|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 2. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Húsvét 2. vasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| A hívők összessége szívében és lelkében egy volt Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 4,32-35 Az igaz keresztények egy szívvel, egy lélekkel szeretik egymást A hívek sokaságának pedig egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott semmit sem a magáénak a birtokából, hanem mindenük közös volt. Az apostolok pedig nagy erővel tettek tanúságot Urunknak, Jézus Krisztusnak feltámadásáról; és bőséges volt a kegyelem mindnyájukban. Nem is volt közöttük senki szűkölködő, mert mindazok, akiknek földje vagy háza volt, eladták, s az eladott dolgok árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki, amennyire kinek-kinek szüksége volt. Zsoltár / Zs 117 Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mivel irgalma örökké megmarad. Mondja hát Izrael, hogy jó, hogy irgalma örökkévaló! Mondja hát Áron háza, hogy irgalma örökkévaló! Mondják hát, akik félik az Urat, hogy irgalma örökkévaló! Szorongatásomban segítségül hívtam az Urat, s az Úr meghallgatott és tágas térre vezetett. Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem? Az Úr az én segítőm, s én lenézhetem ellenségeimet. Jobb az Úrhoz menekülni, mint emberben reménykedni. Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni. Mind körülvettek engem a nemzetek, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek, bizony körülvettek engem, de én az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Körülvettek engem, mint a méhek, föllobbantak, mint a tűz a bozótban, de az Úr nevében diadalmaskodtam rajtuk! Meglöktek, bizony meglöktek, hogy elessem, de az Úr megsegített engem! Az Úr az én erőm és dicsőségem, ő lett az én szabadítóm. Ujjongás és diadal szava hangzik az igazak sátraiban: ,,Az Úr jobbja győzelmet szerzett, az Úr jobbja fölmagasztalt engem, az Úr jobbja győzelmet szerzett!'' Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit. Az Úr nagyon megfenyített engem, de nem engedett át a halálnak. Nyissátok meg előttem az igazság kapuit, hadd lépjek be rajtuk, hogy dicsérjem az Urat. Ez az Úr kapuja, az igazak lépnek be rajta. Hálát adok neked, hogy meghallgattál engem, és szabadítóm lettél. A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr műve ez, csodálatos a mi szemünkben. Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta! Nyújts, ó Uram, segítséget, adj, ó Uram, jó sikert! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldunk az Úr házából titeket. Az Úr Isten világosított meg minket. Álljatok sort az ünnepi lombokkal, egészen az oltár szarváig. Istenem vagy te, hálát adok neked, Istenem vagy te, magasztallak téged. Áldjátok az Urat, mert jó, mert irgalma örökkévaló. Szentlecke Szent János apostol első leveléből / 1Jn 5,1-6 Mindenki, aki Istentől való, legyőzi a világot. Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. ALLELUJA / Jn 20,29 Jézus mondja: Most már hiszel Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek. Evangélium Szent János könyvéből / Jn 20,19-31 Nyolc nap múlva eljött Jézus Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.'' Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívnak, nem volt velük, amikor eljött Jézus. A többi tanítvány elmondta neki: ,,Láttuk az Urat!'' Ő azonban így szólt: ,,Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalára nem helyezem, én nem hiszem!'' Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványai, és Tamás is velük volt. Jézus eljött a zárt ajtón át, megállt középen, és így szólt: ,,Békesség nektek!'' Azután azt mondta Tamásnak: ,,Tedd ide ujjadat és nézd a kezeimet; nyújtsd ki kezedet és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!'' Tamás azt felelte: ,,Én Uram és én Istenem!'' Jézus erre azt mondta neki: ,,Mivel láttál engem, hittél. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.'' Jézus még sok egyéb jelet is művelt tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. Ezeket pedig azért írták le, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és a hit által az ő nevében életetek legyen. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2009 A kétféle Tamás A mai vasárnap evangéliuma felidézi a feltámadott Jézus megjelenéseit, különös tekintettel Tamás apostol magatartására. Tamás apostolban először a materialista ember szólal meg, mert nem hiszi el társainak, hogy tényleg a feltámadott Jézussal találkoztak. Jézus újabb megjelenésekor viszont gyökeres fordulat következik be, és Tamás lelki emberré válik. Ma, amikor a fogyasztói szemlélet az ember zsigereibe hatol, súlyos igazságokat hordoz ez az evangéliumi szakasz, de emellett azt a reményt is megadja, hogy Isten számára nincs menthetetlen ember. Sokan úgy gondolják, hogy csak az létezik, amit látnak. Nem is könnyű kitérni, még kevésbé függetlenné válni a számtalan reklámtól, amelyek csak az ott látható portékák üdvözítő hatását harsogják. Burkoltan azt hangoztatják, hogy nem normális, aki nem azt veszi, no de ezzel azonnal kimutatják önmaguk törékeny voltát, mert a másik reklám pedig másik termékre mondja ugyanezt. Lehetetlenség minden reklámnak szót fogadni, abba hamar beleőrülne mindenki. Ezt azok is érzik, akik a reklámokat szerkesztik, csak erről nyilván nem lehet beszélni. Tamás nem hiszi el Jézus feltámadását, ami messze több mint reklám. Tény, hogy a nagypéntek sokkal reklámszerűbb volt, mint a húsvétvasárnap. Nagypénteken ott volt az őrjöngő, megvezetett tömeg, és nagy publicitással úgy tűnt, hogy lám, Krisztus ügye összeomlott. Húsvétvasárnap viszont csak néhány asszonnyal találkozott Jézus, majd később az apostolokkal, és ami a legfurcsább, nem találkozott ellenségeivel. Jézus azoknak jelent meg, akikkel terve volt. Nem volt hatásvadász, nem akarta, hogy Pilátus, a főpapok meg a római katonák rémülten és szabad akaratukat kikapcsolva, úgymond behódoljanak neki. Jézus azoknak jelent meg, akikre további jelenlétét építette, tehát az apostoloknak. Riadt, kétkedő, a múlt emlékeit töredezve hordozó embereknek, akikből új emberek lettek e találkozások nyomán. Közöttük volt Tamás is, aztán később Saul, akiből Pálként a népek apostola lett. Ma is sokan azt mondják, hogy csak azt hiszik el, amit látnak. Buta kijelentés, hiszen a leghitetlenebb ember is elhisz ezt-azt pl. a szomszédnak, a feleségnek, egyáltalán azoknak, akikkel együtt él, vagy ha hitetlenségében magára maradt, azért csak elhiszi a napkeltét és a naplementét. Pedig még ez utóbbiak esetében is többről van szó, mint puszta látszatról, hiszen nem a Nap bújik elő a Föld mögül és vonul le este az égről, hanem a Föld forgása idézi elő a nappalok és az éjszakák váltakozását. Tamás felkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” Ez olyan, mint amikor egy megszülető gyermek felsír. Levegőt vesz a kinti világból, és ezzel elkezdődik új élete. Tamás felkiáltása hitvallás! És lélegzetvétel a mennyország levegőjéből. Jézus feltámadása mutatja, hogy az embernek nem kettő, hanem három életfázisa van. Nemcsak édesanyánk szíve alatt lakunk, majd ezen a földi világon, hanem van egy olyanfajta örök hazánk, amely nem kronológiai formában kezdődik el a halálunk után, hanem rejtve már itt van az első kettőben, hiszen személyes emberi természetünk miatt megvan a kontinuitás a három között. A feltámadásban is megmarad személyi azonosságunk, de már bűntelenül és a pusztulás törvényei nélkül. Nemritkán eszünkbe jut, hogy milyen jó lett volna Tamás apostol helyében lenni és megérinteni a feltámadt Jézus testét. Talán ritkán gondolunk Jézus szavainak folytatására: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” Nem vagyunk hátrányban Tamáshoz képest, hiszen mi is megérinthetjük Jézust az Oltáriszentségben. A mai vasárnapot II. János Pál pápa az Isteni Irgalmasság vasárnapjává is nyilvánította. Isten irgalma azt jelenti, hogy tud minden dolgunkról, előtte semmit sem titkolhatunk, de ennek ellenére szeret. Az irgalom összefoglalja az ítélet és a szeretet dimenzióját. Sánta János/Magyar Kurír | |||
|
|||
|
HOMILIA
2006
A hitet segítő tényezők Tamásnál
Az indiánoknál szokás, hogy harcosaiknak
külön nevet adnak legfontosabb tulajdonságuk alapján: Hosszú Nyíl, Vadölő,
Sólyomszem. A keresztény hagyomány az apostolokra is címkéket ragasztott:
Simon a „buzgó”, János a „szeretett tanítvány”, Péter a „Sziklaember”, Máté a
„vámos”, Júdás „az áruló”. Így sütötték rá Tamásra is a bélyeget: „a
hitetlen”. Pedig ez túlságosan egyoldalú. Benne is élt a hit. Csak nagypéntek
után rendült meg. Miért? Mert szem elől tévesztette a hit alapvető
tulajdonságait. Tanulmányozzuk Tamás hitét, hogy elkerüljük buktatóit.
1. Közösségi hit Amíg közösségben élt apostoltársaival, hite felülmúlta a tizenegyét. Jézust utolsó jeruzsálemi útja előtt apostolai le akarták róla beszélni. Tamás volt az egyetlen, aki kijelentette: „Menjünk fel mi is és haljunk meg Vele együtt!” (Jn 11,16). Volt azonban egy hét, amikor az ő hite is megrendült. Oka: kiszakadt apostoltársainak közösségéből. A többi tíz együtt maradt. Egymást erősítették. Tamás otthagyta a közösséget. Egyedül ődöngött az utcákon. Társai nélkül akarta megoldani hitproblémáját. A hithez ma is szükségünk van közösségre. Maszek módon hinni: fából vaskarika! Magántanulóként a hittételekből le lehet vizsgázni, de hívőnek maradni a közösség ereje nélkül lehetetlen! A hittanórán, a templomban keresztény testvéreink hite erősít. A mi hitünk pedig fellobbantja társaink hit-mécsesét. Szeressük a közös vallási programokat: ministránsgárda, gitáros közösség, zarándoklatok stb. 2. Megimádkozott hit Az apostolokról sok rosszat el lehetett mondani, de egyet nem: hogy abbahagyták volna az imádságot. Ezért gyűltek össze az utolsó vacsora termében. Nem így Tamás! Ő nem imádkozott. Nyalogatta sebeit. Sajnálkozott önmagán. Isten nélkül akarta megoldani problémáját. Így nem lehet! Ima nélkül a hit összeomlik. Akkor nyerte vissza hitét, amikor újból bekapcsolódott az imakórusba. A hit nemcsak a mi erőlködésünk eredménye. Nemcsak erény, hanem kegyelem is! Akik abbahagyják az imádságot, gyakran meggyengül hitük is. Legalább az evangéliumi apa szavával kiáltsuk: „Hiszek, Uram, segíts az én gyenge hitemen!” (Mk 9,24) 3. Ésszerű hit Tamás bizonyítékokat keresett hite alátámasztására. Jézus ezért nem rója meg. Nem azt mondja: „hunyd be a szemed és úgy higgy!”, hanem: „Gyere ide és lásd! Tessék, itt vagyok. Nézd, érintsd sebeimet. De aztán ne légy hitetlen, hanem hívő!” A zeneirodalom két kimagasló alakja hitt. De Bach hite problémátlan hit volt, békét sugárzott. (ld. Hohe Messe Credo tétele csupa megnyugvás.) Beethovené viszont heroikus küzdelem (A Missa Solemnis Credo tételének 24-szer ismételt „hiszek…”) Ne szégyelljük, ha a mi hitünk is küzdelmes „Tamás-hit”! Nem baj, ha bizonyítékokat keresünk. A Szentírás is erre buzdít: „Hitetek ne jámbor hiszékenység legyen, hanem ésszerű hódolat.” 4. Továbbadott hit A feltámadt Jézussal való találkozás után Tamásnak nem volt többé nyugta. Tartományból tartományba ment és hirdette az örömteli bizonyosságot: „Én Uram, én Istenem!” A pártusok, médek, perzsák országán keresztül az akkor ismert világ legtávolabbi pontjára, Indiába is eljutott. Nem nyugodott, míg csak egy népről is tudott, amely nem ismerte az evangéliumot. A közmondás szerint „Tanítva tanulunk”. Akkor válik vérünkké a hit, amikor mások számára is meg tudjuk fogalmazni. A radioaktív anyagok sugarakat bocsátanak ki magukból, amelyeknek a testek nem tudnak ellenállni. Akiknek közösségi, megimádkozott, ésszerű és sugárzó hitük van, azoknak sem tudnak a lelkek ellenállni. A győzelmes fegyver, mely legyőzi a világot: a mi hitünk! Egy mai „Tamás-hitű” keresztény vallomásával zárjuk elmélkedésünket. Ady Endre viaskodott Istennel, mégis gyönyörű versében bevallotta: Hiszek hitetlenül Istenben… Hajnal Róbert |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2003
„Békesség
nektek!”
Háromszor is elhangzik Jézus ajkáról a mai evangéliumban e köszöntés. A Feltámadott, művének teljes tartalmát belesűríti ebbe a két szóba. Hiszen az a béke, melyet ő hozott és most is ajándékoz, illetve rábíz a vele találkozó apostolokra, nem más, mint az üdvösség örömének és valóságának ajándéka. Az Isten Fia pedig azért vállalta a megtestesülést, a nyilvános működést, a szenvedést és a kereszthalált, hogy az üdvösség művét tökéletessé tegye számunkra. A béke Isten ajándékozó szeretetének kiáradása, mely, ahogyan azt az Anyaszentegyház tanítja, nem a fegyverek hallgatása, vagy a háború rémének elkerülése, nem a negatív tapasztalás hiánya, hanem gazdagodás Istenben, az ő szeretetében, mérhetetlenül pozitív töltekezés, beleöltözködés Krisztusba, vagyis egy teljesen új élet. A valódi békesség, vagy még helyesebben az evangéliumi békesség lényegi vonatkozásai a következők: Látni az Úr sebhelyeit, melyek gyógyulást szereztek számunkra. Ő „megmutatta nekik kezét és oldalát”. Mindig megrendítő szembetalálni önmagunkat azokkal a jelekkel, melyek mások irántunk való szeretetének és jóindulatának kifejezői. Ezért értékes pillanatok számunkra, amikor szüleink elfáradt kezeit szemléljük. Mert ezek a kezek értünk fáradtak. Ugyanígy látni Jézus sebhelyeit kezén, lábán és oldalán, mindig figyelmeztet mindnyájunkat az ő szeretetének visszavonhatatlan valóságára. És bármi történik is életünkben, ezek a sebek számunkra utat mutatnak a kiengesztelődés és újjászületés felé. A másik lényegi vonás az öröm. „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat”. Az emberi szívből tisztán fölfakadó öröm, a leghitelesebb kifejezője a békének. Ennek az örömnek nem anyagi gyarapodás, vagy evilági haszon a forrása, ahogyan azt oly gyakran látjuk a mai ember életében. Ez az öröm a magasabb lelki értékek befogadásából születik, függetlenül anyagi helyzetünktől. Azért örülünk, mert azzal találkozunk, aki mindenek felett szeret bennünket úgy, ahogyan vagyunk. Nem az ajándéknak, hanem valójában az ajándékozónak örülünk, ő tölti be lelkünket békességgel jelenléte által. A harmadik lényegi vonása az evangéliumi békének a Szentlélek jelenléte és befogadása lelkünkbe. Őt Jézus közvetíti az apostoloknak és mindazoknak, akik nyitott lélekkel fogadják ajándékait. A Szentlélek legcsodálatosabb műve az újjáteremtés a bűnbánatban. Őt azért kapjuk, hogy ne csak megszabaduljunk bűneinktől, de teljesen betöltsön minket Isten szeretete, mely életünk valódi értelme. És ő az, aki megerősít és hozzásegít bennünket a Jézusról szóló hiteles tanúságtételre. Nélküle sem az apostolok, sem mi nem vagyunk képesek megvallani mások előtt is Isten irántunk való szeretetét, a húsvéti béke ajándékát. Ővele betelve kezdtek el beszélni a többiek Tamásnak Jézus feltámadásáról. De Tamásnak is szüksége volt arra, hogy ezeket az előbb felsorolt lényegi vonásokat megismerje. Ezért jön hozzá is el Jézus, hogy föltárja előtte is a húsvét értelmét. Számunkra is így válik hitelessé és tartalmassá az ajándék és a feladat, amit húsvétban kapunk. Ajándék, mely az öröm és a béke befogadását jelenti. Feladat és felelősség, mely a befogadott béke megosztását, továbbadását jelenti. A béke, mint feladat jelenik meg a szentmise második olvasmányában, Szent János apostol első levelében. A békét, az üdvösség művét ugyanis hittel kell művelni. A hit művelése a szeretet cselekedeteiben nyilvánul meg. Nem csupán a hit szavakban történő megvallásában, hanem a tettekben, melyek hitünkből fakadnak. Ezek a tettek nem különleges, talán emberi erőt felülmúló, nagy cselekedetek, hanem egyszerűen az, amit az apostol tanít: „megtartjuk parancsait”. Maga Jézus is beszél az evangéliumban arról, hogy az iránta való szeretet parancsai megtartásában valósul meg. Itt az apostol figyelmeztet arra, hogy a szeretet és a szentség leghatékonyabb és egyszerűbb útja az Isten akaratának engedelmes megvalósítása. Jézus is ebben mutatta meg az Atya iránti szeretetét, és így győzte le a világot. Bennünk is a győzelem a világ fölött nem más, mint a szeretet cselekedeteiben megmutatkozó elkötelezett hit. Ezzel a hittel vihetünk valódi, evangéliumi békét mindazok életébe, akikhez Jézus küld bennünket. Hogy mit jelentett az első keresztények számára ez a szeretetben megmutatkozó hit, arról tanít a szentmise első olvasmánya az Apostolok Cselekedeteiből. Ez a részlet megismertet bennünket azokkal a jellemző vonásokkal, melyek meghatározták az apostoli egyház közösségének életét. Fontosak ezek a vonások, mert eligazítást adhatnak a ma keresztény közösségeinek is az evangéliumról szóló hiteles tanúságtétel művében. Az „egy szív, egy lélek” közössége meghatározta életüket. Mennyire szükséges ma is a másikra való odafigyelés, a másik ember szükségének, gondjainak meglátása és szeretetben való gyógyítása. A közösség építése családban, egyházban, társadalomban. Az összetartozás tudatának munkálása, az egymásért érzett és megélt felelősségtudat állandó gazdagítása. Húsvét szükségszerű következménye, vagy gyümölcse az elmélyültebb szolidaritástudat megélése. A fejlődő társadalmakban, a világ mai közösségtudatában nagy szükség van az elembertelenedő világ újraevangelizálására és megszentelésére, így Krisztus békéjének közvetítésével. Hollai Antal/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |