommal jött Magyarországra, egy üzleti szellemű rokkant férfi felkeresett azzal az ötlettel, hogy készítsünk együtt valami vallásos témájú társasjátékot gyermekek számára. A férfi vállalta volna a kivitelezést, az én feladatom lett volna a játék szellemi összetevőinek kitalálása. Nem készült el a játék, mert sokáig keresve rádöbbentem, hogy minden társasjáték azért izgalmas, mert győzni kell, valakiket le kell győzni. Nem találtam keresztény szellemű társasjátékot, mert a hiteles kereszténységtől (szerintem) idegen a versenyszellem. Olyan játék pedig kit érdekel, amely nem izgalmas, mert nem kell győzni.

De ezt a témát talán nem is érdemes felvetni, mert ha értelmes emberek is vannak jelen, még megkérdeznék (magukban, mert csak ez a lehetőség marad számukra egy misén), hogy jelen van-e ma is ez a versenyszellem a keresztények világában? Még el kezdenék feszegetni a hierarchia sok tekintetben idejétmúlt és felesleges, de nyilvánvaló jeleinek kérdését, és csak mismásolni tudna, aki válaszolni akarna.

De ha alaposabban megvizsgáljuk a mai evangéliumot, abban meg is van a válasz a kérdésre. Jézus adja a választ. Legyetek olyanok, mint a gyermekek! És ha olyanok a keresztények, mint a gyerekek, akkor helyénvaló a versenyszellem köztük, tehát a hierarchia az ő játékszerük. De mindezeket nem gondoltam komolyan, és ne is vegye senki komolyan, mert sírni kezdenének a gyerekek, mint „akinek elvették a játékát”.

Tényleg nem lenne keresztény szellemű játék? Ha így lenne, a szentek mind komorak lennének? Nem ismernék az örömöt? Van keresztény szellemű játék! Ezt pedig, az a gyanúm, hogy egy gyerek találta ki az úgynevezett felnőttek számára. Kislány találta ki, akinek a neve Pollyanna. Nem hiszem, hogy Eleanor H. Porter találta volna ki „Az élet játéka” történetet. Ilyen szép és keresztény szellemű történetet csak az élet szülhet. Úgy vélem, felesleges volna itt elmondani a vázlatát Pollyanna csodálatos életének vagy inkább lelkének, mert mindenki olvasta, vagy legalább filmen látta már. A vázlat helyett idézem Szedő Dénes bevezetését a fenti könyvből:
„Ha olyanok nem lesztek, mint a gyermek, a mennyek országába nem juthattok” – mondja Jézus. Gyermekként jelent meg ő maga is közöttünk.

Milyen is egy gyermek? Olyan, mint aki egyenest az égből jött. Héber szójáték szerint: az eget szopja. Isten képe még torzítatlan benne. A világi okosság, a felnőttek mesterkedései még át nem formálták. Nem tud még semmiről, és semmije sincsen. Hamvas, eredeti és közvetlen. Védettségben él, és mindenestül átadja magát azoknak, akik szeretik. Ámulva néz szét maga körül. Ami rossz, hamar elfelejti, s mindjárt fölfedez mindenben valamit, aminek örülhet. Örökké játszik, nem fárad bele napestig.

Tudat alatt mindnyájunkban ott él még a hajdani gyermek, hacsak a nevelés, a világ elszürkítő hatása máris ki nem ölte belőlünk. Ebben az esetben afféle betlehemi gyermekgyilkosság áldozatai lettünk.

E kis regényben nem a felnőttek világa öli meg a gyermekit, hanem megfordítva: egy hús-vér gyermek hódítja meg varázsával a felnőttek állig begombolkozott világát – szinte játszva.
Senkit se zavarjon, hogy könyvünk meséje a múlt század légkörében játszódik, szereplői pedig: angol protestáns testvéreink. Mondanivalója – hogy ti. örömre születtünk a világra – mindig és mindenütt érvényes.”
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Az igazi nagyság útja
A lélektan kutatja: mi mozgatja leginkább az embert. Freud: a szexualitás. Adler: az érvényesülési vágy. Jung: a lelki energiák együttesen. Frankl: az élet értelmének keresése. Mi hozzátehetjük:a nagyság vágya. Annak eldöntései: ki a nagyobb. Az évközi 25. vasárnap evangéliumának tanúsága szerint Jézus bemutatta a hiteles nagyság útját. Három feltételét hangoztatta:

I. Függetlenítsük magunkat a hamis történéstől
Az újszülött-osztályon a nővérek üvegfal mögött mutogatják a babákat. Az egyik apa büszkén felkiált: „Az én fiam a legnagyobb!” – Temetőben egy gyászruhás nő: „Az előző temetés ünnepélyesebb volt a miénknél, de a mi koporsónk szebb és nagyobb!” – A pelenkától a koporsóig beleszövődik életünkbe a nagyság utáni törtetés. Még a családi életben is ez uralkodik. Sok házasság azon megy tönkre: kié az utolsó szó…, kinek van igaza…, ki a nagyobb?… A történelem is érvényesül: nagy tömbök a földön azt kérdezik: kinek van több repülője, tankja, ki a nagyobb? Az ősembertől az ENSZ-küldöttekig a legfőbb mozgató erő: a nagyság vágya. Még az apostolok is azt kérdik: „Ki a nagyobb?” Jézus első kívánsága: függetlenítsük magunkat a becsvágy elfajulásától. Nem szidja össze az apostolokat, de megtanítja őket arra, hogy az igazi versenyt mások szolgálatában lássál. A szeretet nagylelkűségében kell megnyilvánulnia.

A férj készséggel segítsen a nem mutatós házimunkában is. A diák önzetlenül magyarázza társának a feladatot. Versenyezzünk egymás önzetlen szolgálatában.

II. Ne csak testileg legyünk közel Jézushoz, hanem lelkileg is
Milyen szomorú lehetett Jézus, hogy akik ilyen közel vannak hozzá, azok sem értik őt. Pl.: a külföldön élő hazánkfiai visszalátogat falujába. Kis templomában érdeklődik a harangozótól: ki a plébános, miről szokott prédikálni? Nem tudja. Hát mit csinál maga szentbeszéd alatt? Várom az Ámen-t. Aztán felballagok a toronyba és elhúzom a delet. Így lehet valaki fizikailag közel Jézushoz, lélekben azonban csillagászati távolságban tőle.

Hangolódjunk rá az úr hullámhosszára, nyíljék meg előttünk istenemberi szívének belső szándéka, legyünk kongeniálisak a Mesterrel!

III. Elvárás nélküli gyermeki lelkülettel közeledjünk az Úrhoz
Sajnos a tanítványok valamit elvárnak Jézustól: hogy a Messiási Országban hivatalokat és tisztségeket nyernek. Ezért vitatkoznak arról: ki fogja az egyes tárcákat kapni a kormányban.
Nekünk nincsenek elvárásaink Jézus felé? És ha nem kapjuk, neheztelünk rá, néha még a templomból is elmaradunk bosszúból. Jézus erre az agresszív elvárásra odahív egy kis gyermeket és kijelenti: „Ha nem lesztek, mint e gyermek, be se mentek a mennyek országába”. Itt a felelet a kérdésre, kulcs a zárba: aki elvárás nélkül közeledik Jézushoz, mint a gyermek, az a nagyobb a mennyek országában. A tanítványok elvárással mennek az Úrhoz: ha úgy látjuk érdemes, akkor kitartunk melletted. A kicsi feltételszabás nélkül közeledik. Lehet, hogy éppen játszani indult, vagy uzsonnázni. Jézus hívta, ő ment. Középre állította, nem szabott feltételt. Ölébe ültette, nem ellenkezett, odasimult.

Az evangélium végső üzenete: behunyt szemű bizalommal…, elvárás nélkül…, hátsó szándék nélkül, nem az előnyökért, hanem önmagáért szeressük Krisztust!

A hagyomány szerint ez a kisgyermek a későbbi egyházatya: Antióchiai Szent Ignác volt. Az ő mellékneve ugyanis Theophoros – akit az Isten hordott –, aki az Isten ölében ült. Nagy egyháztanító lett. Minden szavával Jézus dicsőítette, mártírhalált halt. Semmi feltétele nem volt. Jézus hívta és ő odaállt…, egy életen át feltétel nélkül követte… és a vértanúság felé vezető útra is kikötés nélkül rálépett. Jézus csak ilyen gyermeki lelkületű követőkkel tud valamit kezdeni:
„A Mennyei Atya legjobban a gyermekeket kedveli,
A Mennyei Atya a kicsikben a kicsinységet szereti.
És azt mondta a felnőtteknek: „gyermekké kell lennetek!
Mert országomba senki mást, csak gyermekeket engedek”. (Sillye: A Mennyei Atya). Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. „Miről vitatkoztatok az úton?” (Mk 9,33). Jézusnak a tanítványokhoz intézett kérdéséből arra következtethetünk, hogy az apostolok közössége sem volt mentes legáltalánosabb emberi gyarlóságoktól, mint például jelen esetben a becsvágytól, törtetéstől. Az evangélista megnevezi a vita tárgyát: azon vitatkoztak egymás között, hogy közülük ki a legnagyobb. Béda Venerabilis, a VIII. században élt egyházdoktor az elsőbbséggel kapcsolatos vita okát abban látja, hogy a három tanítvány, aki Jézussal a színeváltozás hegyén volt (Mk 9,1-9), előnyben részesült. A többi tanítványt elfogta a dicsőség vágya (desiderium gloriae), mivel emberi módon gondolkodtak, s ez váltotta ki a vitát.
A vita emberi életünk elkerülhetetlennek látszó kísérője. Sokszor - talán helyesen - nem is tulajdonítunk neki nagy jelentőséget. „A legjobb családban is előfordul” - szoktuk mondani, vagy: „ahol főzés van, ott edénycsörgés is van.”
Jézus nem marasztalta el tanítványait a vita miatt, de felhasználta az alkalmat a tanításra. Általános érvényű kijelentést tesz, amikor ezt mondja:
2. „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó, és mindenkinek a szolgája” (Mk 9,35). Ez a jézusi ajánlás persze nem ígér rivaldafényt és sztárként való elismerést. A szeretetszolgálat legtöbbször titokban marad, különösen akkor, ha úgy tetszik, hogy „ne tudja bal kezed, mit tesz a jobb” (Mt 6,3). De éppen ez a rejtettsége teszi fontossá, sőt nélkülözhetetlenné. A szolgálatnak olyan szerepe van az emberi közösségekben, mint amilyen szerepe van egy épületben az alapnak. Az alap a földben rejtezik, láthatatlan, de mégis nélkülözhetetlen. A szolgálat - mint alap - tartja fenn az emberi közösségeket, mindenekelőtt a családot. Ki ne ismerné a szülőnek a családért vállalt szolgálatának pótolhatatlanságát! A szeretetszolgálat pótolhatatlan. Hadd mondjak erre egy másik példát.
A tolókocsival közlekedő fogyatékosokért örvendetesen sokat tesznek: lesüllyesztik a járdaszegélyeket, a lépcsőket felhajtóval, sőt lifttel helyettesítik stb. De ugyanakkor a közlekedési járműveken egyre ritkábban adják át a fiatalok ülőhelyeiket az időseknek. A szolgálat elsősorban emberi magatartás és nem technikai megoldás! A szolgálatkészséget nem pótolja semmiféle lift. Az akadálymentesítő technikai eszközöket lehet pótolni emberi szolgálatkészséggel, de az emberi szolgálatkészséget nem lehet pótolni technikai eszközökkel. A szolgálat pótolhatatlan, miként egy épületnél az alap.
3. A szolgálat az esélyegyenlőség útja. Miután Jézus általános érvényű tanítást adott tanítványainak a szolgálat fontosságáról, ezt követően egy egészen konkrét tettben példát is nyújt a szolgálatra vonatkozóan. Márk evangélista egyedülálló módon jegyzi fel, hogy Jézus „odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, majd ölébe vette, s folytatta: Aki befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be” (Mk 9,36-37).
Tudjuk, hogy Jézus korában a rabbik elutasították hallgatóságukból a gyermeket, leginkább értetlenségük miatt. Jézus, amikor ölébe veszi a gyermeket, azzal egy meghökkentő cselekedetet hajtott végre: megszüntette a gyermekek elutasítottságát. Divatos kifejezéssel ma így mondanánk: esélyegyenlőséget teremtett.
Manapság nagy fontosságot tulajdonítanak az esélyegyenlőségnek, mutatja az is, hogy külön tárca nélküli minisztériumot is kapott a kormányban. De mint a mai Evangéliumban láttuk, már Jézus is küzdött az esélyegyenlőségért. Hogyan? A szolgálat szellemében! Jézus az embert szolgálta, amikor meggyógyított egy beteget, amikor a bűnbánónak visszaadta lelki békéjét, amikor vigaszt és erőt adott a csüggedőnek. Egyszóval esélyt adott egy teljesebb értékű emberi életre. Jézus a szolgálatban jelölte meg az esélyegyenlőség útját.
Érdemes ezen elgondolkodni, nehogy abba a hibába essünk, hogy az esélyegyenlőséget miniszteriális feladatnak gondoljuk, amihez nekünk csupán annyi közünk van, hogy adóforintjainkból finanszírozzák az esélyegyenlőségi tárcát. Ez nem így van!
Amikor nem utasítjuk el az öreg és beteg nagyszülőket, amikor nem küldjük a gagyi-tévé elé vagy a plázákba az okvetetlenkedő gyereket, amikor nem zárkózunk el - fáradtságra vagy munkára hivatkozva - a beszélgetésre vágyó házastárstól, nos, akkor esélyegyenlőséget teremtünk. Szolgálatunkkal esélyt adunk a nagyszülőnek, gyermeknek, házastársnak, hogy teljesebb értékű emberi életet éljen.
Ha Jézust akarjuk követni, azt csak a szolgálat szellemében és tetteivel tehetjük. „Aki követni akarja Jézust, nem tarthat igényt más viselkedési stílusra” (Szent Josemaría Escrivá. Kovácstűzhely, 612.) Ámen.

Verőcei Gábor /MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Ítéljük őt gyalázatos halálra Bölcs 2,17-20 Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással, hogy megismerjük szelídségét, és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert -- amint mondja -- oltalomban részesül!'' Zs 53 A karvezetőnek. Lantra. Maszkíl Dávidtól, amikor Zíf lakói Saulhoz mentek és így szóltak: ,,Íme, Dávid nálunk rejtőzködik.'' Isten, szabadíts meg engem nevedben, hatalmaddal szolgáltass igazságot nekem! Isten, hallgasd meg imádságomat, fogadd füledbe szám szavait. Mert idegenek keltek föl ellenem, erőszakosak törnek életemre, akik nem tekintenek Istenre. Íme, azonban, Isten segít engem, s az Úr oltalmazza lelkemet. Fordítsd a rosszat ellenségeimre, igazságodban pusztítsd el őket! Készségesen áldozom majd neked, és hálát adok, Uram, jóságos nevednek; Mert minden nyomorúságból kiragadott engem, és szemem lenézheti ellenségeimet. Jak 3,16 - 4,3 Ahol ugyanis irigység és versengés van, ott állhatatlanság is, és minden rossz cselekedet. Az a bölcsesség pedig, amely felülről származik, először is szemérmes, azután békeszerető, szerény, engedékeny, telve van irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem ítélkezik, s nincs benne tettetés. Az igazság gyümölcsét pedig békességben vetik el a békeszeretők. Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, -- azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, -- mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. Mk 9,30-37 Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: ,,Miről beszélgettetek az úton?'' Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: ,,Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.'' Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: ,,Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.''