L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
Advent 1. vasárnap / B év
 
 
 
SZENTÍRÁS
Szentmise szentírási idézetei
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia: 2008   2005   2002
 
 
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
SZENTÍRÁS
 
Szentmise szentírási idézetei
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
 
Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk: kezed alkotása vagyunk mindannyian
 
Iz 63,16b-17.19b
Mégis te vagy a mi atyánk! Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te vagy, Uram, a mi atyánk, Megváltónk a te neved öröktől fogva. Miért hagyod, Uram, hogy letévedjünk útjaidról? Miért keményíted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Fordulj vissza szolgáid miatt, örökséged törzsei miatt! Olyanok lettünk, mint akiken nem te uralkodtál öröktől fogva, akiket nem a te nevedről neveztek el. Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál! Színed előtt a hegyek megrendülnének!
64,2b-7
amikor félelmetes dolgokat cselekszel, melyeket nem vártunk! Ha leszállnál, színed előtt a hegyek megrendülnének! Ősidők óta senki sem hallotta, fülével fel nem fogta, szem nem látta, hogy volna isten rajtad kívül, aki a benne bízókért cselekszik. Elébe sietsz az örvendezőnek, s annak, aki igazságot cselekszik, és azoknak, akik útjaidon megemlékeznek rólad. Íme, te megharagudtál, mert vétkeket követtünk el, ezek közt vagyunk régóta; bárcsak megszabadulnánk! Olyanok lettünk mindnyájan, mint a tisztátalan, és mint a szennyes ruha, olyan minden igazságunk. Elhervadtunk mindnyájan, mint a falevél, és bűneink, mint a szél, elsodornak minket. Nincs, aki szólítaná nevedet, aki felkelne, hogy beléd kapaszkodjék; mert elrejtetted előlünk arcodat, és bűneink hatalmába adtál minket. De mégis, Uram, atyánk vagy te! Mi vagyunk az agyag, és te a formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian.
Zs 79
A karvezetőnek. ,,A törvény lilioma'' szerint. Ászáf zsoltára. Figyelj ránk, Izrael pásztora, aki Józsefet nyájként vezérled! Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel Efraim, Benjamin és Manassze előtt! Ébreszd fel hatalmadat és jöjj, szabadíts meg minket! Isten, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Uram, seregek Istene, meddig haragszol még néped könyörgése ellenére? Könnyek kenyerével etetsz minket és bőséggel adod nekünk italul a könnyet. Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt, s ellenségeink gúnyolnak minket. Seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk! Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt, nemzeteket űztél el és elültetted őt. Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit, s betöltötte a földet. Árnyéka elborította a hegyeket, vesszői az Isten cédrusfáit. Kiterjesztette indáit a tengerig, hajtásait a folyamig. Miért rontottad le kerítését, hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette? Pusztítja az erdei vadkan és lelegeli a mezei vad. Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk! Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt! Oltalmazd, amit jobbod ültetett, s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél. Tűzzel égették feldúlták, vesszenek el arcod feddésétől! Legyen kezed jobbodnak férfián, az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél. Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket és mi segítségül hívjuk nevedet. Uram, seregek Istene, állíts helyre minket, ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.
1Kor 1,3-9
Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Szüntelenül hálát adok Istenemnek értetek Isten kegyelméért, amely megadatott nektek Krisztus Jézusban, hogy mindenben gazdagok lettetek őbenne, minden igében és minden ismeretben. Mert Krisztus tanúbizonysága megerősödött bennetek, úgyhogy semmiféle kegyelmi adománynak sem vagytok híjával, miközben a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését várjátok, aki meg is erősít majd titeket mindvégig, hogy feddhetetlenek legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus napján. Hűséges az Isten, aki által meghívást nyertetek Fiának, Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak közösségébe.
Mk 13,33-37
Vigyázzatok tehát, legyetek éberek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az az idő! Mint az ember, aki idegenbe készült: mikor elhagyta házát, hatalmat adott szolgáinak, mindenkinek a maga dolgában, az ajtónállónak pedig megparancsolta, hogy ébren legyen. Legyetek tehát éberek; nem tudjátok ugyanis, mikor jön el a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel; hogy amikor váratlanul eljön, alva ne találjon benneteket. S amit nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Legyetek éberek!''
 
 
 
 
 
á LAP
 
 
 
L      I      T      U      R      G      I      A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
 
 
     
 
HOMILIA 2008
 
Adventi kapuőrök
A középkori európai királyi udvarok kapuiban díszes őrtornyokat építettek. Előttük színes egyenruhában gárdisták álltak őrséget. Karddal az oldalukon, lándzsával kezükben játszották szerepüket. De csak parádéztak, nem őriztek semmit. Néhol idegenforgalmi látványosságként máig megmaradt a dísz-kapuőrök szolgálata. Advent 1. vasárnapjának evangéliumában Jézus viszont arra szólította fel apostolait és követőit, hogy legyenek igazi kapuőrök. Álljanak szüntelen készenlétben, illetékteleneket ne engedjenek a várba behatolni. Zárják a kaput, mert sok érték van belül, de a kulcs legyen mindig kezükben, hogy a váratlanul érkező királynak azonnal ajtót nyissanak.
Advent a mai keresztényeket is virrasztó kapuőri szolgálatra buzdítja. A szentírási szöveg bemutatja, hogyan kell az Úr eljövetelére várni.
 
1. Állapotbeli kötelességeink teljesítésével
Egy gondos házigazdának el kellett utaznia hazulról. Távozása előtt összehívta szolgáit a díszterembe. Kijelentette: munkatársainak, barátainak tartja őket. Bizalommal egész vagyonát rájuk bízza. Szétosztotta a feladatokat, mindegyiknek kijelölte szerepét. A kapuőrnek, a portásnak lelkére kötötte, éberen vigyázzon és virrasztva várja hazatértét.
 
Nem nehéz megfejtenünk, hogy a házigazda magát Jézust jelenti, a szolgák pedig mi vagyunk. Feladatunk a földi élet megszervezése, állapotbeli kötelességeink teljesítése. A diák tanuljon és készüljön föl felnőtt feladatára. A házasok gondoskodjanak családjuk jólétéről, ellátásáról. A munkások építsék az országot. A politikusok vezessék a rájuk bízottakat. Az orvos, a mérnök, a bíró, a pap tartsa színvonalon magát saját szakterületén. Jézus tehát nem a tétlen várakozást kívánja, hanem az aktív munkálkodást.
Nem szabad égre néző szemmel kiejteni kezünkből a földi élet megszervezését. Prohászka püspök látott két kisgyermeket játszani a réten. Miközben a kisfiú sárkányt eregetett, a kislány ég felé nézve kiejtette kezéből a virágcsokrot. Nem az a keresztény feladat, hogy folyton az ég felé nézve kihulljon kezünkből a föld. Elmélkedéseiben hozzáfűzi a magyarázatot: „A vallási életük miatt tehetetlenné, dologtalanná váló emberek rossz úton járnak. Mert a földi élet ideálja a dalos kézműves, aki éppen mert az isteni élet megszállottja, munkájával Istennek válaszol. És jobb napszámos itt a földön.”
 
2. Éberséggel, virrasztással
A kapuőrnek, a portásnak virrasztania kell. Még éjszaka is készenlétben kell állnia, hogy a váratlan időben érkező háziurat beengedje. Az őskeresztények ezzel a lelkülettel éltek. Égő mécsessel a kezükben, szolgálati övüket derekukon bekapcsolva, készenlétben várakoztak. Éltek a világ javaival, szervezték az életüket, de folytonosan arra gondoltak, hogy a földi lét mulandó. Rövidesen jön az Úr, és örök élet kezdődik utána. Ezért tiszta, feddhetetlen és szent életet éltek.
A négy időpont, amit a szöveg megjelöl, a római őrségváltás idejét jelzi: este, éjfélkor, hajnali kakasszóra és virradatkor cserélték a katonai őrséget. Az átlagember az éjszakát alvással tölti. De az őrnek, meg a kapusnak nem szabad aludnia. Lehet, hogy a gazda csak a hajnali pirkadat után jön, de az is lehetséges, hogy már az esti őrváltás idejében megérkezik. Tehát nem lehet lazítani, éberen kell az egész éjszakát tölteni. A magaelhagyó, kényelembe süppedő, álmos lelkülettől kíván visszatartani az Úr. A virrasztás tehát arra való, hogy a kísértést felismerjük, a bűnre vezető alkalmakat elkerüljük, hibáinkat kiküszöböljük.
 
3. Feddhetetlen élettel
Ezt már Szent Pál fogalmazza meg a mai szentleckében. A korinthusi híveket megdicséri hitbeli ismereteik gazdagítása miatt. Elismeri bátor tanúságtételüket Krisztus mellett. De figyelmezteti őket a feddhetetlen életre való törekvésre. Jézus Krisztus napjára, vagyis az ítéletre nekünk is készen kell állnunk. Mert azon a vizsgán már pótkérdéseket nem tesznek fel. Osztályismétlésre sem lesz már lehetőség. Az adventi szent időben Isten gazdagabban árasztja ránk kegyelmét. Éljünk vele, használjuk fel bűneink leküzdésére. Fogalmazzuk meg jófeltételeinket.
 
Gondoljuk át, melyik főhibánkat kell elsősorban leküzdeni. Harag… lustaság… mértéktelenség… tisztátalanság… önfejűség… civakodás…? Öltsük magunkra Krisztust. Nem, mint a faág a hóbundát, külső dekorációként. Hanem mint a tavaszi virágdísz, amely belülről ékesíti a fát.
Az őskeresztények azért nem féltek az ítélet napjától, mert készenlétben várták. Úgy várták, mint a menyasszony várja esküvőre érkező vőlegényét. Mi is velük együtt fohászkodjunk a liturgia szavaival: „Marana-tha = Jöjj el Urunk Jézus Krisztus!”
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
 
Túrmezei Erzsébet: Krisztusra várunk
Nem tudjuk, MI JÖN, titok a holnap.
Némák a titkok. Nem válaszolnak.
Rejtő ködükbe szemünk nem láthat.
De elültetjük kis almafánkat,
bízva, hogy kihajt,
gyümölcsöt terem.
Titok a jövő.
Sürget a jelen.
   Nem tudjuk, mi jön: titok a holnap.
   Némák a titkok. Nem válaszolnak.
   De a ma int, hogy híven szolgáljunk,
   mert tudjuk, KI JÖN:
   Krisztusra várunk.
Ha hirtelen jön, ha észrevétlen,
munkában leljen, ne resten, tétlen!
Testvérek terhét vállalja vállunk!
Mert tudjuk, KI JÖN:
Krisztusra várunk.
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2005
 
Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok (Mk 13, 33–37)
Nem tudjátok, mikor jön az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja a házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok! Fantasztikus időszak veszi ma kezdetét: a Várakozás, a virrasztás ideje! Türelmetlen korunk ezt aligha tudja értékelni. Mi mindent azonnal akarunk! Csak a gyermekek tudják átérezni a boldog várakozás örömét. Ők most számolgatják: hányszor kell aludni, míg eljön, akit várunk. Ebben az alvás szerepe döntő. Rohanó világunkban ez az egyetlen szünet, ami szinte kényszerűen beilleszkedik a szakadatlan rohanásba. Jó lenne, ha önként növelnénk e szünetek hosszát és gyakoriságát. Az advent lehet egy nagy, 30 napos lelkigyakorlat ideje. És idővel rájövünk, hogy a virrasztás, a várakozás maga is ajándék. Nemde, sokszor alvajáróként járunk-kelünk. Bármennyire is büszkék vagyunk értelmünkre, cselekedeteink jó része zsigerből táplálkozik. Ösztönös, vagy kívülről irányított. Eközben feladatunk van. A virrasztás ezt is jelenti: tudatosítom, mi a feladatom? Megállok, és elmélkedem a rohanás értelmén. Nagy a csábítás, hogy megelégedjek avval, hogy megállapítom: jó lenne néha egy kevéske pihenés. Jobbik esetben pihenek is. Ennyi volna? Nos, bár a pihenés önmagában hasznos, korántsem ez az advent üzenete. Készülés, amely elmaradhatatlanul tartalmazza a megfontolást, hogyan tölthetném tartalmasabban, célra vezetően időmet. Nem pazarlás ez, hanem a legértékesebb beruházás. Meghatványozza a maradék idő hatékonyságát. Kezdjük tehát annak elemzésével, mivel is töltöm napjaimat? Mi értékes ebből? Mi vezet célra, mi üresjárat, mi hátráltat célom elérésében? Annyit máris elárulhatok: az erre a reflexióra szánt idő utólag a leghasznosabbnak bizonyul. Mire vártok?
Kiss Ulrich SJ/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
HOMILIA 2002
 
Milyen jó, hogy életünkben más és más színek, korszakok, periódusok váltják egymást (öntudatlan gyermekkor, serdülőévek, kamaszkor, középkor, alkonyati évek). Megóvnak az elfásultságtól, a megszokásoktól, a hétköznapiságtól, a monotóniától. A mai vasárnappal induló új egyházi év, a komorabb, bűnbánatra indító, karácsony örömére felkészítő adventi idő is ilyen. Beköszöntésének oka nem egy adóbefizetés, dolgozatbeadás vagy csillagászati történés sürgető határideje. A négy adventi hét ritmusa az egész életünk menetéhez hasonló, azt szimbolizálja, annak mintegy a tükörképe. Kant szerint az idő a megismerés egyik kategóriája, lehet, hogy általa, mint részből az egészre, az időből az örökkévalóságra sejthetünk rá.
1. Az Izajás prófétától való ószövetségi siralom visszatérő fohásza a mi ajkunkról is elhangzik: „Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, … ne rejtsd el előlünk arcodat!” Akármilyen magasba, vagy mélyre száll az ember, akármilyen óriási lépésekkel halad előre a tudomány, akármilyen világ-keletkezési, élet-elméleti teóriákat is tudjon kidolgozni, a földgolyó vértől áztatott vidékein ezrek és tízezrek magukra hagyatva, az éhhalál küszöbére jutva menetelnek a megsemmisülés felé, számtalan gyermek, öreg, beteg ember kiált Indiában és másutt, vagy kiáltana, ha tudna: „Urunk, térj vissza hozzánk!” És mennyi a jóléti társadalomban is a prostituált, a magányos, a kábítószerrel felejteni akaró, a gyógyíthatatlan beteg, a magányos. Ők mind-mind azt kiáltják: „Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk”. – Mióta ember él a Földön, mióta az ősbűnben elveszítettük egyensúlyunkat, mióta elhomályosult a tekintetünk és hordozzuk emberségünk jármát, személyes bűneink és közösségeink vétkeinek gyalázatát, azóta szinte egyfolytában kiáltunk: szabadulásért, irgalomért, megbocsátásért, szeretetért, jóságért. S itt hangzik el az a prófétai mondat, amelynek van karácsonyi ének-megfelelője: „Bárcsak szétszakítanád az egeket és leszállnál!” – Más fordításban: Bárcsak meghasadna az ég” – Majd az egyik karácsonyi énekünkben zengjük: „Meghasadt az ég… mézet ont az ég!”
2. Az Istentől elszakadt, önzésében fuldokló emberiség vágyai, kiáltásai nem maradtak pusztában kiáltó szavak, fölöslegesen kimondott, eleve halálra ítélt fohászok. Az emberiség hatalmas adventje után Isten már nem csak megszólalt, vagy üzent, hanem elküldte egyszülött Fiát, aki maga a meghallgatás a kéréseinkre. Utána már minden advent bizalommal, reménnyel teljes. Ezt olvassuk ki a mai evangéliumból is: „Vigyázzatok és virrasszatok… megérkezik a ház ura!” A kapus ember bölcsességére tanít Jézus: ő már a küszöbön áll, kopogtat, aki hallgat a szavára, ahhoz betér és vele vacsorázik (vö. Jel 3,20); már megérkezett, de újra meg újra belép az életünkbe, és egyszer majd, az idők végén végleg itt lesz, csak ő lesz, és benne lesz értelme a mi életünknek is. A tanítványnak, a hívő embernek nincs más dolga, mint éberen várakozni, őrködni és nem „belealudni” saját önzésébe, elkeseredettségébe, nyomorába, kilátástalanságába. – Milyen szomorú ugyanennek a Márk-evangéliumnak (amelyet ebben az új liturgikus esztendőben olvasunk) pár sorral később következő mondatához jutni, ahol Jézus a Getsemáne-kertben mondja „Simon! Alszol? Egy óra hosszat sem tudtál virrasztani velem? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban gyenge” (Mk 14,37-38). Eszerint Isten már „szétfeszítette az egeket”, (meghasadt az ég) és a lehető legmélyebbre szállt le hozzánk Jézus Krisztus személyében. A probléma bennünk van, a mi szívünk zártsága, a mi aluszékonyságunk, a mi keményszívűségünk az oka annak, hogy nem fogadjuk őt be, nem tudunk megnyílni előtte, vagy másokkal úgy közölni az örömhírét, hogy mellette enni is adunk neki, boldogabb életre segítjük.
3. Ennek a most kezdődő adventnek alapvető feladata az, amiről Szent Pál beszél a korinthusiaknak: várjuk Krisztus megjelenését, aki megerősít minket. Betlehemben már megnyílt az ég és felbukkant a csillag, ám az emberek nem jó kapusok voltak, bezárultak az ajtók, nem fogadták be őt a szállásra. Próbáljunk ne csak kiáltani, de megnyílni is, ne csak élni, de virrasztani is, tevékenykedni is azért, hogy Krisztus Urunk ne találjon alva, ha majd váratlanul megérkezik!
Egy gyermeket váró – különösen, ha az az első – házaspár mennyi mindent megtesz azért, hogy érkező fiuk vagy leányuk otthonra találjon köztük. Mennyit virrasztanak, amíg kifestik, vagy kitapétázzák a szobát, amíg gyerekágyat, babakocsit, sok kis ruhácskát szereznek be; sokan feliratokat is készítenek, játékokat helyeznek az ágyikóba, amiket jó ideig aligha fog használni a kis emberke, mégis a készületüknek, adventjüknek, a virrasztó, vigyázó szeretetüknek a jelei ezek. Hasonló állapotra szólít ma minket Jézus, hogy majd megszülessen bennünk, visszatérhessen hozzánk, hogy meglátogasson, hogy betölthessen, hogy megajándékozzon minket!
Pákozdi István/MK
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
 
LELKISÉGI GONDOLATOK
 
 
 
 
á lelkiségi gondolatok
 
 
     
 
á LAP