L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬     Karácsony ünnepe / B év
SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei   LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2008   2005   2002

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS   Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását   Iz 52,7-10 Milyen szép a hegyeken annak lába, aki örömhírt hoz, aki békét hirdet, aki jó örömhírt hoz, aki szabadulást hirdet; aki azt mondja Sionnak: ,,Királyként uralkodik Istened!'' Hallgasd! Őreid felemelték hangjukat, együtt ujjonganak, mert szemtől szemben látják, amikor visszatér az Úr Sionra. Örvendjetek, ujjongjatok együtt, Jeruzsálem romjai! Mert megvigasztalta népét az Úr, megváltotta Jeruzsálemet. Felfedte szent karját az Úr, minden nemzet szeme láttára; és meglátja a föld minden határa Istenünk szabadítását. Zs 97 Zsoltár. Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatos dolgokat cselekedett. Győzelmet szerzett jobbja, az ő szentséges karja. Megismertette szabadítását az Úr, megmutatta igazságosságát a nemzetek előtt. Megemlékezett irgalmáról, Izrael házához való hűségéről. A föld minden határa látta Istenünk szabadítását. Ujjongjatok Istennek, minden földek, énekeljetek, örvendjetek, zengjetek! Zengjetek az Úrnak lanttal, lanttal és a zsoltár szavával; Trombitával és kürtszóval, ujjongjatok az Úr, a király előtt! Zúgjon a tenger s ami betölti azt, a földkerekség és lakói. Tapsoljanak a folyóvizek, és a hegyek is mind ujjongjanak az Úr előtt, mert eljön megítélni a földet. Igazságban ítéli meg a földkerekséget, és méltányosan a népeket. Zsid 1,1-6 Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső napokban pedig Fia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendelt, aki által a világokat is teremtette, s aki -- mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és mindent fenntart hatalmának igéjével --, miután a bűnöktől megtisztulást szerzett, a Fölség jobbján ül a magasságban [Zsolt 110,1]. Mert annyival kiválóbb az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk. Hiszen melyik angyalnak mondta valaha: ,,Fiam vagy te, én ma szültelek téged'' [Zsolt 2,7]? És ismét: ,,Én Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz?'' [2 Sám 7,14] Amikor pedig újra bevezeti elsőszülöttjét a földkerekségre, így szól: ,,És imádja őt Isten minden angyala!'' [MTörv 32,43G] Jn 1,1-18 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt föl nem fogta. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve. Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek. Az Ige testté lett, és köztünk lakott, és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal. János tanúságot tesz róla, és hirdeti: ,,Ő az, akiről ezt mondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.'' Mi mindnyájan az ő teljességéből merítettünk kegyelemből kegyelmet. Mert a törvényt Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság pedig Jézus Krisztus által valósult meg. Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.

á LAP

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK   Homilia:  2008   2005   2002  -  Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	HOMILIA 2008   A betlehemi láng Kezdetre: A betlehemi bazilika a Születés Barlangja fölé épült. A barlang kőpadlóján látható egy arany lemezekkel fedett csillag. Körülötte ez az írás olvasható: „Itt született Jézus Krisztus, a világ világossága.” Karácsony előtt minden évben meggyújtják a betlehemi lángot a jászol mellett. Innét repülővel juttatják el a világ fővárosaiba. Budapesten cserkészek hordták szét a templomokba. A pásztorjáték után bárki meggyújthatta a maga kis gyertyáját és vihette haza családjának. Ez a mély értelmű szokás jelzi: a karácsonyi éj sötétjében fellobbant a Fény Betlehemben, majd innét szétáradt tíz, száz, ezer láng a világon, hogy lángba borítsa a földkerekséget. * * A drezdai Zwingerben található Corregio: „A pásztorok imádása c. festménye. Különlegességét a csodás fényjáték adja meg. A jászolban fekvő kis Jézus arca világít, mint a ragyogó Nap. Róla a fény a Szűzanya arcára vetődik. Mária továbbsugározza a fényt a pásztorokra, akiket szinte elvakít a ragyogás. De az ő arcuk sem nyeli el a fényt, ráárasztják a bárányokra. Azok pedig a háttér élettelen tárgyait is halvány fénybe burkolják. A zseniális festői megoldás képszerűen ábrázolja, amiről Lukács evangélista így ír: „Az Úr angyala odaállt a pásztorok elé, és az Úr fényessége beragyogta őket.” János apostol ugyanezt filozófiai nyelvre fordítva így fogalmaz: „Benne Élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Az igazi Világosság, amely minden embert megvilágosít, a földi világra született.” Karácsony és a fény – valahol a mélyben nagyon összefüggenek egymással. Mitől karácsony a karácsony? A fénytől! A fény Jézusból árad Karácsony lényegét nem a családi ünneplés, az ajándék, a békesség fejezi ki, hanem a Világ világosságának születése. Két nagy középkori teológus vitatkozott azon, hogy miért testesült meg Jézus. Aquinói Szent Tamás azt állította: azért, hogy a bűnbeesett embert megváltsa és az Atyát kiengesztelje. Duns Scotus ferences hittudós ezzel szemben azt mondta: Jézus akkor is eljött volna a földre, ha nincs bűn, és nincs szükség a megváltásra. De hát abban az esetben mi lett volna Jézus feladata? Emberi ajkával adta volna meg Istennek a méltó hódolatot. Másrészt igazolta volna, hogy az emberi élet annyira értékes, hogy méltó az Isten számára is azt magára venni. Ma már egyértelműen állíthatjuk: Duns Scotus közelebb jár a teljes igazsághoz. A Betlehemben kigyulladt csillag fénye tehát jelzi az ember nagyságát. Mi, keresztények nem vagyunk naivak. Tapasztaljuk az anyagi szűkösséget és a nyomort, a betegségeket és kilátástalan helyzeteket. Átéljük az elmagányosodást és a részvétlenséget. Megdöbbenve találkozunk az erkölcsi züllés megnyilvánulásaival. Nem is szólva a nemzetközi bonyodalmakról: terrorizmus, túszszedés, háborús gócok, testvérnépek egymást öldöklése. A jobb kor hajnalhasadásának jelei nem látszanak még. Ennek ellenére optimisták vagyunk. Mégpedig éppen a karácsony miatt. Mert azzal, hogy Jézus megszületett, igent mondott erre a világra, igent mondott a földi történelemre és igent mondott az emberi élet értelmére. Isten Betlehemben elkötelezte magát az ember mellett. Fölégette maga mögött a visszavonulás hídját. Többé nincs lehetősége Istennek, hogy eltávolodjék az embertől. Ez a történelem tehát eldőlt. Mégpedig az ember javára. Isten végső szeretete biztosítva van a világ számára. A Boldogságos Szűz és a pásztorok arcára sugárzik A fény a betlehemi Kisded arcáról rásugárzik a legkiválóbb emberi lényre, a Boldogságos Szűzre. Róla pedig a pásztorokra, vagyis az egész emberiségre. „Az Úr dicsősége beragyogta őket.” Addig csak a frigyszekrényt, a salamoni templomot árasztotta el a fény. Meg a Szent Sátor fölött világított éjszaka. Tehát a szent helyekre. Most kiáradt a profán, evilági környezetre is. Ugyanezt akarja kifejezni Lukács evangéliumának és az Apostolok Cselekedeteinek szerkesztésével. Lukács evangéliuma a templomban kezdődik Zakariás imájával és szintén a templomban végződik: a mennybemenetel után ide térnek vissza az apostolok. Nem így az Apostolok Cselekedetei, amely Márk anyjának lakodalmas termében kezdődik, és zárul egy magánházban Rómában. Ennek a tudatos szerkesztésnek értelme: Jézus fénye most már a világi világra is kiárad. A mi arcunk tükrén át a profán világra is árad Erre utalt Jézus, amikor híveitől azt követelte: „Ti vagytok a világ világossága.” Ezzel azt akarta kifejezni: „Adjátok tovább a jó hírt!” Egy kispap barátom látogatott meg, és tette fel a kérdést: „Mit tehetek én Jézusért?” Csak annyit tudtam mondani: „Nem sokat. De egy dolgot tehetünk: őt adjuk a világnak! Mi nem tudunk semmit adni neki, de őt tovább tudjuk adni! Hogy valaki tudjon újból könnyezni, mosolyogni, sírni, és élni őáltala, ővele és őbenne.   Amikor Kalkuttai Teréz anya Magyarországon járt, a Városmajori templomban valaki megkérdezte tőle, hogyan tudná ő segíteni az indiai nyomorgókat. A nővér azt válaszolta: „Találja meg mindenki a saját Kalkuttáját!” Nem kell mindenkinek Ázsiába menni, hogy Jézus fényét rásugározza a kilátástalanság sötétjében élőknek. Talál saját környezetében is olyanokat, akik várjak a segítségét. Ha mást nem tud tenni, legalább mosolyogjon rá szomorú embertársára. Az emberek karácsonykor főként azt várják tőlünk, hogy a betlehemi lángot adjuk nekik tovább A karácsonyi mise után ha megyünk hazafelé, vagy holnap, holnapután elborult arcokat látunk magunk körül, Mécs László szavaival forduljunk feléjük: „Én azért élek, hogy mindenkire visszamosolyogjak". Hajnal Róbert/Magyar Kurír   Mécs László: A gyermek játszani akart   A vonat futott. A kupé-dobozok szűkek voltak. A gyermek unatkozott. Tavaszi csermely-életnek szűk volt a part. A csermely áradt. A gyermek játszani akart. A gyermek szeme tükröt keresett: anyjára mosolygott s várt egy keveset, az anya arca nem tükrözte vissza, szomorú volt. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: a bankárra mosolygott s várt egy keveset, a bankár arca nem tükrözte vissza, börzét böngészett. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: egymást tükrözték a szerelmesek, a gyermek rájuk mosolygott. Nem tükrözték vissza. Vágy fátyolozta. A tükör nem volt tiszta. A gyermek szeme tükröt keresett: a kalauz orcái veresek, a gyermek rámosolygott, szürke szolga volt, nem tükrözhette vissza. Dolga volt. A gyermek szeme tükröt keresett: a gyermek rám mosolygott, s arcát, a kedveset tükröztem mint kék tó a teli holdat s ringattam. Valahol angyalok daloltak. Ó én ráérek. Nincs semmi dolgom itt a Pénzzel. Nincs semmi dolgom a szerelmi mézzel, sem a kenyérrel. Ha megharcoltam a bűnnel a harcom: a tükör tiszta, tiszta gyermek-arcom. Én tükre vagyok minden mosolyoknak, én azért élek, hogy visszamosolyogjak virágra, lepkére, bokorra, rengetegre, farkasra, bárányra, szivárványra, fergetegre, fényre, holdra, csillagokra, szegényekre, gazdagokra, szenvedésre, vidámságra, jó napokra, rossz napokra, rózsafára, keresztfára, visszamosolyogjak mindenre, visszamosolyogjak az Istenre.
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2005   Velünk az Isten Az angyali kórus dala ennél is meghökkentőbb: összekapcsolja Isten dicsőségét és a békét a Földön. Békétlen földünkön illene hát elgondolkodnunk: ha az emberek békéje Isten dicsőségétől függ, nem lenne ideje átírni a baljós latin mondást? Valahogy így: ha békét akarsz, készülj Isten dicsőítésére. Azokban a napokban Augusztus császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a júdeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve. Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek! (Lk 2, 10-11) Közismert, azaz kéne, hogy legyen, hogy az ádventben a szentmisében elmarad a Glória, a dicsőség éneke. Sokan nem igen értik ennek értelmét, és – mint nemrég kápolnánkban – csak-csak rázendítenek: szokásból. A mai, karácsonyi történet érteti meg velünk, miért böjtölünk dicsőség dolgában a készülés négy hetében. Bár végső soron minden szentmise Isten dicsőítése, karácsonykor a Dicsőség, amely egykor felhőbe borította az Úr templomát, új minőséget nyert: egy kisgyermek arcán, az ő mosolyában ragyogott fel. Mily törékeny dicsőség! – mondhatnánk, és joggal. Az első evangélista az angyal volt, ő mondta ki először: jó hírt hozok; és ő merte elsőnek azonosítani mindnyájunk örömének forrását egy gyermekkel. Az angyali kórus dala ennél is meghökkentőbb: összekapcsolja Isten dicsőségét és a békét a Földön. Békétlen földünkön illene hát elgondolkodnunk: ha az emberek békéje Isten dicsőségétől függ, nem lenne ideje átírni a baljós latin mondást? Valahogy így: ha békét akarsz, készülj Isten dicsőítésére. Kiss Ulrich SJ/MK
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2002   KARÁCSONY - ÉJFÉLI MISE Szakonyi Károly „Szentséges éj” című karcolatában egy a Szent Családéhoz hasonló, korunkban játszódó történetet vet papírra. Autósztráda közelében, a település szélén lévő tanyasi házba kopogtat be egy, a tomboló viharban kint rekedt autós pár. A bizalmatlan házigazda durván elutasítja a jövevényeket, csupán az asszonyban ébred részvét, miután meglátja, hogy a menedéket kérők egyike állapotos nő. A rideg háziúr pénzt akar csinálni a kényszerű látogatásból, míg a felesége azért izgul, nehogy náluk szüljön az idegen. Egész éjszakájuk rettegésben telik, míg reggel – s ezzel ér véget a novella –, hűlt helyük a látogatóknak, az ágynemű érintetlen, ők pedig nincsenek. Az asszony megérti: Azok voltak a vendégeik, akik azt a Kisdedet hordozzák, akit mindenkinek be kell fogadnia. 1. Ez a befogadás az, ami talán sosem volt könnyű, de korunkban még nehezebb. Mert Mária és József bibliai alakban, korabeli zsidó öltözékben és nem népszámlálás miatt kopogtatnak. Názáret és Betlehem 100 km, de bárhonnan is érkezik valaki, rögtön kész a válaszunk: nincs hely, mi is szűken vagyunk, nem bírunk többet. Ezt mondják sajnos ma is annyi táján a világnak. De ez a képlet itt nálunk is sok munkahely személyzeti osztályán, vagy a kétgyermekes ifjú házaspárral szemben is, ha tőke, hitelképesség nélkül zörget minimális alapterületű lakásért. Ők azok, s mennyien vannak, akiknek nincs hely az emberek szállásán (vö. Lk 1,7). Egyre inkább nincs hely életünkben a váratlan eseményeknek, a meglepetéseknek, nincs hely az idősnek, a betegnek, a haldoklónak, a szülő asszonynak, a sok gyereknek, magának az Életnek. Mit jelent ez? Azt, hogy nincs hely életünkben annak az Istennek, aki konvencióink, megszokásaink határait átlépve igyekszik felénk. Persze ezt sokszor nem látványos brutalitással tesszük, hanem „szalonképesen”, az emberségesség látszatának megőrzésével, mint aki éppen azon munkálkodik, hogy angyalt formáljon magából, pedig Pascal szerint: aki angyalt akar formálni, könnyen vadállatot hoz létre. 2. Amikor a pápa másodszor járt hazánkban (1996), győri beszédében ezt hangsúlyozta: „Ne engedjétek, hogy kedveteket szegjék a gazdasági és társadalmi nehézségek, a munkanélküliség, sokak elszegényedése, a hit nélkül felnőtt nemzedék erkölcsi érzékének megfogyatkozása. Nagy a kísértés, hogy feladjátok a küzdelmet és beletörődjetek a fennálló helyzetbe. Szent Pál úgy mutatja be a pogányokat, mint ’akinek nincsen reményük” (vö. 1tesz 4,13). Mi keresztények azonban Krisztus jelenlétében élünk. Krisztus a mi reményünk! Nem vagyunk egyedül soha!” – Karácsony örök üzenete ez: légy nyitott, légy befogadó kész, ne félj a meglepetésektől, maradj fiatal, hagyj helyet Isten kisebb-nagyobb lépéseinek, amelyekről nem tájékoztat előre, amelyekről nem kéri ki a véleményedet! Nyíltszívű maradni, nem félni, csüggedni, panaszkodni. Ez a megváltott ember magasabbrendű hivatása. – Milyen megható annak a kisgyermeknek a karácsonyi levele, aki nem élettapasztalatból, hanem spontán intuícióból fogalmazta meg kérését egy hónappal karácsony előtt. Címzés: „Jézuskának, Mennyországba”. A szövege: „Ó, édes Jézusom! Az idén mit is kérjek tőled? Ruhám van, fűtött szobám, játékaim… Úgy érzem, szégyellek magamnak kérni valamit, mert mindenem megvan. Hadd kérjek azoknak a gyerekeknek, akik elűzve otthonukból, éhezve, fázva, sok helyen a fa kérgét rágva, szüleikhez simulva, de nem sokra számítva menekülnek a messzi afrikai, vagy indiai tájakon. Hadd kapjanak valahonnan egy macit, egy babát, egy meleg kalácsot, kakaót, egy fedelet a fejük fölé, hogy ne fázzanak, ne éhezzenek, ne féljenek azon a Szentestén, amikor te a világra jössz… Kérlek, küldd el angyalodat hozzájuk, s akkor az én szívembe is béke költözik.” 3. „A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát” – jövendöli Izajás. Nagyobbat és fényesebbet, mint gondolták. Az angyal érkeztére az Úr dicsősége ragyogta be a pásztorokat a betlehemi éjszakán. De nemcsak a Szentcsalád tartózkodási helye fölött virított egy ismeretlen nagy csillag, hanem Jézus nyilvános működése, beszédei, csodái tapasztalatában mindazok, akik elfogadták, többet kaptak, mint amit vártak. Zakeus csak látni szerette volna Jézust, azért mászott fára, Jézus viszont megpihent a házában; Márta és Mária csak hírül adták Jézusnak barátja, Lázár halálát, ő viszont feltámasztotta. Péter háromszor tagadta meg, s könnyei között csupán bocsánatra számított, Jézus azonban az Egyház sziklájává emelte. Isten sokszorosan többet ad a mi emberi várakozásunknál, ő nagylelkűségben felülmúlhatatlan és gazdagon ajándékozó. Ma éjszaka, engedjük, hogy minden külső veszély, keserv, fájdalom ellenére hinni tudjunk: nem kormányok, nem pártok, nem emberek, hanem Isten tartja kezében a világot. Örökérvényű igazság az, amit Pilinszky János fogalmazott meg: egész létünk a szeretet isteni „túlkapásainak” drámája. – Bárcsak a karácsonyt szüntelenül ünneplő kereszténység újra meg tudná hódítani a közömbös, anyagi mámorban tébláboló világot: hitével, történelmével, értékeivel, kultúrájával, élete példájával! Ha „becsületesen, buzgón és szentül élünk ezen a világon” (szentlecke), akkor talán nemcsak mi fogadjuk be Krisztust, hanem a világ is egyre nyitottabbá válik számunkra. Pákozdi István/MK
	á lelkiségi gondolatok
	LELKISÉGI GONDOLATOK
	á lelkiségi gondolatok

á LAP