Liturgia-Cév.Évközi 3./ SZOLGÁLÓ hittan - katolikus lelkiségi honlap

	L I T U R G I A ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬ SZENTÍRÁS Szentmise szentírási idézetei ▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬
	Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet Neh 8,1-6.8-10 Egybegyűlt az egész nép, mint egy ember, a Vízkapu előtti térségen, és felszólították Ezdrás írástudót, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet az Úr rendelt Izraelnek. Odahozta tehát Ezdrás pap a törvényt a hetedik hónap első napján a férfiak, a nők és mindazok gyülekezete elé, akik érteni tudtak belőle. Reggeltől délig felolvasott belőle nyilvánosan a férfiaknak s a nőknek és azoknak, akik érteni tudtak belőle a Vízkapu előtti téren. Az egész nép füle figyelt a törvény könyvére. Ezdrás írástudó felállt egy faemelvényre, amelyet a felolvasás céljaira készített. Mellette álltak jobb felől Matatiás, Semeja, Anaja, Urija, Helkija és Maaszja, balján pedig: Fadája, Misaél, Melkia, Hásum, Hásbadána, Zakarja és Mesullám. Majd felnyitotta Ezdrás a könyvet az egész nép előtt, -- magasabban állt ugyanis az egész népnél -- és amikor felnyitotta, felállt az egész sokaság. Ezdrás áldotta az Urat, a nagy Istent. Erre az egész nép kiterjesztett kézzel ráfelelte: ,,Ámen, ámen.'' Aztán meghajoltak és arcukkal a földre borulva imádták Istent. Ezután felolvastak az Isten törvényének könyvéből, érthetően, majd megmagyarázták és kifejtették, amit felolvastak. Aztán így szólt Nehemiás, a kormányzó, és Ezdrás pap és írástudó, meg a leviták, akik tanítgatták őket: ,,Az Úrnak, a mi Istenünknek szentelt nap ez. Ne szomorkodjatok tehát és ne sírjatok!'' Sírt ugyanis az egész nép, amikor hallotta a törvény szavát. Azt mondta nekik: ,,Menjetek, egyetek zsírosat, igyatok rá édes mustot! Juttassatok egy-egy falatot azoknak is, akik nem készítettek maguknak, mert a mi Urunk szent napja ez! Ne szomorkodjatok, mert az Úr kardja a ti erőtök!'' Zs 18B A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm! 1Kor 12,12-30 Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: ,,Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része'', vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: ,,Nem vagyok szem, nem vagyok a test része,,, vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: ,,Nincs rád szükségem!'', sem a fej a lábaknak: ,,Nincs rátok szükségem!'' Sőt azok, amelyek a test gyöngébb tagjainak látszanak, sokkal inkább szükségesek, és amelyeket a test kevésbé nemes tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül. Amelyek tisztességtelen tagjaink, azoknak nagyobb tisztességük van, tisztességes tagjainknak viszont nincs erre szükségük. De Isten azért alkotta úgy a testet, hogy amelyik tagnak nem volt, annak nagyobb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak. Ha tehát az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag. Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként tagjai. Az egyházban Isten egyeseket előszöris apostolokká tett, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká; másoknak csodatevő erőt adott, vagy a gyógyítás, segélynyújtás, kormányzás és a nyelveken való szólás adományát. Vajon mindnyájan apostolok? Vajon mindnyájan próféták? Vajon mindnyájan tanítók? Vajon mindnyájan csodatevők? Vajon mindnyájuknak megvan a gyógyítás adománya? Vajon mindnyájan szólnak nyelveken? Vajon mindnyájan értelmezik azt? Lk 1,1-4 Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, neked, kegyelmes Teofil, sorrendben leírni, hogy jól megismerd azon dolgoknak bizonyosságát, amelyekre téged oktattak. 4,14-21 Jézus pedig a Lélek erejével visszatért Galileába, és a híre elterjedt az egész környéken. Tanított a zsinagógáikban, és mindenki dicsőítette. Azután elment Názáretbe, ahol felnövekedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és fölállt olvasni. Odaadták neki Izajás próféta könyvét. Amikor felnyitotta a könyvet, arra a helyre talált, ahol ez van írva: ,,Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét'' [Iz 61,1-2; 29,18; 58,6]. Aztán összehajtotta a könyvet, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdett hozzájuk beszélni: ,,Ma teljesedett be ez az Írás a ti fületek hallatára.''

L I T U R G I A

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

LELKISÉGI GONDOLATOK

Homilia: 2010 2007 2004 - Forrás

▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬▬

HOMILIA 2010

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2007

Jézus első missziós lépései

XXIII. János pápa megválasztása után a bíborosi testület az Egyház reformjáról tárgyalt. A pápa egyszer csak felállt és bejelentette: „Egyetemes zsinatot fogok összehívni!” A jelenlévők a meglepetéstől elnémultak, hiszen száz éve nem volt zsinat. A pápa később elárulta, hogy legjobban ő maga lepődött meg szavaitól. Abban a pillanatban támadt az ötlete és a Szentlélek sugalmazásának tulajdonította. Nem csak Krisztus földi helytartóját vezeti a Szentlélek, hanem magát Jézust is. Az Evangélium tanúsága szerint a Szentlélek készítette fel az Urat a megváltás művének kezdetén és irányította első missziós lépéseiben. Ezt igazolja az évközi 3. vasárnap szentmiséje tanulságul az Egyház mai missziós lelkületű hívei számára.

A Szentlélek irányítja Jézust missziója kezdetén
Lukács evangéliumának kezdetén háromszor is találkozunk a Szentlélekre történő hivatkozással:
A Jordánban rászállt a Szentlélek. Megkeresztelkedésekor fehér galambhoz hasonló formában lebegett felette és „felkente” messiási működésére. A gyermek Jézus már 12 éves korában szerette volna megkezdeni a megváltást. De akkor még a Szentlélek nem árasztotta el őt. Ezért szépen hazament szüleivel Názáretbe. De a keresztelés betöltötte. Megadta neki a belső sugallatot a feladat teljesítéséhez.

A Szentlélek minket is irányít, vezet sugallataival. Ez a belső Hang ösztönöz a missziós munkára. Halljuk megcsendülni lelkünkben: add tovább a kezedben hordozott lángot, sugározd környezetedre felhalmozott értékeidet, hogy „ne csak a tiéd, de mindenkié legyen!”

A keresztség után kivitte a puszta csendjébe. A Szentlélek késztette a 40 napos lelkigyakorlat végzésére. Hogy felkészüljön a gigantikus műre. Böjt, ima közepette az Atyával való tervegyeztetés a Lélek segítségével történt.

Nekünk is fel kell készülnünk az apostolkodó életre. Mert azt nem lehet improvizálni. Tervszerű munkát kíván. Összhangba kell hoznunk az Atya szándékaival. Meg kell alaposan imádkoznunk. Pótolhatatlan a bérmálás szentségében való részesedés, ha eddig elmaradt volna. Nézzünk utána mikor és hol lesz legközelebb és mik a feltételei. Ha a Szentlélek hét ajándéka ránk áradt már e szentségben, szítsuk fel a Lélek parazsát, izzítsuk fel az apostoli tüzet, sürgessen az Ő kegyelme környezetünk újraevangelizálására. A Szentlélekkel való kapcsolat elmélyítésére szolgálnak még a lelkigyakorlaton, szentlelkes találkozókon, szemináriumokon való részvételek, bibliaórák, felnőtt katekézisek stb.

A názáreti zsinagógában a Lélek erejében hirdette meg az örömhírt. Kijelentette: „Az Úr Lelke küldött, hogy meghirdessem az örömhírt.” A Szentlélek sodorta Jézust. Valami hallatlan erő késztette az ige hirdetésére. Ajkán felhangzott a csodás üzenet: „Testvéreim! Jövök. Hozom az örömhírt!”

Keresztelő János mivel kezdte szónoklatát? „Jaj nektek viperák fajzatai”. És Jézus? „Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek”. Itt valami egészen új kezdődött. Mit hirdetett meg Jézus?
– Jöttem, hogy örömhírt hozzak a szegényeknek. A kereszténység helye ma is a kicsinyek, a rászorulók, a kisemmizettek mellett van. Azok érdekében kell szót emelnie, akik önmagukon nem tudnak segíteni.
– Hogy megszabadítsam a foglyokat. Ez ma ott valósul meg, ahol a sorscsapások által sújtott emberek gondjait magunkra vesszük.
– Hogy megvilágosítsam a vakokat. Vakokon értjük a sötétben botorkáló, életcél nélkül ténfergő embertársainkat. Istenem! De sokan vannak ilyenek!
– Hogy meghirdessem az Úr kegyelmi esztendejét. Mózes törvénye szerint minden ötvenedik esztendőben meg kellett fújni a kürtöket és kihirdetni a „Jóbel évet”. Ekkor elengedték az adósságot, visszaadták az eltulajdonított földet, felszabadították a rabszolgákat, megnyitották az adósok börtönét. A krónikák Könyve szerint azonban ezt a parancsot soha sem tartották meg. És akkor Jézus azt mondja: „Én most megfújtam a kürtöt. És kihirdetem a teljes amnesztiát.” Itt valami hallatlan dolog történt. Nem csoda, hogy megállt a lélegzet is a zsinagóga híveiben. Jézus programját kell az Egyháznak folytatnia! Az örömhírt megcsillantani!

Az évezred fordulóján, a Szentév után a pápa bezárta a bazilika kapuit. De Krisztus szíve nyitva maradt. Térjek vissza a hétköznapi apostoli munkához, amelyet a Szentlélek ereje bátorít. Akkor elmondhatom a költővel: „A vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld.” (Mécs László)

Hajnal Róbert/Magyar Kurír

á lelkiségi gondolatok

HOMILIA 2004

A Bergman-filmek közül az egyik legsikeresebb, az Úrvacsora egy svéd lelkészről szól. A protestáns lelkész hivatás-krízisének mesteri, lélektani kellékekkel kidolgozott jelenete az, amikor egy szótlanná vált, súlyos depressziós családapát akar szóra bírni, ám az ő beszédéből személyes élettragédiája rajzolódik ki az elmebeteg férfi előtt, aki ennek hatására még zavartabban menekül el a paptól, s egy elhagyott vidéken felköti magát egy fára, öngyilkos lesz. Egy igehirdető, aki nem tudta betölteni hivatását.
1. A mai szentírási részletekből két igen jól sikerült igehirdetésről hallunk. Ezek azt bizonyítják, mennyire fontos, hogy Isten jóhíre, üzenete, evangéliuma méltó közvetítőkön át szíven találjon minket. a) A babiloni fogságból való szabadulás után a zsidók visszatérhetnek hazájukba (Kr. e. 538). Miután hosszú évtizedeken át nem végeztek hivatalos istentiszteletet, írástudójuk, Ezdrás összegyűjti a népet, emelvényre lép, és fölolvasást tart a Tórából, a Törvény könyveiből, a választott nép legszentebb irataiból. Ez a máskor formális „igeliturgia” most mélyen megérinti az embereket: felocsúdnak, megértik, hogy Isten nem hagyta el őket, reményre, erőre kapnak az újrakezdéshez. A felolvasás tiszteletet, fegyelmet, összeszedettséget, bűnbánatot (könnyeket) és örömöt vált ki a hallgatóságból. Elkötelezik magukat újra Isten parancsainak a megtartására. Ez az igehirdetés nemzeti, vallási életük újjászületését eredményezi. Megértik: „az Úrban való öröm a ti erősségetek” (10.v). b) Szent Lukács evangélista szerint Jézus nyilvános föllépésének első állomása a názáreti zsinagóga volt, ahol a szokásos szombati istentisztelet kapcsán beszélt. Ekkor bármelyik férfi felolvashatott a próféták szövegeiből és magyarázhatta. Az evangélista elég részletesen leírja a zsinagógai ceremónia elemeit, amit aztán a világ legrövidebb prédikációja követ. Ez egyetlen mondat: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” Jézus szájából ennyi is elég, a szegények, a vakok, a nyomorultak, a leprások mind feléje fordultak, őt keresik, kísérik, mert messiási erő árad belőle. Tőle valóban elég egy szó, amint majd a kafarnaumi százados mondja: „Szólj csak egy szót és meggyógyul a szolgám!” (Lk 7,8) A szó egyesekből tanítványt, másokból ellenséget formál. Vagy hisz valaki, vagy elutasítja: „a hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből” (Róm 10,17). Jézus bemutatkozó beszédének súlya van, ereje van, vagy otthagyom, vagy megváltozom. Ő nem úgy beszélt – jegyezték meg –, mint az írástudók, hanem úgy, mint akinek hatalma van (vö. Mt 7,29).
2. Jézus tanít prédikálni. Ő az igazi rétor, ő a homiletika tanára. Legemlékezetesebb igehirdetése föltámadása után az emmauszi úton történik. Mózesen kezdve valamennyi prófétánál megmagyarázza a két elkeseredett tanítványnak, ami az Írásokban róla szól (vö. Lk 24,27). Úgy beszélt, hogy „lángolt a szívük”. Ez az igehirdetés célja: lelket önteni az emberekbe, a kétségbeesettekbe, a küszködőkbe, mindenkibe, akárki is legyen, akárhányan is legyenek, akármilyen lelki állapotban is érkezzenek. A prédikálni a latin prae-dicere szavakból ered, jelentése: előre mondani, meghirdetni. A templomok kiemelkedő helyén áll a szószék, a felolvasó állvány, melyet a középkorban pompásan díszítettek (pl. Donatello a firenzeit, vagy a barokk kor valamennyit). Prédikálni azonban nemcsak szószékről, templomban lehet. A napokban ünnepeljük a XVI-XVII. század fordulóján élt tüzes lelkű igehirdetőt, Genf püspökét: Szalézi Szent Ferencet. Állandóan tanított, vitatkozott, levelezett (20 ezernél is több levele maradt ránk), szívügye volt a világban élő keresztények lelki élete, hozzájuk címezte a Filóteát. Szorgalmazta a nyomtatást, a könyvkiadást. Vallotta: „Egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel!” Ez a csepp méz pedig az evangélium, Isten jóhíre. A II. Vatikáni zsinat tanítása szerint szószékké válhat az iskolai katedra, a munkapad, a szövőszék, a konyha, de a rádió és a televízió is. Mindenütt lehet és kell is jó tanácsot adni, a jó ügyről beszélni, Isten igéjét terjeszteni, tanúsítani.
3. A ma hallott evangéliumi történet azzal kezdődik, hogy megtudjuk, Jézus eljutott Názáretbe, ahol nevelkedett. Élete nagy részét itt töltötte. Bár a település jelentéktelen lehetett, önálló zsinagógája volt (legalább 10 férfinek kellett alkotnia), innen ered közismert neve: a názáreti (vö. Mk 1,24). Azokról a hosszú évekről, amikor Mária nevelte, József bevezette a Tórába és a kézműves mesterségbe, közelebbit nem tudunk, csak nyilvános fellépése első állomásán (Lukács leírása szerint) elhangzik a 30 év összefoglalása: itt most az kezd beszélni, aki Názáretben nevelkedett, aki a földnek e pontjához kötődik, akinek itt van az otthona. Názáret üzenet mindannyiunknak: vállalnunk kell otthonunk, szülővárosunk, családunk, nemzetünk, kultúránk örökségét, ami meghatározza, hitelesíti munkánkat, hitvallásunkat, elkötelezettségünket. Ezzel a népét, származási helyét bátran vállaló Jézussal indultak el minden idők misszionáriusai, külföldön szolgálatot tejesítő diplomatái, vérükben, szívükben hordozva történelmük hozományát. Názáret egy, katolikusé, protestánsé, és a jövő is egy, az egymásra találásé.
Urunk, Jézus! Te a názáreti zsinagógában rövid szavakkal sokat mondtál. Engedd, hogy minden keresztény először hallgasson rád, szavadra, üzenetedre, aztán váljék prédikációvá az élete. Amit szavainkkal állítunk, azt az életünk hitelesítse. Minden különbség nélkül, engedd, hogy igéd továbbadói, közvetítői legyünk mindennapi életünkben! Ámen.

Pákozdi István/MK

á lelkiségi gondolatok

LELKISÉGI GONDOLATOK

á lelkiségi gondolatok