Liturgia-Bév.Mennybemenetel/ SZOLGÁLÓ hittan

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Jézus úgy jön el ismét, ahogyan szemetek láttára mennybe száll Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből / ApCsel 1,1-11 Jézus az apostolok szeme láttára fölemelkedett az égbe Az első könyvben, Teofil, szóltam mindarról, amit Jézus tett és tanított kezdettől fogva addig a napig, amelyen felvétetett, miután a Szentlélek által parancsot adott apostolainak, akiket kiválasztott. Kínszenvedése után élve megmutatta magát nekik, számos csalhatatlan jellel bizonyította be számukra, hogy él, és negyven napon át megjelenve Isten országáról beszélt nekik. Amikor együtt étkezett velük, meghagyta nekik, hogy ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: ,,Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, ti azonban néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.'' Erre az egybegyűltek megkérdezték tőle: ,,Uram, talán most állítod helyre Izrael országát?'' Ő azonban azt mondta nekik: ,,Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időket és a korszakokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg. A Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam Jeruzsálemben és egész Júdeában, Szamariában, egészen a föld határáig.'' Miután ezeket mondta, a szemük láttára felemelkedett, és felhő takarta el a szemük elől. S miközben nézték őt, amint az égbe ment, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában. Így szóltak: ,,Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.'' Zsoltár / Zs 46 Ujjongás közt ment föl Isten, az Úr égbe emelkedett harsonaszóval Tapsoljatok mindnyájan, nemzetek, örvendezzetek Istennek ujjongó szóval, mert az Úr felséges, rettenetes, hatalmas királya ő az egész földnek. Alánk vetette a népeket, lábunk alá a nemzeteket. Kiszemelte nekünk örökségünket, Jákob ékességét, melyben kedvét leli. Ujjongás közepette felvonul az Isten, harsonazengés között az Úr. Zengjetek Istennek, zsoltárt zengjetek, zengjetek királyunknak, zengedezzetek. Mert Isten az egész föld királya, zengjetek bölcsességgel. Isten uralkodik a nemzeteken, s ül szent trónusán az Isten. Egybegyűlnek a népek fejedelmei Ábrahám Istenének népével, mert az Istené a föld pajzsa: s igen fenséges ő. Szentlecke Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből / Ef 1,17-23 Isten Jézus Krisztust a mennyben jobbjára ültette Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt. ALLELUJA / Mt28,19a.20b Jézus mondja: menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! Én veletek vagyok a világ végéig. Evangélium Szent Máté könyvéből / Mt 28,16-20 Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak, bár egyesek még kételkedtek. Jézus odament és azt mondta nekik: ,,Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2009

Jézus nem vendég, hanem Szentlelke által bennünk él.
Ismerős a népi mondás, mely szerint az igazi vendégnek kétszer szoktak örülni: akkor, amikor megérkezik, és akkor, amikor elmegy. Sokan Jézussal is így vannak. Szép és megható a karácsony; Máriával együtt mi is kézbevehetjük és dédelgethetjük a kisded Jézust. Megrendítő a nagypéntek. A nem hívőből is kicsal bizonyos együttérzést ez a szerencsétlen ember, akit ronggyá vernek, majd keresztre feszítenek. Nem igazán tudunk mit kezdeni a húsvéttal, mert oly idegen annak a lehetősége, hogy feltámadott testben örökké éljünk. Mindezek nyomán éppen időszerű, hogy vissza is menjen a mennybe, így már nem zavarja kis köreinket. Sok embertársunk számára ennyi Jézus története.

Mégis van benne valami nyugtalanító, és ez a mentségünk. Nem lehet elfelejteni és megkerülni Jézust, legfeljebb tudatosan kihagyni az életünkből.

Jézus úgy megy el, hogy még inkább velünk marad. Eddig egyetlen nép körében élt, most már Szentlelke által mindenkiben él. Eddig kevesen láthatták fizikai szemeikkel, most már mindenki láthatja a hit szemével. Újfajta emberi családot alapít. Nehezebb őt észrevenni, mert bűneink korlátolttá teszik szívünket, de a hiteles emberek által mégis növekszik ez a lelki család, amelyet egyháznak nevezünk.

Jézus mennybemenetele nem fizikai helyváltoztatás, hanem olyan létforma kezdete, amely eddig ismeretlen volt számunkra. Mindig is szerettünk volna gondtalanul és veszélyek nélkül élni, de ez lehetetlen volt. Akik találkoztak a feltámadt Jézussal, biztos, hogy szívesen mentek volna vele együtt a mennybe, azonban nem ez volt a feladatuk.

Ha Jézus „felfelé” lép, mi nem követhetjük rögtön, hanem „oldalirányban” kell lépnünk – a másik ember felé. Egy táguló keret alakul ki.
Eszünkbe jut Jézus példabeszéde, hogy a mennyek országa olyan, mint amikor a hálóval mindenféle halat kifognak, a javát kiválogatják, a hitványát pedig eldobják. Sokszor panaszkodunk arra, hogy egyházunk tagjai nem annyira szentek, amennyire ez elvárható lenne. Első látásra szimpatikusabb egy kisegyház vagy egy szekta, mert ott olyan szívélyes és bensőséges a hangulat. Pláne, ha még anyagi egzisztenciát is ígérnek. Kétségtelenül szebb a csörgedező patak, mint a lassan hömpölygő folyam. De a tengerbe nem a patak folyik bele, hanem a folyam. És ha a folyam vizét megtisztítják, több ember jut ivóvízhez, mint a patak vizéből.

Jézus látta előre emberi nyomorunkat, álhatatlanságunkat, mégis meghívott országába. Elmegy, hogy még inkább velünk legyen. Ő, mint az Egyház feje már megdicsőült, mi, a tagok még nem, de a Szentlélek, a dicsőség lelke állandó nyugtalanságban tartja az embert, hogy formálja a világot, és előkészítse Jézus félreérthetetlen második eljövetelét.
Ha azt kérdezik tőlünk, mik vagyunk, azt válaszoljuk, hogy emberek. Ha azt kérdezik, kik vagyunk, megmondjuk a nevüket. A kettő mégis szétválaszthatatlan, hiszen személyünk irányítja természetünket. Jézusnak a megtestesüléssel ugyanolyan emberi természete van, mint bármelyikünknek, és az ő emberi természete már megdicsőült. Jézus nemcsak a földi harminchárom éve alatt volt Istenember, hanem most is az. Azzal, hogy a mennybe ment, nem vetette le az emberségét, mint használt ruhát, hanem bevitte a Szentháromság életközösségébe. Van már megdicsőült ember, senki sem mondhatja tehát, hogy ez lehetetlen. Lehet, hogy sokáig kerülgeti a kérdést, de halála közeledtével biztosan átéli, hogy hogyan tovább.

Jelképes a negyvenes szám. Sokszor találkozunk vele a Szentírásban, mert a szent számok egyike. Nem feltétlenül mennyiséget, hanem minőséget is jelent. Amikor Jézus értünk kereszthalált halt, a Mennyei Atya biztos, hogy rögtön elfogadta áldozatát, és megdicsőítette. Tehát nagypénteken ment a mennybe. Így az is biztos, hogy nem kellett még egyszer a mennybe mennie, nevezetesen a negyvenedik napon. Ha valami tökéletes, akkor nem kell ismételni. Isten nem korrektúrázza a saját művét. Mégis a húsvét utáni negyvenedik napon ünnepeljük mennybemenetelét. Az egyház a sok ünnep által elaprózza Isten titkait, hogy jobban megértsük az üdvösség művét.
Jézus a mennybe ment, mi még nem. Fáj a távolság, de éppen ezért várjuk a végső találkozást. Most még messziről kell egymást szeretnünk, és a bűnök akadályai ellenére, de ha mi is a mennybe jutunk, akkor már megszűnik a szétszakított állapot.
Ámen
Sánta János/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2006

A mennybenetel üzenete
Juliánusz császár elhatározta, hogy a Római Birodalomban kiirtja a galileai Jézus vallását. A perzsákkal vívott csatában kiomló vérét ég felé szórva, a hagyomány szerint így kiáltott: „Győztél Galileai!” Mennybemenetel ünnepén a mi ajkunkról örömteli kiáltásként hangzik fel: „Győztél Galileai Jézus ellenségeid fölött és győztél a halálon!” Míg győzelmét ünnepeljük, tudatosítsuk: mit nem akart és mit akart a Szentírás a mennybemenetel képével kifejezni.

I. Mit nem jelent a mennybemenetel?

1. Nem levegőbe emelkedést. Nem szárnyak vagy motor nélküli repülést. Nem a gravitáció legyőzését. Nem hőlégballonként való emelkedést.
2. Nem Jézus emberségének megdicsőülését. Ez már Húsvétkor megtörtént. A feltámadásban megkapta a teljes megdicsőülést: az Atya igazolta, hogy Fia áldozatát elfogadta, a megváltás megtörtént. Áldozócsütörtök nem adott hozzá semmit Jézus emberi megdicsőüléséhez.
3. Nem az emberiségtől való eltávozást. Mintha Karácsonykor elkötelezte volna magát az ember mellett, Áldozócsütörtökön pedig kiábrándultan visszament volna az égbe.

II. Mit jelent?

Az evangélista négy jelképbe sűríti az üzenetet: 40-es szám… felhő… trónra ültetés… Olajfák hegye…
1. Igazolja, hogy megkezdődött a hit korszaka. Lukács szerint a feltámadás utáni negyvenedik napon történt. Ez a szám a Bibliában mindig egy új korszak kezdetét jelzi. Mózes a Sínai-hegyen negyven napig tartózkodik. Utána nagy újdonság: a szövetség korszaka kezdődik. Jézus negyven napig böjtöl: következik a megváltás időszaka. A mennybemenetellel is új korszak kezdődik: Jézus testi jelenléte nélküli idő, az Egyház korszaka.
2. Jézus egyházával maradt. A Bibliában a felhő mindig Isten jelenlétét jelzi. A Szent Sátor fölötti felhőoszlop: Isten együtt vándorol népével. A jeruzsálemi templomot felhő tölti be: Jahve beköltözik a templomba. A Tábor-hegyi fényes felhő: Jézus isteni mivoltát jelzi.
3. Közbenjár értünk az Atyánál. „Olyan főpapunk van, aki áthatolt az egeken, hogy Isten előtt közbenjárjon értünk.” (Zsid 4,14.) Úgy képviseli ügyünket, mint Eszter királyné Ahasveros előtt: „Ajándékozz meg népemmel.” Jézus védőügyvédünk. A kép: Isten jobbján foglal helyet.
4. A szenvedéssel való életnek is van értelme. Ezt jelképezi az Olajfák hegyéről történő felemelkedés. Ahol vérrel verejtékezett, halállal küszködött, hóhérai elfogták, onnét indul a megdicsőülésbe.

Mindazok, akik elvégzik az Atyától rájuk bízott munkát és engedelmeskednek az Atya akaratának – mint Jézus – elnyerik a megdicsőülést. Szenvedésük az örök dicsőséget érdemli ki számukra.
André Malraux egzisztencialista filozófus, író Emberi sorsok című regényében két ember vitatkozik: az egyik: „kilenc hónap kell, hogy az ember megszülessék, de egy nap is elég, hogy meghaljon.” A másik: „Ötven év küzdelme, áldozata is kevés, hogy végre emberré legyen. És ha kialakult benne a felnőtt, akkor már csak arra való, hogy megsemmisüljön.” Végkövetkeztetésük: „Az élet a halálba torkollik, semmibe hullik. Tehát értelmetlen!” A mennybemenetel ezt cáfolja. Hirdeti: „Az élet célba ér!”

II. József sírirata: „Itt nyugszik egy uralkodó, akinek szándékai tiszták voltak, mégis látnia kellett, hogy minden terve meghiúsult.” A történelem minden uralkodója felírathatta volna sírkövére. – Jézus tervei nem hiúsultak meg. Sorsa nem a semmibe hullt, hanem beteljesült. Mindazokra, akik hozzá kötik életüket, szintén mennybemenetel vár. Ámen.

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2003

Az ókori pogány rómaiak, akik sok emberformájú istenséget tiszteltek, úgy képzelték, hogy a császárok halála után feleségükkel együtt az istenek közé emelkednek. Az un. apoteózis (megdicsőülés) egy meghatározott szertartás szerint ment végbe. Az istenítendő személy viaszképe hét napon át a császári palotában feküdt elefántcsont ravatalon. A nyolcadik napon a szenátorok és a lovagok a Fórumra, majd onnan a Mars mezőre vitték a képet, s ott egy hatalmas, oltáralakú máglyára helyezték. A füstölőszerekkel teleszórt máglyát rendszerint az új császár gyújtotta meg. Aztán egy-egy sast eresztettek fel, hogy a magasba szállva vigye a császár lelkét az istenek közé (vö. Római élet, p.84).
1. Jézus mennybemenetele ezzel szemben egyáltalán nem a mitológiák, vagy a mesék világába tartozik, még akkor sem, ha a Szentírás csodás eseményként írja le. Jézus Krisztus Isten volt, ezt tudjuk csodáiból, tanításából, de legfőképpen föltámadásából. Nem volt szüksége arra, hogy valamiféle emberi megdicsőítés fejezze ki a neki járó dicsőséget: sem égi létra, sem pedig csodás felvonó nem kellett ahhoz, hogy végleg elfoglalja helyét az Atyánál. Szent Lukács mégis úgy írja le a mennybemenetelt, hogy Jézust az Olajfák hegyén látjuk. Követi ebben azt a bibliai hagyományt, hogy Isten kinyilatkoztatását, a nagy vallási eseményeket mindig hegyhez köti. Mória hegyén volt Ábrahám áldozata, Hóreb hegyén adott törvényt az Isten, Nébó hegyén látta meg Mózes az ígéret földjét, Kármel hegyén volt Illés áldozata, de jelentős még Libanon és Sion hegye is az Ószövetség történetében. Jézus színeváltozásának a helye a Tábor hegye, a boldogságok kinyilatkoztatását is hegyhez köti Máté evangélista, majd Jézus az Olajfák hegyén imádkozott és a Kálvárián halt meg. - Ezek a hegyek átnyúlnak a túlvilágba, kiemelik, hangsúlyozzák az események fontosságát, felejthetetlenné teszik az ott történteket. A Szentföldön e csúcsokra később kápolnákat, bazilikákat emeltek. Jézus hegyről búcsúzik, mert már többet nem jelenik meg övéinek, ő "még följebb megy", a természetfeletti világ titkos valóságába, apostolai pedig itt maradnak a földön. Az Apostolok Cselekedetei szerint Jézus fölemelkedett a szemük láttára. Úgy, mint annak idején Illés próféta, aki többször is elbúcsúzott társától, Elizeustól, majd "egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe" (2 Kir 2,11). A próféta elragadtatása persze csak előképe volt annak, hogy Jézus földi életében a húsvéti események a végpontjukhoz érkeztek: Jézus megdicsőült, mert "fölment" oda, ahol ő tulajdonképpen van, a mennyei Atya jobbjára. Mindez képszerű leírása annak, amit aligha lehetne másképpen szemléletesebben kifejezni.
2. Majd azt olvassuk az evangéliumi leírásban, hogy felhő takarta el az apostolok szeme elől. Ez a felhő nem az időjárás következménye, hanem megint csak egy jel, az isteni és az emberi világ határán. Felhő ott jelenik meg az Ószövetségben, ahol Isten nagysága nyilvánul meg, ahol ő megjelenik, ahol kinyilatkoztatást ad: az Egyiptomból való kivonuláskor, a Sínai szövetségkötéskor és Salamon templomában. A felhő itt is azt jelzi, Jézus már egy másik világhoz tartozik, a mi szemeink oda nem láthatnak. A csodálkozó, búsuló apostolokat két fehér ruhás férfi látja el magyarázattal. Kissé meg is szégyeníti őket: mit álltok itt égrenéző szemekkel? Jézus ahogyan most elment, pontosan úgy fog visszajönni ismét. Addig pedig végezzétek a teendőiteket, menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet... Jézus már korábban megjövendölte Nikodémusnak: "Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak az, aki alászállott a mennyből, az Emberfia" (Jn 3,13). Szent Pál így magyarázza: "Aki leszállt, ugyanaz emelkedett minden ég fölé, hogy a mindenséget betöltse" (Ef 4,10). Az Úr tehát nem átváltozott, nem elrejtőzködött, nem most vált Istenné, hanem a mi emberi természetünkkel helyet foglalt az Atya jobbján.
3. Mit jelent Jézus mennybemenetele a mi életünkben? - Az apostolokkal együtt nekünk is meg kell értenünk a "lent" és a "fönt" közti különbséget. Idelent élünk, mégis felfelé tekintünk. Sokszor megállapítjuk: zuhanunk, süllyedünk, lazul a tartásunk, egyre mélyebben állunk. Föl akarunk mi is emelkedni, oda akarunk jutni, ahová Krisztus. S addig sem tétlenség az életünk: a kétségbeesetteket, az elesetteket talpra állítani, mindent megtenni az erkölcsi, hitbeli felemelkedésért, a szellemi haladásért, kiteljesedésért. Mindezt annak jelenlétében, aki elment, mégis itt maradt, nincs itt, mégis jobban bennem van, mint én magam.
A keleti szertartású templomok szentélye előtt egy mennyezetig érő, ikonokból kirakott képfal áll. Az oltár előtt nyíló díszes, un. királyi kapu fölött a második nagyméretű kép mindig Krisztust ábrázolja, aki általában püspöki ruhában trónol, kezében tartja az evangéliumos könyvet, és jobbjával áldást ad a világra. Ő a megdicsőült Krisztus, a Pantokrátor, akinek egyetlen célja van: magához emelni a világot.
Ezt a gondolatot fejezi ki a most induló un. Közép-Európai Katolikus Találkozó éve, amelyre nyolc európai országban ma közös körlevelet olvasnak fel.

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok