|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / B év |
|
||
|
||||
|
|
L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ Úrnapja / B év |
|
||
|
||||
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | ||
| Annak a szövetségnek a vére ez, amelyet az Úr kötött Kiv 24,3-8 Elment tehát Mózes, és elmondta a népnek az Úr minden szavát és rendeletét. A nép egy szívvel-lélekkel felelte: ,,Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott!'' Ekkor Mózes leírta az Úr minden beszédét. Majd felkelt kora reggel, oltárt épített a hegy tövében, és tizenkét emlékoszlopot állított, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Aztán odaküldte Izrael fiainak ifjait, hogy mutassanak be egészen elégő áldozatokat, és vágjanak az Úrnak békeáldozatul fiatal bikákat. Mózes pedig fogta a vér felét, és a medencékbe töltötte, a másik felét pedig az oltárra öntötte. Aztán fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a nép hallatára. Erre ők azt mondták: ,,Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott, és engedelmesek leszünk!'' Ő pedig fogta a vért, és meghintette vele a népet, és így szólt: ,,Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr megkötött veletek e szavak alapján!'' Zs 115 Az Úr kedvében járok az élők földjén. Hittem, még ha így is szóltam: ,,Nagyon nagy megalázás ért!'' Elkeseredésemben azt mondtam: ,,Hazug minden ember!'' Mivel viszonozzam az Úrnak mindazt, amit velem cselekedett? Fölemelem a szabadulás kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt. Az Úr szemében drága dolog, szentjeinek halála. Én is, Uram, a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód fia. Széttörted bilincseimet: a hála áldozatát mutatom be neked, és segítségül hívom az Úr nevét. Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe előtt az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem. Zsid 9,11-15 Krisztus azonban mint a jövendő javak főpapja jelent meg, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel készített, azaz nem ebből a világból való sátoron át, nem is bakok vagy borjak vére által, hanem a saját vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Mert ha bakok és bikák vére, és az üszők elhintett hamva [Szám 19,9.17] a tisztátalanokat megszenteli a test megtisztulására, mennyivel inkább fogja Krisztus vére, aki az örök Lélek által önmagát adta szeplőtlen áldozatul Istennek, hogy megtisztítsa lelkiismeretünket a halott tettektől, és az élő Istennek szolgáljunk! Így tehát egy új szövetség közvetítője: ő, aki halálával megszabadított az első szövetség alatt történt törvényszegésektől, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökség ígéretét. Mk 14,12-16.22-26 A kovásztalan kenyerek első napján pedig, mikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték tőle: ,,Mit akarsz, hová menjünk előkészíteni, hogy megehesd a húsvéti vacsorát?'' Akkor elküldött kettőt a tanítványai közül, ezekkel a szavakkal: ,,Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, és ahova bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester kérdezi: ,,Hol van a szállásom, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elfogyaszhatom?'' Mutatni fog nektek egy nagy ebédlőt készen, megterítve. Ott készítsétek el nekünk.'' Tanítványai elindultak és bementek a városba. Mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát. Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: ,,Vegyétek, ez az én testem.'' Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: ,,Ez az én vérem, az új szövetségé [Kiv 24,8; Jer 31,31], amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé már nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában.'' Miután elénekelték a himnuszt, kimentek az Olajfák hegyére. | ||
| á LAP |
| L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ LELKISÉGI GONDOLATOK Homilia: 2009 2006 2003 - Forrás + ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ | |||
|
HOMILIA
2009
Égből
alászállott kenyér Jézus nyilvános működése során kenyeret szaporít, hogy megmutassa, ura a természetnek, sőt, még táplálni is tud bennünket. Azt még egy nem hívő ember is el tudja érni, hogy szűkebb-tágabb környezetének ura legyen, a táplálás viszont már hitet kíván. Lemondást és olyan lelkületet, amikor annak esélyét is elfogadjuk, hogy a táplált emberek visszaélhetnek a táplálékkal. Többlépcsős út ez. Jézus végigjárja. Olyannyira, hogy nemcsak táplál, hanem maga lesz a táplálékunk. Nagypénteken a világ, úgy tűnik, felfalja őt. Gyötrelmesen meghal a kereszten. De húsvétvasárnap dicsőségesen megjelenik. Mindezt megelőzi egy különös este, nagycsütörtök, amikor az ünnepi lakoma keretében önmagát adja nekünk. De lábat is mos. Dicsőséges mivoltát bízza az apostolokra, a lábmosással viszont jelzi, hogy rögös út vezet a dicsőséghez. Attól, hogy tiszta a láb, még eltörhet. A keresztség kegyelme még megkophat. Jézus égből alászállott kenyérnek mondja magát. Ha kiragadjuk e mondatot a kinyilatkoztatás összefüggéséből, mindenki ujjonghatna, hiszen nem kell megtérés, készen kapjuk a kenyeret, nem kell érte fáradni, ráadásul egyenesen az égből száll alá. Nem véletlen, hogy a csodás kenyérszaporítás után Jézust erőszakkal királlyá akarják tenni. Az embert mindig is kísértette, hogy fáradság nélkül üdvözüljön. És az is biztos, hogy az az „ötezer” férfi igen vegyes erkölcsi szinten állhatott. De ott Jézus nem válogatott, hogy „te ehetsz, mert jó vagy”, „te viszont nem, mert sok rosszat tettél”. Isten felkelti napját jókra és gonoszokra. Az Oltáriszentség esetében többről van szó. Vehetik a bűnösök is, de előtte gyónni kell. Sőt, igazából véve, mindenkinek gyónni kell, hogy vehesse és ehesse. Önmagunkra vonjuk az ítéletet, ha nem így teszünk. Ez nem látszik azonnal, hiszen pl. hány esetben halljuk templomba nem járóktól, hogy azért marad távol, mert ez vagy az is jár, és még áldozik is, pedig az élete nem mintaszerű. Ez nagy figyelmeztetés! Tehát a nem hívők is tudják, hogy milyennek kellene lenni a hívők életének. Persze ezzel önmaguk fölött is kritikát gyakorolnak. Mert azt is tudják, hogy kellene járni. De kibúvót mindig lehet találni. Az Oltáriszentség igen különös táplálék. Valóban a velünk élő Jézus, mert itt és most is igaz, hogy senki nem lehet közömbös iránta. Szentekké nevel, de látjuk, hogy bizonyos szekták által a leggonoszabb változatot is ki tudja hozni az emberből. Annak idején is így volt. Akik Jézussal éltek, biztos, hogy formálódtak a belőle sugárzó tiszta szentség által. Tiszták lettek, de lehet, hogy még jobban begubóztak. Lásd Júdás vagy Pilátus helyzetét, akinek életsorsa maradjon Isten titka. Az Oltáriszentség közelsége azért mégis a megtérés szándékát erősíti, de legalábbis nem hagyja nyugton a közömbös embert. A régebbi időkben csak ritkán volt szabad áldozni. A 20. század elején X. Piusz pápa szorgalmazta a rendszeresebb szentáldozást, s ezzel egy szerencsés szemléletváltást indított el. Még mindig őrzi néhány énekünk szövege a „rettegett” szentség gondolatát. Eszerint az Oltáriszentség olyan távoli szentség, hogy mi soha nem nőhetünk fel ahhoz az életminőséghez, amit Jézus hirdetett. Ez önmagában igaz, mert önerőből nyilván nem. De ha csak ezt hangsúlyozzuk, nagyon bele tudunk kényelmesedni bűnöktől iszapos világunkba. Tehát jó, hogy minden szentmisén járulhatunk szentáldozáshoz. A szentmise természetfeletti lakoma, és milyen ünneprontás lenne pl. egy menyegzői lakomán, ha elmennénk, de nem nyúlnánk az ételhez. Ugyanez a helyzet a szentmisén. Emlékeztessük a ránk bízott híveket, hogy hiányozzon nekik a szentáldozás, ha valami ok miatt nem járulhatnak áldozáshoz, és húsvéttól karácsonyig túl hosszú az a 8-9 hónap két szentgyónás között. Másik véglet a könnyelmű szentáldozás. Nemcsak személyes sorsunkra nézve káros, hanem a példaadás miatt is. Hiszen a keresztény ember akkor is példát ad, ha nem akar! A szentáldozás gyakorlata sokféle görcsös kényszerhelyzetet szült már az egyháztörténelem folyamán, de éppen úgy lehetett mindig túllépni ezeken, mert ez az örök élet kenyere. Ez a kenyér mindig friss, soha nem romlik meg, és ha szennyes lélekkel vesszük magunkhoz, akkor előbb-utóbb lelkiismeret-furdalást érzünk. Nagy jelzés az, amely néhány szentnek megadatott, hogy az átváltoztatás szavait kimondva átélték a megváltás nagyságát. Szent Pio atya példája is ezt mutatja. Étkezéssel vonunk magunkra ítéletet? Milyen furcsa, hiszen az ítélet gondolata mindig valamilyen rossztetthez kötődik, és semmi köze az evéshez. Vagy mégis? Amikor valamit megeszünk, az belénk épül. A romlott és silány ételt a gyomrunk is megsínyli, de tartósabban fogyasztva az egész szervezetünk veszélybe kerül. Ugyanez érvényes szellemi szinten is. Mit engedünk lelkünkbe? Mivel tápláljuk természetfeletti létünket? Természetes étellel? Személyes üdvösségünket személytelen, gépies, arctalan, egyszóval szellemileg műanyag táplálékok vételével kockáztatjuk. Az Oltáriszentség lelki igényt támasszon bennünk, hogy az áldozás nyomán már ne vegyünk észre, és ne engedjünk magunkba mindent, amivel a világ kecsegtet. Jó, hogy évente legalább egyszer kivisszük a szentséget az utcára. Szenteljük meg az utcát, hogy az utcai állapotok ne szorongassanak annyira! Ámen |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2006
Az úrnapi körmenet üzenete Templom előtt játszadozó gyermekek találgatták: mit jelez az örök mécses. Vélemények: „belépni tilos”… „riasztóberendezés”… „közlekedési lámpa piros fénye”… A pap megmagyarázta: „Nem tilosat jelez, nem elkergetni akar. Inkább hívogatja a látogatókat. Úrnapján az Eucharisztiában élő Krisztust ünnepeljük. A körmenet útvonalán négy oltárt állítunk fel. Mindegyik az Oltáriszentség egy-egy hatását domborítja ki. Valamennyinek közös üzenete: Jézus hív: „Jöjjetek hozzám mindnyájan… és én megenyhítlek titeket”. A négy oltár az Eucharisztia alapításának négyes célja. 1. Jézus azért alapította az Oltáriszentséget, hogy jelenlétét állandósítsa. A modern technika képes a mobil videó-telefon segítségével a beszélő partner hangját és képét közvetíteni. Az az érzésünk, mintha barátunk ott lenne mellettünk. A távoli személy jelenlévővé válik. Persze tudjuk, hogy ez svindli, csalás. Jézus azonban az Oltáriszentségben állandósította jelenlétét. Nem technikai trükk, hanem személyes valóság! Ő maga maradt köztünk istenségével, emberségével, testével, lelkével, egész személyiségével. Ezt igazolja az első körmeneti oltár evangéliuma: az utolsó vacsorai alapító szavak: Mt 26.26-28. Modern teológusok próbáltak „átlényegülés” helyett „célváltozásról” beszélni (bot és fehér zsebkendő a lövészárokból felemelve már a megadás jelévé válik. Így a kenyérnek a misében csak a célja változik át.) Az Egyház ezt az értelmezést nem fogadta el. Kitartott a „Jelenlét” mellett. Ha partner után vágyódik szívünk, ránk szakad a magány, keressük az eucharisztikus élő Krisztussal való személyes találkozást! 2. Az alapítás másik célja: hogy Jézus áldozata állandóvá váljék. Erre emlékeztet a második evangélium a gyilkos szőlőművesekről: Mk 12,1-11. Nagypénteken az emberiség bűne az egekig csapott: kivetette magából a Fiút! De ebben a pillanatban a Fiú engedelmessége is csúcspontjára érkezett. Jézus szereteté az Atya elfogadta elégtételül, a megváltás megtörtént. Az Úr állandósítani akarta áldozatát a történelemben. Nem magnóra, filmre vette, hanem egy cselekménybe foglalta bele: a szentmisébe. Így a mise Krisztus keresztáldozatának megjelenítése. A jeruzsálemi Szent Sír-templomban Jézus történelmi keresztje előtt imádkozni felejthetetlen élmény. Minden szentmisében átélhetjük ugyanezt. 3. Jézus táplálékként is hagyta itt magát az Eucharisztiában. A harmadik evangélium y pusztai mannához hasonlítja az Oltáriszentséget: Jn 6,48-59: „egyétek és igyátok az Emberfia testét és vérét.” Illés próféta menekülése közben a pusztában éhezve bujdosott. A teljes kiúttalanság mélypontján hamuban sült lepényt és korsó vizet kap. A titokzatos étel és ital képessé teszi az erején felüli út megtételére. Visszaadja életkedvét. A mi életutunk is telve van csüggedéssel,kiúttalansággal. Jézus ezért ígér égi kenyeret, hogy tudatosítsa: isten nem feledkezik meg rólunk. 4. Az Eucharisztia erőforrásként is szolgál számunkra. A negyedik oltár Evangéliumában Jézus felsorolja, milyen segítségeket akar nyújtani a szenvedőknek: Lk 4,16-21. A világháború alatt egy sziklabarlangban mérhetetlen sok kincset rejtettek el. Aki tudta a négyszeres sziklaajtó nyitószerkezetének kódját, hozzájuthatott. Jézus a kereszten gyűjtött ajándékait az Egyház kincstárába helyezte. Titkos varázskulcs nyitja: az Eucharisztia. Részesedjünk belőle! Szentséglátogatás, mise, áldozás alkalmával ne szégyelljük gondjainkra a Mester segítségét kérni, kincstárából feltöltekezni. Papini: Krisztus történetének utolsó fejezetében megható módon kiált az Úr felé: az Oltáriszentségre alkalmazva kiáltsuk: „Ó, Krisztus! Szükségünk van Rád. Csak rád és senki másra. Szükségük van azoknak, akik tudják, még inkább azoknak, akik nem tudják! Tudtán kívül is feléd sóvárog az éhes, a szomjas, a beteg, aki a szépséget, igazságot, békét keresi.” Az Eucharisztiában maradj itt közöttünk és töltsd be szívünket végtelen szereteteddel. Ámen. Hajnal Róbert/Magyar Kurír |
|||
|
|||
|
HOMILIA
2003
1. Az evangelizáció
új formáival találkozunk egész Európában, így hazánkban is. Márciusban a Pro
Christ evangelizációs programba kapcsolódhatott be a műholdas közvetítés révén
több száz magyar keresztény közösség. Essenből egy héten át közvetítették egy
német evangélikus lelkész igehirdetését, különféle műsorszámok
kiegészítésével, melyekben volt riport, ének, rövid színpadi jelenet is.
Áprilisban Kit kerestek? címmel az új Budapesti Arénában (BA) rendezték meg a
II. Keresztény Ifjúsági Találkozót, több mint tízezer fiatal részvételével.
Mivel mindkét evangelizációs rendezvény ökumenikus jellegű volt, így nem
került sor szentmisére, az Eucharisztia ünneplésére. Vajon ez azt is jelenti, hogy Európa újraevangelizálásában háttérbe fog szorulni az Eucharisztia ünneplése – mint régi evangelizációs forma –, és előtérbe kerülnek az előbb említett új, színes, mozgalmas formák? A kérdés jogosultságát alátámasztják azok a tapasztalatok, mely szerint sokan unalmasnak és eseménytelennek tartják a szentmisét, viszont sokan igen jól érzik magukat a technizált, vallásos könnyűzenével és olykor agapéval (szeretet-vendégséggel) körített evangelizációs programokon. A kérdést úgy is feltehetjük, hogy a show-műsorok korában „versenyképes” marad-e a szentmise, az Eucharisztia ünneplése? A kérdésre – kétségre – a II. Vatikáni zsinat megállapításával válaszolhatunk: 2. „Az Eucharisztia minden evangelizáció forrása és csúcsa” (Presbyterium ordinis 5.). Úgy is mondhatnánk, hogy az Eucharisztia, a szentmise az evangelizálás elengedhetetlen formája. Ezt a megállapítást két nagy tekintély kijelentésére alapozzuk. Az egyik Jézus, aki a kafarnaumi zsinagógában elmondott eucharisztikus beszédében jelenti ki, hogy keresztény élet az Eucharisztia vétele nélkül nem lehetséges. A hit és a keresztség mellett az Oltáriszentség vétele is elengedhetetlen az üdvösséghez. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz bennetek élet” (Jn 6,53). Itt a szentmisében átváltoztatott kenyérről és borról beszél. A másik tekintély Szent Pál, akinek a Korinthusiakhoz írt első leveléből kiderül, hogy az Eucharisztia nem csak az egyén, de a közösség szempontjából is elengedhetetlenül szükséges. Pál apostol arról értesült, hogy Korinthusiak Eucharisztia-ünneplése – szentmiséje – széthúzáshoz, békétlenséghez vezetett. Pál ekkor az egység helyreállítása érdekében nem azt tanácsolja, hogy szüntessék meg a szentmisét, hanem azt, hogy a résztvevők lelkileg újuljanak meg. Éppen az Eucharisztia erejéből kell visszaszerezniük a szeretetet, az egyetértést. Az Eucharisztia célja a mi saját átváltozásunk, úgy, hogy mi Krisztussal egy testté és egy lélekké váljunk. Pál apostol szerint „aki az Úrral egyesül, egy lélek vele” (1Kor 6,17). Az egyházatyák szerint azért kaptuk Jézus valóságos testét, hogy magunk is corpus verum-má, Krisztus valóságos testévé váljunk. Nagy Szent Albert (XIII. század) is vallja, hogy az Eucharisztia átalakítja az egész életet: „Ez a szentségi közösség alakít minket a lelki javak közösségévé.” Ezek a megállapítások az Eucharisztia elengedhetetlenségéről ma sem kerülhetők meg, és főleg nem adhatók fel akkor, amikor az evangelizáció különféle formáiról gondolkodunk. Ma, Úrnapján, az Oltáriszentség ünnepén, amikor az úrmutatóba téve körmenetben hordozzuk, és rövid imádásra tesszük ki az Eucharisztiát, érdemes megemlíteni egy tetszetősnek tűnő ellenérvet, miszerint 3. „Az Eucharisztia étkezésre és nem ránézésre való!” Ratzinger bíboros az ilyen jelszót könnyelmű kijelentésnek tartja (A liturgia szelleme 77.). Egy egyszerű példával lehetne leszerelni az ilyen könnyelmű, öncélúan újító szándékot. Sok szülő kiteszi munkahelyén gyermekeinek fényképét, talán olyan szándékkal, hogy szívesen ott lenne mellettük egész nap folyamán. Jézus – aki valóságos emberként élt itt közöttünk – hasonlóképpen szeretett volna továbbra is szeretteinek a közelében maradni. A különbség az, hogy amit mi nem tehetünk meg, azt Jézus megteheti: Ő valóságosan köztünk maradt az Eucharisztiában. Velünk maradt, hogy erőt és bátorságot adjon az evangelizációhoz, velünk maradt, hogy vigasztaljon. Nézzük csak nyugodtan az Eucharisztiát, de vegyük észre azt az isteni szeretetet, mely nekünk hagyta az Oltáriszentséget. Ha azzal a szeretettel közelítünk hitünk eme nagy titkához, amellyel Jézus az Eucharisztiát adta nekünk, akkor máris átalakultunk. Jézus nem is akart mást az Eucharisztiával, mint a mi átalakulásunkat. Ámen. Verőcei Gábor/MK |
|||
|
|||
| LELKISÉGI GONDOLATOK | |||
|
|||
| á LAP |