Liturgia-Bév.Advent 3./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét Iz 61,1-2a.10-11 Az Úristen lelke van rajtam, mert felkent engem az Úr, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy bekötözzem a megtört szívűeket; hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, és a megkötözötteknek a börtön megnyitását; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét és Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljak minden gyászolót; Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt. Lk 1,46-54 Mária erre így szólt: ,,Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben [Hab 3,18], mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát [1 Sám 1,11]. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék [Ter 30,13], mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas [MTörv 10,21], és Szent az ő Neve [Zsolt 111,9]. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik [Zsolt 103,13.17]. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket [Zsolt 89,11]. Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt [Zsolt 147,6]. Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat [Zsolt 107,9]. Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról [Iz 41,8-9; Zsolt 98,3]. 1Tessz 5,16-24 Mindig örüljetek! Szüntelenül imádkozzatok! Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. A Lelket ki ne oltsátok! A prófétai beszédet meg ne vessétek! Mindent vizsgáljatok meg; ami jó, azt tartsátok meg! Mindenfajta rossztól óvakodjatok! A békesség Istene szenteljen meg titeket mindenben, és egész lelki valótok, mind a lelketek, mind a testetek maradjon feddhetetlen Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére. Aki hív titeket, hűséges, tehát meg is valósítja. Jn 1,6-8.19-28 Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Ez János tanúsága, amikor a zsidók papokat és levitákat küldtek Jeruzsálemből hozzá, hogy megkérdezzék őt: ,,Ki vagy te?'' Ő megvallotta, és nem tagadta, és megvallotta: ,,Nem én vagyok a Krisztus.'' Erre megkérdezték tőle: ,,Mi vagy tehát? Illés vagy?'' Ő azt válaszolta: ,,Nem vagyok.'' ,,A próféta vagy?'' Azt felelte: ,,Nem.'' Akkor azt mondták neki: ,,Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket! Mit mondasz magadról?'' Ő azt felelte: ,,A pusztában kiáltó szava vagyok: ,,Tegyétek egyenessé az Úr útját'' [Iz 40,3], amint Izajás próféta mondta.'' A küldöttek a farizeusok közül voltak. Ezért kérdőre vonták: ,,Miért keresztelsz tehát, ha nem te vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?'' János ezt felelte nekik: ,,Én vízzel keresztelek, de köztetek áll az, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jön, akinek a saruszíját megoldani sem vagyok méltó.'' Ezek Betániában történtek, a Jordánon túl, ahol János keresztelt.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2008 2005 2002 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2008

Keresztelő János Krisztus tanúja
Egy rosszhírű italbolt közelében történt. Valamelyik este egy férfi későn szállt le az induló villamosról. Imbolyogva kereste egyensúlyát. Rendőr sietett hozzá és igazoltatta: „Kérem a személyi igazolványát!” Azonosította a fényképet, végigkérdezte személyi adatait. Aztán csak ennyit kérdezett „Ki maga tulajdonképpen?” Azután amikor mindent rendben talált, jó éjszakát kívánt és továbbment.

János evangéliumának első fejezete Keresztelő János „igazoltatásával kezdődik. Nem rendőrök, hanem a zsidó nép vezetői faggatják: „Ki vagy te?” „Miért keresztelsz?” „Mit mondasz önmagadról?” Rövid válaszaiból kirajzolódik előttünk a nagy pusztai prédikátor imponáló jelleme. Advent 3. vasárnapjának liturgiája követendő eszményként állítja őt elénk karácsonyi előkészületként.

Keresztelő János adventi erényei

1. Szűkszavúsága

Első olvasatra feltűnik csendes lelkülete. Tőmondatokban válaszol a farizeusok kérdéseire. Néha csak egy-egy szóval. A pusztában megtanult hallgatni. Csak akkor beszélt, ha volt mondanivalója. Minden szava mögött aranyfedezetként állt a csend. Ezért beszédének súlya volt. Nála a szavak nem arra szolgáltak, hogy elrejtsék az igazságot, hanem hogy feltárják. A megfontolt beszéd ma nagy hiánycikk. Folyik a szóáradat. A rádióban, tévében gyűléseken, parlamentben órákig ragozzák a semmit. Az üreslelkűség jele.

A hallgatag Solontól, a görög bölcstől, megkérdezte királya, a locsogó Periander egy lakomán: „Nincs mondanivalód, vagy ostobaságodat akarod hallgatással leplezni?” A bölcs csak annyit válaszolt: „Ha ostoba lennék, nem hallgatnék!” (Si stultus essem, non tacerem!)

Ma az emberek egymás szavába vágnak, letorkolják egymást. Mondják rendületlenül saját bölcsességüket, az ellenvéleményt lesöprik az asztalról. Törekedjünk a megfontolt beszédre. Szeressük a csendet. Tiszteljük meg embertársunkat azzal, hogy nem fecséreljük idejét üresjáratú beszédünkkel! Istennel szemben se szaporítsuk a szót. Ezért figyelmeztet Jézus: „Ne tegyetek úgy, mint a pogányok. Azt hiszik bőbeszédűségük miatt hallgatja meg őket az Isten.”

2. Helyes önismeret

Tisztában van önmagával. Tudja, hogy ő kicsoda. Nem lehet hízelgéssel, mellébeszéléssel belezavarni „én-tudatába.” Nem akar „élethazugságba” keveredni. Pedig nagy rá a kísértése. Szinte tálcán kínálják neki a követek az élethazugságot. Nevezze csak magát Illésnek, „a Prófétának”, vagy akár Messiásnak – és elfogadják. De Keresztelő János nem megy bele a csőbe. Megjátszhatná a tudóst, a prófétát, a szentet. De ugyan mit érne vele? Elveszítené önmagát. Akkor folyton vigyáznia kellene, ki ne essék a szerepéből.

Három kérdést tesznek fel neki a riporterek:
1. „Te vagy-e a Messiás?” Abban a korban a levegő is tele volt Messiás-várással. Persze elsősorban politikai szabadítót értettek alatta. A Keresztelő válasza: „'Én nem vagyok!' Pontosabban: 'Nem én vagyok!' Tehát eljött, itt van. De nem én vagyok!”
2. „Illés vagy-e?” Malakiás próféta könyvében felhangzik Isten ígérete: „Az ítélet napja előtt elküldöm nektek Illést, aki az atyák szívét a fiatalokhoz fordítja, a fiatalokét az atyákhoz.” Keresztelő János ezt is elutasítja.
3. „A Próféta vagy-e?” Mózes búcsúbeszédében megígérte népének: „Az Úr majd prófétát támaszt köztetek, olyat, mint én voltam.” Ettől kezdve Izrael várta a Mózes-nagyságú isteni küldöttet. János ezt sem akarja megjátszani. Tisztában van hivatásával, nem megy bele a színészkedési ajánlatokba.
Az elmúlt évtizedekben a politikai hatalomnak ez volt a ravasz módszere. A középszerűeket magas polcra állította, kitüntetésekkel dekorálta, címeket aggatott rájuk. És a hiú ember elhitte, hogy ő „Übermensch”, „Generalisszimusz”, „Duce”, „Nemzetmentő”. Vagy alacsonyabb szinten: hogy alkalmas egy vállalat vezetésére 8 általánossal, pártvezérségre nyelvtudás nélkül, klinika irányítására politikai múltja miatt. Ezek aztán hamar lebuktak, összeomlottak.

Mérjük fel helyesen képességeinket, tegyünk szert igaz önismeretre, ne engedjünk a talpnyalók hízelgésének! Legyünk tudatában annak, hogy kik vagyunk, ne értékeljük túl magunkat! Ez is lehet adventi célkitűzés: helyesen ismerd meg magad!

3. Krisztusról való tanúságtétel
Manapság a bírósági tárgyalásnál az ügyvéd tanúkat keres. A tanú elmondja amit látott és hallott. Aztán hazamehet. A régi világban a tanúnál nem az volt a döntő, amit mondott, hanem hogy ki ő. Ha egy jeles személyiség tanúskodott, az emberek elfogadták, hittek neki és az illetőnek nyert ügye volt.

Keresztelő János Krisztusról tett tanúságot. A követek ugyan az ő személyére voltak kíváncsiak „Ki vagy te?” Ő mégsem önéletrajzát vázolta fel. Nem a pusztai eseményeket sorolta fel. A küldöttek az ő személye iránt érdeklődtek, ő mégsem önmagáról beszélt, hanem Jézusra irányította a figyelmet: „A Messiás már köztetek áll, de ti nem ismeritek. Én azért jöttem, hogy bemutassam nektek.”

Szavainkkal, főleg életünk példájával irányítsuk Jézusra az emberek figyelmét. Mutassuk meg környezetünknek az Istenhez vezető utat. Ezt azzal tudjuk hitelesíteni, ha eltanuljuk a pusztai prédikátor erényeit:
a megfontolt beszédet és tartalmas mondanivalót,
a helyes önismeretet és a szerepjátszás elkerülését
a beképzeltség kiküszöbölését és a hiteles alázatot.
Így leszünk adventi emberek és így jutunk el – mi magunk és a ránkbízottak – a karácsony fényességére.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2005

Miért keresztelsz hát?

A média műfajok és sztárok mentén igazítja el követőit, a politika programok és megint csak sztárok kliséi szerint működik, és a Világ azt szeretné, hogy mi is ehhez igazodnánk. Azt szeretnék, hogy még a próféta is, – aki pedig eleve megkérdőjelezi a jelent, hisz neki ez a küldetése – a bevett osztályozás és minták szerint működjön. Ahhoz, hogy ebben a rendszerben elhelyezzenek minket is, semmiféle egyéni tapasztalat nem szükséges, elég küldeni egy közvélemény-kutatót, aki megkérdez, hogy kik is vagyunk, hol is állunk?

Föllépett egy ember, az Isten küldte, és János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem (azért jött, hogy) tanúságot tegyen a világosságról. János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te? Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: Nem én vagyok a Messiás. Ezért megkérdezték tőle: Hát akkor? Talán Illés vagy? Nem vagyok – felelte. A próféta vagy? Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról? Ezt felelte: A pusztában kiáltó hangja vagyok. Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta? János így válaszolt: Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt. Jn 1,6-8; 19-28

A legitimitás kérdése mai is aktuális. Miért keresztelünk? Hisz mi sem vagyunk méltóbbak Jézus unokatestvérénél, az utolsó Messiás-hirdető prófétánál. Nos, küldetésünk ma is, hogy tanúságot tegyünk a világosságról. Minden megkeresztelt közös küldetése ez. Egyenként és közösségileg. S mi is beleütközhetünk, bele kell, hogy ütközzünk az értetlenségbe. Ez szinte jele küldetésünk hiteleségének. Hisz ma is, mint egykoron, mindenkit a társadalmilag elfogadott szerepekhez hasonlítanak, melyekbe min öntőformákba akarnak bepréselni mindenkit, aki kicsit is meg tud lepni. A média műfajok és sztárok mentén igazítja el követőit, a politika programok és megint csak sztárok kliséi szerint működik, és a Világ azt szeretné, ha mi is ehhez igazodnánk. Még a próféta is, aki eleve megkérdőjelezi a jelent, hisz neki ez a küldetése, működjön hát a bevett osztályozás és minta szerint! Ahhoz, hogy ebben a rendszerben elhelyezzenek minket is, semmiféle egyéni tapasztalat nem szükséges, elég küldeni egy közvélemény-kutatót, aki megkérdez, hogy kik is vagyunk, hol is állunk. Ezt már a farizeusok is így tették. És ha nem felelünk meg kliséiknek, akkor marad a „maga módján vallásos” kategória: ebbe minden belefér. János azonban jelzi, hogy ez ezúttal – és a jövőben soha többé – nem fog így működni. Mert – és talán a legdrámaibb mozzanat – „köztetek áll”, akit nem tud semmiféle kérdőív, semmiféle még oly mély interjú megragadni, de teljesen odaadja magét nekünk, és tőlünk is ezt várja: teljes odaadást. Az ádvent erre készít: Egyengessétek az Úr útját, amint Izajás mondta, és János is.

Kiss Ulrich SJ/MK

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2002

Nem kis kockázat manapság Hurrá!-t kiáltani a világba. A mai – örvendezés vasárnapjának – alapja nem pusztán az ősi, latin miseszöveg kezdőénekének első szava (Gaudete), hanem sokkal inkább az a kitörő, túlcsorduló öröm, amellyel az Egyház karácsony ünnepére készül. E napon elődeink felhagytak a böjtöléssel, megzengették az ünnepi liturgia hangjait, mert már előízét kóstolgatták a közeledő Megváltás ünnepének. Napjainkban más életérzése van korunk emberének: kilátástalannak, értelmetlennek látja a sorsát, küszködését véletlenszerűségek által meghatározottnak, szegénynek, hiábavalónak véli. Advent idején, de karácsonykor is alig mozdul meg sokak szíve attól, hogy december 25-én világfordulót köszönthetünk.
1. Az első olvasmány a választott nép hasonló életérzésében szólalt meg először: Izrael szolga Babilonban. A próféta kiáltása váratlan és szokatlan: gyógyulás a betegeknek, szabadulás a foglyoknak, vigasztalás a szegényeknek, az Úr kegyelmi esztendeje. A Jeruzsálembe való visszatérés lehetősége nagyobb „szentév” a zsidóknak, mint annak idején az 50 évenként tartott jubileum, amikor is a rabszolgákat felszabadították, az adósságokat visszafizették, vagy elengedték, az elvett tulajdont visszaszolgáltatták, helyreállították a békét a vitás felek között, nem vetettek és nem arattak, de hagyták a nincsteleneket gyűjteni, a társadalmi egyenlőtlenségeket megpróbálták kiegyenlíteni. Most, a fogság elmúltával ezt ígéri az Isten: ő maga sarjaszt igazságot a Földön minden nép színe előtt. Majd Jézus is a názáreti zsinagógában ezeket a szavakat vonatkoztatja magára, amikor Izajás tekercséből olvas: „Az Úr lelke nyugszik rajtam...” (Lk 4,18-19). Romok között is újraéledhet az öröm, a remény!
2. Az igazi öröm, egy új korszak, a végső nagy szabadulás egy hang, egy szó kimondása által veszi kezdetét az új szövetségben. A mai evangélium erről a hangról, a „pusztában kiáltónak a hangjáról” szól. Keresztelő János bemutatkozása ez: én vagyok ez a hang, én vagyok ez az üzenet, én hozom a jó hírt, jön már, aki nagyobb mint én, rá figyeljetek! Mit is jelent egy hang, egy kiáltás? Tudjuk, elszálló levegőrezgés a sokaságban, a tömeg zajában, a motorok, gépek rengetegében mintegy semmi, hiábavaló igyekezet –, sok-sok decibel, mikrofonok, hangszórók kellenének hozzá, hogy egyáltalán a dobhártyákig eljusson. Ez a hang azonban bár a pusztában szólal meg, mégsem vész el, prófétai hang, egyre többen figyelnek fel rá, egyre többen indulnak el az irányába. Krisztus története bizonyos értelemben nem Betlehemmel kezdődött, hanem az angyal hangtalan szavával: „Ne félj, Mária!” Názáretben, majd a Keresztelő kiáltásával a pusztaságban, és szélesedett, lett teljessé az angyalok meg a pásztorok énekével karácsonykor.
3. A hang felelőssége óriási, a szóé, a leírt betűé, a híré, az üzeneté, a sajtóé: lehet vele életet menteni, vagy pusztulásba taszítani. Hány romboló tévéműsor fertőzi a fiatalok lelkét! Ma az öröm üzenetét kezdjük ünnepelni, és felismerjük, mekkora a mi felelősségünk is azért, amit továbbítunk. János tanúságot tett arról, akiről meg volt győződve, hogy a Messiás. Mi mennyire vagyunk képesek előállni azzal a tudattal, azzal a hittel, azzal az örömünkkel, amelyről meg vagyunk győződve, hogy betölti a szívünket? Keresztény küldetésünk az, hogy reményt ébresszünk a világban szavainkkal, tanításunkkal, fellépésünkkel, tanácsainkkal, útmutatásainkkal. Ezt teszi az egyház, amikor nem világvége hangulatot áraszt, nem ijeszt, mint sok szekta, hanem Isten jóságáról beszél és további változást, megtérést, javulást sürget.
Egy-egy ünnep annyit ér, amennyi megmarad belőle: a keresztelő, a házasság, a diploma, a karácsony, a húsvét, a név- vagy születésnap. Mi marad belőle, mennyire leszünk tőle gazdagabbak lélekben? Egy nagy eseményhez vezet közelebb ez a mai vasárnap: az eucharisztia-ünneplés, az imádság, a közösség félreérthetetlen szaván, hangján keresztül akarjuk tudatosítani elsősorban önmagunkban, de a világban is: megváltottak vagyunk, az öröm fiai vagyunk, szeretetre, békére, kiengesztelődésre teremtett minket az Isten és ehhez meg is adja az időt, az erőt, a szükséges kegyelmét. Reméljük, hogy az idei karácsonyból marad majd öröm-tartalék számunkra az előttünk álló időkre!

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok