Liturgia-Bév.Évközi 26./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Bárcsak az Úr egész népe próféta volna Szám 11,25-29 Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: ,,Eldád és Medád prófétálnak a táborban.'' Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: ,,Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!'' Ám ő azt mondta: ,,Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!'' Zs 18B A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm! Jak 5,1-6 Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly. Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek! Mk 9,38-43.45.47-48 Ekkor János azt mondta neki: ,,Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.'' Jézus azt felelte: ,,Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik [Iz 66,24].

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az olvasmányhoz (Számok könyve 11,25-29)
Roppant érdekes, mennyire matériaként kezeli a lelket a Számok könyve: az egészből kivon, a kivonatot pedig 70 részre osztja, de olyan nagyvonalúan, hogy még annak is jut, aki nincs jelen az osztogatásnál. Akinek jut, olyan bőségben jut, hogy túlárad, tehát aki kapja, elragadtatásba esik. A leginkább meglepő azonban, ahogyan Mózes rendre utasítja a szűkkeblű és a jelek szerint irigy Józsuét. Szinte hallom Mózest, és tapsolok az örömtől és egyetértéstől, amikor azt mondja: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!” Litániaként kellene ismételgetni Mózesnek ezt a mondatát ma is, mindenütt a földön: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!”

Szokatlan és váratlan, hogy a történelem egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb!) jogalkotója, Mózes, nem a jogszabályok alapján szervezett népet tartja ideálisnak, hanem a szabadon prófétáló népet. Mert a prófétaság lelke csak ott működik, ahol szabadság van, és száműzetik a jog keretei közül. Ezt csak az meri kimondani, aki bőségesen részesült a Lélek ajándékában, és tudja, hogy ahol valóban a Lélek szól és hat, ott nem kell félni zűrzavartól. Ezt csak az meri kívánni, aki tapasztalatból tudja, hogy minden emberi elképzelést felülmúló gazdagság jelenik meg bármely közösségben a Lélek jelenléte nyomán.

Jó, hogy a nagy jogszabályalkotó a Lélek javára billenti el jó mélyre a mérleg nyelvét, a közösségben szükséges jogszabályok tányérján lévő értékekkel szemben. Kívánjuk ma is, és merjük kimondani Mózessel: „Bárcsak az egész népet prófétává tenné, s kiárasztaná rájuk lelkét az Úr!”
A szentleckéhez (Jak 5,1-6)
Örökké érvényes, de napjainkban különösképpen az, amit a Jakab levél a kapzsi gazdagok felé kiált a ma idézett részletben. Mert vérlázító az a kapzsiság, amit vállalati vezetők fizetéséről és végkielégítéséről naponta hallunk. De ha nagyon lázad emiatt a vérünk, azért önmagunkba kell néznünk: nem irigyeljük-e azokat a kapzsi embereket. Mert ha irigyeljük, akkor az ő helyükben mi is beleesnénk a sátán kelepcéjébe, és még szerencsésnek is tartanánk magunkat.

A gazdagokról, szükségképpen a szegények is eszünkbe jutnak. Így G. Bernanos gondolatai is eszembe jutnak, de csak emlékezetből tudom idézni: „Uraim! Húsz évszázadnyi kereszténység után nem volna szabad szégyenkeznie annak, aki szegény. Vagy pedig, önök elárulták tanítójukat, Krisztust…”
Az evangéliumhoz (Mk 9,38-43.45.47-48)
Félelmetes az a vízió, amit a mai evangéliummal lelki szemeink elé vetít Jézus a kárhozatról: „ahol a férgük nem pusztul el, és a tüzük nem alszik ki.” Bármilyen borzalmas, üdvös elidőzni ennél a képnél. Mert ha csak egy pillanatra is odaképzelem magam, már érteni fogom a másik képet, ami szintén borzalmas: „Ha kezed megbotránkoztat, vágd le. …!” Nyilvánvaló, hogy nem öncsonkításra biztat az Üdvözítő, de nem elég ezt megállapítani. El kell jutni arra a következtetésre, hogy el akarom kerülni a kárhozat tüzét és meg akarom őrizni testem épségét. De még tovább kell lépni gondolatban! Látnom lehet, látnom kell a csábító alternatívát: arra a boldogságra vágyom, amire a szívem vágyik: a teljes boldogságra, a tökéletes békére, az isteni életre, az Istennel való egységre. Ezt pedig csak akkor remélhetem, ha a felkínált kegyelemért felajánlom minden ép tagomat Isten szolgálatára. Ha pedig bizonytalanságban vagyok e szolgálat mibenlétét illetően, akkor álljon szemem előtt az ítélet, melyben eldől: örök kárhozat vagy örök üdvösség lesz a sorsom. Min múlik, hogy az ítélő Krisztus jobbjára állhatok? Világos a példabeszéd útmutatása: ép szemeimmel észre kell vennem a környezetemben élő, önhibáján kívül hátrányos helyzetű embertársamat, és ép tagjaim mindegyikével segítenem kell rajta. Ott, az ítéleten majd kiderül, hogy ha megtettem kötelességemet embertársammal szemben, eközben istentiszteletet végeztem, mert álruhában Krisztus volt ott jelen.
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Elvhűség és szelídség

Bánk érsek püspöki jelmondata: „Fortiter in re, sauviter in modo” – az elvekben szilárdnak kell lenni, a cselekvésben tapintatosnak. Mi emberek gyakran fölcseréljük a kettőt: az elvekben vagyunk engedékenyek, a végrehajtásban kérlelhetetlenek. – Márk összegyűjtött egy csokorra való utasítást, amelyet Jézus az apostolok külön oktatásakor mondott. Ezekből egyértelműen kitűnik a helyes sorrend. Ezt igazolja az évközi 26. vasárnap Evangéliuma.

I. Elvhűség
Jézus radikális elveket követelt meg tanítványaitól. Kijelentette: ha az elvtagadás végén a kárhozat tüze ég, azt bármi áron el kell kerülni. Itt nem mulasztásokról, kis bűnökről, tökéletlenségekről beszél, hanem a tudatos gonoszságról. Ennek is a megátalkodottságig való eljutásáról. A kárhozat elkerülésére radikális eszközöket kíván alkalmazni: kéz, láb, szem elvesztése. Miért ez a radikalizmus? Mert tudja, hogy a kárhozat a legszörnyűbb rossz, amely egy teremtményt érhet. Az élet egyetlen céljának elvesztését jelenti, mégpedig jóvátehetetlenül, visszavonhatatlanul.
Jézus szavainak értelme

1. Mit nem jelentenek? Nem akarnak módszertani utasítást adni. Az evangélisták soha sem említik, hogy Jézus környezetében valaki is betű szerint értette volna. Nem sánták, csonkák, félszeműek vették körül Jézust, akik boldogan mesélték volna, hogy ők követték Mesterük tanítását, megcsonkították magukat és így sokkal könnyebb megtartaniok Isten parancsait. Sőt, inkább olyanok vették körül, akiket ezekből a sérülésekből maga a Mester gyógyított meg. Egynek sem mondta: jobb, ha nem látsz, mert sok kísértés tanúja a szem. Jobb, ha fél karod van, mert legalább nem támad kedved a verekedésre. Jobb, ha sántítasz, mert nehezebben fogsz rossz útra tévedni.

2. Mit jelentenek? a) A Tízparancsolat megtartásának fontosságát hangsúlyozzák. A kéz könnyen ökölbe szorul és ütésre emelkedik. A láb egykettőre tilosba téved és mások tulajdonának megszerzésére késztet, A fegyelmezetlen szem bűnös vágyat gerjeszt és házasságtörésre csábít. – A Tízparancsolat fontos tételeihez jutunk tehát: „Ne ölj!, Ne lopj! Ne paráználkodj!” Ezek megszegéséről van tehát itt szó. És azt jelentené: Isten parancsait vedd nagyon komolyan és minden erőddel kerüld el megszegésüket! b) Egyúttal értékelési szabályt állít fel. Az örök élet elnyerése értékesebb kezünknél, lábunknál, szemünk fényénél. Az Úr kijelenti: egész magunk, földi létünk feláldozása sem túl nagy ár, ha ezzel megvásároljuk örök életünket.

II. Szelídség
Viszont ugyanebben az evangéliumi szakaszban az Úr megmutatja irgalmát a konkrét ember iránt. A tanítványok megtiltották a Mester körén kívül álló embernek, hogy Jézus nevében csodát tegyen. És Jézus megvédte őt az apostolok irigy tilalmától. Tudatában volt, hogy a konkrét ember mindig fontosabb, mint az általa képviselt eszme. Hasonló gyengédség nyilvánult meg másik kijelentésében, miszerint egyetlen hitből és szeretetből nyújtott pohár víz méltó a jutalomra. Bámulatos Jézusnak ez az egyetlen ember iránt tanúsított figyelme, jószívűsége!

Németh László azért becsülte nagyra az evangéliumokat, mert azok nem jámbor elképzelések langyos álmodozásait ringatják, hanem vérre, üdvösségre vagy kárhozatra megy bennük a játék. Ugyanakkor nem a tömegre, az átlagra tekint Jézus, hanem az egyszemélyes ember konkrét érdekét tartja szem előtt. Ez a kettős szempont teszi számunkra is jelentőségteljessé ezt a tanítványoknak szóló oktatást.

Egy újságíró könyvet írt riportalanyairól. Utolsó fejezete egy pásztorról szólt. Ezt a címet adta neki: „A legrendkívülibb ember, akivel valaha találkoztam”. Jézusról még inkább el lehet mondani ugyanezt. Igazi rendkívüliségének fő vonása: megtalálható benne a hallatlan szigorúság és ugyanakkor a bámulatos engedékenység. És egyik vonalon sem esik túlzásba, szigorúsága nem válik kegyetlenséggé, engedékenysége pedig nem teszi mindent elnézővé. A legellentétesebb erények egyesülnek benne harmóniává. Tanuljunk eszményképünktől: teljesítsük követelményeit és kövessük irgalmas szeretetét. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. Visszautasítani, ami bűnre vezeti
A mai Evangéliumban Jézus azt mondta: „ha kezed, lábad vagy szemed megbotránkoztat, azaz bűnre visz, akkor vágd le kezedet, lábadat, vájd ki szemedet, mert jobb testi fogyatékossággal a mennybe jutni, mint épségben a pokolra.” Nyilván nem szó szerint kell értelmezni, de kitűnik belőle a tanítás, hogy vissza kell utasítani mindazt, ami bűnre vezet.
Az I. világháborúban 41 évesen meghalt francia költő és író, a XX. század egyik nagy konvertitája (megtérője), Charles Péguy mondotta egyszer: „Egyetlen dolog van, ami miatt igazán szomorkodhatunk: hogy nem vagyunk szentek.” Valóban, a keresztény embernek egyetlen nagy eszménye van: az életszentség. S a krisztusi életmű egyetlen nagy ellensége tulajdonképpen a bűn, az erkölcsi rossz. S a bűnt, a szentség ellentétét halálos komolyan el kell utasítanunk, ahogyan a mai Evangélium tanítja. Sőt, mindent vissza kell utasítanunk, ami bűnre vezet, ami megbotránkoztat.
Amit Jézus a bűnre vivő érzékszervek levágásáról, illetve kivájásáról mond, az képes beszéd. Valójában azt akarja lelkünkre kötni Urunk, hogy a mennyország mindennél fontosabb és minden áldozatot megér. Ha nem is kíván szó szerint öncsonkítást, de olykor kemény lemondásokat követelhet. Ha a szememet nem is kell kivájnom, van bennem elég minden, amit bizony, ki kell vágni magamból, ha üdvözülni akarok. Hogy mit, azt nekem kell tudnom. Kinek ezt, kinek azt kell kivájnia a szívéből, egyéniségéből. Szeretnék azonban valamire rámutatni: a mai Evangéliumban kéz, láb és szem kivájásáról van szó, azaz érzékszervekről, melyeken keresztül találkozunk a kísértéssel. Ha azonban ebből arra következtetnénk, hogy a kísértések az érzékiséghez, pl. a szexualitáshoz kötődnek leginkább, ez durva hamisító beszűkítés lenne. Kísértések nem csak az érzékek területén támadhatnak, hanem pl. a vagyon, a hatalom és a hírnév területén is. Sőt, talán nem túlzás azt mondani, hogy a testi kísértéseknél mindig súlyosabbak a lelki kísértések, mint pl. a gőg, a hatalom-és becsvágy. A történelem éppen elegendő példát szolgáltatott ennek bizonyításárul.
Ma, Szentírás vasárnapján még egy különös kísértésről szólnék: a könyvek kísértéséről, a könyvek veszélyéről. Az ókorban és a középkorban a könyv a kolostorok ritka, egyetlen gyémántja volt – írja Kosztolányi Dezső, s a könyvnyomtatás föltalálásával oly általánossá vált, mintha az utcán kavicsként heverne a gyémánt. Napjainkban a könyv áruvá, sőt tömegáruvá vált. A könyvek sokasodásával a könyv támasztotta veszedelem hatványozottan megnövekedett. A rossz könyvek nemcsak istenellenes lehetőséget rejtenek magukban, de kifejezetten emberellenesek is lehetnek. Éppen ezért a könyvek közötti válogatás, az olvasmányok megszűrése erkölcsi teljesítménynek tekinthető. Egy könyv visszautasítása adott esetben a kísértés visszautasítása is egyben. A mennyország elérése érsekében tehát vissza kell utasítani mindent – olykor könyveket is –, ami a bűnre visz.
2. „Tanulmányozzátok az írásokat!”
Jézus maga mondta környezetének, hogy tanulmányozzátok az írásokat, azaz a Szentírást. A mai napnak, Szentírás vasárnapjának liturgikus előírása, hogy a lelkipásztorok buzdítsák a híveket a Biblia olvasására. Miért? – kérdezhetnénk. Eszembe jut, hogy az ’50-es, ’60-as években sokan hallgatták a Szabad Európa Rádiót, vagy az angol rádiót, vagy az Amerika Hangját. Jól emlékszünk, hogy bizony itt nálunk és más kelet-európai országban energiát nem kímélve zavarták a rádiók adását. S amikor a hallgató megunta a hangzavart, akkor kikapcsolta a rádiót – dühösen. Nos, ma milyen hangzavar van az emberi lelkiismeretben. A körülöttünk lévő világ sok-sok kísértést tár elénk, ezek területe az említett könyvpiac. Nekünk döntenünk kell, mit követünk: lelkiismeretünk parancsát, vagy a külvilág kísértéseit. Ha a kísértéseknek engedünk, akkor kikapcsoljuk a lelkiismeretünket. Miért olvassuk tehát a Szentírást? Azért, mert abban maga Krisztus szól hozzánk. Föltámadása után Jézus találkozott az emmauszi tanítványokkal, s kifejtette nekik az írásokat, a Szentírás tanítását. A tanítványoknak pedig „lángolt a szívük”, ahogy Lukács evangélista leírja (24,32.). Amikor a Szentírást olvassuk, mi is Jézust hallgatjuk, aki nyitva tartja lelkiismeretünket. Nyitott lelkiismerettel pedig képesek leszünk elkerülni a bűnt, amely a romlásba dönt. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok