Liturgia-Bév.Nagyböjt 4./ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	*A fogsággal és szabadítással mutatta meg irgalmát az Úr* 2Krón 36,14-16.19-23 Sőt még a papok valamennyi elöljárója meg a nép is hűtlenül a nemzetek valamennyi undokságát követte, s megszentségtelenítette az Úr házát, amelyet az Úr magának szentelt Jeruzsálemben. Az Úr, atyáik Istene elküldte ugyan hozzájuk követeit, s a reggeli felkeléstől állandóan figyelmeztette őket, mert kímélni akarta népét s a maga lakóhelyét. De ők kigúnyolták Isten követeit, fel sem vették szavait, s kinevették prófétáit. Úgyhogy az Úr haragja végül is felgerjedt népe ellen és nem volt többé számukra mentség. Az ellenség felgyújtotta az Isten házát, lerombolta Jeruzsálem falát, minden tornyát felégette és elpusztította minden drágaságát. Aki megmenekült a kardtól, azt Babilonba hurcolták. Ott szolgája lett a királynak és fiainak, amíg uralomra nem jutott a perzsák királya, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott Jeremiás ajka által: ha a föld nem ünnepli meg szombatjait, elhagyatottságának egész ideje alatt szombatot tart, amíg el le nem telik a hetven esztendő. Círusznak, a perzsák királyának első esztendejében azonban felébresztette az Úr Círusznak, a perzsák királyának lelkét, hogy beteljesedjék az Úr szava, amelyet Jeremiás szája által mondott. Erre ő kihirdette egész birodalmában írásban és szóban: ,, Ezt üzeni Círusz, a perzsák királya. A föld valamennyi országát nekem adta az Úr, az ég Istene, s ő megparancsolta nekem, hogy házat építsek neki a júdai Jeruzsálemben. Ki való közületek az ő népéből? Legyen vele az Úr, az ő Istene és menjen fel.'' Zs 136 Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett, és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk. A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket, mert énekszót kívántak tőlünk, akik foglyul ejtettek minket: ,,Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból'', mondták, akik elhurcoltak minket. Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön? Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem! Ragadjon a torkomhoz a nyelvem, ha rólad meg nem emlékezem, ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek! Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól, Jeruzsálemnek arról a napjáról, amikor ők ezt mondták: ,,Rontsátok le! Rontsátok le, egész az alapjáig!'' Babilon leánya, te nyomorult, boldog, aki megfizet neked rajtunk elkövetett tetteidért! Boldog, aki megragadja és sziklához vágja kisdedeidet! Ef 2,4-10 De Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket, noha bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal együtt életre keltett - az ő kegyelméből üdvözültetek -, vele együtt feltámasztott, és az égiek közé helyezett el Jézus Krisztus által, hogy megmutassa a jövendő időkben kegyelmének bőséges gazdagságát hozzánk való jóvoltából Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék. Hiszen az ő műve vagyunk, Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk. Jn 3,14-21 Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.'' Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fia nevében. Az ítélet pedig ez: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mivel cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy el ne marasztalják a cselekedeteit; de aki az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jussanak tettei, mert Istenben cselekedte azokat.

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Mit jelent számunkra Krisztus keresztje?

A püspökök pásztorbotja általában csigavonalban végződik. II. János Pál olyan botot használt, amelynek felső része keresztet ábrázolt. Gyakran látszott, hogy ő nem díszként használja, hanem belekapaszkodik és rátámaszkodik. Jelezte ezzel, hogy a kereszt nemcsak összetörni képes, hanem fenntartani és erőt árasztani is. Nagyböjt 4. vasárnapjának bibliai szövegei rámutatnak arra, hogy mit jelent számunkra Krisztus keresztje.

Idős asszony egy-egy nagy emberi gonoszság hallatán szokta mondogatni: „Megérett a világ a pusztulásra.” Ha koncentrációs táborokra, népirtásokra, terrorizmusra gondolunk, mi is hamar megállapítjuk: „A gonosz emberiség méltó lenne az ítéletre. Nincs benne semmi, ami irgalmat érdemelne.” És Isten ezt a világot mégsem elvetette, hanem a számára legkedvesebbet, Egyszülött Fiát küldte megmentésére. Azóta a kereszt a mi legnagyobb reménységünk.

I. Mit jelent nekünk Krisztus keresztje?

1. Igazolja Isten bölcsességét

A pogány görögök úgy képzelték, hogy az emberiséget reménytelen helyzetéből az ész, a tudomány fogja megváltani. De azt sejtették, hogy emberi tudomány erre képtelen lesz. Ezért vártak egy isteni Megváltót, akinek az lesz a feladata, hogy mennyei ismereteket közöljön. És ez az isteni bölcsesség fogja meghozni az üdvösséget. Amikor ők hallottak Krisztus keresztjéről, így okoskodtak: „A szenvedés a gyengeség jele. Isten azonban nem lehet gyenge! Krisztus keresztrefeszítése tehát nem Isten bölcsességét, hanem oktalanságát jelentené! Tehát nem lehet a keresztrefeszített Krisztus a megváltó. Ez ostobaság!” A zsidók dicsőséges messiás-királyra vártak, aki az idegen, római uralomtól, megszabadítja és nagy néppé teszi Izraelt. Aki majd megalapítja a földön a dicsőséges messiás-országot. Számukra Krisztus keresztje botrány volt! Tragédia. Mert nagypéntek nem a győzelmet, hanem a bukást hozta el számára.Nekünk, keresztényeknek, azonban Isten bölcsességét és erejét jelenti Krisztus keresztje.
2. Mert bizonyítja Isten szeretetét

Jézus azt mondta Nikodémusnak: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen.” Saját szeretetére utalva pedig azt állította: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.” Az egyik dél európai nagy erejű földrengésnél a mentési munkálatok során egy édesanya holtteste alatt két, még élő gyermeket találtak, akiket az összeomlás pillanatában védőleg húzott magához és saját élete föláldozása által mentette meg őket. Így adott nekünk is életet Krisztus saját halála által.
3. A kereszt a bűn súlyosságát is dokumentálja

A hagyományos teológia szerint Isten igazságossága megkövetelte a bűn elítélését. De az ítéletet nem a bűnös emberiségen hajtotta végre, hanem elküldte Fiát, hogy magára vegye a világ bűnét. Krisztus az emberiség bűnével megterhelten lép az Atya elé nagypénteken, hogy engedelmességével jóvátegye az ember engedetlenségét. Középkori legenda szerint nagypénteken 3 órakor egy ember rohant föl a Kálváriára. Mire odaért Krisztus keresztjéhez, az Üdvözítő már lehajtotta fejét és kiadta lelkét. Tehetetlen fájdalmában felkiáltott: „Ártatlant öltetek meg! A bűnös én vagyok!” Barabás volt. Valamennyiünknek ezzel a lelkülettel kellene a kereszt alatt állnunk: „Ártatlant öltetek meg. A bűnös én vagyok!” Vagy inkább a kereszt lábához térdelve így kellene imádkoznunk: „Uram, az én kényelmem bújt ki a munka és kötelesség alól, és te hordtad miatta a keresztet. Én voltam gőgös és téged koronáztak tövissel. Én voltam hiú és téged gúnyoltak ki bolondruhában. Én szoktam hazudni és téged ütöttek arcul. Én voltam irigy és téged köptek le. Én szennyeztem be lelkemet szemérmetlen gondolatokkal, testemet bűnös cselekedetekkel és téged ostoroztak ólmos korbáccsal. Az én szemeim itták a bűnt és a tieid lettek nedvesek a vértől. Az én lábam járt a gonosznak útján, s a tiedet szúrták át szögekkel. Uram, én érdemeltem meg bűneim miatt a kereszt szenvedését, s mégis te viselted el helyettem.”
4. Isten erejét közli számunkra

A szenvedéssel teli élethez egyedül Krisztus keresztjéből meríthetünk erőt. Ezért végzik a hívek olyan áhítattal a jelképes Keresztutat. Ezért markolta meg erősen II. János Pál is keresztben végződő pásztorbotját. Ezért szorongatja a súlyos beteg is kezében a feszületet, mert egyedül belőle árad minden szenvedő számára a béke és az erő.

Tanuljuk meg öntudatosan tisztelni Krisztus keresztjét. Valahányszor észrevesszük templomunk tornyán, vagy megpillantjuk ágyunk felett, ahányszor kezünkbe vesszük rózsafüzérünket, vagy megcsókoljuk nyakláncunkon, lángoljon fel szívünkben a hálás viszontszeretet Krisztus szent keresztje iránt. Mindannyiszor tapasztalni fogjuk a Nagy Konstantin felé elhangzott szavakat: „E jelben győzni fogsz!” Ha pedig szégyenkeznünk kellene, hogy volt idő, amikor „daloltunk, ha keresztre néztünk”, akkor Ady példájára. amit akkor elmulasztottunk, emeljük meg kalapunkat mélyen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

Ady Endre: Krisztus-kereszt az erdőn

Havas Krisztus-kereszt az erdőn
Holdas, nagy téli éjszakában:
Régi emlék. Csörgős szánkóval
Valamikor én arra jártam
Holdas, nagy téli éjszakában.

Az apám még vidám legény volt,
Dalolt, hogyha keresztre nézett,
Én meg az apám fia voltam.
Ki unta a faragott képet.
S dalolt, hogyha keresztre nézett.
[...]
Húsz éve elmult, s gondolatban
Ott röpül a szánom az éjben
S amit akkor elmulasztottam,
Megemelem kalapom mélyen.
Ott röpül a szánom az éjben.

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

Az európai demokráciákban mindenütt munkálkodik Alkotmánybíróság. Benne az országok jogrendjének, kormányzati, parlamentáris és társadalmi igazságtételének letéteményesét látják. Egy közösség, egy társadalom csak akkor lehet nyugodt, ha igazságszolgáltatása objektivitásra törekszik, pártatlan alapokon nyugszik. Ám a jól működő bírósági rendszerekbe is sokszor csúszhat hiba, megvannak a tevékenységük határai. Elképzelhetetlen például, hogy egy bíró úgy akarná elítéltjét megmenteni, hogy közli vele: majd én leülöm a kiszabott börtönbüntetését.

1. Az Újszövetség legszebb mondata, amelyben „az egész kinyilatkoztatás benne foglaltatik” (Belon Gellért: Ellesett pillanatok, 109), s amiről a svájci teológus, Karl Barth is azt tartotta, hogy ez a legtiszteltebb ige, amelyről soha nem mert prédikálni, nem kevesebbet állít, mint ezt: Isten magára vállalta a mi terhünket, büntetésünket. Benne nemcsak értünk lüktető „szent harag” van, hanem mindenekfelett határtalan irgalom. Olyan ez a két tulajdonság benne, a harag meg az irgalom, mint két egymásra csukódó ikonkép, amelyből az egész valóság kirajzolódik. A Biblia egyik leggyakrabban használt fogalma az irgalom. A választott nép számtalanszor megtapasztalta, hogy bűnei, hűtlensége ellenére, gyötrelmei, sarokba szorítottsága, elhagyatottsága óráiban egyedül Isten irgalmára számíthat. Az Egyiptomból való szabadulás is erre figyelmeztette: „Láttam népem nyomorúságát. Fülembe vettem kiáltását, elhatároztam, hogy megszabadítom” (Kiv 3,7). Isten szabadító, felemelő, új lehetőséget nyitó Úr, akinek „megfordul a szíve”, aki „nem kívánja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen” (Ez 33,11). A babiloni fogságból is Isten váratlan irgalma szabadítja meg népe maradékait. Ezért énekli számtalan zsoltár: „Dicsérjétek az Urat, mert jó, mivel irgalma örökkévaló!” (136,1), vagy „Isten irgalmasságát éneklem szüntelen” (88,1).

2. Isten hozzánk hajló irgalmasságának csúcsa az, hogy egyszülött Fiát adta értünk. Felülmúlhatatlan Istennek ez a nagylelkűsége. Bár egyénileg és közösségi életünkben számtalanszor eltávolodtunk tőle, világunk mégsem lett teljességgel utálat tárgya, mindenestül rossz, megvetésre méltó, halálra szánt; éppen ellenkezôleg: Isten szeretetének közzéppontja marad. Ennek a szeretetnek a legnagyobb bizonyítéka Jézus Krisztus eljövetele, az ő egész élete, gyógyításai, csodái, tanítása, végül megváltó halála és föltámadása. Feléje nemcsak a kánaáni asszony, a holdkóros fiú apja, vagy a jerikói vakok kiáltanak így: Kyrie eleison, Uram, irgalmazz nekünk!, hanem nyomukban az Egyház, immáron kétezer éve ebből az isteni irgalomból él, újra meg újra felfedezve, hogy egyedül Jézusban van az igazság. Krisztus tanításából tudjuk, hogy a mennybe jutás feltétele is ugyanez az irgalom: „Legyetek ti is irgalmasak, amint a ti Atyátok is irgalmas!” (Lk 6,36) Azokhoz, akik gyakorolják ezt az irgalmat, majd így szól a király az utolsó napon: „Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdete óta nektek készített országot!” (Mt 25,34)

3. Volt tehát valaki a világtörténelem kellős közepén, az évezredek és évszázadok metszéspontján, aki – bár tehette volna – nem mondott ítéletet, hanem átvállalta a büntetésünket, adósságunkat, s értünk vállalta „a földi lét börtönét”, csakhogy megmentsen minket. Ez a mai evangélium második fele: Krisztus nem akar ítéletet mondani felettünk, (kimondjuk mi azt, sajnos magunk felett)! Aki nem akar a hit igazságában, világosságában, a jótettekben élni, az ítéletet von magára, hiszen „Isten jótettekre teremtett minket” (Ef 2,10). Isten minden haragja ellenére időt hagy nekünk, újra talpra állít, megmos, letöröl, újra elindít, mert ennyire szeret minket! Az isteni irgalmasság kiemelkedő szentje volt a barokk kori Róma apostola, az ifjúság támasza, Néri Szent Fülöp. Fáradhatatlan gyóntató, derűs lelkű vezető, egyszerű tanácsadó és népszónok. „Legyetek jók, ha tudtok” – cseng a fülünkben a róla készült filmben is visszhangzó üzenete: legyetek irgalmasok mindenkihez, mosolyogjatok, mert Isten szeret titeket! Ha Isten ennyire szerette a világot, akkor nekem sem szabad sajnálnom, ha valaki a családból az elkötelezettség szolgálatára érez hivatást, vagy ha valakin segíthetünk, anyagi, erkölcsi áldozatot is hozva érte.

Mindez hozzátartozik a mai, úgynevezett „Laetare”, azaz öröm-vasárnap mondanivalójához. Segítsen minket közelebb a kiengesztelődés, a bűnbánat, az intenzív készület útján húsvét titkának elmélyült befogadására! Ámen.

Pákozdi István/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”.
A nagyböjti szent negyven nap lényeges programja, hogy átgondoljuk, megerősítsük és gazdagabban éljük meg a hitünket. A hit titkára kérdeznek rá és egyben mutatnak is rá a mai szentmise szentírási olvasmányai. Fontos, hogy aki hívő embernek vallja magát, újra és újra tisztázza önmagában: miben is áll a hite, és milyen napi feladatokat, követelményeket állít elé a hit szerinti élet. Ma nem ritkán tapasztalható az a gondolkodásmód, amely a hitet bezárja egy személytelen állásfoglalásba egy természetfölötti létezővel szemben. Sokan vannak, akik hívőnek vallják magukat, mert hisznek Isten létében, de ez a hit semmiféle elvárást sem állít eléjük. Mások pusztán szubjektív, belső élményeikre hagyatkozva próbálják megélni hitüket, függetlenül mindenki mástól, teljesen magánüggyé degradálva mindazt, amit vallási igényeik jelentenek számukra. Vannak, akik nagy belső éhséggel és szomjúsággal keresik az igazságot, és miként Nikodémus éjnek idején kereste fel Jézust, hogy hallgassa, beszélgessen vele, úgy ők is kérdeznek bennünket hitünk, életünk valódi tartalma felől. Mit tudunk válaszolni kérdéseikre?
Az evangéliumban Jézus szavai megvilágítják számunkra, hogy a hit mindenekelőtt Isten felfoghatatlan szeretetének befogadásáról, egy alapvető szeretet-tapasztalásról, és az örök életről beszél. Nem elvi állásfoglalás a létezésről, vagy nem létezésről, hanem egy tapasztalás átélése, mely életet és gondolkodásmódot formál. „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda”. Ez a szeretet nem megérzés, vagy hangulat kérdése, hanem tapasztalat, mely egy találkozásra épül. Nem szabad csodálkoznunk azon, ha sokakban megütközést kelt ez a mondat, és megfogalmazódik a kérdés: hogyan adhatja Isten a Fiát oda értünk? Milyen Isten az, aki saját Fiát áldozza fel a bűnös emberért? Ezek a kérdések azokban fogalmazódnak meg, akik a kereszthalál drámája mögött még nem látják a húsvét hajnalának derűjét. Mi azért ünnepeljük a kereszthalált, azért szemléljük e borzalmas kínban a szeretetet, mert a feltámadás fényében látjuk azt. Így már valóban szeretetről beszélhetünk, amit az apostolok úgy fogalmaznak meg: „amit hallottunk, amit saját szemünkkel láttunk, amit szemléltünk és kezünk tapintott: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1Jn 1,1). A húsvét igazsága miatt fakad élet a kereszthalál gyötrelméből, ezért nézhetünk fel hittel a keresztre. Ennek mély értelmű és szép előképe az Ószövetségben a „fölemelt kígyó”, melyre hittel tekintve életet nyertek a megmart emberek. Maga Jézus hivatkozik erre a képre az evangéliumban.
A hit azonban nem csak befogadást, de az erre a tapasztalatra adott válasz cselekedeteit is jelenti. Isten irántunk való szeretete, mely világosságot hoz életünkbe, azt kívánja tőlünk, hogy válaszoljunk is szeretetére az igazság cselekedeteivel: „… hadd nyilvánuljon ki, hogy tetteinket Isten igazsága szerint cselekedtük”. Ez a nagyböjt negyedik hetének programja: a cselekedeteinket Isten igazságának mércéjéhez alakítani. Így lesz a hitünk nem csak befogadás, de egyben tanúságtétel is Isten szeretetéről.
A Krónikák második könyvéből vett ószövetségi olvasmány is Isten szeretetének tapasztalatáról beszél a választott nép életében. Isten léte és szeretete az ószövetségi ember számára sem elméleti igazságként jelent meg, hanem alapvető tapasztalásként élte meg. A tapasztalás arról szól, hogy Isten a hűtlenséget megbünteti, de minden büntetése mögött ott húzódik irgalmat ajándékozó szeretete is. És bár a templom megszentségtelenítését megbüntette azzal, hogy a választott nép ellenségei a templomot felgyújtották, Jeruzsálem falait pedig lerombolták, palotáit és minden gazdagságát elhamvasztották, a népet pedig fogságba hurcolták Babilonba, de ígéreteihez és a próféta által adott szavaihoz hű maradt. Ezért indítja könyörületre a perzsa király szívét, hogy újra fölépüljön szentélye és a fogságban lévők hazatérhessenek. Ez az újjáépítés és hazatérés az a szeretet-tapasztalat, melyből élet és igaz cselekedetek fakadnak. Éppen a nagyböjt gyakorlatai indítanak bennünket is arra, hogy átéljük önmagunkban lelkünk újjáépítését és a hazatalálást az atyai házba, Isten szeretetébe. Minden építkezéshez alapvetően hitre van szükségünk. Ha ez így van a materiális világban, mennyire inkább így van ez a lelkünk építésével kapcsolatban is.
Szent Pál apostol is az életünket mozgató hit alapvető tapasztalatáról beszél a második olvasmányban, az efezusiakhoz írt levelében. Ő elsősorban arra helyezi a hangsúlyt, hogy Isten irgalma abban mutatkozik meg: „Krisztussal életre kelt minket is, bűneink miatt halottakat”. Mindez kegyelem, vagyis ajándék, melyet sem kiérdemelni, sem megvásárolni, vagy bármiféle emberi praktikával megszerezni nem lehet, csak nagy alázattal elfogadni. De aki elfogadja ezt az ajándékot, az azt is tudja, hogy a hit ajándéka nem öncélú, nem zárhatjuk magunkba örömét, hanem „Jézus Krisztusban jótettekre teremtett minket, ezeket Isten előre elrendelte, hogy benne éljünk”. Pál apostolnál is hit és hitből fakadó élet elválaszthatatlanok egymástól. Merjük megfogalmazni, kimondani és magvalósítani mindazokat a követelményeket, melyeket húsvéti hitünk állít elénk! Kérjük Istentől az erőt, hogy a hit befogadása által bennünk megkezdett jót ő tegye teljessé azzal, hogy erőt ad a tettekhez is. Ezek a tettek a mi életünkben sem könnyűek, mert rombolnunk kell és építenünk önmagunkban. Rombolnunk mindazt, ami a sötétségé, hogy fölépíthessük a világosság cselekedeteit, melyek életet jelentenek.

Hollai Antal/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok