|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 1. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 1. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Jézust megölték, de Isten harmadnapon feltámasztotta őt Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 10,34a.37-43 Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból Akkor Péter beszélni kezdett: ,,Valóban azt tapasztalom, hogy Isten nem személyválogató, Ti is tudjátok, hogy mi történt Galileától kezdve egész Júdeában, a János által hirdetett keresztség után; hogy miképpen kente föl Isten Szentlélekkel és erővel a Názáretből való Jézust, aki körüljárt, jót tett, és meggyógyította mindazokat, akiket az ördög a hatalmába kerített, mert Isten vele volt. Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő a zsidók országában és Jeruzsálemben tett. Fára függesztve megölték őt. De Isten harmadnapon feltámasztotta, s megadta neki, hogy megjelenjen, nem az egész népnek, hanem Isten által előre kijelölt tanúknak, minekünk, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadt. Meg is parancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és bizonyítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és a holtak bírájává rendelt. Róla tesz tanúságot az összes próféta, hogy az ő neve által mindenki elnyeri a bűnök bocsánatát, aki csak hisz benne.'' Zsoltár / Zs 117 Ezt a napot az Úristen adta: örvendjünk és vigadjunk rajta ALLELUJA! Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló! Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!'' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből / Kol 3,1-4 Azt keressétek, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Atya jobbján Ezért tehát, ha feltámadtatok Krisztussal, keressétek az odafent valókat, ahol Krisztus van, Isten jobbján ülve [Zsolt 110,1]. Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve Istenben. Amikor pedig Krisztus, a ti életetek, megjelenik, akkor majd ti is megjelentek vele együtt a dicsőségben. ALLELUJA / 1Kor 5,7b-8a Krisztus a mi húsvéti bárányunk már feláldozta magát. Üljük meg tehát az Úrral a húsvéti lakomát. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 20,1-9 Jézusnak fel kellett támadnia a halálból Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!'' Erre Péter és a másik tanítvány elindultak, és a sírhoz mentek. Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz. Lehajolt, és látta lerakva a gyolcsokat, de nem ment be. Azután odaért Simon Péter is, aki követte őt, és bement a sírboltba. Látta letéve a gyolcsokat és a kendőt, amely a fején volt, nem a gyolcsok mellé helyezve, hanem külön egy helyen, összehajtva. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először érkezett a sírhoz; látta és hitt. Még nem értették ugyanis az Írást, hogy fel kell támadnia halottaiból. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
A feltámadás
ellenérvei és bizonyítékai
A középkori hittudósok különleges módszerrel fejtették ki tanításukat. Az ún. „skolasztikus módszer” szerint először meghatározták a tételt.; utána a tanár felsorolta az ellenérveket, amelyek látszólag cáfolták azt az igazságot; majd rátért a bizonyítékokra, amelyek alátámasztották.; végül levonta belőle a gyakorlati következményeket. Az ellenérveket ezekkel a szavakkal kezdte: „Videtur, quod non…”, azaz: „úgy látszik, hogy nem igaz a tétel.” A bizonyítékok előtt pedig azt mondta: „Sed contra…”, vagyis: „ezzel szemben állítom a tételt!”
Elmélkedésünket ma ezzel a módszerrel
közelítjük meg. Húsvétkor olyanok is betérnek a templomba, akik kritikusan
tekintenek a hittételekre; ezért először az ellenvetéseket soroljuk fel. A
hívők számára pedig megerősítésül a mellette szóló érveket.
I. „Videtur, quod non…”
Tételünk így hangzik: Az emberi
élet Jézus feltámadásával kap értelmet!
Ellenvetések:
1. Úgy látszik, ez a kérdés már 2000 éve sem
izgatta az embereket. Szent Pált Athénban meghallgatták, amíg az Abszolút
Szellemről beszélt, költőket idézett, amíg dicsérte az athéniak vallásosságát;
de leráncigálták az aeropág szószékéről, és kifütyülték, midőn a feltámadásról
kezdett szólni. Gúnyolódva mondták: „Erről talán egyszer még meghallgatunk
téged.” A filozófusokat, a tudós és művész urakat ezek a kérdések nem
foglalkoztatták. Pál annyira elkeseredett, hogy soha többé nem is ment
Athénbe. Egyházközséget nem alapított, levelet nem írt nekik.
2. A mai embert sem érdekli a feltámadás
kérdése. A jelszavak ma így hangzanak: „Egyél, igyál, szórakozzál,
szeretkezzél!” „Rövid az élet, szakítsd le minden óra virágát!” „Söpörj le
mindenkit az asztalról, csak magaddal törődj!” „ Ne izgassanak metafizikai
problémák. A földi élettel törődj, ne a mennyországgal!”
3. Egyes országok parlamentje le is vonta
ebből az elvből a tragikus következményt: megengedetté tette az eutanáziát. A
szenvedéssel teli élet kioltható büntetlenül, mert utána nem a feltámadás,
hanem a nagy semmi következik. Megszabadulni a fájdalomtól, a szenvedéstől,
inkább választani a nihilt. A halál után a „nemlét” vár az emberre, nem pedig
a feltámadás!” 4. A modern ember e világban rendezkedik be véglegesen, itt a földön vásárol öröklakást magának. A túlvilág és főként a feltámadás oly távolinak tűnik előtte és olyan meseszerűnek, hogy egyszerűen nem foglalkozik vele. II. „Sed contra...” Ezekkel az ellenvetésekkel szemben mégis azt látjuk, hogy a mai embert igenis foglalkoztatja léte értelme.
1. Ezt igazolják a közvélemény-kutatások.
Frankl, svájci pszichiáter, felmérést végzett. 200 főiskola és egyetem 60
ezer hallgatóját kérdezte meg írásban, mi izgatja leginkább őket. Az
eredmény őt magát is meglepte. Mert azt tapasztalta: nem a szexuális vágy,
mint ahogy Freud, osztrák pszichiáter gondolta. Nem is az érvényesülési
ösztön, miként Freud tanítványa, Adler képzelte. De nem is az, amire a
Jung-i pszichológia épül: vagyis a vágyak összessége. A statisztika szerint
a fiatalokat az izgatja leginkább: van-e értelme az életnek. És ha igen, mi
az?
2. Ezzel küszködnek a művészek, filmek, modern zeneművek. Harminc éve nem tudják levenni a műsorról Déry Tibor: „Képzelt riport” c. darabját. Ha valahol felcsendül, fiatalok és középkorúak együtt éneklik kezdő sorait: „Valaki mondja meg, milyen az élet, valaki mondja meg, mért ilyen? Valaki mondja meg: ki, hova érhet, Milyen az íze az élet vizének?” 3. A pszichológia is hasonló eredményre jut, amikor az emberi struktúrát elemzi. A lélektan abból indul ki, hogy az ember tudata mélyén ott hordozza a megmaradás vágyát. Nem tud belenyugodni az elmúlásba. Minden porcikája lázad a megsemmisülés ellen. Ezért fenn akar maradni legalább műveiben (Széchenyi Lánchíd, a fáraók piramisa). Biológiailag tovább akar élni gyermekeiben, vagy legalább szeretteinek emlékezetében.
De mindezek nem elégítik ki. Simon István költővel kiáltja: Nem elég!
Elhullhat az állat, a fű, // pereg a levél lefele.De él bennünk a gyönyörű // végtelenség ígérete, S kutatjuk, követjük tovább // a boldogság lábanyomát. Az ember szeme bár ferdén megtörik // a végtelen konvex ívén, Nem hátrál, vív és küszködik, - // s ha testében az oxigén Már végsőt sercegve leég, // azt kiáltja: nem volt elég! Az egyetlen megnyugtató, emberhez méltó válasz erre a kérdésre: a Húsvét! A feltámadás! Mert ha ez nincs, akkor kár volt a sok tanulásért, a szorgalmas munkáért., kár volt a szülők szeretetéért, a házastársak hűségéért, a barátok önfeláldozásáért. Akkor nincs értelme a kultúrának, a világ építésének, mert végeredményben minden visszasüllyed a semmibe. Akkor nincs megváltás! Mert az ember legmélyebb vágyai a szeretet, a boldogság, a vég nélküli élet után nem elégülnek ki! Ezt a betöltetlen űrt egyetlen Személy tudta csak kielégíteni: Jézus Krisztus! Egyetlen esemény volt képes megoldani: a Megváltó húsvéti feltámadása. Az Élet Ura viszont bizonyítékot adott az embernek, hogy a szívében élő vágy nem álom, nem csalfa remény, hanem szent valóság! Az ember vég nélküli élete, halál utáni léte lehetséges, sőt biztos. Ennek a sóvárgó vágynak, reménynek, igazolását kaptuk meg Húsvétkor. Ezért volt Húsvét hajnala az egész emberiség számára a legboldogítóbb pillanat. Az apostolok előtt ott állt a feltámadt Krisztus, és benne feleletet kaptak az örök Ádám-i kérdésekre: „Van-e értelme az életnek, lesz-e jutalma a nemes kebelnek, s e szűk határú lét-e mindenünk ?” Ezt az örömöt nem tudták magukba fojtani az apostolok. Ezt a bizonyosságot tovább kellett adni.Erről nem lehetett hallgatni. Nem lehetett betömni a szájukat sem fenyegetéssel, sem üldözéssel! És mi is ezért vagyunk keresztények! Nem azért, mert az Egyház történelme tele van dicsőséges korszakokkal. Dehogy! Vannak benne sötét foltok is! Nem azért, mivel az Egyház tagjai mind szentek. Dehogy! Vannak köztünk botorkáló, poros vándorok is. Nem azért, mert az Egyház liturgiája szép, templomai művésziek, intézményei patinások. Sőt! Lehetnek nagyon elavultak is! Hanem, mert egyesegyedül itt találunk választ legsúlyosabb kérdésünkre: van-e értelme a létnek? * Ifjabb Plinius az I. században így jellemezte Traianus császárhoz írt levelében a keresztényeket: „Vasárnap kora hajnalban fölkelnek, és Krisztusnak, az ő Istenüknek dicsőítő énekeket énekelnek.” Nekünk is ki kell állni a világ elé és hirdetnünk kell: „Testvéreim! Mi egy üzenet birtokában vagyunk. Tudtul akarjuk nektek adni az örömhírt: fel a fejjel, a megroggyant térdeket egyenesítsétek ki! Van értelme az életnek! Van orvoslás az elmúlás fájó sebére.” A kereszténység nem a fáradt, öreg, ember vallása. Ebben van erő, dinamizmus, élet! Előttünk cél lebeg, amely felé menetelünk! S az út végén vár ránk a feltámadt Krisztus, aki bevezet országába. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
| HOMILIA 2006 A Kr. e. 3. évezred mezopotámiai irodalmából fennmaradt híres Gilgames-eposz a félistenként tisztelt király halhatatlanságra való törekvéseit beszéli el. Gilgames kalandos útja után kétségbeesetten keresi fel ősapját, Utnapistit, akitől megtudja a halhatatlanság titkát: 6 nap és 7 éjjel virrasszon! Ő azonban nem tudja kiállni a próbát, elalszik. Sikertelen keresése után be kell látnia, hogy a halhatatlanság az ember számára elérhetetlen. 1. Az ember addig is, azóta is, különféle formákon keresztül, kimondva, vagy titokban, de törekszik a halhatatlanságra. Dédelgetünk magunkban egy vágyat: de jó lenne örökké élni! Ezt még az az ember is így gondolja, aki elkeseredésből az ellenkezőjét akarja: „bárcsak meghalnék”. Azért tervez, vásárol, berendezkedik, gyógyítja magát, nem akar tudomást szerezni halálos betegségéről, mert érzi Senecával együtt: „Nyomomban a halál, fut előlem az élet!” (49. levél). Húsvét napján a hívő ember a homályos, félpogány elképzelésektől megszabadulva annak örül, hogy a valóság egészen más. Az ember önmagától nem halhatatlan, mert ő is egy a teremtmények közül. Ám teremtője, az Isten mégis kiemelte az embert a többi létező közül, s azáltal, hogy „saját képére és hasonlatosságára” (Ter 1,26) teremtette, örök, halhatatlan sorsot szánt neki. Az ember volt az oka annak, hogy ez a nagyszerű terv: a földi életből az örökkévalóságba ívelő boldog lét csodálatos isteni vonulata megtört, az ősbűn által meghiúsult. Isten olyannyira tisztelte az általa alkotott embert, hogy rábízta a döntést, s ezt az ember elhibázta. Ám ez a rossz döntés sem helyrehozhatatlan, Isten tényleg szereti alkotását, ezért irgalmat gyakorolt vele: egyszülött Fia eljövetele, szenvedése, halála és feltámadása által megváltotta az embert az örök haláltól, a megsemmisüléstől, újra hazahívta őt a halhatatlan élet végtelen örömébe. Jézus Krisztus föltámadása így az ember hőn óhajtott vágyának a teljesülése. Kinyílt az út előre! Sírjaink magánya, rothadása, reménytelensége csak a látszat, mi is föltámadunk. Ezt erősítették egymásban az őskeresztények a húsvéti köszöntéssel: „Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!” 2. Az Emmauszba tartók 12 kilométeres gyalogútját, az elkeseredés, a csüggedés, a kétségbeesés kényszerpályáját járja a mai ember is. Ugyanaz a kérdés ma is, mint akkor: „azt reméltük, hogy ő fog megszabadítani” az áldozattól, az igazságtalanságtól, a fájdalomtól, a betegségtől, a rosszkedvűségtől, a háborútól, s végül a haláltól. A názáreti Jézus halott! Nem tud segíteni, vagy nem akar, magamra hagy... Ezt az érzést tapasztalta meg, – a legenda szerint – Péter apostol is Rómában, a keresztényüldözés poklában, az őrült Néró idején. Ő gyújtotta fel Rómát, és a pusztulás okául a keresztényeket tette meg. A császári kertben tömegesen keresztre feszítettek, szurokba mártottak, oroszlánok elé vetettek láttán Péter úgy gondolja, ő gyenge, neki ebből a városból menekülnie kell. Ez számára újra a kísértés és a sötétség órája. Elindul kifelé a városból. A Via Appián azonban szembe találkozik a Mesterrel, akinek vállán ott kereszt. Gyökeret ver a lába: Quo vadis Domine? Hová mész, Uram? – kérdezi. Mire az Úr válasza: Megyek Rómába, hogy újból keresztre feszíttessem magamat! Ez a találkozás, látomás erőt adott Péternek ahhoz, hogy visszatérjen, ő maga is vállalja a felfeszíttetést, de az Úr iránti tiszteletből fejjel lefelé. – „Ti oktalanok” – e szavakkal hordja le Jézus az értetlenkedő tanítványokat, majd Mózestől kezdve végig az Írásokban bizonyítja, hogy ennek „kellett” történnie. Mi sem rendülhetünk meg a tragédiák láttán; a kishitűség, a bizalom hiánya, a türelem próbái nem kezdhetik ki húsvéti hitünket, amelyet Jézus Emmauszban a kenyértörés élményével is megerősített. Sőt, a földi eseményekből ki kell tudnunk olvasni a végső igazságszolgáltatás szükségességét: a gonoszság nem nőhet a végtelenbe! Életünk „Krisztussal az Istenben van elrejtve” (Kol 3,4). Jézus él, s mi az ő vérkeringésében vagyunk, belőle lélegzünk, ő a vezérünk, ő a táplálékunk! Ha ez tényleg így van, akkor ő oszlatja el félelmeinket is, zavarunkat, csüggetegségünket, kiúttalanságunk kínzó magányát. 3. Jean Vanier, aki munkatársaival már több mint 30 éve szellemi fogyatékosok között tevékenykedik és körülötte világszerte kialakult a Bárka, valamint a Hit és Fény mozgalom, bőséges tapasztalatokkal igazolja, hogy a fogyatékosok világának szűk keretei között, bizonyos fokig a halálraítéltségből, vagy a szellemi halál állapotából is létezik kiút, föltámadás; a halhatatlanság reménye. Hány gondozottjuk vallja: megjártam a poklokat (alkohol, depresszió, öngyilkosság), de magamhoz tértem, bizonyos értelemben „feltámadtam”. A megújulás hitből, a jó környezet erejéből és a saját akarat döntéséből ez az állapot maradandó. Van föltámadás a rabszolgaságból, a társadalmi elnyomás sokféle formáiból, a diktatúrákból; van föltámadás a bűnből, a megátalkodottságból, a gonoszságból; és van föltámadás a szenvedésből, a gyötrődésből, az igazságtalan ítéletből, a halálból! Föltámadt Krisztusunk, Te, a halhatatlanság Ura vagy itt velünk. Húsvéti asztalodhoz hívsz, amikor alkonyodik, s lángolóvá teszed a szívünket: érdemes élni, érdemes küszködni, mindig újra kezdeni, és a keresztény reményt sohasem feladni! Húsvét örök tanítása ez: célja van a világnak, Isten megváltott minket az örök haláltól, a testi halál – Assisi Szent Ferenc szavával – „testvérünkké” lett, s az ember minden támadó erő ellenére képes ebbe az örök, maradandó életbe, a neki szánt halhatatlanságba eljutni! Ámen Pákozdi István/Magyar Kurír | |||
|
|||
|
HOMILIA
2003
„Látta mindezt és
hitt”
János apostolról szól ez a summás megállapítás, mely minden ember számára megfogalmazza a húsvét titkának lényegi mondanivalóját. Fontos, hogy a húsvéti titkot ne elméleti igazságként, elvont lehetőségként kezelje az ember, hanem ahogyan azt az apostolok és az első tanítványok is tették. Egy mindent meghatározó és átjáró eseményként ünnepeljük. Tapasztalati tényekről, érzékeink által felfogható eseményekről beszél elsősorban hitünk központi kérdése, és ebből következnek és születnek meg az elméleti igazságok, az elvek, a kimondott hit tanítása. Melyek azok az események, amelyekkel itt találkozhatunk? Mária Magdolna gyöngéd és ragaszkodó szeretete, amellyel kora hajnalban az Úr sírjához siet, hogy szeretete jeleként kifejezze tiszteletét az iránt, aki földi életében annyi szeretettel, jóakarattal, türelemmel és irgalommal vette őt körül. Péter és a másik tanítvány érthető izgalommal megélt döbbenete, mely az üres sírról szóló hír hallatára tölti el őket. A látás élménye, mely az eléjük táruló üres sír látványát nyújtja nekik. Az otthagyott leplek és kendők, melyek a holttestet takarták. De mindezeknél is sokkal lényegesebb a Jézussal töltött három esztendő, mely alatt a Mester gyakran beszélt nekik arról, hogy megölik, de föl fog támadni a halálból. És a tanítás akkor érthetetlen, titokzatos szavai, most világosodnak meg előttük. Milyen érdekes, ebben az evangéliumi leírásban nincs semmiféle angyali jelenés, nem beszél senki Jézus föltámadásáról, nem szerepel semmiféle meghirdetése a föltámadásnak, hanem a szavak nélküli látvány ébreszti a hitet. Húsvétvasárnap számunkra is azért nagy ünnep és esemény, mert készültünk rá, mert a nagyböjt idején és az egyházi év többi időszakában is hosszasan fontolgattuk Jézus titokzatos szavait és tetteit, melyeknek értelmét sokszor csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem értjük meg, de most szemlélve az üres sír titkát, megvilágosodik a szó értelme. Mert minden ebben az egyetlen pillanatban, ünnepben, örömteli eseményben áll össze egyetlen, áttekinthető, világos képpé. Az evangélium bennünket is arra tanít, hogy az események tapasztalatából, a Jézussal való találkozásaink belső, legszemélyesebb élményeiből akarjuk táplálni hitünket és állandóan érettebbé és igazabbá tenni azt. Húsvétvasárnap annak elköteleződése, hogy hitünket a megváltó Jézusba, mindig személyesebbé és élőbbé akarjuk tenni. Ez a személyesség és elköteleződés a keresztségünk titkában kezdődött el és tartania kell életünk utolsó pillanatáig. A keresztség jelenti számunkra az újjászületést, a felszabadultságot a bűn szorító rabsága alól, az életet. Ezt az élményt élte át Szent Pál apostol is a damaszkuszi úton történt találkozás élményében és néhány nappal később, amikor ő maga is megkeresztelkedett az Úr egyik tanítványának, Ananiásnak kezéből. A kolosszeiekhez írt levél részlete, erre a keresztségi titokra irányítja figyelmünket, melyre jól tesszük, ha mi is odafigyelünk. Hiszen feltárul előttünk is a keresztségben megélt misztikus tapasztalás valódi értelme, mely nem csupán valaminek, a bűnnek eltörlését eredményezi, hanem ahogyan maga az apostol mondja: halál és feltámadás. „Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve”. Nem elfordulunk a bűntől, hanem meghalunk a bűnnek, hogy Krisztussal feltámadva egy egészen új életet nyerjünk. Ez az új élet bennünk is látásból és hitből születik és valósul meg. Ez húsvét ajándéka a számunkra, hogy tökéletesen megújíthatjuk magunkban a keresztségi kegyelmet és elköteleződést, mely nem csak befogadja a húsvéti öröm ajándékát, de egyben hirdetőjévé is válik. A hitnek ez a hirdetése, a róla szóló szavakban megfogalmazott tanúságtétel szólal meg a szentmise első olvasmányában, az Apostolok Cselekedeteiből vett részletben, Péter apostol szavaiban. Ő is eseményekre hivatkozik, emlékezetébe idézve hallgatóinak mindazt, amit Jézus tett és tanított, „Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget”. Nem mesékről, kitalált legendákról van szó mindezekben az eseményekben, hanem olyan tapasztalásokról, melyeknek tanúi voltak az apostolok. A tettek csúcspontja, a keresztre feszítés és a megdicsőülés, vagyis a feltámadás, mely nem csak egy üzenet, hanem „látható alakban történő megmutatkozás is”. A világ nem, vagy csak nagyon nehezen ismeri fel őt. Ezért van szükség „az Isten által előre kijelölt tanúkra”, akik alkalmasak arra, hogy egyszerű, de hiteles bizonyságot tegyenek a föltámadás szelíd világosságáról. Ma mi vagyunk ezek az előre kiválasztott tanúk. Nekünk kell megvinni hiteles igehirdetéssel és az élet tanúságával az örömhírt embertársaink reményvesztett, szomorú világába. Feladatunk nem kisebb és nem kevesebb, mint az apostoloké volt. A világban ma is oly sok pogányság, istentelenség, erkölcstelenség uralkodik, mint az ő idejükben. A világ éhes és szomjas az igazságra, melyet a gonosz minden módon próbál elhomályosítani, és helyébe a maga hamisságát értékként bemutatni. Mindennél inkább szükség van ma, húsvét reményben gazdag, mindennek értelmet adó világosságára. Először nekünk, önmagunkban. Azután általunk másokban. Hollai Antal/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |