|
|
L I
T U R
G I A
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
LELKISÉGI GONDOLATOK
Homilia:
2009
2006
2003
-
Forrás
+
▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
|
|
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2009
Ajándékok,
amelyeket ki kell csomagolnunk!
A Szentháromság titkával is így vagyunk.
Általában idegenkedünk a hittitkok vizsgálatától, részben Isten misztériuma
iránti tiszteletből, részben kényelemből. Egyfajta régi beidegződés él tovább,
mondván, hogy készen fogadjuk el, amit Isten önmagáról mond. Ez rendjén van,
de könnyen megfeledkezünk a folytatásról, hogy Isten világa nem valamiféle új
tartalom, amelyet az emberek úgy kezelhetnek, ahogy akarnak, hanem üdvözítő és
kikerülhetetlen találkozás Jézus Krisztussal, akit nem lehet megkerülni. Úgy
vagyunk a hitigazságokkal, hogy vasárnaponként hallunk róluk a szentmisében,
érezzük valamiféle kisugárzásukat, de nem annyira, hogy mindennapi életünkre,
sőt erkölcseinkbe, testi-lelki zsigereinkbe behatoljanak. Ebből adódik, hogy
egyazon templomban együtt lehetnek gyökeresen különböző hitvallású emberek.
Vasárnap együtt mondják a Hiszekegyet, de hétköznap nem bírnak egymásra nézni.
Eluralja őket saját észjárásuk, pártválasztásuk, és még sok minden más, ami
nem összeköti, hanem elválasztja őket. Mégsem szabad őket képmutatóknak
tartani, hanem lelkipásztorként az a feladatunk, hogy formáljuk őket. Például
azzal a kérdéssel, hogy Jézus itt és itt, ebben a helyzetben mit tenne. Kevés
plébánosi tapasztalatom van, de néhányszor már meglepődtem azon, ez az alapelv
mennyire tudja tisztítani az emberek eszét.
A Szentháromság titkát – éppen úgy, mint a
többi hittitkot – ki kell csomagolnunk, hogy áthassa mindennapjainkat. Isten,
amikor önmagáról beszél, nem blokkolja le józan eszünket, hanem megtoldja azt,
és a világ darabokban való látásától az egységes látás felé mozdít.
Mint minden hittikot, ezt is hasonlatokkal
tudjuk megközelíteni. Ha hisszük, hogy Isten teremtette a világot, akkor abban
mindhárom személy benne van. És ha körbenézünk a világban, lépten-nyomon
különböző hármas egységeket fedezünk fel. Fizikai és szellemi dolgokban
egyaránt. Egy folyónál az eredet, a folyó és a torkolat. Egy gondolatnál a
gondolat megszületése, végbevitele és befejezése. Az idő titkában a múlt, a
jelen és a jövő. Talán legismertebb hasonlat a család: apa, anya, gyermek. Egy
fa esetében a gyökér, a törzs és a lombozat. Sorolhatnánk tovább. Mindegyiknek
jellemzője, hogy egyszerre egy, de mégis három. Egyfajta szempontból egy,
másfajta szempontból pedig három.
Isten egy valami, de három valaki. Egyetlen
istenség, de három személy, Atya, Fiú és Szentlélek. Az Istenhez közeledő
ember a Szentháromság titkát úgy éli át, hogy különbségeit nem feladva
egyetért a másikkal. S minél fontosabb kérdésekről van szó, annál jobban. A
részletkérdésekben nem kell egyetérteni, ott a helye az egyéni ízlésnek és
tehetségnek.
Az Istentől távolodó ember fordítva működik.
Azt, hogy „működik”, szinte szó szerint vehetjük, mert Istentől távolodva
elveszítjük életünket, és sokféle külső erő játékszerévé válunk. Az Istentől
távolodó (öntörvényű, önmegváltó) ember egy valaki marad, de egyre több valami
szeretne lenni, végső soron mindennek birtoklója.
Egy átlagos ember egy személyben mi minden
tud lenni: családapa, postás, szomszéd, testvér, keresztapa, házfelügyelő,
sporthorgász, kuratóriumi tag stb. Ez a sokféleség nem bűnös dolog, sőt,
nagyon helyes, hogy az ember élete legyen sokszínű, és kapcsolatrendszere
szerteágazó. Veszélyessé akkor válik a dolog, ha egyre több olyan dolgot
vállalunk be, ahol nem tudunk tisztességesen jelen lenni, de akaratunkat ott
is érvényesíteni szeretnénk. Ma divatossá vált, hogy egyre több dologban
legyünk úgymond társtulajdonosok. Fontos, hogy életünk formálásába legyen
beleszólásunk, de ma odáig jutottunk, hogy abba is beleszólhatunk, amihez
semmi közünk. A telekommunikáció révén akár a másik magánéletébe is.
Az isteni személyek azáltal mindenhatóak,
hogy semmit se birtokolnak, hanem önmagukat adják. Az emberi személyeket
megfertőzi a birtoklásvágy. Valójában semmi másnak nem kellene lennünk, egyes
egyedül szentnek vagy Isten barátjának, és akkor ki fog tisztulni, hogy
alacsonyabb szinten mit vállaljunk be.
Ha istenítjük magunkat, akkor biztos, hogy
személytelenné válunk. Isten nem isteníti magát, ez teljesen ellentmondana
önajándékozó szeretetének. Az ember viszont csak akkor lesz ember, ha nem
önmagát, hanem Istent akarja megvalósítani életében.
Ma rengeteg az atya nélküli és a fiú nélküli
ember. De még több a lelketlen ember. A Szentháromságot kihagyja életéből,
ezért alapjában háromfelé esik szét az emberiség, persze ennek rengeteg
felszíni szövevényével: Hiányzik az apa, tehát nem tudunk rendesen
kezdeményezni, vagy bátortalanok vagyunk, vagy erőszakosak. Hiányzik a fiú,
azaz nincs reményünk, és türelmünk bármit is létrehozni, mint szellemi vagy
fizikai örökséget, és hiányzik a Szentlélek, azaz csak magunkra gondolunk, és
a Szentlélek hiánya hozza magával anyátlan állapotunkat is.
Kérjük a bennünk lakó Szentlélek erejében a
Fiút, hogy közvetítse kiáltásunkat az Atya felé, hogy élni szeretnénk.
Ámen
Sánta János/Magyar Kurír
|
|
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2006
Formálódjunk a Szentháromság
képmására
Néhány éve fedezték fel Amerikában a „változó
mályva” nevű virágot. Napkeltekor szirmai fehér színben tündökölnek. Délutánra
pirosra változnak, estére pedig kékre. A virág emlékeztet a Szentháromságra:
az Atya a teremtéskor a lelket a kegyelem fehér színébe öltöztette. Az
Egyszülött Fiú a kereszten piros vérével megváltott. A Szentlélek pünkösdkor a
kék égből áradt le a világ megszentelésére.
Ha egy virág távolról emlékezet a
Szentháromság titkára, nem meglepő, hogy az emberi lélek is az Atya, Fiú,
Szentlélek képmására formálódik. Legalább is feladata, hogy tükrözze a
Szentháromságot.
Formálódjunk a Szentháromság képmására
I. Vegyük át az Atya hasonmását! A teológia
azt mondja Róla: Ő a kezdet nélküli Kezdet, az indítás nélküli Indulás, a
színtiszta Ténylegesség. Neki tulajdonítjuk a teremtés szédületes fantáziájú
Tervét és mindenható Létrehozását. Végtelen fokban él benne az aktivitás,
tettereje tovább nem növelhető, kezdeményező fantáziája határtalan.
Bennünk meg sokszor eluralkodik a
tehetetlenség. Kezdjünk hozzá az önállóságra való törekvésre! A játékok
kitalálásától a munkát könnyítő eszközökig, a saját virágoskert készítésétől
az önálló zenei improvizációig, a fantáziadús szerkezetektől a kisközösségek
megszervezéséig próbáljunk minél több kreativitást belevinni alkotásainkba!
Így tükröződhet bennünk a Mennyei Atya teremtő zsenialitása.
II. Alakuljunk a Fiú képmására! A Fiú a
Szentháromságban rácsodálkozik az Atyára. Nem tud betelni nagyságának
imádatával. Ebből ered határtalan engedelmessége, az Atya akaratának
elfogadása. Másrészt bizalmas gyermekségtudata: nem kér bizonyítékokat,
behunyt szemmel ráhagyatkozik.
Ha a Fiú képmását akarjuk kiformálni
magunkban, erre a két erényre törekedjünk elsősorban: az Atya iránti
engedelmességre és az Ő akaratára bizalmas ráhangolódásra. Mivel Jézus ezeket
az erényeket a legnehezebb helyzetben, a szenvedés közepette is
megvalósította, mi se veszítsük el bizalmunkat az élet hullámverései
közepette.
III. Tükrözzük a Szentlélek stílusát! Benne
az egész isteni élet visszaárad az Atya és a Fiú felé. Ezért Ő a dinamikus
Életnek, a lendületnek, a Buzgóságnak a példaképe.
A Lélek ellentéte mindannak, ami mechanizmus,
sablon…, ami rutin, kicsinyes számítgatás…, ami egyhelyben toporgás, öregedés,
halál. A Lélek: maga az élet!
Ha célunk a Szentlelket tükrözni, vegyük át
stílusát. Ő mindig újat kezd, áttöri a gátakat, és képesít minket is a merész
vállalkozásokra. Ő a jó edző, aki biztatja játékosait: tudom, ezt még nem
próbáltad, de ne félj, fog az menni. Bízom benned. Sokat várok tőled.
A nagy egyházatya, Origenes apjáról jegyezték
fel, hogy minden reggel áhítattal megcsókolta alvó kisfia keblét. Okát így
magyarázta: mert a keresztséggel beköltözött szívébe a Szentháromság. A
bennünk élő Szentháromság aztán úgy áthat bennünket, hogy lassan kezd
átformálni minket saját tükörképévé. Dolgozzunk vele együtt! Éljünk az Atya
szívével: törekedjünk az önálló, kezdeményező, kreatív cselekvésre! – Nézzünk
minden eseményt Jézus fiúi szemével: bizalmas ráhagyatkozás az Atya
gondviselésére! – Cselekedjünk szüntelenül a Szentlélek nyugtalan lobogásával,
a folytonos buzgóság lendületével! Imádkozzunk, hogy hatalmával átjárjon
bennünket a teljes Szentháromság! A Szentháromság képmására való formálódást
költői módon fogalmazza meg Sík Sándor: Hiszek című versében (3.4.5.
versszak). Ámen.
Hajnal Róbert/Magyar Kurír
|
|
|
|
|
|
|
|
HOMILIA
2003
1. Mit hoz az ún.
kapcsolati tőke?
Sokszor fordulnak az emberhez tanácsért azzal a kérdéssel, hogy nem ismersz
valakit, aki ügyes-bajos dolgomban segíteni tudna? És milyen jó érzés tölti el
az embert, mikor van olyan ismerőse, akit éppen keresnek, aki megoldást vagy
segítséget tud nyújtani az adott témában.
Az élet minden területén sokat számítanak a személyes kapcsolatok. A
gazdasági, kulturális és politikai életben az ún. kapcsolati tőkét jól lehet
hasznosítani. De a leghétköznapibb ügyintézésben is jól jöhet egy megfelelő
személy ismeretsége. Ezek az ismeretségek sokszor felszínesek ugyan, de ettől
még a célnak megfelelhetnek.
2. Mit hoz a Szentháromság ismerete?
Tegyük fel, valaki azzal a kérdéssel fordulna hozzánk, hogy ismered-e Istent?
Mit válaszolnánk rá? Hiszen „Istent soha senki nem látta” (Jn 4,12), így
érzékszervi ismerettel nem rendelkezünk. De ismeretet nem csak látással,
hallással, vagyis érzékekkel szerezhetünk, hanem értelemmel, tudással is.
Amikor új embert alkalmaznak egy fontos vezetői állásban, életrajz alapján
ismerik meg a jelöltet. Istenről sok könyvtárat megtöltő értekezést írtak a
teológusok. De vajon Istenről kielégíthető lehet egy hittani meghatározás?
Vagy elmondhatja-e bárki magáról, hogy jól ismeri Istent, mert teológiai
doktorátussal rendelkezik? Nyilvánvalóan nem.
„Kicsoda tehát Isten?” – teszi fel a kérdést a VII. században élt Szent
Kolumbán apát, ír szerzetes, majd azt válaszolja: „Atya, Fiú és Szentlélek,
egyetlen Isten. Többet ne akarj tudni Istenről… A Szentháromság ismeretét
méltán hasonlítják a tenger mélységeihez…, mert amint a tenger mélysége el van
rejtve az emberi tekintetek elől, úgy a Szentháromság isteni mivolta az emberi
érzékek számára felfoghatatlan. Ezért ha valaki – úgymond – tudni akarja azt,
amit hinnie kell, ne gondolja, hogy majd jobban megért valamit, ha beszél
róla, mintha hittel elfogadja.” A szent apát arról ír, hogy Isten ismeretét
nem tudással, hanem hittel kell elérni.
A hit Isten ajándéka, Isten maga hívja meg az embert, és viszi a hit útjára.
„Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki engem küldött, nem vonzza” – mondja
Jézus (Jn 6,44). De többet is kapunk a hitnél a Szentháromságtól. Szent Bernát
apát (XII. század) a Szentháromság hármas ajándékáról beszél: „Eljött az
Atyától küldött Fiú és hozott hitet. A Fiú után eljött a Szentlélek és
szeretetet hozott. E kettő, hit és szeretet által született meg bennünk a
remény, hogy visszatérhetünk az Atyához.”
Ez a három isteni erény (virtus theologica), a hit, remény és szeretet –
keresztény egzisztenciánk hármas alapját alkotja (1Kor 13,13). A Szentháromság
ismerete ezt a három, csak Istentől kapható erő-megnyilvánulást hozza
számunkra. Most válaszoljunk arra a kérdésre:
Mit adhat a hívő ember a mai világnak e három ajándék birtokában?
Az istenhívő ember a maga természetfeletti gondolkodásával úgy tartja, hogy „a
láthatatlan valóságosabb, mint a látható” (J. Ratzinger). Ezzel szemben a nem
hívő ember a maga materialista gondolkodásával úgy tartja, hogy az a valóság,
amit érzékeivel felfoghat és evilági céljai elérése érdekében fel- és
kihasználhat. Illyés Gyula így fogalmaz: „mert az a való, amit én látok, /
akkor is, ha mint délibábot, / fordítva látom a világot. (Haza, a magasban).
A valóságot illetően hívő és nem hívő fordítva látja a világot. Bár ez a
szemléletbeli különbség elbizonytalaníthat sok hívőt, az is igaz, hogy a mai
világ legnagyobb baja a reménytelenség. Nem csak az elnyomottak és
kizsákmányoltak találkoznak a reménytelenséggel, de a jólétben élő milliók is,
akik nem hisznek a halál utáni életben, abban, amiben mi hívők hiszünk, hogy
visszatérünk az Atyához. A hit megélése nem könnyű a mai világban, de a
reménytelenség érzésével élni sem lehet könnyű dolog. Hiszen még a
gyógyíthatatlan beteget is környezete reménnyel élteti, hogy állapota
javulásra fog átváltani. A Szentháromság hármas ajándéka – a hit, remény és a
szeretet olyan erővel látja el a hívő embert, hogy hittel tudja követni Jézus
tanítását és életét; a Szentlélek ajándékával, a szeretettel lesz képes
kitartani az istenszeretetben; és a reménnyel néz a jövő elé, mely végső soron
a szentháromságos élet boldogságát hozza nekünk. Ha a hívő ember keresztény
egzisztenciájának e hármas alapjáról tanúságot tesz a világ előtt,
hozzájárulhat ahhoz, hogy sokak kigyógyuljanak materialista szemléletük
délibábjától. Ámen.
Verőcei Gábor /MK
|
|
|
|
|
|
|
|
LELKISÉGI GONDOLATOK
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
