|
|
Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből
MTörv 6,2-6
Teljes életedben féld az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg minden
parancsát, amelyet én neked, fiaidnak és unokáidnak meghagyok, hogy hosszú
életed legyen. Halld tehát Izrael, s vigyázz, tedd meg, amit az Úr
megparancsolt neked, hogy jó dolgod legyen és felette megsokasodj azon a
tejjel s mézzel folyó földön, amint az Úr, atyáid Istene megígérte neked.
Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet
teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből. Legyenek a szívedben
ezek az igék, amelyeket ma megparancsolok neked!
Zs 17
A karvezetőnek. Dávidtól, az Úr szolgájától, aki ez ének igéit intézte az
Úrhoz, amikor az Úr megszabadította őt minden ellenségének hatalmából és
Saul kezéből. Így szólt tehát:Szeretlek Uram, én erősségem! Uram, én
erősségem, menedékem és megszabadítóm; Én Istenem, segítségem, akiben
reménykedem, oltalmazóm, üdvösségem szarva, aki fölemelsz engem. Dicsérem és
segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a
halál hullámai, megrémítettek a gonoszság örvényei, körülfogtak az alvilág
kötelei, hatalmukba kerítettek a halál tőrei. Szorultságomban az Urat hívtam
segítségül, Istenemhez kiáltottam. Ő meghallgatta templomából szavam, és
hozzá intézett kiáltásom a füléhez jutott. A föld megindult és
megreszketett, alapjukban megrendültek a hegyek, és megindultak, mert ő
haragra gerjedt. Füst szállt fel orrából, és emésztő tűz a szájából, égő
parazsat lövellt magából. Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt
lába alatt. Fölszállt a kerubok fölé, a szél szárnyain repült. Rejtekhelyévé
tette a sötétséget, sátrat vont maga köré sötét vízből, a lég felhőiből.
Arcának fényessége előtt futottak a felhők, a jégeső s az izzó parázs.
Dörgött az Úr az égből, hallatta hangját a Fölséges: jégeső és az izzó
parázs. Kilőtte nyilait és szétszórta őket, leküldte villámait és
szétzavarta őket. Előtűntek a vizek forrásai, feltárultak a földkerekség
alapjai korholó szavadtól, Uram, haragod leheletének fúvásától. Lenyúlt a
magasból, megfogott, a nagy vizekből kihúzott engem. Megszabadított hatalmas
ellenségeimtől, nálamnál hatalmasabb gyűlölőimtől. Megrohantak engem
nyomorúságom napján, de támaszom lett az Úr. Kivezetett a szabad térre
engem, megmentett, mert kedvét lelte bennem. Megfizetett nekem az Úr igaz
voltom szerint, megjutalmazott kezem tisztasága szerint, mert megőriztem az
Úr útjait, Istenemtől gonoszul el nem tértem. Mert szem előtt tartottam
minden rendeletét, igaz ítéleteit magamtól el nem távolítottam. Mert
szeplőtelen voltam előtte, s őrizkedtem, hogy vétkem ne legyen. Megfizetett
nekem az Úr igaz voltom szerint, kezemnek előtte ismeretes tisztasága
szerint. A szenthez szent vagy, az ártatlan emberhez ártatlan, a
választotthoz választott vagy, a fondorkodókat kiforgatod. Mert a megalázott
népet megmented, de megalázod a kevélyek szemét. Mert te gyújtod meg, Uram,
lámpásomat, Isten teszi világossá sötétségemet. Mert te ragadsz ki a
kísértésből, Istenem által ugrom át a falat. Én Istenem! -- Szeplőtelen az ő
útja, tűzben próbált az Úr szava, oltalmazója ő minden benne bízónak.
Valóban, ki Isten az Úron kívül? Ki kőszikla a mi Istenünkön kívül? Ő az
Isten, aki erővel övezett fel engem, és szeplőtelenné tette utamat. Lábamat
gyorssá tette mint a szarvasét, és magaslatokra állított fel engem. Kezemet
harcra tanította, karom ércveretű íjat feszít. Üdvösséged pajzsát adtad
nekem, jobbod fölemelt és jóságod naggyá tett engem. Tág teret nyitottál
lépteimnek, és bokáim nem gyengültek el. Üldözőbe vettem ellenségeimet s
elfogtam őket, nem tértem vissza, míg el nem pusztultak. Összetörtem őket,
nem tudtak felkelni, a lábam alá estek. Erővel öveztél fel engem a harcra,
az ellenem állókat alám vetetted. Megszalasztottad ellenségeimet, és
gyűlölőimet széjjelszórtad. Kiáltottak, de nem volt, aki megmentse őket,
kiáltottak az Úrhoz, de nem hallgatott rájuk. Szétszórtam őket, mint a szél
a port, széttiportam őket, mint az utca sarát. Népem lázadásától
megmentettél, nemzetek vezetőjévé tettél engem. Az a nép, amelyet nem
ismertem, szolgámmá lett, mihelyt füle hallotta, engedelmeskedett nekem.
Idegen fiak hízelegtek nekem, idegenek fiai erejüket vesztették, remegtek
rejtekükben. Él az Úr, áldott legyen Segítőm, magasztalják az én megmentő
Istenemet! Isten, aki megengeded, hogy bosszút álljak, és népeket vetsz
alám, aki megszabadítasz haragos ellenségeimtől, az ellenem támadók fölé
juttatsz, megszabadítasz az erőszak emberétől. Dicsérlek érte, Uram, a
nemzetek között, és zsoltárt zengek nevednek, aki bőségesen segíti királyát,
aki irgalmat gyakorol Fölkentjével, Dáviddal és utódaival mindörökké.
Zsid 7,23-28
S míg azok többen lettek papokká, mert a halál miatt nem maradhattak meg,
neki, mivel örökre megmarad [Zsolt 110,4], örökkévaló a papsága. Így örökre
üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él,
hogy értük közbenjárjon. Illő volt ugyanis, hogy ilyen főpapunk legyen:
szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az
egeknél; akinek nincs arra szüksége, hogy mint a papok, minden nap először a
saját vétkeikért mutasson be áldozatot, azután a nép vétkeiért, mert ő ezt
egyszer s mindenkorra megtette, amikor önmagát feláldozta. A törvény ugyanis
gyarló embereket rendel papokká; az eskü szava pedig, amely a törvény után
jött, az örökké tökéletes Fiút [Zsolt 2,7; 110,4].
Mk 12,28b-34
Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel
látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: ,,Melyik a legelső az
összes parancs közül?'' Jézus így felelt neki: ,,Az összes parancs közül a
legelső ez: ,,Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd
Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és
minden erődből!'' Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló
ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!'' [Lev 19,18]. Ezeknél nincs
nagyobb parancsolat.'' Az írástudó ekkor azt mondta neki: ,,Jól van, Mester!
Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt
szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes
erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat -- többet ér
minden égő és egyéb áldozatnál.'' Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan
felelt, azt mondta neki: ,,Nem vagy messze az Isten országától.'' Ezután
senki sem merte őt többé kérdezni.
|
|
