Liturgia-Bév.Évközi 29./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Életét bűnért való áldozatul adta, mégis sokáig él Iz 53,10-11 De az Úrnak úgy tetszett, hogy összetörje betegséggel. Ha odaadja engesztelő áldozatul életét, meglátja majd utódait, hosszúra nyújtja napjait; és az Úr tetszése az ő keze által teljesül. Lelkének gyötrelme után meglátja a világosságot, megelégedett lesz; tudásával szolgám igazzá tesz sokakat, és bűneiket ő hordozza. Zs 32 Örvendezzetek igazak, az Úrban, igaz emberekhez illik a dicséret! Áldjátok az Urat lanttal, zengjetek neki dalt tízhúrú hárfával! Daloljatok neki új éneket, ujjongó szóval ügyesen zsoltárt énekeljetek neki! Mert igaz az Úr igéje, és minden tette hűséggel teli. Az igazságot és a törvényt szereti; Az Úr irgalma betölti a földet. Az Úr szava alkotta az egeket, szájának lehelete minden seregüket. A tenger vizeit mintegy tömlőbe gyűjtötte, az örvényeket tárházakba helyezte. Félje az Urat az egész föld, remegjen előtte a földkerekség minden lakója! Mert ő szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek. Felforgatja az Úr a nemzetek szándékait, elveti a népek gondolatait. De megmarad az Úr terve mindörökre, szíve szándéka nemzedékről nemzedékre. Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet tulajdonául kiválasztott! Letekint az Úr az égből, mind látja az emberek fiait. Hajlékából nézi a föld megannyi lakóját. Egytől-egyig ő alkotta szívüket, ismeri minden tettüket. Nem szabadítja meg a királyt a nagy sereg, s a hőst nem menti meg nagy ereje. Nem nyújt neki a ló biztos segítséget, nem szabadítja meg hatalmas ereje. De íme, nézi az Úr szeme azokat, akik félik őt, akik remélik irgalmát, és megmenti a haláltól lelküket, s éhínség idején is táplálja őket. Lelkünket az Úr hordozza, ő segít meg s oltalmaz minket. Valóban, benne örvend a szívünk, és szent nevében reménykedünk. Legyen, Uram, irgalmad rajtunk, amint benned bizakodunk! Zsid 4,14-16 Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre. Mk 10,35-45 Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: ,,Mester! Azt akarjuk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.'' Ő megkérdezte tőlük: ,,Mit akartok, hogy megtegyek nektek?'' Azt felelték: ,,Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.'' Jézus erre azt mondta nekik: ,,Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a pohárból, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?'' Ők azt felelték neki: ,,Meg tudunk.'' Ekkor Jézus azt mondta nekik: ,,A pohárból, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.'' Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: ,,Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a ti szolgátok; aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Az olvasmányhoz (Iz 53,10-11)
„Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri szenvedéssel.” A próféta az eljövendő, szenvedő messiást látja szellemi szemeivel. De benne van a próféciában minden szenvedő, aki „kiegészíti testében, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik” (Kol 1,24) Akit a próféta lát, az még nem „a világ világossága” (Jn 8,12), hanem csak azzá lesz Krisztus követése útján (Mt 5,14) Keresztes Szent János ezt az összetörést a tűzre vetett fa senyvedéséhez hasonlítja. A fahasáb a tűzön előbb megfeketedik, sistereg, távozik belőle az, ami a tűzzel nem egyesülhet. És csak miután megtisztult minden salaktól és mindentől, ami nem fér össze a tűz elemével, akkor izzik át, és lesz eggyé a tűzzel, lesz ő maga a tűz. Ehhez hasonló tisztuláson megy át az emberi lélek is, miközben szenved. Ez a feltétele annak, hogy „lássa a világosságot”, azaz ő maga is a „világ világossága” lehessen. Ez a szenvedés ugyanakkor engesztelő áldozat is. Sok üdvös dolgot tehetünk, sok üdvös dolgot elszenvedhetünk, de a legtöbb, amire képesek vagyunk, az önként és tudatosan vállalt áldozat, szeretetből. Ez nagyon tetszik az Úrnak. Tetszik az Úrnak, mert Ő látja a célját, látja az eredményét is.
A szentleckéhez (Zsid 4,14-16)
Nemcsak a főpaptól, de a legegyszerűbb paptól is azt várja Isten és ember, hogy „áthatoljon az egeken”. A főpap a Krisztus, és még ő is kísértést szenvedett. Milyen nagy veszedelem a kísértés! Nem véletlen, hogy bekerült a Miatyánkba: „ne vígy minket kísértésbe!” Gyönyörű kép: bizalommal a trón elé járulni, ahol minden „kegyelem”, ingyenes adomány, ajándék forrása van. Ez a trón pedig Krisztus keresztje. Az Ő keresztáldozata minden kegyelem forrása. Milyen felemelő tudat, ha a pap bizalommal járulhat e trón elé, az oltárhoz! Milyen boldogító tudat, ha Krisztus követője ott lehet a kegyelem forrásánál, amit a Krisztus rendelése folytán megjelenítenek számára, és nemcsak szomját olthatja, de csordultig töltheti edényét, hogy testvéreinek is vihessen a forrás vizéből!
Az evangéliumhoz (Mk 10,35-45)
Kiváló emberismerők szerint a hatalom a legerősebb szenvedély. Ezért a hatalom birtokába jutni a legerősebb kísértés. Millió formája van ennek a kísértésnek: ott van a növényben, mely áttöri az aszfaltot és szétmállasztja a sziklát; ott van a szürke verébben, mely kitúrja fészkéből a fecskét, és ott van a kismalacban, midőn félrelöki testvérét, hogy ő szophasson, és látszik, hogy ha tehetné, anyja minden emlőjét lefoglalná csak önmagának. Megkísérti a bolti kiszolgálót, a hivatalnokot, ott van az anya csókjában, a szerelmes ölelésében. Az uralomvágy a természet minden területén jelen van, és még az embernél is csak ritkán tudatos. Ha pedig vezető szerepet kap valaki, menthetetlenül kísértést szenved, és „érezteti hatalmát” azokkal, akiket szolgálnia kellene szeretetből. De mint mindennek, ennek is legalább két oldala van. Adler, a kiváló osztrák pszichológus a következőket írja: „Ugyanakkor igen sok ember van, akinek az alárendeltség élettörvénye. Némely asszonyban annyira túlteng az alárendeltség szelleme, hogy egyenesen uralkodni vágyó és brutális férfit keres. De fordítva is igaz. Sok férfi ösztönösen megérzi, ki lesz az a feleség, aki anyja helyett majd irányítani fogja. Az alárendeltség kérdése nem csupán a nemek viszonyaiba játszik bele, nem csupán az egyes embert terheli megoldhatatlan nehézségek tömegével, hanem fontos szerepet játszik a népek életében is. Ha meggondoljuk, hogy valaha az egész ókor, gazdasági helyzetében, uralmi viszonyaiban és a rabszolgaságra épült, ha meggondoljuk, hogy talán a ma élő emberek legtöbbje rabszolgacsaládból származik, ha elképzeljük továbbá, hogy évszázadok folyamán két ilyen egymással éles ellentétben élő osztály élt, és hogy egyes népeknél a kasztszellemet még ma is egészen elvhűen viszik keresztül, megérthetjük, hogy az alárendeltség elve és annak követelése még mindig él az emberek lelkében, és képes egy típus megalkotására. Ismeretes, hogy az ókorban a munkát szégyenletes foglalkozásnak tartották, melyet csak rabszolgák végezhetnek, az úrnak nem volt szabad magát munkával beszennyeznie. Még ma is nehéz kiverni a fejünkből az embereknek szolgákra és urakra való felosztását, és egymást teljesen egyenlőknek éreznünk."

A kereszténység szent eszme hordozója: testvériség! Kétezer év kereszténység után elvárhatná az ember, hogy ez a krisztusi eszme az egyházban élő valóság legyen. De naivság ezt elvárni. Minden keresztény ember marad, és Krisztus követését úgy kezdi, mint Jakab és János a mai evangéliumban, és ez az állapot néha évtizedekig tart. Majd ha iszik a kehelyből, melyet Krisztus említ, majd ha felveszi, és kimerülésig hordozza a keresztet, melyet Krisztus említ, akkor talán már látni fogja, hogy aki nagyobb akar lenni, annak szolgálnia kell, annak áldozatul kell adnia életét testvéreiért.

De az a kehely, melyből inni kell, melyet ki kell üríteni, nagyon keserű italt tartalmaz. De aki kiüríti, az kijózanodik a hatalomvágy mámorából.

Buzgán József

Reményik Sándor is ír erről, s bár a közelmúltban ajánlottam, újra megteszem:
Reményik: A keserű pohár
Ó, nem voltam türelmes szenvedő.
Testem a szenvedéshez nem szokott.
Az élet nem edzett, csak puhított.
S hogy megjelent a keserű pohár,
S felém libegett titokzatosan,
Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz vágtam.
Ezer darabra ment. De rögtön csorbítatlan megjelent.
S szólt másodszor is a sötét pohár: Ím itt vagyok, hogy te is kiigyál.
És igazság ez: szenvednek sokan, S a te részed még mindig hátra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem. Dühöngve vágtam közbe: nem!
Nem sóhajtok: „Múljék el, ha lehet" – S fölvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend – S a makacs pohár újra falnak ment. Ezer darabra ment. De jaj, mert harmadszor is megjelent. S akkor tudtam, hogy dühöm hasztalan,
Enyém, sajátom e sötét pohár – És ki kell ürítenem poharam. Az ajkam kinyílt félig-öntudatlan, A karom kinyúlt félig-akaratlan, S felmérve csillagszabta sorsomat, Fogtam, s lassan fenékig ürítettem A poharat.

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

A szolgáló Jézus

„Ki az ember?” A történelem folyamán erre a kérdésre a legellentétesebb válaszokat adták már: a római császárok Isten leszármazottainak, az egyiptomi fáraók földre szállt isteneknek tartották magukat. Ezzel szemben a koncentrációs táborban az ember nevét is eltörölték egy ötjegyű számmal helyettesítve. Ha megkérdezed a Bibliát: a teremtés koronája, akinek uralkodnia kell az egész anyagvilág felett. Az ember azonban esztelen gőgjében hatalmát zsarnoki módon ki akarja terjeszteni embertársai fölé is. Az egész történelem az elnyomás, az uralkodás végeláthatatlan láncolata. Így próbál az ember naggyá lenni. – Jézus lerántja a leplet a zsarnokságról és figyelmezteti apostolait: „Közöttetek ez ne így legyen!” A mai evangélium alapján gondolkodjunk el e két kérdésről:

I. A naggyálevés tévútjai

1. Az apostolok sem tudták függetleníteni magukat a hatalom kísértésétől. A Zebedeus testvérek Jézus pecsétjét akarták uralkodási törekvésükre ráüttetni. A Mester megrótta őket és ráirányította figyelmüket a szolgálat szellemére.
2. A magyar történelemben is kevesen voltak a Rákócziak, Zrínyiek, Széchenyiek, akik félre tudták tenni egyéni érdekeiket és egyedül nemzetük felemelkedését tűzték célul maguk elé.
3. A világtörténelem sem bővelkedik Gandhikban és Kennedykben, akik életüket váltságul adták népükért.
4. A középkori Egyházat is megkísértette a naggyálevés hamis útja, dirigálni akart államnak, társadalomnak, tudománynak, uralkodóknak.
5. A II. Vatikáni Zsinat a megújhodás alapelvévé tette, hogy az Egyház térjen vissza a szolgálat szelleméhez.

II. A Jézus szerinti igazi nagyság útja

„Aki közületek ki akar tűnni, legyen a többiek szolgája”. „Aki első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája”. Az eredeti görög szó az első mondatban: „diakonosz” – asztalnál felszolgáló. A másodikban: „dulosz”, ami rabszolgát jelent. A kétféle szóhasználattal az evangélista fokozni akarja a kijelentés komolyságát: Isten országában a szolgálatnak a teljes életodaadásig kell mennie. Ezt tette Szent Maximilián Kolbe: élete feláldozásával volt képes a halálraítélt őrmester, Gajowniczek életének megmentésére. Kalkuttai Teréz anya Szeretet Misszionáriusai a gyógyíthatatlan betegek szolgálatát végzik. Charles de Foucauld Kis testvérei a világvárosok nyomornegyedeiben a legszegényebbeknek sietnek segítségére. És ki tudja, hányan vannak hozzájuk hasonló névtelenek, akik a szolgáló Jézus hiteles képviselői. Ők az igazi nagyok.

III. A szolgálat mai útjai

1. A család szolgálata:
A pap kérdezi a hittanos gyerekektől: mit szokott apa odahaza segíteni? Válaszok: vacsorát főz, porszívózik, bevásárol, mosogat. Ezekben az az igazán szép, hogy nem látnak benne rendkívülit. Már a gyerekek is vállaljanak az otthon terheiből annyit, amennyire koruknál fogva képesek. Ne csak haszonélvezői, de megteremtői is legyenek az otthonnak. A legtöbb kicsi csak játszani akar. A serdülő pedig áthenyélné a napot. Vezessük be őket az otthonépítő munkába!

2. A környezet szolgálata
Néhány sor egy kórházi beteg leveléből: „A kórteremben mindenki megmutatja: kicsoda és mennyit ér. Amikor az új beteg pizsamába bújuk, úgy hívják, hogy 'ötöske'. Senkit sem érdekel, hogy főnök volt vagy beosztott, értelmiségi vagy munkás. Itt csak egy számít: segít vagy nem segít. Ezeket mély csöndben számon tartjuk.”

3. Az egyházközség szolgálata
Az egyik budapesti templomban hirdetésben fordulnak a hívekhez: jelentkezzenek, akik segíteni akarnák az egyházközséget és jelezzék, miben ajánlják fel szolgálatukat. Száznál több kitöltött kérdőív érkezett vissza. A jelentkezők pedig teljesítik vállalásukat.

Ima: Uram! Add, hogy mindig félve fogadjak el másoktól szolgálatot. Amikor engem kiszolgálnak, nem hasonlítok hozzád. Még kevésbé, ha elvárom másoktól a szolgálatot. Akkor hasonlítok hozzád, amikor én vagyok mások szolgálatára. Adj készséges szívet, hogy meglássam, hol van rám szükség. Végül add, hogy életem a megváltás ügyének szolgálata is legyen a te önfeláldozásodba kapcsolódva. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

MISSZIÓS VASÁRNAP

1. „Ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája” (Mk 10,44). Jézusnak tanítványaihoz intézett szavai különös megvilágításba kerülnek a mai napon, amikor megemlékezünk II. János Pál pápává választásának 25. évfordulójáról. Ő nem a maga akaratából kapta az elsőbbséget, primátust, hanem a bíborosok szavazatain keresztül Isten akarata mutatkozott meg. Ő, aki ma Róma városának és az egész földkerekségnek püspöke (episcopus Urbis et Orbis), legfőbb hatalmát nem zsarnokoskodásra használja, hanem mindenkinek a szolgálatára (vö. Mk 10,42).
Legfőbb pásztori szolgálatának mérhetetlen gazdagságából most csak egyik legjellemzőbb vonását említeném: Mária-tiszteletét. Mária iránti bizalmáról tanúskodik jelmondata, a „Totus Tuus”, az „egészen a tiéd, egészen Máriáé”, melyben egész élete benne foglaltatik. Az Átlépni a remény küszöbén című könyvében maga említi, hogy milyen nagy szerepet kapott már gyermekkorában a közeli lengyel zarándokhelyek felkeresése.
„Az odaérkező zarándokok végigjárják a Via Crucist, a keresztutat, amelyben az ember Mária által megtalálja a helyét Krisztus mellett.” (242. old.) Ebben a mondatban meglelhetjük II. János Pál pápa személyiségének titkát: ő olyan ember, aki Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett. Manapság, amikor oly sok ember frusztrálódik, amikor oly sokan rászedettnek és csalódottnak érzik magukat, felüdítő egy olyan emberre tekinteni, aki megtalálta a helyét. II. János Pál pápa Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett.
Érthető, hogy miért szentel néhány gondolatot minden fontos megnyilatkozásában Máriának. Érthető, hogy miért ajánlja a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levelében a Boldogságos Szűz Rózsafüzérének imádkozását. Azért, mert ő Mária által megtalálta a helyét Krisztus mellett, és szeretné, ha mások is megtalálnák helyüket Krisztus mellett. Az említett apostoli levelében írja: „A mai családok sok problémája, különösen a gazdaságilag fejlett társadalmakban, abból ered, hogy egyre nehezebb kapcsolatba kerülni a másikkal. Nem tudnak együtt lenni, s ha mégis, az együttlétet kitöltik a közösen nézett televízió képei. Újra közösen mondani a Rózsafüzért a családban azt jelenti, hogy egészen más képek kapnak helyet a mindennapi életben… a Megváltó és az Ő Szentséges Anyjának képe.” (41. p.)
Hálás szívvel köszönjük meg a szentatyának ezt a frusztráció elleni receptként is felfogható útmutatását, mellyel az egyház kincseiből újat és régit hozott elő (vö. Mt 13,52).
2. Missziós lelkülettel kell szolgálnunk az embereket! Mivel ma missziós vasárnap is van, szükséges erről is szólni. Ha manapság valaki missziós munkát akar végezni, nem kell egzotikus népeket felkeresnie, akik még nem hallottak Jézus tanításáról. Ma már többségben élnek körülöttünk azok, akikben negatív előítéletek élnek a kereszténységről. A több évtizedes vallásellenes nevelésnek köszönhetően is a mai kereszteletlen magyarok általában többet tudnak a kereszténység bűneiről, mint magáról Jézusról és tanításáról. E nem keresztények szemében a kereszténység túlhaladott, ósdi, hamis cikk. Meggyőződésük – mivel az inkább gyakorlati jellegű és nem filozófiai – aligha változtatható meg puszta érvekkel és tanítással. Meggyőződésük csak keresztény tanúságtétellel, vonzó keresztény élettel változtatható meg. Szent Péter apostol ezt írja: „az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát” (1 Pét 2,15).
A missziós lelkület azt jelenti, hogy a plébánia mint közösség tagjaként – és nem csellengő ritterként, lovagként – gyakorlati keresztény életemmel próbálom eloszlatni vallástalan környezetemben a kereszténységgel kapcsolatos előítéleteket, másrészt megerősítem a plébániai közösségemhez tartozó hittestvéreim hitét. Ámen.

Verőcei Gábor/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok