Liturgia-Bév.Szentcsalád/ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Ábrahám hitt az Úrnak, ezért igaznak fogadta el őt Ter 15,1-6 Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: ,,Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!'' Ábrám ekkor megkérdezte: ,,Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!'' Aztán így folytatta Ábrám: ,,Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!'' De az Úr azt válaszolta neki: ,,Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!'' Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: ,,Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!'' Aztán így folytatta: ,,Éppen ilyen lesz az utódod is.'' Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki. 21,1-3 Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak. Zs 104,1-9 ALLELUJA! Áldjátok az Urat, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek a nemzetek közt műveit! Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, beszéljétek el minden csodatettét. Dicsekedjetek szent nevével, örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik. Keressétek az Urat és erejét, keressétek szüntelenül arcát. Emlékezzetek meg csodatetteiről, amelyeket művelt, jeleiről és szája ítéleteiről, ti, az ő szolgájának, Ábrahám utódai, választottjának, Jákobnak fiai. Ő, az Úr, a mi Istenünk, az egész földön ő ítélkezik. Örökké gondol szövetségére, szavára, amelyet ezer nemzedékre adott, arra, amit Ábrahámmal megkötött, amire megesküdött Izsáknak. Zsid 11,8.11-12.17-19 Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől -- és pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak'' [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte. Lk 2,22-40 Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: ,,Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve'' [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: ,,Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát'' [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: ,,Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek'' [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: ,,Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át -- hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.'' Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

A család válsága és a kivezető út

Bevezetés: Lehetne ma az idilli családról beszélni: „Der Vater arbeitet, die Mutter kocht, das Kind spielt.” /az apa dolgozik, az anya főz, a gyermek játszik / De hát ilyen csak a nyelvtankönyvekben létezik. Lehetne a boldog házasság szépségeit ecsetelni: „Hetedhét országra szóló lakomát rendeztek, s aztán boldogan éltek, míg meg nem haltak”. De az ilyen csak a mesében szerepel. Lehetne az eszményi házasság képét megrajzolni: „Tisztán az oltárig, híven a sírig.” De ez is a szentek álmai közé tartozik. Ha azt akarjuk, hogy ne az emberek feje felett hangozzanak el
a vágyak kivetítései, akkor a reális helyzetből kell kiindulnunk.
Egyetlen értelmes megoldás: felkutatni a házasság jelenlegi válságának okait, felkészíteni a jövő generációt a felelősségteljes döntésre és meghatározni saját feladatainkat.
Szent Család ünnepén a bibliai olvasmányok is erre adnak példát.

I. Mi vezetett a házasság válságához?
1. A fiatalok nem látnak ideális családi életeket.
A példaképnek, a modellnek óriási inspiráló hatása van. Egy papi hivatás kialakulásában is döntő szerepet játszanak a pozitív papi eszmények. Hogy a plébánosa, hitoktatói, szerzetestanárai olyan példát mutattak-e, amely vonzóvá teszi számára a papi életet.
A mai fiatalok jórészt azért ábrándulnak ki a házasságból, mert kevés ideális családi életet látnak. Sajnos néha még saját szüleik sem tudnak vonzó családmodellt állítani eléjük. Honnét vegyék hát a követendő példát?
2. A társadalom családidegen szemlélete.
A mai fogyasztói társadalom megelégszik családalapítás helyett pusztán közös háztartással. Életre szóló elkötelezettség helyett beéri az alkalmi együttélés örömével. Azt hiszi, hogy a tartós kapcsolat akadályozza az önmegvalósítást. A szexualitást merő gyönyörkeresésnek tartja, a gyermeket pedig nem ajándékként fogadja, hanem teherként menekül tőle.
Ilyen légkörben még a keresztény fiataloknak is keményen meg kell küzdeniök a családidegen szemlélettel.
3. Az ország vezető testületének tudatos családromboló politikája.
A törvényhozók mindent megtesznek a fiatalok családalapítási lehetőségének korlátozása érdekében. Egyre nehezebbek a gyermekvállalás feltételei, meggyengült a családtámogatás rendszere, hátrányos helyzetbe kerültek a nagycsaládosok.
4. A média romboló hatása.
Pozitív házasságkép alig jelenik meg a rádió, a tv, a mozik műsorában. Nincs jóformán egyetlen újságcikk, regény, irodalmi, vagy művészi alkotás, amely a család harmóniáját, boldogságát mutatná be. Ehelyett a torz családkép és erkölcstelen szemlélet szinte elárasztja a szórakoztató műsorokat és a reklámok világát.
Nem elegendő azonban a házasság válságjelenségeinek kutatása. Mert mi nem sopánkodni akarunk csupán, vagy a felelősöket keresni. A kereszténységnek fel kell készülnie a pozitív példaadásra. És ebben a felkészítésben óriási felelősség hárul a szülőkre, katolikus iskolákra, papokra, egyházi közösségekre egyaránt.

II. Hogyan kell felkészíteni a jövő nemzedéket a holnapi családalapításra? Milyen erények elsajátítását kell elsősorban megcsillantani előttük?
1. Az önzetlen szeretetre való felkészítést.
Főként az egykék megszokják, hogy körülöttük forog a világ. Senkihez nem kell alkalmazkodniuk. Szülők, nagyszülők lesik az egyetlen gyermek minden vágyát, ajándékaikkal elhalmozzák. Óvják fúvó széltől drága gyermeküket. Mártják tejbe, vajba, mit sem kímélnek tőle. Bizony derék fajankó válik így belőle. /V.ö. Arany János: Toldi 2. éneke./ Aztán egyszer csak eljön a házasságkötés ideje. Ott pedig alkalmazkodni tudni kell. Önzetlennek lenni, lemondani az önközpontúságról.
De aki 20 éves koráig ezt nem szokta meg, az a házasságban nagyon nehezen boldogul. Két önző ember pokollá tudja tenni egymás életét. Egy-kettőre jönnek a jelenetek:
„ Igen? Én csak itt gürizzek, a nagyságos úr meg nézi a meccset a színes tv-n?
Na, gyerünk csak ki a konyhába. Nem esik le az aranygyűrű az ujjadról, ha segítesz a krumpli pucolásban!”
„Ja? Én vállalom a plussz munkát! Te meg a fodrásznál traccsolsz, vagy kocsikáztatod a gyereket és még egy meleg vacsorával sem tudsz fogadni?”
„Na, hát akkor beszéljünk arról, hogy ki vette a bútort.”
„És a lakásomba ki költözött be?”
Hát erre nem lehet építeni családi otthont. Mind a ketten becsapva érzik magukat. Ebből csak feloldhatatlan konfliktus származhat és boldogtalanság.
Aki nem azzal megy a házasságba, hogy én adni akarok, boldoggá tenni a páromat, az egyszerűen alkalmatlan a házasságra!
2. Az állhatatosságot, a hűséget.
A mai fiatalság jellemében ez is hiánycikk.
Váltogatják az iskolát, az egyesületet, a hittancsoportot. Belekapnak különböző hangszerekbe, nyelvekbe, sportokba, de a legkisebb nehézség esetén abbahagyják vállalt feladataikat. Ez még nem lenne tragikus. De aki ezt az állhatatlanságot megszokja, könnyen a házastársra is kiterjeszti. Nem tud kitartani mellette. Főként ha rájön, hogy nem angyallal kötött házasságot, hogy társa nagyon is emberi hibákkal küszködő személy.
3. A sajátos férji, illetve feleségi erények elsajátítását.
A fiú akkor lesz ideális férj, ha törekszik a határozottságra, az imponáló tudásra, a gyakorlati dolgokban való talpraesettségre, ha vállalkozó szellemű, bátor és merész, ha fizikailag erős, szellemileg vasidegzetű, ugyanakkor udvarias és gyengéd. Ezeket az erényeket nem az esküvő után kell elsajátítani, hanem ifjúkorban, sőt már gyermekkorban.
A leánynak pedig a speciális feleség- és anyai erényekre kell szert tennie. És ezeket sem elég asszonykorban kezdeni. Legyen második természetévé a szelídség és figyelmesség, az áldozatkészség és a türelem, adjon a vonzó külsőre, de ne hanyagolja el a lelki értékeket sem. Törekedjék a mély hitre és az imponáló vallásosságra, szeresse a házi munkát, de értse és szeresse választott hivatásának követelményeit is.
Iszonyatosan csalódik a házasságban, aki tudatosan nem készül fel rá jellemében, erényeiben, aki azt képzeli, ezek az erények magától teremnek.

III. Sajátos feladataink
Szent Család vasárnapja minden keresztényt emlékeztet az óriási felelősségre.
A fiataloknak önnevelési programot kell kitervezniük. A szülőknek, nagyszülőknek támogatniuk kell a családi életre való készülésben gyermekeiket, unokáikat. A pedagógusoknak a szaktárgyukon kívül az ideális házasságra is fel kell készíteni tanítványaikat. A papoknak, keresztény közösségeknek, lelkiségi mozgalmaknak össze kell fogni a jövő házastársak és szülők nevelésére.

Befejezés: A remény szavaival zárjuk gondolatainkat. Minden nehézség ellenére bizalommal tölt el minket, hogy sok katolikus családban él a hit, az egymás iránti szeretet és áldozatvállalás. Hogy családjaink, egyházközségeink közösséget keresve, egymásnak segítséget nyújtanak. Hisszük, hogy a házasság szentségében a keresztény család képes boldogságot ajándékozni tagjainak és bátorító jel lesz társadalmunk számára.
Ebben a reményben imádkozunk minden magyar családért és házasság előtt álló fiatalért.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005 -

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

Zeffirelli Jézus-filmjének egyik jól sikerült jelenete az, amikor gyermekek sereglenek Jézus köré és szinte egy hangon kiáltják feléje: „Gyere, Jézus, mesélj nekünk!” Ő pedig leül közéjük, játszik velük, elmeséli a két fiú történetét, a végén a találós kérdéssel, melyik volt engedelmes, melyik engedetlen. Ő annyira atyja, barátja a gyermekeknek, hogy majd kimondja evangéliuma egyik alapigazságát: „ilyeneké a mennyek országa!” (Mt 19,14)
1. Korunk roppant messze került a 127. zsoltár igazságától: „Feleséged olyan házad bensejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid, mint olajfacsemeték asztalod körül” (3), de az Ó- és Újszövetség egész szemléletétől, amely Isten áldásának tartja a családot. Az önzés, a kényelem, a szórakozás, kisebb, jelentéktelen örömök elfedni látszanak a maradéktalan, teljes, kölcsönös szeretetet, az élet továbbadását, azt a boldogságot, amelyet végső soron Isten készít nekünk. Nemesen egyszerű, de mély értelmű szimbolika jelzi a Szentcsalád belső harmóniáját, örömét, kiegyensúlyozott boldogságát. Felmennek a jeruzsálemi templomba, részben az édesanya, a szülés utáni asszony ún. ószövetségi tisztulása miatt, meg az elsőszülött fiúgyermek bemutatása miatt is. Jézusnak minderre nem volna szüksége, mégis megteszik, mert követik századok, ezredek emberi hálaadását, élet-tiszteletét, mélységes Jahve-hitét. Itt a templomban hangzik el azután a két öregnek – mintegy az ősök tiszteletének jeleként – a vigaszt és jövőt nyitó próféciája. A Gyermek mellett fontos helye van az öregeknek, pláne ha szentek és jövőbe látóak; ők is valamiképpen a Szentcsaládhoz tartoznak, így teljes Isten áldása rajtuk.
2. Semmelweis, az anyák megmentője óta (XIX. század közepe) az élet megjelenésével már nem egyenes arányban kell szembenézni a halállal. E hatalmas, az egész emberiség számára a tudományos fejlődésnek, de a Gondviselés ajándékának a hatása kettős: a félelmek, szorongások enyhülése mellett mintha kezdene természetessé válni az új élet megjelenése, az egészséges szülés. Mi több, a gyógyszerkészítmények elterjedése során kiküszöbölhető, egyenesen teher, nem kívánt „átok” a váratlanul megjelenő élet. Sokan felszisszenünk a hit nélküli fogalom hallatán: terhes nő, teherbe esett, a terhesség ideje. Isten eredeti terve, amely az atomkorban sem változik, az élet páratlan küldetése, ajándékozása: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá... Ezért hagyja el a férfi apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy test lesz...” (Ter 1,28; 2,24) A családról alkotott isteni tervet valósította meg Jézus, aki a Szentcsaládban „növekedett és erősödött, bölcsesség töltötte el és Istennek kedve telt benne” (Lk 2,40). Ez a gyermek Istentől akart hivatása, rendeltetése, amelyet édesanyja tápláló szeretete és apja atyai gondoskodása vesz körül. Feltűnő, hogy József neve nem szerepel később a felnőtt Jézus történetében, amikor mindig kifejezetten Istent nevezi mennyei Atyjának. Mindenesetre igaz VI. Pál pápának 1964. januárjában a Szentföldön tett kijelentése: „A názáreti ház Jézus élete megértésének iskolája, vagyis az Evangélium iskolája”, ahonnan minden keresztény családnak is példát és erőt kell merítenie.
3. Világunkban, bármennyre is látjuk a kinyilatkoztatás igazát, nem könnyű visszaszerezni és biztosítani a család helyes öntudatát. A keresztény házasság és család nem alapulhat azon, „ha nem bírjuk, majd szétválunk”, vagy „ha nem megy, hát abbahagyjuk”. Alapja: ha mi mindent megteszünk érte, akkor Isten is mellénk áll, ad erőt a nehézségek elviseléséhez, leküzdéséhez és annál nagyobb az öröm, minél több szenvedést együtt élünk át, közösen vállalunk! Szent Pál apostolnak a Kolosszeiekhez írt levele éppen erről beszél: „Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak!” (3,13) Egy régebbi fordítás szerint: szenvedjétek el egymást! Az igazi szerelem, a hűség, a házas szeretet – áldozatos szeretet, amely Krisztus áldozatából kap erőt, szilárdságot. A családi élet ősi négy sarkpontja, amelyet tudni, ápolni, gondozni kell: 1. a szülői tisztelet, hisz a 4. parancsolat nyomatékosan az isteni kötelességek után és bővítve adja elénk, mitől függ földi életünk és Isten ígéreteinek teljesedése bennünk. 2. nevelni és nevelkedni, hiszen a család az első és legfontosabb nevelőnk, ahol egyszerre hatnak ránk és mi hatunk másokra. Ez a kötelesség rendkívüli mértékben hárul a szülőkre, ezt senki sem végzi el helyettük. 3. alkalmazkodni tanulni, talán ez a legnehezebb. Együttélni, lemondani saját akaratunkról, elfogadni másokét, háttérbe állítani önzésünket. Egy élet hosszúsága is kevés. 4. megtalálni Istent egymásban és a családban. Ehhez ad segítő kegyelmet a házasság mint szentség: Isten akaratát nem kívül kell keresni, mert az mindig zsákutca, hiábavaló fáradozás. Isten ott van, ahol a kereszt, az áldozat, a megértés, a szeretet!
Visszatérve Zeffirelli filmjéhez: Jézus mindannyiunkat, mint gyermekeket akar maga köré vonni – édesapákat, édesanyákat, nevelőket, papokat, nagymamákat, nagypapákat, hiszen ő a családok Ura, ő áldja meg és bátorítja bennünk azt, aminek nem kivesznie, hanem ellenkezőleg, növekednie, fejlődnie kell, hogy miénk legyen a mennyek országa!

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok