|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Pünkösdvasárnap / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Pünkösdvasárnap / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Megteltek mind Szentlélekkel ApCsel 2,1-11 Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: ,,Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.'' Zs 103 Áldjad, én lelkem, az Urat! Uram, én Istenem, te mindennél magasztosabb vagy! Fenségbe és ékességbe öltöztél, a fényességet, mint köntöst vetted magadra.Kifeszíted az égboltozatot, mint a sátorponyvát, és az égi vizek fölé építed hajlékodat. Szekereddé teszed a fellegeket, a szelek szárnyain jársz. Követeiddé teszed a szeleket, szolgáiddá a perzselő tüzet. Biztos alapra állítottad a földet, hogy meg ne inogjon sohasem. Az örvénylő mélység mint ruha takarta, vizek borították a hegyeket. De a te fenyegetésedre megfutamodtak, szerteriadtak mennydörgésed szavától. A hegyek fölemelkedtek, a völgyek leereszkedtek arra a helyre, ahol alapjukat megvetetted. Határt szabtál a vizeknek, amelyet nem léphetnek át, hogy el ne borítsák ismét a földet. A forrásokat a völgyekbe ereszted, hogy folyjanak a hegyek között. Belőlük iszik a mező minden vadja, s oltják szomjukat a vadszamarak. Fölöttük tanyáznak az égi madarak, és az ágak közül hallatják hangjukat. Hajlékaidból megöntözöd a hegyeket, és műveid gyümölcséből táplálod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, és növényeket az ember szolgálatára, kenyeret adsz a földből, és bort, hogy vidámítsa az ember szívét; Hogy ragyogjon arca az olajtól, és a kenyér erősítse az ember szívét. Jóllaknak az Úr fái, s a Libanon cédrusai, amelyket ő ültetett. Fészket raknak rajtuk a verebek, és fölöttük tanyázik a gólya. A magas hegyek a szarvasok, a szirtek a borzok menedéke. Megalkottad a holdat az idő mérésére, a napot, amely tudja, mikor kell lenyugodnia. Sötétséget rendelsz és leszáll az éjszaka: ebben mozognak az erdő vadjai, prédáért ordítanak az oroszlánkölykök, s eledelt kérnek maguknak Istentől. Ha felkél a nap, összegyűlnek, nyugalomra térnek tanyájukon. Az ember kimegy dolgozni, és munkáját végzi egészen estig. Uram, milyen nagyok a te műveid! Bölcsességgel teremtetted valamennyit, és alkotásaid betöltötték a földet. Itt a tenger: nagy és tágas, nyüzsög benne a számtalan hüllő, apró és nagy állat egyaránt. Itt hajók szelik át, amott a Leviatán, amelyet arra alkottál, hogy játékát űzze benne. Mindezek tőled várják, hogy idejében megadd nekik eledelüket. Ha adsz nekik, felszedik, ha megnyitod kezedet, jóllaknak javaiddal. De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha lélegzetüket megvonod, elenyésznek, és porrá lesznek ismét. Kiárasztod lelkedet, s ők életre kelnek, és megújítod a föld színét. Dicsőség az Úrnak mindörökké, örvendezzen műveinek az Úr, akinek a tekintetére megremeg a föld, s érintésére füstöt vetnek a hegyek. Énekelek az Úrnak, amíg élek, amíg leszek, zsoltárt zengek Istenemnek. Beszédem legyen kedves előtte, én pedig az Úrban leljem gyönyörűségem. Vesszenek el a bűnösök a földről, és ne legyenek többé az istentelenek! Áldjad, én lelkem, az Urat! 1Kor 12,3b-7.12-13 Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: ,,Átkozott legyen Jézus!'', és senki sem mondhatja: ,,Jézus az Úr'', csakis a Szentlélek által. A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Jn 20,19-23 Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: ,,Békesség nektek!'' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: ,,Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.'' Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: ,,Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.'' | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
| HOMILIA 2009 A hatásaiban érezhető isteni személy Jézust látjuk. Jézus pedig azt mondja magáról, hogy aki engem lát, az Atyát látja. De egyikük sem szól arról, hogy megmutatja a Szentlelket, „csak” elküldik. Istent nem bírálhatjuk felül, nyilván így a jó. A Szentlélek az Atya és a Fiú közös szeretete, nem is lenne elvárható, még Isten részéről sem, hogy legbensőbb vonzalmukat, aki egy élő harmadik személy, külön megmutassák. De mégis! Mindkét isteni személy küldi, de ő soha nem mondja magáról, hogy „én vagyok”. Csak hatásaiban érezhető. A Szentlélek a legláthatatlanabb isteni személy, szokták mondani, hogy Isten diszkréciója. Isten az Atyában transzcendens, világon kívüli, a Fiúban azonosul a világgal, és az emberrel, a Szentlélekben pedig immanens, azaz belérejtőzik a világba. A teremtett dolgokban ott csillog a második isteni személy, a teremtett dolgok közötti kapcsolat alapja pedig a harmadik isteni személy. Az, hogy valami van, csak a Fiúisten eljövetelével válik érthetővé. Az pedig, hogy a dolgok kapcsolódnak egymáshoz, a Szentlélek révén lehetséges. Ezt a természetes harmóniát akarják összevissza keverni a bukott angyalok – az emberek által, mert csak mi vagyunk személyek. A bábeli torony története különös választ kap az első pünkösd eseményével. Az ember mindig szeretett volna az égig érni – önerőből. De összevesztek, nem értettek közös nyelvet, ezért nem sikerült a nagy mű. Annak idején, 2001. szeptember 11-én a pénz leomló palotáira ugyanezt mondták. Istenig csak egyetlen nyelv jut el: az, amit Jézus beszélt. Jézus beszéde pedig meg kell, hogy ismétlődjön a mi szavainkban, a Szentlélek által, aki Istennek és istenkereső embernek közös lelke. Fontos néhány dolgot tisztázni, mert tapasztalatom szerint a szentbeszédekben elég sok félreérthető mondat hangzik el a Szentháromság személyeivel, így a Szentlélekkel kapcsolatban is. Alapelv: Ha valamit állítunk, kellő mértékben magyarázzuk meg. De az is igaz, hogy amit túlzottan magyaráznak, annak gyanús a valóságtartalma. Nézzük meg Jézus példabeszédeit: soha nem magyarázta túl önmagát. Mondott néhány utolérhetetlenül eredeti mondatot, aztán hagyta, hadd csengjen tovább a hallgatóságban. És ezek a szavak soha nem szabad, hogy lecsengjenek, csak így marad eleven a hitünk, és vonzó keresztény életünk. Sokszor hangsúlyozzuk, hogy Jézust kell látnunk a másik emberben. Ez igaz, maga Jézus is utal erre, amikor a végítélet jelenetét olvassuk Máténál. Életünket nem a sok szöveg minősíti, hanem az, hogy mit tettünk a másikért. De az is nyilvánvaló, hogy nincs annyi Jézus, ahány rászoruló ember. Második isteni személyből csak egy van, emberből pedig sok. Ha például egy szegényben Jézust látom, akkor a többi szegényben azalatt nem látom Jézust? De igen. Az más dolog, hogy egyszerre nem tudok mindenkivel foglalkozni, csak néhánnyal. A szentségi jelenléttel kapcsolatban is tanultuk, hogy minden Szentostyában jelen van az egész Jézus, de ettől még csak egyet kell magunkhoz vennünk. A Szentléleknek köszönhetjük ezt a csodálatos látást, a hit látását. A Szentlélek arra tanít meg, hogy a Minden legyen a miénk, de ne a másiktól kisajátítva, hanem úgy, hogy egyszerre mindenki láthassa és élvezhesse a Mindent, azaz a mindenható Istent. Ezt most még töredékesen tudjuk megélni, de a pünkösdnek köszönhetően jó úton haladva. A gonoszlelkek arra ösztönzik az embert, hogy szintén a Minden legyen az emberé, de vegye el a másiktól. Ne engedjen hozzá mást. Ez a különbség a birtoklás és a létezés között. A Szentlélek most még úgy hatja át az embert, hogy voltaképpen észre sem vesszük. Ha jót teszünk, nem a Szentlélek teszi helyettünk, de mégsem a Szentlélektől függetlenül tesszük. Ha rosszat teszünk, a Szentlélek akkor sem költözik ki belőlünk, csak hallgat. A lelkiismereten keresztül viszont nyugtalanságot kelt szívünkben. Ez a lelkiismeret-furdalás. Bűnbánat és gyónás alkalmával viszont a Szentlélek győzelmét ünnepelhetjük. Ezért a gyónás elsősorban nem a bűnlista felsorolása, hanem az, amikor engedjük, hogy a Szentlélek kiemeljen bennünket a hordalékainkból Jézus irányába. Amikor feltámadunk, a Szentlélek annyira áthatja testünket, hogy azon már nem vesz erőt a romlás. A Szentlélek erejét olvassuk ki azoknak a magatartásából is, akik emberileg esélytelen helyzetekben helytálltak. A nem hívő azt mondja erre, hogy az életösztön vitte túl őket a vészes időn. De azért senki sem mondhatja komolyan, hogy pl. tízévnyi gulágot puszta életösztönnel túl lehet élni. Olofsson Placid atya tud erről beszélni. Vagy az az amerikai hölgy, aki tizenvalahány évesen, kb. negyven évvel ezelőtt szerencsétlen fejesugrást követően fejtől lefelé lebénult, és rémisztő mélypontokból kiemelkedve a fél világon hirdeti az evangéliumot. A Szentléleknek köszönhetjük, hogy nincs egyetlen fölösleges pillanatunk sem, mert ha a tetteinkkel már nem bírjuk, akkor az Istennek ajánlott szenvedéseinkkel építjük a megdicsőülő világot. Ámen Sánta János/Magyar Kurír | |||
|
|||
| HOMILIA 2006 Egy fiatal költő bemutatta versét Babitsnak. Válasz?: „Szép, színes, gördülékeny. De van egy hibája: nem vers!” – Miért? – kérdezte sértődötten. – „Ha ezt nekem magyaráznom kell, akkor Ön nem költő. Vagy érzi, vagy úgyis hiába magyarázom, hogy ihlet, lélek nélkül nem vers a vers.” Így vagyunk az Egyházzal is. Lehet benne nyüzsgés, mozgás, szervezés, körülötte ünneplés. De ha nem a Szentlélek munkálkodik benne, akkor az csak intézmény. Amint a versnek van egy titka, úgy az Egyházat is egy Személy teheti Egyházzá: a Szentlélek! De Szentlélek nélkül a keresztény ember nem keresztény! Lukács az első Pünkösd leírásában megfogalmazza, hogyan nyerhetjük el mi a Szentlelket. Hogyan nyerhetjük el a Szentlelket? 1. Egyetértésben várni. „Együtt voltak valamennyien ugyanazon a helyen egy szívvel-lélekkel” (ApCsel 1,13). El tudjuk képzelni, mit jelent az: 120 ember egy akarattal? Férfiak, nők, fiatalok, öregek, apostolok és világiak egyet akarnak! Ez már a Szentlélek csodája! Hogy Péter megértette Jánost, Jakab Fülöpöt, a halászok az egyetemi tanárokat, a szamaritánusok a zsidókat, a szegények a gazdagokat! Az egyesítő erő ma is a Szentlélek legnagyobb csodája! Ha a magyar megérti a nem-magyart, a gyermek a szüleit, a férj a feleséget, a nagyszülő az unokát! – Ha van valami, amiért nekünk imádkozni kell, akkor ez az, hogy Isten Szent lelke úgy áradjon szét, hogy az ember megértse az embert! És az egyházközségben is egyet értsen pap és világi, munkatárs és munkatárs. – Valamikor Bábelnél összezavarodtak a nyelvek. Pünkösdkor ellen-Bábel történt: a Szentlélek hatására kezdték érteni egymást. Adyval kérjük: „Legyen új értelme a magyar igéknek”. (Fölszállott) 2. Állhatatosan várni. „Miközben állhatatosan imádkoztak, elteltek Szentlélekkel” (ApCsel 1,14). Nem szabad belefáradni a Szentlélek várásába. Hívni kell, szólítgatni. Akkor váratlanul betölt. Pilinszky novellájában nővére nehéz felfogású kisfiáról ír, akit az egész család kitartó türelemmel instruált látszólag céltalan ismételgetésekkel éjszakákon át. S a gyerek egyszer csak mindent elmondott, amit addig tanult. Úgy járt, mint a Debreceni Állatkertben otthagyott buta cirkuszi oroszlán, aki egy évi késéssel a látogatók ámulatára ragyogóan végezte artista gyakorlatait. Tanulság: ne keseredjünk el az állhatatos várakozás miatt: ami késik, nem múlik! (Pilinszky: Hiábavaló volt?) – Az emberi lélek csendjébe is az állhatatos várakozás után néha így tör be váratlanul a Szentlélek megvalósító kegyelme. 3. Az égből várni. „Hirtelen zaj támadt az égből” (ApCsel 2,2) Tehát felülről! A pünkösdi Lelket nem lehet alulról várni, a Földből kicsiholni. Az ún. pünkösdista lelket ki lehet préselni. Egy ügyes szónok, zenész el tudja érni, hogy 20 perc után mindenki lelkesedik, ugrál, extázisba jön. De ez pszichés jelenség, tömegszuggesztió. Ezzel szemben a „pünkösdi lélek” felülről való. Istentől. Mi ezt várjuk! (Gyökössy) 4. Ráhangolódással várni. „A Szentlélek betöltötte a házat, ahol ültek” (ApCsel 2,3). Nem térdeltek. Semmiféle szent helyzetben nem voltak. Ültek. Ráhangolódtak a Szentlélekre. Ahhoz, hogy Isten nagy dolgai elérjenek szívünkhöz, szükség van az odaülésre, ráhangolódásra. – Nem kell mindig nyüzsögni, szaladgálni, szervezni. Befelé kell nézni, csöndben, elmélyülten, szinte passzíve ráhangolódással várakozni. De az érzékeny antennát ki kell húzni, a hullámhosszra rá kell állni. Ha kinyitom a rádiómat és az nem szól, nem mondhatom: „nincs adás”. Adás van. Ha mégsem szól, annak egy magyarázata lehet: „a hiba az én készülékemben van”. Ha úgy érzem, a Szentlélek nem tölt el, annak oka bennem van. Kérjem: testvéreimmel egyetértésben… állhatatosan… az égből… és ráhangolódva… s azzal a hittel, hogy már előre meg is köszönöm – akkor biztosan elnyerem. „Bármit kértek az Atyától az én nevemben – elsősorban a Szentlelket – megadom nektek”! Hajnal Róbert/Magyar Kurír | |||
|
|||
| HOMILIA 2003 - | |||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |