L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬     Nagyböjt 1. vasárnap / B év
SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei   LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009   2006   2003

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS   Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Szövetségre lépett az Úr velünk és minden élőlénnyel    Ter 9,8-15 Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: ,,Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.,, Azután Isten azt mondta: ,,Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet. Zs 24 Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából! 1Pét 3,18-22 Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. Benne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, mig a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket. Mk 1,12-15 Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: ,,Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.''

á LAP

	L      I      T      U      R      G      I      A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK   Homilia:  2009   2006   2003  -  Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	HOMILIA 2009   Jézus a pusztában Mielőtt egy acélhuzalt kiadnak a gyárból, szakítási próbát végeznek vele. Mielőtt egy hidat átadnak a forgalomnak, terhelési próbának vetik alá. Az űrhajósokat is vizsgálják, hozzászoktak-e a súlytalanság állapotához. A Mennyei Atya is lelki próbának vetette alá Szent Fiát, mielőtt messiási hivatását elkezdte volna. Ezért töltött  nyilvános működésének megkezdése előtt 40 napot a pusztában Jézus, hogy felkészüljön feladatára, hogy ráhangolódjék az Atya tervére és győzedelmeskedjék. Nagyböjt 1. vasárnapján nekünk is új útra kell lépnünk. Hasznos lesz hát, ha tekintetünket a Mesterre fordítjuk, és örök példaképünket követjük.   I. Miért ment ki Jézus a pusztába? 1. A Szentlélek ösztönzésére Azt olvassuk Márk evangéliumában, hogy „a Szentlélek kivitte Jézust a pusztába”. Az eredeti görög ige szerint „kényszerítette”, hogy induljon. Ez úgy történt, hogy nagy belső kényszert érzett, parancsot érzett, hogy: ha törik, ha szakad, neki mennie kell. 2. Hogy megkísértse őt a sátán A Fiú vállalta a messiási küldetést: „Igen, Atyám, megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” De most a próbatételben igazolnia kellett, hogy emberi teste, idegei képesek lesznek ennek a feladatnak teljesítésére. Azért is kell mennie a pusztába, hogy átessék a próbatételen. Hagyományos nyelven ezt kísértésnek nevezzük. Ennek végrehajtója az evangélium szerint a sátán. A héber 'sátán' szó annyit jelent: ellentmondó, vádoló. Neki ez a lényege. Vádolja Isten előtt az embert, és az embert az Isten akaratának való ellentmondásra készteti. Jézus esetében minden tehetségét összeszedi, egész eszköztárát felvonultatja, utolsó kártyáit is kijátssza, csakhogy eltántorítsa őt vállalt hivatásától . Máté és Lukács fel is sorolja zseniálisan kitervelt csapdáit. Próbálja Jézust lebeszélni a testi szükségletek előtérbe helyezésével, a hatalom felkínálásával és a népszerűség útjára való tereléssel megingatni az Atya iránti hűségében. De a kísértő csúfosan felsül. Jézus kiállja a próbát. 3. Hogy győzelmet arasson a Gonosz fölött Sajátosan fejezi ezt ki a szimbólumok nyelvén Márk: a próbatétel után Jézus „vadállatok között élt és angyalok szolgáltak neki.” Mit jelent ez? A Teremtés Könyve szerint az Édenkertben az eredeti ártatlanság állapotában az ember harmóniában élt Istennel, baráti kapcsolatban. Harmónia volt belső világában: béke uralkodott a test és a lélek, az ösztön és az akarat között. És ez a harmónia kisugárzott az ember és a világ közti kapcsolatra is. Ezt úgy szemlélteti a szent író, hogy békében élt a vadállatok között. Márk most azt akarja kifejezni, hogy Jézusnak a sátán fölött aratott győzelme után visszatért a „paradicsomi állapot”. A megváltás tervének elfogadásával Jézus biztosítja az emberiséget a harmónia helyreállítására vonatkozóan. A történelem tehát potenciálisan eldőlt az ember javára. Jézusnak az Atya terve iránti tökéletes engedelmességével helyreállt a kapcsolat Isten és ember között, így helyreállhatott a jó viszony az ember és a természet között is. Krisztus: Isten igazi, tökéletes képmása, méltó arra, hogy „angyalok szolgáljanak neki.” +! Mit mond ez nekünk? Figyelmeztet, hogy akiket Isten szent feladatra hívott, azok készüljenek fel próbatételekre. A kísértés nem fogja őket elkerülni. A gonosz az Atya akaratának való ellenszegülésre csábít. Túl nehéznek, értelmetlennek mutatja majd, ellentmondásra késztet, könnyebb utat ajánl. Hívjuk ilyenkor segítségül az Urat. Alkalmazzuk az általa ajánlott fegyvereket: „Ez a fajzat csak böjttel és imádsággal űzhető ki.” A nagyböjt a legalkalmasabb idő ezek bevetésére. Továbbá gyakoroljuk a „pusztába vonulást”: az elcsendesedést, az Atyával való beszélgetést és a lelkigyakorlatok frissítő erejét. A templomban is lehetőséget nyújtunk erre húsvét előtt.   II. Miről beszélt Jézus első prédikációjában? Két követelményben foglalta össze az Úr elvárását: 1. A megtérés A megtérés alatt ő a „metanoiát” értette. Ez a gondolatvilágunk megváltoztatását jelenti. Akár 180°-os fordulatot kíván belső világunkban. Ezzel együtt jár a bűnök eltörlése. Az elektronikus számítógépek legrokonszenvesebb billentyűjére ez van felírva: DEL, vagy DELETE. Elég ezt leütni, máris eltörli, eltűnteti a helytelent, kijavítja a rossz szöveget. Utána könnyű beírni a helyeset. A megtérés ezt jelenti az erkölcsi életben: ha valamit elrontottunk, ha utat tévesztettünk, ostobaság lenne a fusi munkát továbbfolytatni, a zsákutcában tovább kóborolni, töröljük ki egy nagyböjti gyónással. A mi életünkben rendszerint nem is súlyos, halálos bűnök fordulnak elő, inkább hanyagságok, mulasztások, hűtlenségek. A húsvéti előkészületi idő alkalmas arra, hogy törekedjünk kielemezni fő hibánkat, annak leküzdésében komoly eredményt elérni és lelki életünket helyes pályára állítani. 2. A hit Jézus nem győzi emlegetni: „Higgyetek az üdvösség örömhírében.” Ez egyrészt az ő istenemberi mivoltának elfogadását jelenti, másrészt az isteni segítségre való gyermeki bizalom felkeltését, a gondviselésre való behunyt szemű ráhagyatkozást. * A kereszténység első századaiban a nyilvános bűnösök nyilvános vezeklést vállaltak. Szigorú böjtöt tartottak, nagy önmegtagadásokat végeztek, hosszú imákat mondtak. Nagyböjt kezdetén vezeklő ruhát öltöttek, és a püspök meghintette fejüket hamuval. A középkor óta a hívek önként magukra vették a hamuval való megjelölést. A mai szentmisén mi is részt veszünk a hamvazáson. Ezzel kifejezzük őszinte megtérési szándékunkat, életünk jobbításának vágyát és az Istenre való bizalmas ráhagyatkozást. A pap közben ezt mondja: „Térjetek meg, és higgyetek az üdvösség örömhírében!” Mi pedig imádkozzuk: „Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek!” Hajnal Róbert/Magyar Kurír   Szent-Gály Kata: Megtérés Én ismerem a bűnt, Uram, én messziről jöttem Jogom van hozzá, hogy nagyon szeress, hogy homlokomra két vonást tehess, mert kiváltottál önmagaddal engem. Kereszted, mint a rám sütött pecsét: tied vagyok és nem a földé. Hazataláltam és szeretnék a te házadban lakni mindörökké.
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2006   1. Időről időre felmerül annak a vágya, hogy tudósok, kutatók vizsgálódjanak Noé bárkáját keresve. Úgy gondolják, Ararát hegye, Örményország rejti az ősi hajó maradványait, legalábbis talán néhány deszkát lehet találni belőle. A modern bibliakritika tudja, hogy az epizód Mózes 1. könyvének azon részéhez tartozik, amelyet nem szó szerint, nem pontos történeti hiteleségében kell olvasnunk. Ezek a történetek, – akkor is, ha a környező népek történeti hagyományaiban szintén megtalálható egy ősi vízáradat emléke, – nem riportszerű, hanem szimbolikus leírások. A vízözön története örök tanítást rejt: a szivárvány Isten szövetségének a jele; ő nem pusztít el mindent, ő az élet Istene, nem a megsemmisülésé, a halálé. A víz jelképe a későbbi keresztvíznek, amely által újjászületik az emberiség, ahogy Szent Péter elhangzott levélrészlete is mondja. Erről a keresztségről elmélkedünk egész nagyböjtben mindazokkal, akik készülnek a keresztség felvételére, vagy akik már meg vannak keresztelve és mind jobban meg akarják érteni annak gazdagságát. A bárka, Noé új bárkája pedig az Egyház hajójára utal, amelybe keresztségünkkel belekerültünk. Ez a háborgó tengeren is felszínen maradó hajó Krisztusé, ő tartja életben, ő gondoskodik róla, ő szavatolja célba érkezését és határozottan jó irányát, amelyben biztosak lehetünk, hiszen az életét áldozta fel értünk! A hajó régi keresztény szimbólum, az Egyház képe, így nevezik a templomok nagyobbik részét is, ahol a hívek padjai vannak. A bárka lehet, hogy olykor szűk, sokszor ring, bizonytalan az állás benne, mégis halad előre, kiszállni belőle nem lehet (Fluctuat nec nergitur). 2. A középkori ember többször állította maga elé a koponyát (pl. Szent Jeromos ábrázolása az Esztergomi Keresztény Múzeumban), és meditált a mulandóságról, az életről magáról, és annak értelméről. A mai ember is fogékony a szimbólumok látására, megértésére. Ilyen nagyböjt kezdeti szimbólum az evangéliumból elénk táruló pusztaság is, amelyben küzdelmes életünk zarándokútja folyik. Márk evangélista kevés szóval, de azért utal rá, hogy a Lélek vitte ki Jézust negyven napra a pusztába, nem véletlenül került oda, ahol „megkísértette a sátán. Vadállatok között élt, mégis angyalok szolgáltak neki”. A puszta ridegségével, kietlenségével mindig a gonosz lélek, az ördög tanyája volt a bibliai ember szemléletében. Jézus ezt is vállalta, amikor emberré lett értünk és az egész emberi léttel azonosult. Úgy akarta, hogy a kísértést is megérezze, kipróbálja, átélje. Azt azonban nem engedte, hogy a puszta, a sátán, az álomképek legyőzzék, maguk alá gyűrjék. – Mephistók között élünk, ahogy Szabó István híressé vált filmje (1981) a megalkuvókat, állandóan kompromisszumokra készeket nevezi, mégis van reményünk a győzelemre! Pusztaság, szárazság, sokszor lelki szárazság az életünk, ez azonban nem fátum, nem véletlen, hanem út a cél felé. 3. A szent negyven nap, nagyböjt komor lila színével köszönt ránk, tükröt tartva elénk, hogy szembesítsen önmagunkkal és Istenünkkel. A csöndes, leleményes önmagunkba térés, a böjt, a lemondás, az önmegtagadás, az önfegyelem, az imádság, a bűnbánattartás ideje ez. Vegyük észre és értékeljük azokat a jelképeket, amelyeket nagyböjt során az egyház oly gazdagon tár elénk, hisz ezek többet mondanak, mint száz beszéd, írás, vagy könyv. Elmélkedjünk rajtuk, általuk lássuk tisztábban sorsunkat, életünket, jövőnket! Pákozdi István/Magyar Kurír
	á lelkiségi gondolatok
	HOMILIA 2003   „A Lélek kivitte Jézust a pusztába”. Ha Jézus titkát szemléljük és szeretnénk egy kissé mindig közelebb kerülni hozzá, látnunk kell, hogy minden gondolatában, tettében és szavában a Lélek vezette, és az Atya tervét akarta megvalósítani. Így kezdi el nyilvános működését is, hogy a Lélek indítására a pusztába megy, és ott negyven napon keresztül az Atya imádásában és böjtben készül megváltó művének beteljesítésére. Átéli ennek a pusztai magánynak minden titokzatos, benső örömét, de tapasztalatból ismeri meg a Sátán kísértését is. Megpróbáltatások, kísértések, gyötrelmek vették körül, de mégsem egyedül kellett megküzdenie mindezekkel, hanem az Atya kegyelme, szeretete volt ereje és támasza. Mennyire szépen fejezi ki ezt az igazságot az evangélium megjegyzése: „Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki”. S azután is a Lélek irányítja szavaiban és tetteiben, ő vezeti a halálig menő szeretet útján, az ő erejében tudja az utolsó mozzanatig megvalósítani az Atya akaratát. A Lélek az, aki megerősíti Jézust a legnehezebb pillanatokban is, a Lélek ereje az egyetlen biztos pont számára, mely által mindig szemléli az Atya arcát. Majd ezt a Lelket ajándékozza tanítványainak is, hogy tanúi legyenek. A nagyböjti szent idő, szent negyven nap kezdetén nem véletlenül hallunk Jézus pusztai magányáról és megkísértéséről. Az Anyaszentegyház bennünk is tudatosítani akarja, hogy életünk akkor és attól jár helyes úton, ha bennünket is a Lélek vezet, bármilyen örömök, vagy nehézségek érjenek is közben. A negyven napos szent idő emlékeztet minket is arra, hogy az örök húsvét befogadására és megünneplésére nekünk is készülni kell, és ebben a készületben mi is szembe nézünk minden kísértéssel, megpróbáltatással, melyeket nem a magunk ügyességével, hanem a Lélek erejével győzhetünk le. Nagyböjtünk akkor lesz valóban tartalmas, ha minket is a Lélek vezet ezekben a hetekben, hogy elmélyülve megváltásunk titkában, képesek legyünk megújítani egész életünket. A puszta, az ószövetségi ember számára a vándorlás, a szabadulás és az Istenre találás helye, a mi számunkra egész földi életünk szimbóluma. Vándorlásunk közben elvesznénk, ha nem vezetne bennünket is az a Lélek, aki Jézust megerősítette küldetése teljesítésében, vagyis, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Ez az evangélium arról a szövetségről szól, melyet Isten köt az emberrel Isten országa megvalósulása érdekében. Ennek a szövetségnek egyik legszebb és legmegrendítőbb előképe a Noéval kötött szövetség a vízözön pusztításai után, melyet az első, az ószövetségi olvasmányban hallunk. Ez a szövetség abban áll, hogy Isten megáldja Noét és fiait és mindazokat, akik hozzájuk, az igazakhoz tartoznak. Ez a szövetség összeköti az eget és a földet, békét hirdet és Isten gazdag áldását közvetíti. Mennyi szeretet, irgalom és jóság lakik Istenben, aki minket is arra hív, hogy részesei legyünk a vele kötött szövetségnek, mely számunkra is az élet egyetlen valódi lehetősége és ajándéka. A szent negyven nap számunkra is alkalmat kínál arra, hogy újra átgondoljuk a szövetséget, hálát adjunk érte és a bűnbánatban megtisztított és megújult szívvel hiteles tanúi legyünk az irgalom kiapadhatatlan forrásának, melyre oly nagy szomjúsága van a ma minden emberének. Az Ószövetségben Isten sokszor kötött újra szövetséget az emberrel, mert az emberi állhatatlanság oly gyakran törte meg a hűség és igazság szövetségét. Az Újszövetség azonban örök, mert Jézus Krisztus áldozata örökre megszentel minket. A Krisztusban kötött szövetség erejéről tanít minket a második olvasmányban Szent Péter apostol is, aki párhuzamba állítja a Noéval kötött szövetség előképét a Krisztusban kötött szövetség valóságával. Az apostol szerint ennek az Újszövetségnek a lényege, hogy Krisztus meghalt a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy Istenhez vezessen minket. Nagyböjtben arra készülünk és azon munkálkodunk, hogy tökéletesen megújítsuk magunkban a keresztség kegyelmét, mely Krisztus áldozatának gyümölcse. A keresztség mély értelmű szimbóluma a vízözön ószövetségi képe, mely egyszerre pusztít és életet ajándékoz, elborít és fölé emel mindennek. Nem lehetséges valódi megtérés anélkül, hogy meg ne haljunk régi önmagunknak. Merjünk elszakadni lelkünk kacatjaitól. Engedjük, hogy a tisztító víz árja mindent elsodorjon, ami akadályoz az igaz élet megformálásában. Engedjük megvalósulni önmagunkban az Újszövetség tiszta lelkületét. Mert a keresztség vize, a Krisztus oldalából fakadó vér és víz nem a test szennyét mossa le, hanem lelkiismeretünket tisztítja meg és teszi élővé és működőképessé. Mennyire fontos, hogy nagyböjtben képesek legyünk valóságosabban odafigyelni lelkiismeretünk szavára. Mennyire szüksége van a világnak arra a könyörgésre, mely Istentől kéri, hogy „adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által”. Hiszen mindannak, amit tapasztalunk, éppen az az oka, hogy elveszítjük lelkiismeretünk érzékenységét, vagyis a Lélek szavát és útmutatásait önmagunkban. Jézust a Lélek kivitte a pusztába, és nagyböjt kezdetén bennünket is odavezet, hogy képesek legyünk felismerni az idők teljességét, az Isten országa jelenlétét, a megtérés lehetőségét, vagyis az evangélium valódi boldogságát. Hollai Antal/MK
	á lelkiségi gondolatok
	LELKISÉGI GONDOLATOK
	á lelkiségi gondolatok

á LAP