L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Évközi 34. vasárnap / B év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2009   2006   2003
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Hatalma örök hatalom, amely meg nem szűnik
 
Dán 7,13-14
Majd azt láttam az éjszakai látomásban, hogy íme, az ég felhőiben valaki jött, aki olyan volt, mint az Emberfia, s amikor az Ősöregig eljutott, az ő színe elé vitték, és ő hatalmat, méltóságot és országot adott neki, hogy minden nép, törzs és nyelv neki szolgáljon, és hatalma örök hatalom legyen, amely meg nem szűnik, és országa olyan, amely el nem pusztul.
Zs 92
Király lett az Úr! Fölségbe öltözött, felöltözött az Úr, erővel övezte fel magát. Megerősítette a föld kerekségét, hogy ne ingadozzék. Trónod kezdet óta szilárd, te öröktől fogva vagy. Emelkednek a folyóvizek, Uram, emelkedik a folyóvizek hangja, emelkedik a folyóvizek zúgása. De a nagy vizek zúgásánál, a tenger hatalmas hullámainál is hatalmasabb az Úr a magasságban. Törvényeid igen megszilárdultak, szentség illeti házadat, Uram, örök időkre.
Jel 1,5-8
és Jézus Krisztustól, aki hűséges tanú, elsőszülötte a halottaknak, és fejedelme a föld királyainak [Zsolt 89,38.28];aki szeretett minket és megmosott bennünket bűneinktől [Zsolt 130,8] a saját vére által, és Istennek és Atyjának királyságává és papjává tett minket [Kiv 19,6]; övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen. Íme, a felhőkön jön [Dán 7,13], és látni fogja őt minden szem, és akik őt átszúrták. Mellüket veri majd miatta a föld összes népe [Zak 12,10]. Igen! Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, mondja az Úr, az Isten, aki van [Kiv 3,14G], és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.
Jn 18,33b-37
Ismét bement tehát Pilátus a helytartóságra, hivatta Jézust, és megkérdezte őt: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus azt felelte: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'' Pilátus ezt válaszolta: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját nemzeted és a főpapok adtak téged a kezembe. Mit tettél?'' Jézus azt felelte: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha az én országom ebből a világból volna, szolgáim harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek. De az én országom nem innen való.'' Pilátus erre megkérdezte: ,,Tehát király vagy te?'' Jézus azt felelte: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Arra születtem és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat a szavamra.''
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2009   2006   2003  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2009
 
Az olvasmányhoz (Dán 7,13-14)
Mindenféle értelmezés előtt emlékezetben kell tartani, hogy Dániel könyve a választott nép számára nehéz korszakban, Antiochusz Epifánész üldözése alatt keletkezett, 167 és 164 közt. Ezért itt is felmerülhet a kérdés: vajon a látomás nem egyszerűen csak stíluseszköz-e valamely gondolat, eszme nyelvi formába öltöztetésére, kifejezésére, mai nyelvhasználattal szólva, talán kódolt üzenet? Ha pusztán kódolt üzenet lenne az üldözött kortárs sorstársak számára, akkor a későbbi korokban csak nagyon halovány lenne üzenete. De éppen Dániel látomásai minden korban képesek életre kelni az olvasók lelkében. Itt talán felesleges elidőzni annál a kérdésnél, hogy mi a prófétai látomás általában. Mindenesetre, a próféták és olvasóik meggyőződéssel vallják, hogy Dániel látomásai Istentől erednek.
Sok magyarázatot az „Emberfia” kifejezés sem kíván itt. Elég, ha tudjuk, hogy ez a kifejezés hebraizmus, és az „ember”-t jelöli, és Jézus önmagát gyakran nevezi így. Az „Ősöreg” pedig itt az Örök Isten megjelölése. A lényeg itt is az, amit a Jakab levél így fogalmaz: „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” (Jak 1,17)
A szentleckéhez (Jel 1,5-8)
Ugyanez a gondolat folytatódik a mai szentleckében is, de kifejezetten hirdetve, hogy Jézus Krisztus az, aki eljön a felhőkön. A Márk evangéliumban Jézus mintegy igazolja is a látomást: „Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel.” (Mk 13,26)
Az evangéliumhoz (Jn 18,33b-37)
A János evangéliumban Jézus nem tiltakozik a vád ellen, miszerint ő király, de természetesen hozzáteszi: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Magyarázatot is fűz kijelentéséhez: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.”

Nagyon érdekes természetű a „hatalom”. Elsőre általában a fegyvert, a politikát idézi fel ez a szó, pedig ennél komolyabb a jelentése, és ebben az értelemben áll rá végeredményben az, hogy Istentől van. Hangsúlyozom, hogy végeredményben, mert átmenetileg bárkinek kezébe kerülhet a hatalomnak nevezett eszköz. Ez utóbbit, korunkban minden eddiginél nyilvánvalóbban tapasztalhatjuk. Alkalmasnak találom ide vonatkoztatva idézni Bangha Bélát, bár még nem ismerhette azt a média-erdőt, amiben ma mi kóborlunk. De így még inkább érdemes afölött elgondolkodni, amit a 20. század 30-as éveiben ír a híres „média-sztár”:
„Ismeretes dolog, hogy napjaink legfontosabb küzdelmeit nem ágyúk és szuronyerdők, nem várak és fegyvertárak, nem állig felfegyverzett katonák milliói döntik el, s ma már nem az a hatalom a legbefolyásosabb, mely pusztán anyagi fegyverek dolgában áll első helyen, hanem az, amely a közfelfogás idomítása által saját eszméinek és érdekeinek kedvező közvéleményt tud teremteni s a sajtó, az írott szó révén a szellemek millióit hódítja uralma alá. Ha I. Napóleon Görres lapját már a 19. század elején Európa ötödik nagyhatalmának nevezhette, mellyel csakúgy kellett számolnia, mint akár a hatalmas Németországgal vagy Angliával, Porosz- vagy Oroszországgal, akkor mainap a napisajtót ugyanazon jogon nevezhetik a világ első és legjelentékenyebb nagyhatalmának. A napilapok hasábjai a politikai, társadalmi és vallási élet döntő küzdelmeinek valóban legfontosabb harctereivé fejlődtek, melyeken nap-nap után megütköznek s messze kiható csatákat vívnak a jog és igazság legtehetségesebb védői egyfelől és legveszedelmesebb ellenségei. Az „Univers” világhírű szerkesztője, Veuillot Lajos a múlt század második felében Franciaországban szintén valóságos nagyhatalmat jelentett….
(Bangha Béla: Jellemrajzok a katolikus egyház életéből)
Buzgán József

Ki előtt hódol meg egy világhírű szerkesztő a 19. században és hogyan? Ragyogó példa erre ennek a nagyhatalmat kapott szerkesztőnek vallomása sírfeliratában, melyet maga szerkesztett:

„Kezembe tollamat tegyétek,
Szívemre a feszületet.
Lábamhoz ezt az írást, – aztán
Zárjátok rám a fedelet…

A végima után síromra
Állítsatok kis keresztfát,
S emlékjelül sírom kövére
Csak ezt írjátok: „Hitt s most lát”.

Mondjátok majd fölöttem: „Alszik;
Kemény munkája véget ért.”
Vagy inkább így: „Ím, már felébredt,
S melyért epedt, nyert égi bért!”

Jézusban bízom. Itt e földön
Sohsem szégyeltem szent hitét;
Hiszem: ott fönn az Atya trónján
Ő sem szégyenli majd hívét!”
+
Nem kell hozzá kommentár!
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2006
 
A lelkek üdvét szolgáló király
Sokak számára a „Krisztus Király” kifejezés ellenszenves. Ha Krisztus királysága csak abban áll, hogy parancsolgat, alattvalóitól hódolatot kíván és megbünteti a lázadókat, akkor érthető, hogy az ember viszolyog a címtől is. A mai Evangélium ezzel szemben egy olyan Krisztus Királyt mutat be, aki nem uralkodni kíván, hanem szolgálni a lelkeket, aki szerepéből soha ki nem esik és aki a hatalmasok előtt sem árulja el hivatását. Ez a lelkek üdvét szolgáló Krisztus Király tud ma is imponáló eszménykép lenni.
I. A lelkek üdvét mindhalálig szolgáló Krisztus
Elfogatása után ott állt Pilátus bírói széke előtt az Úr. Befejezéséhez közeledett a pere. Az utcáról felhangzott a kiáltás: „Ez az ember messiás-királynak mondja magát!” Pilátus megrettenve szegezte neki a kérdést: „Te vagy a zsidók királya?”
Jézus saját ügyéről megfeledkezik. Elfelejt védekezni is. De egy dologról nem feledkezik meg: Pilátus lelkéről. Úgy lép eléje, mint aki felkínálja számára az üdvösséget. Jézus érzi, hogy ez előtt az ember előtt is köteles megfogalmazni az igazságot. Őt is meg kell hívni az üdvösségre.
Pilátus észre is veszi, hogy nem egy mentegetőző vádlottal áll szemben, hanem olyan személlyel, aki az utolsó pillanatig komolyan veszi küldetését. Még bírájára is úgy tekint, mint akinek lelke veszélyben van és most felkínálja neki az utolsó lehetőséget is az üdvözítésre.
Az életben nincsenek véletlenek! Jézus úgy intézte, hogy ha már Pilátus maga nem kereste fel őt, legalább most, egy nappal halála előtt legyen alkalmas találkozni vele. Mert az Úrnak célja volt a római helytartóval. Nem akarta engedni, hogy elvesszen. Felkínálta neki Isten országába való belépését.
Testvér! Mindegy, hogy hogyan kerültél kapcsolatba Krisztussal. Keresztény családban nőttél fel, barátod hívott a templomba, vagy véletlenül vetődtél a plébániára? A lényeg az, hogy most itt állsz Krisztus színe előtt. Ő mindenkiről elfeledkezik, egyedül a te lelked ügye fontos számára. Téged hív meg országába, neked kínálja fel barátságát és az üdvösséget.
Jaj, nehogy elvétsd a vele való találkozást! Teljesítsd egy kiváló lelki vezető tanácsát. Amikor látta, hogy a lelkigyakorlatozó kispapok tömérdek jó feltételt írnak fel maguknak, figyelmeztette őket: „Tisztelendő Urak! Ne tegyenek sok jó feltételt. Úgysem fogják teljesíteni. Egyet határozzanak el: Nem akarom elvéteni a Krisztussal való találkozást!”
II. Krisztus Király soha nem esik ki szerepéből
Az egyik faluban passió-játékot adtak elő a lakosok. A Jézus-szerep a falu molnárára esett. Vállalta a keresztre kötözést. Némán hallgatta a bibliai vádakat: „Megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak…, le akarja rombolni a templomot…, föllázítja az országot…” A főszereplő némán hallgatta. De azután a szomszéd falu molnárja fölkiáltott hozzá: „Te liszt-tolvaj!” Erre éktelen haragra gerjedt, és leszólt: „Megállj, te szélhámos. Ha innét lekerülök, ezt megkeserülöd!” A színész kiesett szerepéből. Nem úgy viselkedett, mint a passió Jézusa, hanem mint a falu megvádolt molnárja. A művész kiesett szerepéből, mert művész! De Jézus nem színpadi előadó! Ő nem magára öltött egy szerepet, felvett egy maszkot. Ő azonosult a feladatával. Ezért a legrendkívülibb esetben is úgy viselkedett, mint az örök élet királya. Ő nem attól király, hogy aranykorona van a fején, vagy töviskorona, hogy bíborpalást borítja vállát, vagy gúnyköpeny, hogy aranyból készült jogara, vagy nádból. Őt e lelkek iránti szomjúság vezeti minden cselekedetében. Ezért aggódik Pilátus lelkéért.
Légy te is azonos önmagaddal! Tudat alatt is keresztény legyél! Álmodban is imádkozz, ne káromkodj! Ne mondd az egyszeri pappal: „ De jó civilben lenni. Most nem kell példát adni! Fölszabadultam gátlásaimtól!”
Nem lehet vasárnap délelőtt a templomban énekelni, este meg a diszkóban szeretkezni. A misén megáldozni, otthon meg összeveszni házastársammal. Az oltárnál felolvasni Isten igéjét, a munkahelyen pedig megtagadni hitedet. De ebből nem az következik, hogy ne áldozz, ne járj misére, ne imádkozd a Miatyánkot, hanem hogy élj szerinte. Azonosulj hivatásoddal!
Svájcban a Vierwaldstätti tó partján emelkedik a 2000 méternél magasabb Pilátus-hegység. Honnan kapta ezt a nevet? A legenda szerint Jézus keresztre feszítése után rémes látomások gyötörték a helytartót. Folyton maga előtt látta a töviskoronás Krisztust. Idegenbe menekült, de a véres Krisztus-kép mindenüvé követte. Félőrülten jutott el a Vierwaldstätti tó partjára. Belevetette magát a vízbe. Bele is fulladt, de még a tó is kidobta magából a partra és a természet rémes nagy kőkoporsót gördített föléje, mint valami örök figyelmeztető emléket. Ez ma a Pilátus-hegy.
Legenda! De ezt Josephus Flavius és Eusebius történetíróktól tudjuk, hogy a karriert, az előmenetelt, a boldogságot – amit Krisztus feláldozása árán is hajszolt – nem találta meg. Három évvel később Tiberius császár magához rendelte számadásra. Utódja, Caligula alatt kegyvesztett lett és maga vetett véget életének.
Nem érdemes hát a lelkiismereten erőszakot venni, a felkínált lehetőséget makacsul visszautasítani, földi értékekért a hitet megtagadni.
Pilátustól elítélt Krisztus Király! Nem felejtem szavaidat: „Aki megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt. Aki megvall ez emberek előtt, én is magaménak vallom mennyei Atyám előtt!” Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2003
 
1. Merjünk nagyok lenni! Egy társadalom közéletében – különösen többpárti demokráciában – könnyen előfordul, hogy egy kijelentés vitát gerjeszt az ellentétes politikai nézeten lévők között. Hazánkban ilyen kijelentésnek számít a „merjünk nagyok lenni”. Az önmagában ártatlan három szavas kijelentés az ellentétes politikai véleményen lévők vízválasztójává manifesztálódott.
Ezen a példán keresztül talán jobban megértjük Pilátus helytartó Jézushoz intézett kérdésének politikai hátterét. A „Te vagy a zsidók királya?” kérdésnek ugyanis kétségtelenül volt politikai íze, Jézust végül is ilyen címen ítélték halálra. Jellemző, hogy Jézus a messiási címet mindig elutasította, főleg azért, mert annak politikai íze volt. Mások viszont gyakorta nevezték őt a zsidók királyának. A vallásos zsidó Nátánáel így nyilatkozik: „Mester, te vagy Izrael királya!” (Jn 1,49). A napkeleti bölcsek is a „zsidók királyát” keresik (Mt 2,2). Ez a kifejezés, hogy „Izrael királya”, vagy „zsidók királya” a legjobb esetben is kétértelműnek számított: lehetett politikai és lehetett vallási értelemben használni. Jézus nyilvánvalóan vallási értelemben válaszolja Pilátusnak, hogy „király vagyok” (Jn 18,37), hiszen azt is kijelenti: „Az én országom nem ebből a világból való” (Jn 18,36). Vádlói mégis politikai értelemben vették kijelentését, és ennek megfelelően politikai bűnösként ítélték kereszthalálra.
Kérdés, hogy Jézus – aki bizonyára tisztában volt a „zsidók királya” kijelentés kétértelműségével, és így veszélyével – miért nem kerülte el teljes egészében ezt az életveszélyes kifejezést, miért használta akár csak vallási értelemben is?! A kérdésre ő maga ad választ:
2. „Azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról” (Jn 18,37). Ez a nagy igazság pedig abban állt, hogy Isten elküldte fiát Jézust, hogy általa vezesse üdvösségre a bűn útjára tévelyedett emberiséget. „Ez az igazság Jézus Krisztus által lett osztályrészünk” (Jn 1,17). Jézus saját magát mondja az igazságnak (Jn 14,5), és mivel ő maga volt az igazság, ezt még az élete árán is hirdette. Ezért nem kerülte el az olyan életveszélyes kijelentést, mint azt, hogy „én vagyok a zsidók királya, de az én országom nem ebből a világból való”.
Jézus tisztában volt azzal, hogy az ő országát (szó szerint: basileia – királyság) nem mindenki fogadja el, csak az, akinek van hite. Ezért mondta: „Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra” (Jn 18,37).
A világban kétféle erőmegnyilvánulás létezik: Istené és a Sátáné. Isten országában ez az igazság és a szeretet vezérlő elv; a Sátán birodalmában a hazugság és a gyűlölet. A Sátán birodalma az Isten országának a fonákja, fordítottja. De mivel a Sátán a hazugság atyja (Jn 8,44), a legravaszabb kampánystratéga el tudja hitetni a rá hallgatókkal, hogy a pokol valójában a Paradicsom. „Fügefalevéllel álcázott pokol, // Édennek hiszi a sok elvakított botor!” (Döbrentei Kornél: Hova tűnt a vitézség, fiúk?)
Jézus – aki maga az igazság – hirdeti: aki az igazságból való, az hallgat a szavamra. Továbbá: „Ha kitartotok tanításomban, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (Jn 8,32).
Választanunk kell a Sátán által kínált fügefalevéllel álcázott pokol, vagy a szabadságot, valódi emberi nagyságot kínáló Isten országa között. Merjünk nagyok lenni, merjünk mindig Isten felé törekedni, mint ahogy a kinyíló bimbó is a fény forrása felé tör. Ha Isten belénk teremtette az igazság utáni vágyunkat, ne elégedjünk meg a – még oly szépnek és ígéretesnek álcázott – hazugsággal. Ámen.
Verőcei Gábor/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP