Liturgia-Bév.Advent 2./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Építsetek utat a pusztában az Úrnak Iz 40,1-5.9-11 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! -- mondja a ti Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és kiáltsátok neki, hogy letelt szolgálata, letörlesztette bűnét, hiszen kétszeresen meglakolt az Úr kezétől minden vétkéért! Egy hang kiált: ,,Készítsétek a pusztában az Úr útját, egyengessetek ösvényt a sivatagban Istenünknek! Minden völgy emelkedjék fel, minden hegy és halom süllyedjen alá; a göröngyös legyen egyenessé, és a hegyláncok síksággá! Akkor kinyilvánul az Úr dicsősége, és látni fogja minden ember egyaránt. Bizony, az Úr szája szólt.'' Magas hegyre menj föl, te, aki jó hírt viszel Sionnak! Emeld fel erősen hangodat, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek! Emeld fel, ne félj! Mondd Júda városainak: ,,Íme, a ti Istenetek! Íme, az Úristen hatalommal jön, és karja uralkodik; íme, fizetsége vele van, és szerzeménye a színe előtt. Mint pásztor, legelteti nyáját, karjával összegyűjti a bárányokat, és ölébe veszi, az anyajuhokat gondosan vezeti.'' Zs 84 A karvezetőnek. Kóré fiainak zsoltára. Megkegyelmeztél országodnak, Uram, véget vetettél Jákob fogságának. Megbocsátottad néped vétkét, betakartad minden bűnét. Visszatartottad nagy haragodat, elfordítottad felindulásod hevét. Állíts helyre minket, szabadító Istenünk, s fordítsd el rólunk haragodat! Vagy örökre haragszol ránk, és kiterjeszted haragodat nemzedékről nemzedékre? Ugye felénk fordulsz és életre keltesz minket és néped örvendezhet majd tebenned? Mutasd meg nekünk, Uram, irgalmasságodat, és szabadításodat add meg nekünk. Hadd halljam meg, mit szól hozzám az Úr Isten, hisz ő békét hirdet nemzetének, szentjeinek, s mindazoknak, akik megtérnek szívükben. Bizony, közel van üdvössége azokhoz, akik félik őt, hogy dicsőség lakozzék országunkban. Az irgalom és az igazság egymásra lelnek, csókot vált az igazságosság és a béke. Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből. Valóban, az Úr megadja kegyelmét, és földünk megtermi gyümölcsét. Igazságosság jár előtte, s követi az úton lépteit. 2Pét 3,8-14 Egy valami pedig semmiképpen se kerülje el figyelmeteket, szeretteim: Egy nap az Úrnál annyi, mint ezer év, és ezer év, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretével, ahogy egyesek gondolják. Türelemmel kezel bennünket, mert nem akarja, hogy bárki is elvesszen, hanem hogy mindnyájan megtérjenek a bűnbánatra. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj. Akkor az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a hőségtől elolvadnak, a föld pedig, és a rajta levő teremtmények elégnek. Ha tehát mindezek el fognak pusztulni, vajon milyeneknek kell lennetek a szent életben és buzgóságban nektek, akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban -- az ő ígérete szerint -- új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Mk 1,1-8 Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete. Amint meg van írva Izajás prófétánál: ,,Íme, elküldöm küldöttemet színed előtt, aki elkészíti utadat [Mal 3,1; Kiv 23,20]; a pusztában kiáltónak szava: ,,Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit'''' [Iz 40,3], János megjelent a pusztában: keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kiment hozzá Júdea egész vidéke és a jeruzsálemiek mindnyájan. Megkeresztelte őket a Jordán folyóban, miután megvallották bűneiket. János öltözete teveszőrből volt, és bőröv a csípője körül, sáskákat és vadmézet evett. Így prédikált: ,,Utánam jön, aki erősebb nálam, akinek nem vagyok méltó leborulva megoldani a saruja szíját. Én vízzel kereszteltelek titeket, ő pedig Szentlélekkel fog benneteket megkeresztelni.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

Adventi útkészítés
Óvodás kisfiú elcsavargott otthonról. Az ajtó becsapódott, kulcs nem volt nála. Először élvezte a kötetlenséget. Ment kirakattól kirakatig. Estére kijutott a város szélére. Megéhezett, fázott, félt a sötéttől. Leült egy kőre és sírni kezdett. Egyszer csak vállára tette valaki a kezét. Nagytestvére talált rá. „Add a kezed – mondta –, nekem van kulcsom. Ismerem a hazavezető utat. Megkérem apát, engedje el a büntetést.” Boldogan vitte haza ottthonukba.

Az emberiség a bűnnel elszakadt a Mennyei Atyától. Sötét és kilátástalan dermedtségbe, „istentávolba” került. Isten azonban utánunk küldte „nagytestvérünket”, Jézust. Ő ismerte a hazavezető utat. Kulcsa is volt. Az Atyát is kiengesztelte. Adventi feladatunk: az Úr vezetésével rátalálni a hazavezető útra. A 2. adventi vasárnap olvasmányai mind az útkészítésről szólnak.

I. A sivatagi útkészítés a babiloni fogságból
Az Ószövetség is ismerte az útkészítés gondolatát. A babiloni fogságból hazatérő választott nép csak a sivatagon át tudott visszajutni hazájába. A sivatagi szél azonban járhatatlanná tette az ösvényeket. Hegymagasságúra torlaszolta a homokdombokat, kimélyítette a szakadékos völgyeket.
Ezért a nép vezérei követeket küldtek a pusztai beduinokhoz, hogy útmunkásokat toborozzanak. A követek hangos kiáltozással gyűjtöttek útkészítőket. A pallérok dirigáltak: „minden hegyet hordjatok le, minden völgyet töltsetek fel. Ami görbe, legyen egyenessé. Mert jön az Úr, aki maga vezeti haza választott népét a Szent Földre.”
A próféta azonban a jövőbe látva azt is megjövendölte, hogy az Úr egyszer majd már nem a babiloni fogságból vezeti ki népét, hanem a bűn rabságából. Eljön és megváltja az egész emberiséget. Akkor, vagyis a messiási időben, szintén „útkészítőt” fog maga előtt küldeni, aki felkészíti az embereket a Megváltó érkezésére.

II. Lelki útkészítés a bűnbánat által
Márk evangélista Keresztelő Jánosban ismeri föl a nagy útkészítőt. Hogyan lett Ő „útmunkássá”? Úgy, hogy előbb a saját maga előtt álló göröngyöket tisztította el az útból.
1. Legyőzte a kényelmes élet kísértését. Teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül. Eledele porrátört, szárított sáska és erdei vadméz volt. Ez a leírás jelzi, hogy aszkézissel, önfegyelemmel legyőzte a testi vágyakat. Ura lett önmagának.
2. Legyőzte a szószátyárság, a locsogás kísértését. Szavaiból, a vele készült riportokból kitűnik, mennyire szűkszavú. Röviden beszél, egy-egy szóval válaszol. Meggondolja minden mondatát. Súlya van minden kifejezésének. A belsőleg értékes ember csendes lelkülete érződik szavain.
3. Legyőzte a gőg, a nagyratörés kísértését. Őt aztán tényleg eltölthette volna a szédületes öntudat. Hiszen Jézus maga jelentette ki róla: „Asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. Ennek ellenére alázatosságból még arra sem tartotta méltónak magát, hogy Jézus saruszíját megoldja. Egyszerűen egy Hangnak nevezi magát, egy pusztában kiáltó Szónak.
4. Feltöltötte magában a félénkség völgyét. Bátran kiállt Jeruzsálem intelligenciája elé, nem jött zavarba a törvénytudók előtt és a koronás uralkodónak, Heródesnek is szemébe mondta bűneit. Nem lehetett megfélemlíteni. Értelmével felismerte, hogy Istennek különleges terve van vele, akaratával pedig úrrá lett testi gyengeségein. Miután a belső göröngyöket eltávolította, alkalmassá vált, hogy mások lelkéhez is utat készítsen a Megváltónak. Felszólította hallgatóit a bűnbánatra, életjobbításra. Azért volt képes hatalmas vallási fellángolást megindítani, mert először önmaga lelkéhez építette ki a Megváltó útját.

III. A mi adventi útkészítésünk
Keresztelő János példája minket is felkészít, hogyan tudunk mi is útkészítők lenni.

1. A bűnök hegyeit le kell hordanunk. Gyakran úgy képzeljük, hogy csak kis hanyagságaink vannak. Lehet. De adventben ezektől is meg kell szabadulnunk. Mert a kis bűnből nagy vadállat lehet ám!
Moór angol vadász-író novellájában leír egy indiai esetet. Egy angol ezredes az őserdőben felfedezett egy cica-féle nyávogó csöpp állatot. Közelebbről megnézve látta, hogy újszülött tigrissel van dolga. Hazavitte. Indiai szolgája nagy rémületére otthon elkezdte tejjel táplálni. Fölnevelte. Egyszer borotválkozás közben megvágta arcát. A vérszagra ráugrott a tigris. Szerencsére szolgája a falról lekapta a tőrt és azzal megszabadította gazdáját.
A bűn kezdetben pici doromboló cica. Azt hisszük, nem lesz ott semmi baj. Nevelgeti magában az ember. De a vérszagra aztán ugrik ám! Csak legyen, aki megszabadít minket. Vegyük komolyan Isten törvényeit! Azok védik életünket, házasságunkat, tulajdonunkat, becsületünket, hitünket. Ne felejtsük, a tigris kiskorában olyan, mint a kiscica. Adventben tisztítsuk meg lelkünket ezektől is a gyónásban.
2. Aztán törekedjünk a keresztény aszkézisre. Nem lényeges a sáska, a vadméz és a teveszőr ruha. De kemény önfegyelem nélkül nem várhatjuk Urunk látogatását lelkünkbe.
3. Tudatosan törekedjünk az adventi időben a csendes lelkületre. A költő is arra hivatkozik: „Csacsog a felszín, hallgat a mély.” (József Attila: A Dunánál)
4. Keresztelő Jánost kövessük az alázat erényében is. Baráti kapcsolatra törekedjünk Jézussal. De azért ne feledjük: nem azonos súlycsoportban vagyunk Krisztussal. Ha Keresztelő János méltatlannak érezte magát az Úr saruszíjának megoldására, mi sem bratyizhatunk Vele.
5. Ha aztán magunk felé utat építettünk a Megváltó számára, akkor hitelesen egyengethetjük mások felé is az Úr útját. Családtagjaink, barátaink, környezetünk talán várják is az útkészítő segítséget. Ez missziós feladat, apostoli küldetés.

A liturgia adventben példaképeket állít elénk Izajás, a Boldogságos Szűz és Keresztelő Szent János személyében. Figyeljünk üzenetükre. Ma Jánostól tanuljuk el az útkészítés értelmét, fogásait, módszereit. Legyünk követőjévé, előhírnökévé a felénk közeledő Istennek.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

Ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!
A krisztusi keresztség kevéssé látványos, sőt láthatatlan. Ki látta a Lelket?
Ki fényképezte, ki filmezte le? S mégis, megváltoztatja életünket.

Gyökeresen, egyszer és mindenkorra, kitörölhetetlenül. Szükségünk lesz a látványtalanság kockázatát vállalva, valami nagyon egyszerűre, nagyon rejtettre, nagyon bensőségesre. Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete. Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit. János ezért a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára. Kivonult hozzá Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója. Megvallották bűneiket, ő pedig megkeresztelte őket a Jordán folyóban. János teveszőrből készült ruhát viselt, csípőjét bőröv vette körül; sáskát és vadmézet evett. Ezt hirdette: Aki utánam ön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket! (Mk 1, 1-8)

A jánosi keresztelő mai fogalmaink szerint kétségtelenül egy médiaesemény. Ha ma „Júdea egész vidéke és Jeruzsálem minden lakója” kivonulna a Jordán mellé, akkor a tévések is előbb utóbb teljes stábbal jelennének meg. Rábízom a gyakorlott nézőre, hogy fantáziájában kedvenc adója stílusában megörökítse és kommentálja az eseményt. János ruházta is csemege a médiának, és diétáját a női magazinok felkarolnák, sőt, biztos akadna olyan cég, mely kedvezményes csomagolásban piacra dobná a vadmézzel ízesített pusztai sáskát. Az már végképp a csúcs, hogy egy ilyen médiasztár beharangozza, van, lesz nála nagyobb! Megindulna a spekuláció azon nyomban. Ki az ismeretlen? Félek, ismeretlen marad, hisz a krisztusi keresztség kevéssé látványos, sőt láthatatlan. Ki látta a Lelket? Ki fényképezte, ki filmezte le? S mégis, megváltoztatja életünket. Gyökeresen, egyszer és mindenkorra, kitörölhetetlenül. Ha az Egyház tehát ádventi reflexióinkra Márk fenti szövegét ajánlja, akkor szükségünk lesz, vállalva a látványtalanság kockázatát, valami nagyon egyszerűre, nagyon rejtettre, nagyon bensőségesre. Nincs szükségünk látványos sáskadiétára, semmiféle heroizmusra, de még nyilvános bűnvallomásra sem. Csendre, visszavonulásra, hogy befogadjuk, hogy meghalljuk a Lelket: arra igen, arra nagyon is szükségünk lesz! S ha mostanában egy ismerősöd mintha megváltozott volna, mintha befelé tekintene, mintha kevésbé érdekelné a nagy tülekedés – beleértve a fokozódó zajjal beinduló „karácsonyi” vásárlást – akkor talán megkeresztelkedett Lélekkel. Vagy lehet, hogy pont te leszel az, akire emiatt felfigyelnek?

Kiss Ulrich SJ/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

Ha elhagyjuk Beregsurányt és a határon átlépve Beregszász felé hajtunk, vagy ugyanígy Borsnál, Csengersimánál dél felé igyekszünk, autónk rögtön jelzi, mennyire más utakon haladunk. Utak azok is, ám tele vannak felfagyással, lyukakkal, gödrökkel, sokszor hiányoznak az út szélét jelző oszlopok, felfestett felezővonalak. Lassabban haladhatunk csak előre.
1. „Készítsetek utat a pusztában...” A próféta kiáltása a Kr. előtti VI. század zsidóságának a deportációból való hazatérése fölött érzett győzelmi öröménekét jelentette. A már-már elhamvadó bizalom éledt újjá. Az Úr mégis helyreállítja kapcsolatát népével, van út vissza Babilonból Jeruzsálembe, nincs vége a szövetségnek, létezik visszaút a pusztulásból! Ezt a történelmi pillanatot, a szabadulás élményét idézik Izajás felhangzott sorai. Ami a leírásból kitűnik: mindez Isten erejéből történik, de egyszersmind a várakozó, hitét nem feladó ember beleegyező, közreműködő, útkészítő akaratából. Ez a visszatérés azonban előrevetíti egy nagyobb szabadulás esélyét, már nem egy népét, hanem mindenkiét, „amikor megnyilvánul az Úr dicsősége, és mindenek látni fogják”, amikor az Úr maga veszi karjaiba bárányait, és ölében hordozva vezeti őket előre. Ehhez pedig már egy másik próféta segít közel minket: Keresztelő János, akinek szavaiból világos: nem a sivatagban, nem kövekből, nem városok között kell utakat építenünk, hanem a szívünkben.
2. Vajon mi kell ehhez az útkészítéshez? Kátrány, kavics, kockakő, bitumen? Mivel kell erre az útra elindulni? A népi bölcsesség azt mondja: elég a bot, a tarisznya, meg a hamuban sült pogácsa, ezekkel bármilyen zötyögős úton kibírjuk. János is hasonlót gondolt: nem csákánnyal, dömperrel, úthengerrel kezdett, hanem szőrruhát viselt – mégpedig teveszőrből –, bőrövet a csípője körül, sáskát és vadmézet evett. Így készítette ő az eljövendő Messiás útját. Mondhatjuk: semmi különöset nem tett; vagy: lecsupaszította igényeit, nomáddá lett! Ehhez az úthoz ilyen előkészületek kellenek. A szőrzsákból készített ruha a bűnbánók kényelmetlen viselete, a bőröv a természettel, az állatvilággal való szoros kapcsolat jele, a sáska Izrael keserű szenvedését idézi, a méz azonban az Ígéret földjének végső célját. Íme, Keresztelő Szent János adventje, készülete, útépítése! Korunk neves francia keresztény egzisztencialista filozófusa, Gabriel Marcel (1889-1973) 40 éves koráig vándorolt, lankadatlan kereséssel, amíg a színház, a zene, a filozófia, a vöröskeresztes szolgálat után eljutott odáig, hogy 1929-ben megkeresztelkedett, majd elsőáldozó lett. Megtérése nem volt látványos mutatvány, vagy valamiféle szükség diktálta kompromisszum, a Homo Viator útját járta. Az Egyház szentségeivel való találkozása idejéből olvassuk naplójában: „Ezt a belső állapotot alig mertem remélni: semmi egzaltáció, hanem a béke, az egyensúly, a reménység és a hit érzése”. Keresése, készülete „karácsonyi felfedezést” jelentett, számtalan nyelvre lefordított művei, előadásai, filozófiai következtetései, a lét és a szeretet kapcsolatáról mondott felfedezései nyomán.
3. Péter apostol annyit tesz hozzá ehhez az útkészítéshez, hogy ez mindannyiunk számára egyéni, kinek kevesebb, kinek több időbe telik, „de egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap”. Tehát ne aggódjunk: jó szándékú, építő munkálkodásunk, amely az új ég és az új föld reményében telik, nem mindig azonnal hoz látható, mérhető változást, mégis fölhasználja a szokásos, jól bevált eszközöket: a bűnbánattartást, a szentgyónást, a bocsánatkérést, az önnevelést, a szigorúságot (ld. Keresztelő János ruhája, eledele) és így építi a Messiás útját.
„Készítsétek az Úr útját!” – ez a Márk-evangélium „fejléce”: új utakat vágni, szívünk kietlen pusztaságában, ködhomályában, magányában, elfelejtettségében. A mai napon, ha nem vasárnapra esik, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét tartjuk. Ő is útkészítő, saját lényét, testét, életét adta oda Istennek, aki rajta, általa, „szűz földön” keresztül érkezett hozzánk. – Az egyre zajosabb külső tolongás moraja közepette is, annak érkezése előtt, aki hozzád is bekopogtat, készíts utat, hogy benned is otthonra találjon!

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok