Liturgia-Bév.Évközi 28./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	A gazdagságot a bölcsességhez mérve semminek tartottam Bölcs 7,7-11 Ezért könyörögtem, és okosság adatott nekem, imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam, nem tettem vele egy sorba drágakövet, mert minden arany hozzá képest csak kevés homok, s az ezüst mellette csupán sárnak számít. Egészségnél, szépségnél jobban szerettem, s eltökéltem, hogy világosságul használom, mert a fénye soha el nem alszik. De vele együtt a többi jó is hozzám jött, és mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Zs 89 Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te lettél a mi menedékünk nemzedékről nemzedékre. Mielőtt hegyek lettek, a föld és a világ születtek, te öröktől fogva és mindörökké vagy, Isten! Te visszatéríted az embert a porba, azt mondod: ,,Térjetek oda vissza, emberek fiai.'' Hiszen szemed előtt ezer esztendő olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, vagy mint egy őrváltásnyi idő éjszaka. Elragadod őket, olyanok mint az álom, mint a reggel kiviruló fű: reggel kihajt és virágzik, estére lehull és elszárad. Elenyészünk ugyanis neheztelésed miatt, rettegjük haragod. Magad elé állítod gonoszságainkat, titkainkat arcod világossága elé. Napjaink mind elmúlnak haragodban, éveinket, mint egy sóhajtást, bevégezzük. Éveink száma a hetven esztendőt ha eléri, vagy az erőseké a nyolcvanat, és azok nagyrésze is munka és fájdalom, gyorsan elmúlnak és mi elmegyünk. Ki ismeri haragod erejét és félelmetes felindulásodat? Taníts meg számba venni napjainkat úgy, hogy bölcsességgel telítsük szívünket. Fordulj meg, Uram, végre valahára, légy irgalmas szolgáidhoz. Tölts el minket kora reggel irgalmaddal, hogy ujjongjunk és vigadjunk egész életünkben. Örvendeztess minket annyi napig, mint amennyin megaláztál minket, s annyi évig, mint amennyin nyomorúságot láttunk. Nyilvánuljon meg műved szolgáidon és dicsőséged az ő fiaikon. Derüljön ránk a mi Urunk, Istenünk fényessége, kezünk munkáját erősítsd meg, és áldd meg kezünk munkáját! Zsid 4,12-13 Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk. Mk 10,17-30 Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!'' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.'' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!'' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!'' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.'' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?'' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges'' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!'' Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az olvasmányhoz (Bölcs 7,7-11)
Bölcsesség? Elég sokat éltem már, és elég sok emberrel találkoztam. A sok között csak egy volt, aki bevallotta, hogy ő szeretne okosabb, bölcsebb lenni. A többiek mind elégedettek voltak okosságukkal, bölcsességükkel. Az az egy pedig rendőr volt. (Komolyan!) Ezért eszembe jut az a bölcs megállapítás, hogy Isten az észt osztotta el legjobban, mivel mindenki úgy találja, hogy ő kapott a legtöbbet, vagy ha nem is a legtöbbet, de biztosan eleget.

A bölcsességet valahol a fejünkben szoktuk keresni. Mi van a fejünkben? Nézzünk szét a szobánkban! Nézzünk szét a könyvespolcunkon! Nézzünk szét a fiókjainkban! Nemcsak saját tapasztalatból tudom, de sok általam közelebbről ismert embernél is meggyőződtem arról, hogy környezete tükrözi mindazt, ami a fejében van. De lehet, hogy a bölcsesség székhelye inkább a szívünk. Mi tükrözi szívünk belső világát? Azt hiszem a tetteink.

Mi a bölcsesség? Pál apostolnak is volt tapasztalata erről, és le is írta: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” (1 Kor 1,22-24)
A szentleckéhez (Zsid 4,12-13)
Egészen biztos, hogy igaz, amit a zsidó levélben ezen a vasárnapon idézünk Isten igéjéről, szaváról. De az is igaz: „nem mind arany, ami fénylik.” Ha ugyanis sokfelé hallgatózok és olvasgatok, olyan helyeken, ahol „Isten igéje” címszó alatt beszélnek és írnak, nem mindig tudok eligazodni. Ritkán tudok eligazodni. Nagyon ritkán tudok eligazodni.
Az evangéliumhoz (Mk 10,17-27)
Végre, egy értelmes ember, aki rákérdez a lényegre: „Mit kell tennem, hogy elnyerjem Isten országát?” Pedig a párbeszédből kitűnik, hogy eddig is tudta mi a lényeg. És mégis, valami hiányzik neki: azaz, hogy feleslege van, amitől meg kell válni, és utána követni kell Jézust.
Kempis Tamás könyve óriási érték a keresztény irodalomban. Sokan vannak, akiket nagyon fárasztana ha végig kellene olvasniuk! Nagyon sokan vannak! Kit bilincsel le? Például Kis Szent Terézt, akiről azt olvasom, hogy „Ekkor Terézia a Krisztus követését már kívülről tudta.”(Diós: Szentek élete) 14 éves lehetett „ekkor”.

Felsorakoznak emlékezetemben azok az ifjak és nem mindig ifjak, akiknek volt merszük szétosztani vagyonukat, és volt bátorságuk szegényen és szabadon követni Krisztust. Lássunk egy szeletet az Egyház történelméből, a keresztes hadjáratok utáni korból.
A hatalmas erővel előretörő és minden eszközzel hódító iszlám ellen a kereszténység védekezni kényszerül. Az egymást követő pápák és királyok szervezésével keresztes hadjáratok indulnak az iszlám erejének megtörésére. Kétszáz év alatt 7 hadjárat indul. Ezek a hadjáratok katona-politikai szempontból eredménytelenek. Szörnyű szenvedésekkel és áldozatokkal járnak. A nyugati keresztény összetartozás tudatát azonban rendkívüli módon megerősítik, és megindul Kelet és Nyugat között a szellemi és anyagi javak kicserélése. A hadjáratokból hazakerült keresztes vitézek új szellemet hoznak hazájukba. Megtanulták milyen a szenvedő Krisztus követése, és a vallásosságban új szellemet, a szegénység és a bűnbánat szellemét teszik uralkodóvá. Elkezdődik a szegénységi mozgalmak kora.

Részben a keresztes hadjáratok utazásai révén, részben az iszlám elől menekülő emberek közvetítésével Európába is eljut (főként Dél-Franciaországba, a Rajna völgyébe és Észak-Itáliába egy keleti eredetű keresztény eretnek tan, a manicheista színezetű bogumil eretnekség. Eretnek tanaik mellett (amit itt nem áll módomban kifejteni) szigorú böjtre, aszkéta életre, húsételről való lemondásra, a házasságról és magánvagyonról történő lemondásra kötelezik magukat. Ők a katharok, azaz tisztáknak nevezik magukat. Dél-Franciaországban egy Valdi Péter nevű lyoni takács vezetésével is indul egy mozgalom. Valdi Péter nagy vagyonát szétosztja a szegények között, prédikálni kezd, az evangéliumok alapján az apostoli szegénységet és Krisztus követését hirdeti. Az eretnek mozgalomnak a társadalmat felforgató ereje kezdettől látszik, de gyors terjedésüket, térhódításukat sem az egyházi sem a világi hatóságok nem tudják feltartóztatni.
Ebben a történelmi helyzetben jelenik meg az említett területen a kasztíliai Domonkos és Assisi Ferenc, a két nagy koldulórend megalapítója. A két rend hihetetlen gyorsasággal terjed. 1300 körül a ferencesek kb. 40.000-en vannak, a domonkosok 15.000-en. Ők szelídítik meg és illesztik egyházi keretbe a "szegénységi mozgalmat".

Egy-egy történet az életükből, mely az általuk képviselt szellemet jól tükrözi:
Szent Domonkos (ma így mondanánk) egyetemi tanulmányait végzi. Kasztíliában éhínség dúl. Domonkos eladja könyveit, és árát a szegények között szétosztja. Azt mondja: "Mit tanulmányozzam én ezeket a holt pergameneket, miközben odakinn az utcán éhségtől esnek össze az emberek?!"

Assisi Szent Ferenc korában egy evangéliumos könyv birtoklása ritkaság volt, mert egész vagyonba került. Hiszen egy-egy szerzetesnek (a könyvnyomtatást még nem találták fel) egész életét rá kellett szánnia, hogy akár csak egyet is elkészíthessen. Nem tudni hogyan, de Ferenc alakuló kis közössége hozzájutott egy ilyen könyvhöz. Ez számukra a legnagyobb kincs volt, hiszen lelki életüket az imában és szemlélődésben az evangélium alapján újíthatták meg naponta. Egyszer egy asszony jött hozzájuk, akinek két fia tartozott a közösséghez. Nagy ínségbe jutott, és Ferenchez fordult segítségért. Ferenc megkérdezte a helyettesét, Catani Pétert: "Van valami alamizsnánk anyánk részére? A testvér nemmel válaszolt, majd hozzátette: "Semmi sincs már a házban az Újszövetségen kívül, de az a zsolozsma végzéséhez szükséges." Ferenc azonban így felel: "Add oda anyánknak az Újszövetséget, adja el szükségében. Hisz az áll benne, hogy a szegényeken segítenünk kell. Úgy hiszem, Istennek kedvesebb, ha elajándékozzuk, mint ha csupán olvasunk belőle."

Egy másik hasonló történet is van. Itt is előre kell bocsátanunk valamit, hogy jobban megérthessük. A rendbe való belépéskor a testvéreknek szét kell osztaniuk vagyonukat, mégpedig a szegények között. A Regula határozottan tiltja, hogy a rend bármit is kaphasson belőle. A testvérek egyszer nagy ínségben voltak, és szerettek volna a rendbe lépő vagyonából részesedni. Ferenc azonban semmiképpen sem egyezett bele. Olyan kísértésnek tartotta, amit mindenáron le kell győzni. Helyette ezért azt javasolta, hogy a Szűzanya oltárának díszeit váltsák be a szükséges élelemért. Majd hozzáfűzte: "Higgyétek el nekem, hogy Szűz Máriának jobban tetszik, ha Fiának evangéliumát megtartjuk, mint ha az oltára ékesen marad, de Fiát megvetjük. Az Úr küld majd valakit, aki visszaadja Anyjának, amit nekünk kölcsönzött."
Buzgán József

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Az anyagi javak használata
Egyszer Assisi Szent Ferenc meglátogatta a pápát. A pápa megmutatta neki a vatikáni kincstárat és azt mondta: „Látod, Ferenc, én már nem mondhatom, amit Péter apostol mondott a bénának: aranyam, ezüstöm nincs…” Ferenc: „Úgy van, Atyám. És ezért nem is folytathatod: Kelj föl és járj!” A mai vasárnap olvasmányai a gazdagság és szegénység kérdésével foglalkoznak. Pontosabban arra felelnek: hogyan kell az anyagi javakat krisztusi szellemben használni. Szent Ferenc szavai Jézus tanítását erősítik: a kincsben bízónak nehéz csodát tenni a földön és eljutni az égbe.

Az evangélium tükrében foglaljuk össze Krisztus tanításának alapelveit az anyagi javakra vonatkozólag:

Az anyagi javak
1. Jézus nem ítélte el a pénzt, az anyagiakat. A tehetős fiatalemberre nem szórt átkot. A vagyont, a birtokot, a kényelmet, még a luxust sem kárhoztatta. Nem úgy beszélt, mint a manicheusok. Nem adott 11. parancsolatot: „Vesd meg az anyagiakat!”

2. Jézus biztosította magának és övéinek az anyagiakat. Gondoskodott önmagáról: Nem táplálkozott sáskákkal és erdei vadmézzel, mint Keresztelő János. Ruhája nem készült teveszőrből, mint a pusztai prófétáknak. Elfogadta, hogy jómódú asszonyok vagyonukból gondoskodjanak róla. Nem utasította vissza a lakomára való meghívást. Az apostoloknak közös erszényük volt és abból futotta, hogy abból időnként a szegényeknek is adjanak. Gondoskodott róluk prédikáló körútjukon is. Olyannyira, hogy az utolsó vacsorán rákérdezhetett: „amikor erszény, saru és táska nélkül küldtelek, szenvedtetek-e valamiben hiányt?” És ők joggal felelhették: „Semmiben, Uram!”

3. Óvott az öncélú gyűjtéstől. Tanítása szerint: az anyagi javak eszközök. Arra szolgálnak, hogy szebbé, könnyebbé, elviselhetőbbé tegyék az életet. Hogy segítségükkel az erkölcsi, szellemi, lelki kincsekből minél több jusson az embereknek és saját magának. De még inkább másoknak. Hogy használni tudjunk velük.

4. Felhívta a figyelmet a gazdagság veszélyeire. a) Elvonja figyelmünket az Istenről…. Pl. egy okos apa papírlapot vett a kezébe és ráírta: Isten. Megkérdezte fiát: Mit látsz? – Azt, hogy Isten. Ráhelyezett egy kerek 10 Ft-ost. Most mit látsz? – faggatta. Istenből már jóval kevesebbet. Rátett egy papír 20 000-est. Most már nem látom az Istent – mondta a fiú. Ezt jól jegyezd meg: Ha egyszer sok pénzed lesz, nehogy eltűnjék életedből az Isten. b) Elvonja figyelmünket a lelki életről. Kosztolányi: „Boldog, szomorú dalában” a költő lázálmából feleszmélve, kotorászva keresgél és megdöbbenve kell bevallania: „Mert nincs meg a kincs, amire vágytam, a kincs, amiért porig égtem. Itthon vagyok a világban, s már nem vagyok otthon az égben.” Az anyagiakat hajszolónak néha rámegy a családi békéje, az idegek nyugalma, a szív egészsége, a gyermekekkel való foglalkozása. c) Elvonja a figyelmet az embertársról. Pl. egy szívtelen gazdagot így oktatott ki a barátja: Nézz ki az ablakon. Mit látsz az üvegen keresztül? – Sok-sok embert. Most nézz a tükrödbe. Mit látsz? Csak magamat. Látod, az ezüstréteg, amely rá van foncsorozva, eltakarja embertársaidat. Az ezüst nem engedi, hogy másokat is megláss. d) Az anyagaikból legyünk szolgálatára másoknak. Lelki szegény lehet az is, aki eladja autóját és árát szétosztja a szegények között. De az is, aki hozza-viszi a mozgássérült embereket. Szép dolgot tesz, aki elosztogatja holmiját, de az is, aki szívesen kölcsönzi társainak.

Foucauld atya követői, a „Kis testvérek”, fizikai munkán dolgoznak, a város legszegényebb negyedébe költöznek, egyszerű ruhában járnak. Nem akarnak semmit sem gyűjteni, semmi eredményt elérni. Nem csinálnak hírverést maguknak. Nem hirdetik az evangéliumot, hanem élik. Nincs semmijük, mégis nagyon boldogok. Mosolygósak, vidámak, derűsek. Az Egyház jelei! Megvalósítják Jézus szavait: „Nem kincseket, gyűjtenek, hanem istenben gazdagodnak.”

Ne terheld a hátizsákod, hagyd a holmid, légy szabad!
Mezítláb is célba érhetsz, sose áruld önmagad!
Ne izgasson, hogyha másnak négy kerékkel több jutott,
Talán épp a Jaguárban ülnek lelki koldusok.
Rá se ránts, ne törj le pajtás, mindig csak dalolva járj,
Nevess, ha száz gond bánt, félni mindig nem lehet,
Kívül hordd a szívedet, megér ennyit a világ!
Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

1. „Valami még hiányzik belőled” (Mk 10,21) – mondta Jézus a gazdag ifjúnak, aki az örök élet elnyerése érdekében tanácsért fordult hozzá. Jézus azt tanácsolta, hogy adja el mindenét, ossza szét a szegényeknek, majd kövesse. Valljuk meg, hogy erre mi sem lennénk képesek. Tudunk ugyan olyan személyekről, akik ezt megtették (pl. Remete Szent Pál vagy Assisi Szent Ferenc), de ők a kivételes kevesek közé számítottak. Joggal merül fel tehát a kérdés, hogy Jézus radikális követelménye mindenkinek szól, vagy csak Jézus követőinek legszűkebb csoportjára vonatkozik. Könnyen hajlunk arra a megoldásra, hogy a vagyon szétosztása csak a kiválasztott keveseknek szól, mivel az evangéliumi történetben is csak ez az egyetlen ember kap ilyen felszólítást. A tanítványok oktatása azonban már mindenki számára érvényes következtetéseket tartalmaz. Jézus arra tanítja apostolait, hogy
2. a gazdagság a legveszedelmesebb akadályok közé tartozik az Isten országa felé vezető úton. „Könnyebb a tevének átjutni a tű fokán”, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” A közmondásszerű állítás annak lehetetlenségét fejezi ki, hogy a gazdagok Isten országába jussanak. Gazdagság alatt azonban nem számértékben kifejezhető pénzösszegről van szó, hanem egyfajta magatartásról. A gazdagra ugyanis az a mentalitás jellemző legtöbbször, hogy úgy gondolja, neki senkire sincs szüksége a boldogsághoz: sem emberre, sem Istenre. A gazdag gondolkodására az önelégültség és a bezárkózás jellemző, vagyis az önzés.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a veszélyre hívja fel a figyelmünket, és ezért általános érvényű. Sajnos, még a vallásos ember is úgy gondolhatja, hogy a gazdagság több lehetőséget ad az örök boldogság elérésére. Azt hiszi, ha nem lennének anyagi gondjai, akkor még hitélete is kiegyensúlyozottabb, akadálytalanabb lenne. Azt hiszi, ha nem kellene annyi órán át megfeszítve dolgoznia a megélhetésért, akkor több ideje lenne a vallásgyakorlatra. Ez azonban csak matematikailag igaz. Tapasztaljuk, hogy a legvagyonosabb emberek a legritkábban vallásosak. Ha van kivétel – mint pl. Batthyány-Strattmann Boldog László –, akkor az csak akkor fordul elő, amikor a gazdag ember bizonyos belső függetlenséggel rendelkezik az anyagaik iránt. Amikor szíve nem a pénzen függ, hanem – mint a szentéletű szemorvos esetében – Isten és az embertárs szolgálatán.
Jézusnak a tevéről és a tű fokáról szóló radikális hasonlata erre a belső függetlenségre irányítja a figyelmünket. Az anyagiaktól való bizonyos belső függetlenség, belső szabadság nélkül ugyanis a vagyon legyőz bennünket, uralma alá hajt. Szent Josemaria Escrivá írja: „Függetlenítsd magad a világ javaitól. Szeresd és gyakorold a lelki szegénységet: elégedj meg azzal, ami egyszerű és mérsékletes életet biztosít. Másképp sohasem lesz belőled apostol” (Út 631.), továbbá: „Az igazi szegénység nem azt jelenti, hogy semmid se legyen, hanem azt, hogy független légy az anyagi javaktól. Ezért vannak szegények, akik valóban gazdagok… és fordítva.” (Út 632) Jézus a tevéről és a tű fokáról szóló nyilvánvaló túlzó hasonlatával tulajdonképpen azt akarja tanítani, hogy az anyagiaktól való belső függetlenség és szabadság nélkül nem jutunk be az Isten országába.
3. Csak a kegyelem!
Igen, de miként juthatunk el erre a belső függetlenségre? A tanítványok érezték, hogy erre a maguk erejéből képtelenek, ezért lemondóan kérdezik: „Hát akkor ki üdvözülhet?” Jézus válaszának első részében megerősíti szkepticizmusukat: „Embernek ez lehetetlen”, de utána hozzáteszi: „Istennek azonban nem.” Jézus válasza kifejti, hogy az ember teljesen az isteni kegyelemre utalt lény. Ez a kegyelem azonban elérhető mindazok számára, akik követik Jézust. Kövessük tehát Jézus tanítását, hogy kiérdemeljük azt a kegyelmet, amellyel eljutunk az anyagiaktól való belső függetlenségre. Így hárul el a legnagyobb akadály az Isten országa felé vezető úton. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok