|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 30. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Évközi 30. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Sírva jön népem, van köztük vak és sánta, irgalommal hozom őket vissza Jer 31,7-9 Mert így szól az Úr: Ujjongjatok Jákobnak örömmel, és vigadjatok a nemzetek vezére miatt! Zendítsetek dicsérő dalra, és mondjátok: ,,Szabadítsd meg, Uram, népedet, Izrael maradékát!'' Íme, én elhozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld pereméről; lesz közöttük vak és sánta, várandós és szülő asszony egyaránt; nagy gyülekezetként térnek vissza ide. Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket; vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyja lettem Izraelnek, és Efraim az elsőszülöttem.'' Zs 125 Zarándok-ének. Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: ,,Nagy dolgokat művelt velük az Úr!'' Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Fordíts fogságunkon, Uram, mint ahogy megfordítod délen a patakokat! Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket. Zsid 5,1-6 Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és az emberekért rendelnek az Istennel kapcsolatos dolgokban, hogy Isten elé vigye ügyeiket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért. Részvéttel tud lenni a tudatlanok és tévelygők iránt, mert ő maga is körül van véve gyöngeséggel, s így, miként a népért, úgy önmagáért is áldozatot kell bemutatnia a bűnökért. Erre a tisztségre senki sem választja önmagát, hanem akit Isten hív, mint Áront. Így Krisztus sem önmagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem az, aki azt mondta neki: ,,Fiam vagy te, ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]. És ahogy más helyen is mondja: ,,Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint'' [Zsolt 110,4]. Mk 10,46-52 Ezután megérkeztek Jerikóba. Amikor kiment Jerikóból tanítványaival és a nagy sokasággal, a vak Bartímeus, Tímeus fia az útfélen ült és kéregetett. Amint meghallotta, hogy a Názáreti Jézus az, elkezdett kiáltozni: ,,Jézus, Dávid Fia! Könyörülj rajtam!'' Sokan leintették őt, hogy hallgasson. Ő azonban annál jobban kiáltozott: ,,Dávid Fia! Könyörülj rajtam!'' Jézus megállt és megparancsolta, hogy hívják őt eléje. Erre odahívták a vakot, ezekkel a szavakkal: ,,Bízzál! Kelj föl, hív téged!'' Mire az ledobta a felső ruháját, felugrott és odament hozzá. Jézus megszólította és megkérdezte: ,,Mit akarsz, mit cselekedjek neked?'' A vak azt felelte neki: ,,Mester! Hogy lássak!'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Menj, a hited meggyógyított téged.'' Erre azonnal látni kezdett, és követte őt az úton. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Az olvasmányhoz (Jer 31,7-9) „Kitörő örömmel örüljetek…” Köztudott, hogy a vasárnapok első olvasmánya és az evangélium között valami gondolat összecseng. Úgy tűnik, hogy ezen a vasárnapon ez az összecsengő gondolat a vak koldus öröme, amikor helyzetéből adódóan kifinomult hallása révén felfogja, hogy „Bízzál! Kelj fel, téged hív Jézus, Dávid fia.” Ismered-e a kitörő örömet életedben? Volt már ilyen? Csak gyermekkorodban? Vársz még rá? De ezekre a kérdésekre segítsen választ keresni majd az evangélium. A szentleckéhez (Zsid 5,1-6) Egészen biztosan igaz, hogy az áldást hordozó emberi szolgálat megbízatás, mégpedig Istentől, minden áldás forrásától. Ha a zsidó levél itt a főpapról beszél csak, mivel Krisztus főpapságát tárgyalja, mégis biztos az is, hogy a nem főpapok is csak akkor képesek közvetíteni Isten és ember között, ha Istentől is kaptak megbízatást. Kérdések adódnak ebből a helyzetből: Miért oly kevés a papi és szerzetesi hivatás napjainkban? Vak koldusként ülnek az árok szélén, és várnak a hívásra, hogy kitörő örömmel ugorjanak? Megromlott már a hallásuk is, és csak a fejükben élnek? Hallgat az Isten, mint Endo Suzaku Némaság című könyvében? A mai „szent lecke” azt a házi feladatot adja, hogy a meghívottak és választottak megvizsgálják önmagukat: „megértő vagyok-e a tudatlanok és tévelygők iránt? A meghívottak és választottak példaképe pedig Krisztus. Elérhetetlen példakép? Az evangéliumhoz (Mk 10,46-52) Egy ország jelképe is lehet Timeus fia, a vak koldus. Egy ország népe is lehet vak, és az út szélén ülve kéregetésből próbál megélni. Isten átka a vakság? Az ókorban közmondásként emlegették, hogy „akit az istenek el akarnak veszejteni, vaksággal sújtják, és magára hagyják”. Mi kell egy ilyen vakon kéregető népnek? Azt hiszem az előbbi mondás fordítottja is igaz: akit az istenek meg akarnak áldani, azt meggyógyítják vakságából, aztán már maga is boldogul. Sok fia van Timeusnak egy ilyen országban. Timeus fia kényszerűségből kéreget. Tudja, hogy gazdag a föld, melyen él; tudja, hogy van ereje és tehetsége, hogy saját erejéből megéljen és még könyöradományt is tudjon adni a vakoknak; csak egy hiányzik neki, a látás képessége. Ezt pedig eleve az Isten adja, és ha valaki elveszíti, az Istentől kaphatja vissza. Koldulva kaphat tanácsot, szemüveget is kaphat, sőt távcsövet is, de mire megy vele? A látás képessége nem csak a fizikai világban segít eligazodni. Van képesség, amelyet szintén a látás szó illet, s amely a szellemi világban is el tud igazítani. Vak vagyok, ha magamnak élek, és nem látom küldetésemet embertársaimhoz, a világhoz. Vak vagyok, ha életemet a születés és halál keretei közé szorítva látom. Vak vagyok, ha csak a sokat és a nagyot látom, és kiesik látókörömből a szép és a jó. Vak vagyok, ha kéregetésre rendezkedem be, és nem az ajándékozásra. Vak vagyok, ha az út szélére húzódok, mert kevesebbnek érzem magam, mint a többi ember. És még hányféle módon vagyok vak?! Mindezeknek a hiányosságoknak egy az oka: nem látok. Pedig érzem, hogy izmaim készek az ugrásra, füleim készek a hallásra, és szívem kész a várakozásra és találkozásra, ajkam kész a szólásra: Jöjj, Uram! Dávid fia, Jézus! Add, hogy lássak! Mit lát a vak, míg el nem érkezik az óra, mikor őt szólítják? Buzgán József Juhász Gyula ezt így fogalmazta meg: Képek Az életem országút, néma út, Mely messze, messze szakadékba fut És rajta sár és rajta téli fák És távol, távol egy csillagvilág. Az életem mély kút s én nézem őt S szédülve állok a holt víz előtt És távol, távol csillag csillog ott, Egyetlen fény, a mélységbe lopott. Az életem, magányos életem Nem is enyém tán s mégis szép nekem, Mélázva nézem s mint kitett gyerek A messze csillagfényre figyelek. Ha pedig már látok, és kipihentem a kitörő öröm okozta ugrándozásomat, visszaidézem, mit is mondott nekem Jézus, Dávid fia: „Menj, a hited meggyógyított.” Keresem, hogy hol rejtőzött ez a hitem. Keresem, hogy segítsek megtalálni ezt a hitüket az út szélén vakon kolduló embertársaimnak. |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
MISSZIÓS VASÁRNAP
A történelem ismer vak embereket, akik
ragyogó életpályát futottak be. Homérosz görög énekes, Milton angol költő,
Ungár Imre zongoraművész világtalan volt. Kutuzov marsall, Nelson admirális,
Vak Bottyán generális harcban veszítette el szeme világát. II. Béla magyar
királyt megvakíttatták. Kölcsey betegsége folytán veszítette el látását, Helen
Keller vakon született. Valamennyien igazolták: a kiváló egyéniség szem nélkül
is nagy tettekre képes. A mai vasárnap evangéliuma szerint Jézus meglátta a
jerikói vakban az igazi emberi nagyság értékeit. Melyek voltak ezek?
I. Bartimeusz erős hite Testi látását elvesztette, de a lélekben annál inkább kifejlődött a belső látás: a hit. Hallott Jézus gyógyításairól. Megérlelődött benne a meggyőződés: ez nem lehet közönséges ember. „Dávid Fiának” nevezi, amely egyértelműen messiási cím. Jézus értékeli: „Hited meggyógyított!” Sok keresztény életéből hiányzik az erény. A vallás külső gyakorlatait teljesítik, de ez csak ellágyulás, hangulat, nem hit. Olyanok, mint az erdőben elhullott bogarak: kitinpáncéljuk fényes, de élet nincs bennük. Annak van élő hite, aki fogadást tenne: „Van Isten, túlvilág”, és életét tenné rá. II. Bátor kiállás Az embereket nem látta, de annál függetlenebb, bátrabb lett. Hitét a nagy tömeg előtt is meg merte vallani. Amikor csendesítették, még inkább kiabált. A nyílt utcán sem félt. Jézus ellenfeleitől sem. Merem én a hitemet megvallani? Nem szempont életemben: „Mit szólnak hozzá?” Nem hagyom abba a templomba járást, ha a ház lakói szóvá teszik? III. Radikális készség A nap elbágyasztotta testét, de lelke annál serényebb lett. „Köpenyét ledobva Jézushoz futott.” Újból és újból rálépett hosszú bojtjaira. Akadályozta a Jézushoz jutásban. Inkább megvált tőle – ahogyan a tengeren viharba került hajóból a matrózok vízbe hajigálják a biztonságos hajózás akadályait. A mi életünk akadályai, amelyek nehezítik Jézus-követésünket: legtöbbször nem a köpeny, hanem esetleg a pénztárca, az anyagiasság. Vagy egy személy: rossz barát, erkölcstelen kapcsolat. De lehet világnézet, ideológia is. IV. Merészség Gyógyulása után vállalkozott a Krisztus-követés merész útjára. „Visszakapta látását és követte Őt.” Márk ezért nem nevezhette meg: Bartimeusz, Timeusz fia, mert közismert személy lehetett az ősegyházban. Megindult a Krisztus-követés kockázatos útján. A Niagara kötéltáncosa megkérdezte a turistáktól: „Hiszik-e, hogy át tudok menni?” – Általános kétkedés. Erre átsétált. Második kérdés: „Hiszik-e hogy talicskát is át tudok tolni?” – Néhány kéz a magasba emelkedett. Áttolta, majd visszahozta. Végül: „Aki hiszi, hogy egy embert is át tudok tolni, tegye fel a kezét”. Mindenki feltartotta. „Tessék beülni!” Néma csönd. Így vagyunk mi is Krisztussal. Hisszük, de nem követjük. Nem mozdulunk. V. Bartimeusz és a misszió Bartimeusz Jézus evangéliumának misszionáriusa lett. Ma tartjuk egyúttal a Missziós Vasárnapot. A misszionáriusok fő törekvése, hogy a lelkileg még vakokat vagy „látássérülteket” elvezessék belső látásuk megvilágosításához. Prédikációkkal, sajtójukkal, szociális intézményeikkel a lelki sötétségben élőket igyekeznek látókká tenni. Kialakítani bennük a Krisztusba vetett hitet, sőt bátor hitvallóvá, radikális kereszténnyé formálni és az Úr követésének merész útjára irányítani őket. Mivel Budapest, talán Magyarország nagy része is „missziós terület”, ahol 5% alatt van a templomba járók száma, hasonló misszionáriusi feladat hárul mindannyiunkra. – A jövő évi Városmisszióra való felkészülés tegyen minket, látókat, a környezetünkben élő lelki vakok szeme fényének visszaadójává, vagy gyógyítójává. A testi vakságot nem biztos, hogy meg tudjuk szüntetni, de a lelki vakok Jézus erejével és a mi közreműködésünk révén meggyógyulhatnak. Éljünk csodatevő képességünkkel! Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |